Tulajdonképpen amit itt csinálunk, azt hajósnyelven úgy hívják, hogy "telelés". Tegnap annyi hasznosat (szükségeset) tettem, hogy felvágtam a nagy fejszével pár tuskót, hogy beférjen a kályhába, ma meg aprítottam hozzá némi gyújtóst, most van a cockpitban annyi fám felhalmozva, hogy a héten akár ki se kell lépjek a partra. Szóval nem nagyon van mivel elkápráztassam az olvasókat. Jönnek a mailek, mennek ma mailek, olvasgatom a fontosabb blogokat, ennyi. Ahogy szokták mondani az "unalmas téli esték". Bár ezek nem esték, hanem napok és én még életemben soha nem unatkoztam. Nekem az nem megy.
A történetek... Ugye belevágtam a "Charlie kapitány mesékbe", mert ....mert miért ne? Ez a blogolás egy szabad műfaj és úgy vagyok vele, mint amikor egy ismeretlen vidékre tévedek és felfedezni vágyom. Kaptam visszajelzést. a "T M", akinek volt szerencséje a Charlie bácsi alatt hajózni, azt írta, hogy a tegnapi sztori biceg. Hogy ha megtörtént, ami persze ismerve a hősi legendák természetét egészen bizonyos, de ahogy ott leírta az ismeretlen szerző és én ide "egyazegybe" bemásoltam, az úgy nem történhetett meg, mert a hős stílusához nem passzolt. Azaz rossz a mese. Nem az a baj, hogy nem tükrözi a tényeket, csak rosszul van leírva. Mintha mondjuk én hallom a "Fekete Város" meséjét, leírom, aztán mellé tesszük a Mikszáth Kálmán könyvét, hát nyilván nem én leszek a nyerő változat. Nos elgondolkodva a dolgon, úgy döntöttem, hogy miután ez az én mesekönyvem, az amúgyis anonim szerző irományát alapanyagnak tekintem és mivel ez egy népmesei műfaj, a saját stílusomban mesélem el. Meghagyom a sztorit, nem teszek hozzá, el se veszek, csak ahogy írta a kritikusom, kicsit "elemelem" a földtől. Ha kész leszek a második mesével folytatom.
22:50 Mielőtt belekezdek még valami. Nem egészen értettem, mire vonatkozhatott ez a korábbi “Páska Süme” mondás. Páska Sümének a tisztességes neve: Dr. Páska Simon Farkas volt, és alighanem olyan ember lehetett, akit az “Öreg” a nemszeretemek közt tarthatott számon, mert annak jelentősége volt, hogy kinek tette fel ezt a kérdést! Mint megtudtam a “TM”-től az öreg nagyon gyorsan felmérte, milyen kvalitású emberrel van dolga és ha a tegnap idézett mondat elhangzott a szájából, az illetőt berakta a “sümefileba” , ami olyasmit jelenthetett, hogy „nekem te nem vagy partner” és ettől kezdve így is kezelte.
Második mese:
A hajó bal oldalával a K2-es rakparthoz kikötve állt a Vámmentes Kikötőben. Charlie bácsi a kabinjában ült, és reggeli feketéjét szürcsölgette, kezében a Kulüp török cigaretta illatos füsttel töltötte meg a kabint. Charlie bácsit, mintha divatlapból vágták volna ki. Deresedő halántékával, makulátlan sötét öltönyével és finom fehér igével, ízléses nyakkendőjével bankvezérnek, vagy akár középkorú filmsztárnak nézett ki, mint tengerészkapitánynak.
Kopogtatás a kabin ajtaján.
- Szabad – mondja Charlie bácsi. A wachman beszól a kabinba: „Parancsnok úr kérem, az igazgató elvtárs érkezett a hajóra.”
-Köszönöm, megyek máris. Maga meg szóljon az első pincérnek, hogy álljon készenlétben!
Charlie bácsi kimegy a fedélzetre és üdvözli az éppen hajóra lépő igazgatót.
-Szervusz kedves direktorom! Igazán örömet okozol ezzel a nem várt korai látogatásoddal. Kérlek, fáradj be hozzám, éppen kávézom. Megkínálhatlak Téged is?
Felmennek a parancsnoki kabinba, az I. pincér hozza a kávét, meg konyakot tölt kis pohárkákba.
-Charliekám nem lesz kissé korai ez a konyak?
-Ugyan kedves direktorom! Hiszen már fél kilenc is elmúlt, és így legalább félórás késésünk van ezen a téren. No, egészségünkre!
-Különben is meg kell ünnepelnünk a szovjet-magyar együttműködés terén kifejtett tevékenységünket, mert a legénység nagyon kitett magáért a rénii kikötőben a rakodás alatt.
- Charliekám ennek igazán örülök. Mesélj, részt vettetek valamilyen közös felajánlásban, vagy tevékenységben a szovjet partnerekkel? Feltétlenül írjatok jelentést róla, mert az ilyesmi mindig jól mutatat a szocialista brigádmozgalom dokumentációjában, és persze, a munkaversenyben is értékelni fogjuk. Szóval, mi is volt ez a közös tevékenység?
-Hát, meg kell mondanom, hogy nem volt egyszerű dolog megszervezni, de a hajó vezetésének gondos szervező munkája révén lehetővé tettük, hogy a rakodási munkálatok töretlen kiszolgálása mellett csaknem az egész személyzet felváltva részt vehessen a dologban.
-Végül is miről volt szó? Mit csináltatok?
-Nem akarok elébe vágni a dolgoknak, de annyit előre bocsáthatok, hogy a szovjet partnerek a legfelsőbb megelégedésnek adtak hangot és sugárzó arccal köszönték meg a közreműködésünket.
-De hát miben állt ez a közreműködés, mondd már!
-Kérlek kedves direktorom, nem fogod elhinni, legalább húsz fiatal szovjet dolgozónőt elégítettek ki a fiúk, és közben a rászorulókat még nylon harisnyákkal és egyéb kedves emléktárgyakkal is ellátták. Hidd el nekem kedves direktorom, mindkét fél számára rendkívül eseménydús volt a tartózkodásunk Réniben.
Na most ugye ennél a történetnél leginkább ketten, vagy tán még valaki az igazgató elvtárs kíséretében, vagy tán az első pincér lehetett jelen, tehát a történet elég sok szájon át alakulhatott. De ahogy este a pupán ( a farfedélzet, ahova a legénység ki szokott ülni jó időben egy kis beszélgetésre azokban az időkben, amikor még se video se számítógép nem volt, hogy elidegenítse egymástól a hajó személyzetét) szóltak a mesére való felhívások; "Mesélj valami jót, az se baj, ha nem igaz!". Hát ez is egy ilyen mese volt.