Reggel befűtöttem és amíg melegedett a hajó, a műhelyben megcseréltem a pántokat a vörösfenyő gázpalackos ládán. Ahogy mondtam elég erős, 12mm átmérőjű a csapja.
A fehér lap egy kőris kerettel ellátott 6mm vastag kazánlemez 40mm vastag vörösfenyő lapon, felül 8mm vastag bakelittel takarva, ezen lesz a nagy 150-es satu. Bár nagyon szép a vörösfenyő ládatető, de majd a végleges helyén az orrdecken kap egy eloxált alu lemez fedést (a Budapest Kongresszusi Központ egykori aulájában volt hatalmas irányító tábla maradékából) és vízorros élburkolatot, végül is a láda másodlagos funkciója deck munkaasztal.
Aztán a bemelegedett szalonban tovább vasalgattam, hézagoltam, símogattam, csiszolgattam a falburkolatokat. Alakul a dolog. Szeretném a héten befejezni és indítani az étkezőasztal "projektet". Ez lesz az utolsó komolyabb munka a belső térben. A végleges kárpitozás, fogasok, kapaszkodók, ilyen-amolyan szerelvények encsembencsemek akár a vízretétel után is kialakíthatók, úgyis a használat során fog kialakulni, mi hova kell. Az asztallal még vannak koncepciós problémáim. A Pardey filmje se tudott igazán eligazítani. Arról van szó, hogy a hajókon többnyire kiemelkedő kerete van az asztallapoknak, ami megakadályozza az evőeszközök lecsúszását ha megdől a hajó. Ugyanakkor ez a perem nagyon kényelmetlenné teszi az alsó karnak az asztalon való nyugtatását étkezés közben. Szivem szerint elhagynám a fenébe. Mondjuk lehetne valami fel-leszedhetőt kitalálni, de megint behozni egy mozgóalkatrészt, komplikálni....