Varrással akartam kezdeni, de inkább csak visszahajtottam az anyagot ahol kellett és lesúlyoztam, hogy megtörjön a kamionponvyva, aztán kimentem a hajóra szivattyút szerelni. Első probléma volt, hogy melyik a szívóág, mert ezek az átok kínaiak persze nem jelölték a vízszállítás irányát, membránszivattyúnál mg nem látszik a házon. A második, hogy melegíteni kellet a csöveket hőlégfúvóval, mert a csatlakozók nagyobb átmérőjűek voltak vagy 3 milliméterrel mint a régi szaivattyúé. Aztán amikor mindezen túlvoltam látom, hogy nincs hozzávaló sorozatkapcsom, bolt meg vasárnap sehol. Merthogy aki emléxik, az egész szivattyú mizéria azzal kezdődött, hogy leolvadt a sorozatkapocs. Szerencsére Icukának volt megfelelő méret raktáron ( azért kellett nagy sorkapocs, mert miután a szivattyú a jelentősebb fogyasztók közé tartozik, hogy kicsi legye a kábelen a feszültségesés a 4X2,5-es kábel két-két erét párhuzamosan kötöttem és összeforrasztottam az ereket, így a 2 db összesodort 2,5-es ér nem fért bele csak nagyobb sorkapocsba), igazi "békebeli" bakelit "csoki" 6-osig jó, ide pont megfelelt. És MŰKÖDIK! Mondjuk a nap nem süt, szóval zuhanyozás este még idebent villanybojlerról, de amúgy a hajón immáron van víznyomás ha kell.
Aztán még végigragasztottam a ponyva megtört hajtását kétoldalassal és megvarrtam, és a varrógépről lebontottam az asztal toldásait és helyére raktam a 100 éves ipari Singert, ami ismét remekül teljesített. És 14:30-ra mindezzel végeztem is.
Ebéd brassói a Teletáltól és barnasör, aztán szunya.
