Miután végeztem a külső festésekkel és a téli felkészüléssel, visszatértem az árbochoz. Csak emlékeztetőül, a főárboc derékszár amit éppen csak összeragasztottam, amikor a homlokomra csaptam, hogy a jó időt ki kéne használni inkább, mint a fedett helyen is végezhető árbocmunkát nyomni. Na harmadik napja gyalulom, csiszolom a nyersanyagot. Minden elismerésem a régi hajóácsoké, akik mindent kéziszerszámokkal végeztek! Én a munka 80 %-át gépekkel csinálom, de mégis estére a karjaim mintha a nyakamtól akarnának kiszakadni a helyükről. Kutyakemény, de gyönyörű munka a nyers szögletes árboc gömbölyítése. Ugye anyagtakarékosság szempontjából ez a dúc már nem négyszögletesről indul, a lécek durván követik a körkeresztmetszetet, de így is rengeteg anyagot kell lefaragni. Csak a fő méreteket ellenőriztem tolómérővel, hosszú vonalzóval, a többit csak szemre és tapintással, nagyon megnőtt a gyakorlatom és az önbizalmam. Elöször csináltam abrichterrel és felsőmaróval négy (2-2 egymással párhuzamos, és egymásra merőleges) oldalt. Aztán a durváját abrichterrel kezdtem. Amikor kézzel tapintva nagyjából lekerekedett, illetve a vége már kúpos volt, kezdtem a kézi gyalulást a két gyaluval, a nagy ropánttal és a kicsivel.
A kézi gyalulást, már említettem, még tíz éves koromban tanultam az Ezermester szakkörben Burucs tanár úrtól. Ha szép, a felülettel párhuzamos, egyenes szálú az anyag, akkor mindegy merről gyalulom. Mivel az anyagom aránylag megfelelő minőségű, ez 80%-ban így van. De ahol nem, és nem szálirányban gyalulok, szakítja a fát. Nos ilyenkor fordítani kell a gyalulás irányán. Igen ám, de itt több egymáshoz ragasztott anyag van, és előfordul, hogy egymás mellett ellenkező a szálirány, tehát valamelyik szakadozni fog. Ekkor nincs más, mint a csiszolás, itt a gyalu nem működik. Körtárcsás és szalagcsiszolót egyaránt használok.
A lényeg a pontosan kör keresztmetszet és a síma felület. Ma nagyjából kialakult. Az alátámasztásra korábban, amikor még nem volt semmi tapasztalatom, mindenféle görgőket találtam ki, hogy forgatható legyen a munkadarab, de ez az egyszerű megoldás is tökéletesen megfelelt. Annyi lesz még, hogy a "V" alakú két laposacélból és zártszelvényből összehegesztett bölcsőt betekerem a végső simítás előtt ronggyal.
Kifurkáltam a néhány csomót és a helyüket kitöltöttem fűrészporos epoxival. Holnaptól következik a finom csiszolás. Most kis pályamódosítás következik, mert a Veperdi Bandi ma kész lett a harmadik könyv fordításával, így amíg megcsinálom a lektorálást kint leszek ugyan a hajón, de ott leginkább könyvezek és csak "pihenésképpen" fogok építeni.