Úgy tünik, hogy csütörtök lett a blogolónap. Most is hazaugrottam, mert nem lehet kitakarni az árbocot, a második napja hol zuhogó, hol szemerkélő eső miatt. Az egyetlen jó hír az, hogy sikerült másodikra megfelelő fogasszíjat kapnom a bazi nagy szalagcsiszolómhoz, merthogy nem bírta a strapát és elszakadt. Elvileg garanciás a gép, de egyrészt a garancia a szíjra nem vonatkozik, másrészt a szervíz valahol vidéken van, tehát jobban jártam, ha itt Csepelen keresek boltot. Apróság, de a gépen 10mm széles szíjnak van helye, de a gyártó csak 8mm-eset rakott fel. Pedig elvileg német(?) a gép.
Na szóval ott hagytam abba, hogy a hajó mellett van a 16 szögletűre lenagyolt hátsó árboc. Elkezdtem a kerekítést. Ehhez kézi gyalu, szalagcsiszoló, majd kézi csiszolás szükségeltetik. Az árboc alsó egy métere marad nyolcszögletű (ugye a menet az, hogy az összeragasztott rúd elöször négy-, majd nyolc-, majd 16 szögletű, így lehet méricskélni az átmérőt pontosan és vonalzóval ellenőrizni az egyenességet) így könnyebb megfogni tőben. Apropos egyenesség. Egy "zseniális" ötletemtől vezérelve kölcsönkértem egy lézert, hogy majd amellett én gyalulgatok. Komplett hülyeségnek bizonyult, legjobban bevált a 3m hosszú acél zártszelvény, ami az anyagon tologatva pontosan mutatja az egyenetlenségeket. Szóval árbockerekítés. Így néz ki képekben.
Nincs ám ekkora pocakom, csak a hasizmom megfeszül a csiszolópapír húzogatástól....
Elég sokáig tart, viszont az eredmény valami csodálatos. Közben ujjgyakorlatként csináltam "J"-nek egy hosszúnyelű fakanalat, mert a bográcsban keverni macerás a röviddel, meg égeti a tűz a kezét mellette.
Amúgy annyira jól sikerült a múltkori pörkölt, hogy most marhalábszárból megismételtük.
No éppen a felső rész kúpozásánál tartottam, amikor ért a baj a szalagcsiszolóval. Pár napig eltartott, amíg megszereztem a megfelelő méretű bordás szíjat, meg most beütött az esős évszak. Közben kint jártam ismét a Kőbányai Bazárban, ahol minden szerszám féláron megy, hála az ukrán kereskedőknek. Vettem egy ötdarabos csomag csiszolószalagot féláron, mint az OBI-ban a háromdarabosat adják. Mostmár biztos, hogy megöregedtem, mert az ukrán (kb 50-es) papának szólított. (Alig jobb mint a tata) Amúgy ha valaki kételkedne benne, hogy a magyar világnyelv, az ukrán remekül eltársalgott a kecsua indiánnal magyarul, mindketten prímán beszélték a "nyóckeres" magyart, minden b'zmeg, qrva és szar a helyén ült.
Szóval most, hogy nem tudok a hajó mellett dolgozni, a cockpitban berendeztem a tervezőasztalt és gyártom az árbocveretek műhelyrajzait. 
Nem fogom magam csinálni őket, mert már hiányzik a volt munkahelyem műhelyháttere, azt hiszem az esztergát is elkótyavetyélték, senki se értett hozzá, amióta eljöttem, meg fogom csináltatni a lakatosokkal itt a csarnokban. Közben kopogott az eső a sátortetőn, de a cockpitban barátságos alkotó légkör uralkodott. Amint kijavul az idő befejezem az árbocot.
