Hajónapló

December 31.-e  Szilveszter napja. Hát, szégyenszemre megfutottam. Ragyogó napsütés, +3-4°C hőmérséklet élénk széllel. Mondom MOST kell menni vitorlázni. J egyértelműen nemet mondott. Hogy Ő? EBBEN az időben? Nos kimentem a stégre, a szél zúg a lombját vesztett fűzfa kopár ágait cibálva, szóval robogás lenne, de beretválja is az arcot, a víz se melegebb mint a levegő, sőt.....  Egy darabig tépelődtem, Tequila csábítóan járja táncát az enyhén tarajos hullámokon,

de egyedül ülni  a hajót,  "élvezve" a spricceket... hüm  .....aztán elkezdtem rohadtul fázni a benti öltözékben és lebeszéltem magam a vitorlázásról. Nem vagyok már olyan mint régen amikor nem lehetett volna visszatartani ilyen eszményi időben.  Miután ugye ez egy öregedésblog, bevallottam, nem árt ha tudjátok, hogy így jön. Kerestem egy videót ami aktuális így év végére. (ő nálam valamivel keményebb legény)            https://youtu.be/4JdlkqdX7GA?list=PL54W4l0QPV2lpqOjn6fouLaVT_rZmxiV

                                                      Minden olvasómnak boldog újévet kívánok!

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, elnézést, hogy külön-külön nem válaszolok mindenkinek. 

Hát a karácsonyi vitorlázásból úgy tűnik, hogy nem lesz semmi, tegnap még összefüggő jég borította a teljes vízfelületet. Csalóka volt a dolog, mert a tetején vékony vízréteg állt, először azt hittem, hogy nincs is már jég, de feltűnt, hogy semmi hullám, holott olyan szél fújt ami máskor tarajos hullámzást vert. Aztán amikor megkocogtattam a "vizet" a csáklya végével, kiderült, hogy jégből van. Ma reggel a kitartó erős szél viszont egy részét megbontotta, a reggeli harmonikagyakorlatomhoz a hajó oldalán csilingelő jégdarabok adtak zenei aláfestést. Szóval nem az a vitorlázóidő. Olyan NAGYON azért nem bánom, az imént kiszaladtam valamiért a hajóra, hát rendesen beretválja a hideg szél az ember képét. Szóval nem rossz idebent a meleg kályha környékén. A szőrős családtagok nagyon tudják.

17:36 A késődélutáni sétánál nézem, valaki mégiscsak vitorlázik.  Az én szemeim már nem a legalkalmasabbak nézésre,  a kis fehér vitorlához nem tudom milyen hajó tartozik, de a helyből ahol partot ért az alkonyatban, gyanítom, hogy a Nagy Péter, fiatal színész és hasonlóan hajóbolond a túlparton a csepeli oldalon.

Olyan nagy sütésfőzést már nem csinálunk mint régen. Valahogy ebből is kiöregszik az ember. A bejglit a Lipótinál vettem és így J-nek se kellett agyondolgoznia magát vele. Mert nekem azért bejgli nélkül nem karácsony a Karácsony. Már eszem is, nem tudtam neki ellenállni. Nagyon finom, megadták a módját! De töltött káposzta azért van. mert az is hozzá tartozik. Egy "kicsit" sikerült csinálni.

NAGYON finom lett. Pedig még friss, ugye a káposztás ételek akkor igazán jók, ha már kicsit összeértek az ízek, ha már másodszor is fel lettek melegítve. Az illatának meg senki nem tud ellenállni.

Ők a csülökcsontot kapták, meg egy kicsit a levéből, nem is maradt belőle semmi.

Sajnos az áhított fehér Karácsonyból nem lett semmi, minden hó elolvadt. De hát ahogy a Kisherceg mondta a rókának, "semmi sem lehet tökéletes". Viszont az enyhülést kihasználtam, a múltkor nem indult be a csónakmotor, gondoltam, hogy beköpte a gyertyát, most hogy nem fagyott rá a kezem a szerszámokra levettem a kabátját és kicsavartam a gyertyát, hát nem csoda, hogy nem indult.

Ha holnap a jég is elolvad, akkor megjáratom kicsit, de lehet, hogy még vitorlázom is, mert azért hagytam vízen a Tequilát, hogy vitorlázással ünnepeljek. Minden olvasómnak Boldog Karácsonyt kívánok!

A karácsonyi kaktusz honnan tudja a dátumot?

A télikert is nagyon tudja a dolgát. Ilyenek nőnek benne

Az alkutya nem akart bejönni a hidegből.

Kapott egy párnát, hogy választhat, azon alszik az ajtó előtt a tornácon, vagy a jó vastag pulóverrel letakart hordozóketrecben, de a párnát cafatokra tépte, a pulóvert lerángatta, a ketrecbe meg nem volt hajlandó bemenni. Az éjjel viszont -12 fok volt, úgyhogy a hónom alá vettem és behoztam a nappaliba. Most úgy tűnik kezd megbarátkoznia meleggel.

Miközben e sorokat kopácsolom, J jön be kacagva, azt mondja "Ezt nézd meg! Öt percre magára hagytam." Átmegyek a nappaliba, a P édesdeden alszik J ágyában.

Reggel Pestre mentem  a lányom kádcsaptelepét  egyenpotenciálra hoznia  a káddal. Eveztem a túlpartra, mert a csónakmotort szervizelnem kellene, de nem volt még hozzá ingerenciám kint a hidegben, idebent meg nincs rá helyem. Amúgyis alighanem vége a csónakázásnak egy időre, visszafelé este 7-kor már törni kellett a jeget, mert a szélcsendes hidegben pár milliméter jég lett rajta. Olyan nagyon nem volt vészes, az evezőket kicsit jobban oda kellett csapni, a csónak meg nem igazán csusszant, minden húzás után megtorpant. Inkább a köd miatt aggódtam, mert a parti fények 50 m után eltűntek, de szerencsére a hold mutatta az irányt. Indulásnál emlékezetből iránylatot vettem és anélkül, hogy hátranéztem volna (sokat amúgyse láttam volna, legfeljebb  csak az utolsó 50 méteren), úgy 3-400 evezőcsapás után ott voltam Amapola mellett a stég lábánál.

A feladat megoldva. leszedtem a  fali kádcsaptelepet, kifúrtam a takaró rózsa alatt a falat át a konyhába és egy 2,5-es rézvezetéket bilincseltem az excenterre.

A konyhai oldalon egy dobozon megy át az 6-os EPH vezeték ami rá van kötve a fürdőkádra, azt megblankoltam egy darabon és hozzáforrasztottam a vezetéket ami átjött a fürdőszobából.

És kész.

Látszani nem fog mert a konyhai fiókos munkapult lesz előtte. A dugaszolóaljzatokat meg takarja a mosogatógép.

 Aztán felfúrtunk még négy polcot  a volt nappaliba azaz a  jövendőbeli bőrműves műhelybe, szóval eredményes nap volt.

Nna! A végén még karácsonyra Karácsony lesz. Ilyen lett a világ ma reggelre. (hoppá, most látom, hogy a villanypásztor drótjáról le kell rázni a havat)

Olyanok voltunk  amire visszaértünk a reggeli sétából, mint a hóemberek. (meg hókutyák)

Egy biztos, MA nem fogok kúszónövényeket irtani. Az első kép bal szélén az a nagy kupac az elmúlt hét termése. Elégetve alighanem már csak tavasszal lesz.

Soha nincs nyugalom. Tegnapelőtt felhív a lányom, hogy ráz a zuhanyvíz. Ehhez hozzá tartozik, hogy  nemrég teljes lakásfelújítást végzett. Azelőtt nem rázott. Nos a lakásfelújítással semmi baj ( azon kívül persze, hogy egy vagyonba kerül), csak az, hogy egy házban sok lakás van. Régen elintézték a védőföldelést azzal, hogy rákötötték a horganyzott vízvezeték csőre. Namármost az ember beköltözik egy régi lakásba és mivel szeretné hogy minden rendben legyen, ezért kicseréli a teljes lakáshálózatot. Villanyt vizet egyaránt. Az MSZ 1600 annakidején megengedte a melegpadlós helyiségekben a védőföldelés nélküli dugaszolóaljzatokat, a ház többi parkettás lakásában még mind ilyen, egyedül a konyhai ( esetleg a fürdőszobai) konnektorok földeltek a fentebb leírt módon. Namármost a vízcsőcsere ma már az "ötrétegű"-nek titulált műanyaggal történik, azaz a vízcső villamos vezetőképessége megszakad. Időközben az utcán is vízcsöveket cserélnek KPE-re azaz műanyagra, gyakorlatilag a régi lakások hatásos védőföldelés nélkül maradnak. "Természetesen" egy társasházi közgyűlés torkán a Jóságos Atyaúristen se tudja azt letolni, hogy mindenki fizessen egy rakás pénzt, hogy valamit felszereljenek, szétvéssék a lakását, amikor ő ott lakik 50 éve és NÁLA minden a legnagyobb rendben van. Nála nem ráz a csaptelep ( naná, egyrészt az ő kádja le sincs földelve, másrészt nála a gyengén testzárlatos 100 éves készülékének földelése valóban egyenpotenciálon van a fürdőkádja csapjával a vascsövön keresztül. Fí reléje meg pláne nincs, a régi (jól megpatkolt) Diazed olvadóbiztosítói meg nem olvadnak ki rövidzárlaton kívül semmire. Viszont a szomszéd becsületesen megszerelt földelt fürdőkádjában ülve meg ráz a zuhanyból kifolyó víz. Na erre hogy varrjak gombot? Megoldás lenne a fürdőkád és a csaptelep galvanikus összekötése, de a csaptelepen nincs földelőcsatlakozás, szóval csak valami gányolás jöhet szóba, ráadásul szét kell vésni a frissen burkolt fürdőszobát. Azt, hogy meggyőzzem a házat, hogy MINDEN lakásban ki kell építeni a földelést, plusz Fí relé mindenhova, reménytelennek vélem. Megint egy fogas ravasz probléma.

Kész vagyok a bozótirtásnak nagyjából a felével. Mondjuk többet reméltem amikor augusztus legvégén nekiálltam, de így visszatekintve nagyon meg vagyok magammal elégedve. A ház északi oldala így néz ki.

Ha az időjárás engedi, természetesen nem állok le télre sem, de azért hidegben kicsit nehezebb a haladás. A bal kezem gyűrűsujján a körömágy például berepedt, mert a hidegben az ember keze valahogy merevebb, jobban kiszárad, fájdalmas a harmonikázás vele a basszus oldalon a gombokkal. Igyekszem kesztyűt használni ( na nem a harmonikázáshoz), de valahogy a kesztyűben "motoszkálás" nekem nem igazán megy. De azért, ha csak nem lesz nagyon kemény tél sok hóval, remélem tavaszra végzek.

Vettem a hajóra egy új elektromos hősugárzót. Ugye volt a Black Friday, amivel nagyon vigyázni kel, mert 90 %-ban csalás az egész, JÓESETBEN annyiért adják a holmit mint korábban, de számtalan példa van arra, hogy éppenhogy drágább, mint egy hónappal az "akció" előtt. De elég jól képben voltam az árakkal, rám nem jellemző a hebehurgya vásárlás és tényleg olcsóbb volt és még ingyen is kihozták. Sőt, nem is azt a típust amit megrendeltem, hanem egy drágábbat ugyanannyiért, alighanem elfogyhatott amit én rendeltem. Viszont azóta egy ezressel már drágában adják azt is. Viszont a működésével elégedetlen voltam. Arról van szó, hogy a hajóban a belső hőmérsékletet 17 °-on akarom tartani. Lehetne melegebb is, még jól is esne, de hát ha 5 °-al melegebbet csinálnék duplája lenne a villanyszámla, szóval kompromisszum, mint az életben szinte minden. Aludni tökéletes, harmonikázni kicsit fázós, zuhanyozni vacogós. De ilyen pontos hőmérséklet tartásra ezek az olcsó kategóriás készülékek https://euronics.hu/termekek/somogyi-fk-11-keramia-futotest/p/200753  nem alkalmasak. ( bár szerintem az drágák se nagyon) Az ok az, hogy mindet felülír a dizájn. A beépített termosztát valóban be van építve és a külső hőmérsékletet a készülék "kabátján" keresztül érzékeli. Szóval bekapcsol valahol  egy hőfoknál, elkezdi fújni a meleget, aztán kikapcsol valahol 10 fokkal az induló hőmérséklet felett. Aztán a helyiség elkezd hűlni, de csak jóval a kikapcsolási érték alatt kapcsol be megint, szóval a hiszterézis tartomány rendkívül nagy, ráadásul roppant bizonytalan. Ugyanolyan tekerőgomb állásban 5-6 °-os hőmérséklet különbségeket csinált a szalonban.Természetesen a hiszterézis hiba még attól is függ, hogy alulról, vagy felülről közelítem a kívánt beállítást ( tekerem a gombot alulról felfelé, vagy felülről lefelé a kiválasztott állásba).Szóval tűpontos beállítás tizedfokra lehetetlen, de ez a +/- 5° nagyon durva. Szóval szétszedtem a szerkezetet cafatokra 

és lukakat fúrtam a ventilátor nyomó oldalának házára a termosztát közelébe ( filctollal jelöltem be a fúrás szükséges helyét).

Ezzel a beszívott hideg levegőt hozzávezettem a bimetálhoz, így az mindig a helyiség aktuális hőmérsékletét érzékeli amikor a ventilátor, azaz a fűtés megy. Ezt a levegőt persze el is kell engedni, szóval a termosztát körüli teret át kell szellőztetni, ezt további rejtett (hogy ne rontsam a dizájnt) lukakkal oldottam meg ( a képen balra lent a kiugró perem alatt látható belőle néhány). Így legalább a kikapcsolási referencia hőmérsékletet hozzárendeltem a tényleges helyiség hőmérséklethez. A bekapcsolásin sajnos sokat nem tudok segíteni, a furatok persze itt is kell, hogy javítsanak valamit a korábbi bizonytalan helyzeten, de mivel ilyenkor  a ventilátor nem üzemel, csak a statikus gravitációs átszellőzésben bízhatok a furatokon át. Még annyit változtattam a konstrukción, hogy a fals levegőt kiküszöbölendő, a konyha és a fürdőszoba burkolásából maradt 2 mm-es dekorit lemezből ragasztópisztollyal terelőlemezeket rögzítettem a termosztát köré, hogy lehetőség szerint csakis a furatokon beáramló, helyiség hőmérsékletű levegővel kommunikáljon a termosztát és semmi esetre se, a kifúvott forró levegővel. Ennél többet nem tudok tenni a szabályzás pontosítása érdekében. Kipróbáltam, pár be-kikapcsolás idejére elég jól muzsikált, az igazi próba az elkövetkező 24 óra lesz. Amúgy meglepően jó a szerkezet szemre. Semmi gányolás, precíz, megbízhatónak kinéző szerelés és masszív, minőségi alkatrészek, egyáltalán nem néz ki  úgy, mint a szokásos olcsó kínai vackok, amikről amint leveszi a burkolatot az ember látszik, hogy csak eladásra készítették nem használatra. Ha beválik az átalakításom remek és nem utolsó sorban takarékos fűtésem lesz a hajón.  Az eddigi tapasztalat az, hogy -6 ° C éjszakai hőmérsékletnél (  ennél hidegebb még nem volt) az esti zuhanyozást szolgáló villanybojlerrel együtt a 24 órás villamos energia fogyasztása a hajónak  15-20 kWh. 40 Ft-os díjjal számolva 800 Ft/ nap. Nem olcsó, egészen pontosan sokkal drágább mint a kályhával való tüzelés, de nincs vele annyi macera, behordani, hamuzni, kormozni, nekem ez a luxus kell az életemben. Amikor meg csak olyan + 8-10 fok van odakint 10 kWh alatt van a fogyasztás.

Picur kutya nagyon megtalálta a helyét. Engedelmesnek nem nevezném, sétánál hajlamos elkóborolni, de mindig hazatalál és vagy titkos lukakon egyszercsak bent van a kerítésen belül, vagy ott követelődzik a kapuban, hogy azonnal engedjem be. Kiszökni viszont esze ágban sincs, csakis akkor megy ki ha mi is megyünk. Amúgy szigorú jószág, Sz-t azonnal elmarja a tányérjától ha enni kap, őrzi a házat, kegyetlenül megugat minden, általa gyanúsnak ítélt embert, kutyát ha elhalad előttünk az utcán. (  Nem mindenkit, nem tudom milyen alapon szelektál, de érdekes módon AZT az ember mindig akiért mi se rajongunk. Pedig bizisten nem világosítottuk fel róla, még ráutaló magatartással sem, ő előbb veszi észre mint én.) Lajos,  Flóra törpemalaca elgondolkodva bóklászott az utcán, amit eddig szabadon birtokolt Lujzával, az Emuval közösen, amikor a kerítésen át dühödten csaholva P megriasztotta. Kiengedtem a kutyát az utcára, hogy lássam mit kezd a nála ötször nagyobb malaccal, "aki" amúgy még a Szmájlit is elugraszja amikor az játszani hívja ( Lajos nem játékos, csak a zabálás érdekli), Picur olyan vadul támadt rá, hogy megijedtem, hogy megharapja a sertést, de szerencsére az apró szájának a durva sörtés disznóbőr páncélnak bizonyult, viszont Lajoson páni félelem vett erőt, futásnak eredt ( még nem láttam az amúgy lusta komótos jószágot így szaladni), P meg hazáig kergette. Rengeteget javult a külleme, amióta nálunk lakik, igaz két napig egyfolytában zabált, kikerekedett, a bundája  se olyan csapzott ázott, kóborkutyás, J fésülgeti, bontogatja ki a berasztásodott csomókat, még a bogáncsmag is megérett a szőrében, szóval kezd "emberi" külseje lenni. 

Pár nap tél után ismét tavaszias az idő. Ki is használtam, folytattam a liántalanítást. Estére még a nap is kisütött, igaz csak amikor már lenyugodott, a látóhatár mögül festette bíbor színűre az eget. Persze ez csak most "este", nyáron még bőven a délután közepe. Csodás meleg fényekkel telt meg minden, miközben a fényképezőgép automatában már vakuzott. 

Igyekszem a kerti munkákkal, mert jön az igazi tél. A ház háta mögött, ahol nemrég még dzsungel volt, mostanra ilyen a terep. Csak az idáig elnyomott tiszafácskák maradtak. Korábban nem is látszottak a borostyántól.

Amíg nem esik le a hó nyomulok ( a képen a kék-fehér vödörtől ). Többet reméltem a nyár végén amikor nekiálltam a gaztalanításnak, de ennyire futotta.  Mindegy. Az a lényeg, hogy gyorsabban irtsak mint ahogy az agresszív zöldek nőnek. Egyszer csak elfogynak. Olvastam, hogy a második világháború idején a brit admiralitás falán volt egy grafikon. Két görbe volt rajta, az egyik a német tengeralattjárók által elsüllyesztett bruttó regiszter tonna hajókapacitás, a másik meg az újonnan vízre bocsájtott hajóik BRT-ja. Amíg ez utolsó felette járt az előzőnek, addig volt remény a győzelemre. Hát most így vagyok én is a borostyánnal. A jó hír az, hogy most már csak ez az ellenség van, a vadkomlóval végeztem.

Néha beugrik más is.Tegnap reggel sétálunk Sz-el ( az új kutya nem jött velünk ) és benéztünk SP-hez mert kottákat nyomtatott ki nekem. ( elhatároztam, hogy szintet lépek a harmonikával, ezt akarom játszani és így https://www.youtube.com/watch?v=zcpHMniXXYk szóval nagy fába vágtam a fejszémet) Éppen indult a vízre, mert dolga volt a túlparton, kérdezte nem megyünk e vele. Mért ne? Sz is imád hajózni. 

Épp arra való idő van, szemerkél az eső és hideg van, ilyenkor öröm a csónakázás. Na szóval SP 

bevállalta, hogy valakinek az Angyali szigeten kiveszi a vízből a stég fürdőlétráját, hogy ne szakítsa le a jég, ha befagy és közben csökken a vízszint, mert két éve sokak jártak így. Csak éppen arra nem emlékezett pontosan, hogy melyik az a  stég  Többet is megvizsgáltunk, de mindnek oda volt hegesztve a létrája, vagy olyan berozsdált csavarokkal odacsavarozva, hogy látszott, hogy soha nem oldották ki őket. Na így jól kicsónakáztuk magunkat, mondtam az lesz a legjobb ha berakunk egy aggregátort és az összes környékbeli létrát levágjuk sikítóval, de aztán mégse tettük, csak bementünk az Angyali szigetre a Németh Sanyihoz, régi tengerészkollégámhoz megmelegedni, meg megnézni az új esztergapadját. Aztán végülis mégis megtaláltuk a stéget, de úgy tűnik rosszul emlékezett a gazdája, mert a létra már nem volt bent a vízben. De jót hajóztunk az esőben. Ma már sütött a nap, úgy hogy piacozás után neki is ugrottam a kertnek. Nulla dies sine linea.

Hát lett még egy kutyánk.

Flóra futni volt tegnap délután és a mezőn hozzászegődött egy kivert kutya. Kis szőrgombóc, nagy gazda utáni vággyal. Ott tépelődtek az utcán, hogy mit kezdjenek vele, amikor a Szmájli kutyával esti sétánkat tettük. Addig megvolt, hogy el kéne vinni valahova ahol chipet tudnak leolvasni, hátha van gazdája ( nem szokott lenni), aztán meg esetleg menhely, de hát a menhelyek tele vannak kutyákkal, amik kennelben tengődnek, ez meg olyan aranyos, egy ilyen kis vacaknak milyen sorsa lenne ott....?  Végülis M1 (Flóra mamája) meg F elautóztak vele a menhelyre, persze nem volt benne chip, az volt a döntés, hogy ha a Szmájli elfogadja, akkor marad nálunk. Beköltözött a kutyaházba, amit idáig úgy tűnt, hogy hiába alkottam meg nagy műgonddal, tudományosan hőszigetelve, mert Sz nem volt hajlandó benne aludni, de a kicsi aki mostantól Picur névre hallgat, megérezte, hogy ez lesz a lakása, azonnal beköltözött, sőt ha Sz be akart kukkantani hozzá, rámorgott. Ahogy evés közben sem ismer tréfát, ha Sz kíváncsiskodik akkor rávicsorog. Nem lehetett vidám előélete, a bal első agyara hiányzik, bánthatták, de ez amúgy nem látszik a viselkedésén, nem bátortalan egyáltalán és nagyon élénk, láthatóan vágyik a szeretetre. Elsőre nem tudta abbahagyni a zabálást, fene tudja mióta nem ehetett, de ma estére már hagyott a tányérjában. A kutyaházba raktam neki szalmát, a felét kitúrta, de úgy tűnik jól érzi magát benne. Éjszakára bevonult, de a napot jórészt kint tölti az "esernyő" alatt megtalált egy szivacspárnát amin heverészni szoktam amikor a Tequila fenekén a kormányt szereltem és azon ücsörög. Reggel már a két kutyával sétáltam és minden póráz nélkül szépen jött velünk, egyedül egyszer használta ki, hogy épp beszélgetek M 2-vel és nem figyelek rá, elnyargalt, de tudtam hol keressem, 100 m-el arrébb feltűnő érdeklődést mutatott a horgászok által otthagyott halmaradványok iránt, azt ment vissza csemegézni Szóval szemmel láthatóan megvan a magához való esze. Ha olyan megy el a ház előtt az utcán aki nem tetszik neki arra rávakkant, úgy tűnik teljesen itthon van már, kevesebb mint 24 óra után. Nem lehet már nagyon fiatal, mert Sz hiába csábítja játékra, mérgesen rávakkant, amitől a nála ötször akkora kutya ijedten elugrik.

Amíg az idő engedi nyomulok a kertben, így néz ki a magaságy, minden nap terítek rá egy újabb réteget, földet, avart, hamut a kerti tűzrakóból, megint földet, megint avart, lesz még jó pár réteg, tavaszra összeérik komposztnak és remélem a paradicsompalánták meghálálják a sok munkámat.

Szombat délután Tökölön voltam. 

Az apropó a

 szervezte találkozó. Akik olvassák ezt a  blogot tudják, hogy két éve csaptam bele a harmonika tanulásba, mindig szerettem volna, de mindig volt valami fontosabb, pénzt keresni, gyerekeket felnevelni, házat, hajót építeni, aztán a 71. születésnapomon megjelent Kata lányom egy nagy kofferral, amiben egy 120 basszusos Weltmeister volt és azt mondta, apu most már ráérsz. Azóta gyakorlok. 8 hónapig volt tanárom, a Pataki Ádám, aki lejárt Ráckevére Budapestről hármunkat tanítani, de aztán válságba került a helyi kultúrház vezetése, melynek első áldozata mi voltunk, mert kivágtak minket a művházból, azóta magam tanítom magamat az internet segítségével. Nem mondom, hogy ez rossz, de nem is jó. Első gond a lassú a haladás, nekem nincsenek már évtizedeim, hogy jó harmonikás váljék belőlem, azzal tisztában vagyok, hogy igazi művész már nem lehetek, ahhoz előbb kellett volna kezdeni, de ha úgy halok meg, hogy még ez se jött össze, nagyon mérges leszek. Másodig baj, hogy nagy a veszélye a hibák beidegzésének. Egy hibát mindig sokkal nehezebb később kijavítani, mint mindjárt az elején, ha egy igazi tanár észreveszi, még a beleszokás előtt könnyű javítani. De hát ez van, nagyon figyelem a neten a játékosokat, bár nem tudom az a módszer, hogy letöltök egy kottát, vagy amit épp most csinálok, hogy lelassítva lekottázom amit az előadó az ujjával csinál és aztán a kottából játszom ( nem a dallammal van a gond, a fülem { attól eltekintve, hogy az egyikre süket vagyok mint az ágyú, a másikra meg nagyot hallok, hja a tengeri hajók gépházzaja} remek, de ugye a harmonikajáték úgy szép ha a jobb kéz egyszerre több hangot játszik hármashangzatokat billegtet), nem tudom mennyire célravezető ez a magamnak kitalált módszer, de jobb híján így haladok, illetve gyakorlom a Hanont  https://www.youtube.com/watch?v=PobMbXEU550 az első négy gyakorlat (van belőle vagy két tucat) az ami már aránylag jól megy.

Na szóval egy ilyen esemény megszervezése nem lehet könnyű feladat, az egésznek ahogy én nézem a motorja a "Csiga" azaz Cserna Gábor, ő tartja kézben a ráckevei "harmonikaszakkört", ami azzal is jár, hogy ő terít

( talán ő is főzött, mindenesetre a marhapörkölt finom volt ), konferál

és ott van mindenütt. 

Remélem, hogy SENKINEK nem volt képe úgy távozni, hogy legalább egy ezrest nem dobott be a perselybe!

A zene, az élmény és a kaja amúgyis ennél sokkal többet ért.

 Na szóval belépve az előadóterembe éktelen lárma fogadott, a kiállított hangszerek ugyanis kipróbálhatók,

mindenütt játszik valaki, elképesztő kakofóniába olvad össze a tömeges élvezet. Magam is hozzájárulok egy hangszert magamra akasztva, de hamarosan feladom, mert elvonulni nincs hova és én általában halkan, odafigyelve játszom, de nem hallom saját magamat a teremzajtól. Ezt a szépséget még

azért nagyon szerettem volna kipróbálni ( mint később kiderült a Móger Péter által bemutatott darabok egyike volt), mert szerelem volt az elő látásra és az én kisebb 72 basszusos  hasonló méretű  ( harmadik) harmonikámhoz képest ez 96 basszusos és a basszus oldalon is van három regisztere, szóval ha netán még az ára is "olyan" lett volna akkor esetleg....  de a Péter szigorú beosztottja kiparancsolta a kezemből, mondván, hogy ne állítgassam a szíját, mert akkor attól már csak használtként lehet eladni, ezzel a laza szíjjal meg nem tudtam volna igazán kipróbálni, ez a sors keze volt, még képes lettem volna megvenni negyedik hangszernek, na ezt megúsztam. Szóval mindenütt zenél valaki

ő például egy ifjú bajnok, kár hogy most nem lépett fel, tavaly hallgattam a virtuóz játékát.

A korosztály az általános iskolástól a magamkorabeliekig terjed,

szóval itt senkit nem választ el a másiktól a korkülönbség, akár együtt is játszik öreg és fiatal.

Arcok átszellemülten

kezek magabiztosan, vagy tétován, mikor épp hogy kívánja a dallam és az ihlet. 

És mindenki muzsikál.

Bedő Jenő aki többek közt a  "Sole mio"-val lépett fel, ezt a számot én is játszom, de ő sokkal szebben.

Miközben megörökítem a résztvevőket egy párosra leszek figyelmes. Az általában úgy van, hogy a férfiak harmonikáznak a csatolt nők pedig hallgatnak, de ha figyelnek akkor is "másképp"mint ő.

 Ő őt figyeli

De nem "úgy". Ez látszik. Egyszercsak belejavít a kéztartásba, szóval a hölgy nem csatolt feleség, ara, vagy épp bimbózó kapcsolat, amibe óvakodnék beleavatkozni, hanem  szigorú tanító. Én aki előbb megszólalok mindig mielőtt gondolkodnék azonnal rá is kérdezek, kiderül, hogy igazam van, nem akárki, nem is akármilyen zenész, fel is fog lépni, ő dr Bálint Csilla a Dél- Alföldi harmonikabarátok egyesületének alelnöke. (Nos gyakran emlegetem, hogy ez a blog mely kezdetben  hajóépítő blognak indult, majd víziéletmód blog lett és végül a fiatal olvasóimnak öregedésoktató bloggá vált, szóval az öregség bár a képességek minden területén romlással jár, az ember szeme ahogy felfigyel a másik nem egyes tagjaira ... na AZ nem romlik, akárhány dioptriás is amúgy a szemüveg.)

Amikor a "hóhért akasztják", lencsevégre kerül aki amúgy kamerájával minden ilyen eseményt mindig megörökít, ő  Babarczy Éva jobb oldalt.

És kezdetét veszi az előadás. Elsőnek a nagyon fiatalok lépnek fel. 

Aztán a kevésbé nagyon fiatalok. 

https://www.youtube.com/watch?v=6leCkfV7-NU

https://www.youtube.com/watch?v=d2Zk6uUtG7o

Majd egy szabadkai gyermek tánccsoport. 

https://www.youtube.com/watch?v=R4AX2mEH3aw

https://www.youtube.com/watch?v=2HXjCBqoRws

Na ők igazi virtuózok

https://www.youtube.com/watch?v=LnHUqms1V6A

Egy ifjú zeneakadémista.

És egy tavalyról ismerős trió. https://www.youtube.com/watch?v=27IJ02h28Eo

Sajnos a neveket nem jegyeztem meg.

Kivéve persze az övét.    https://www.youtube.com/watch?v=Cy_SAK-cSgo

Egy vendég székelyföldről.  https://www.youtube.com/watch?v=19XcG-w_KIA

Ismét egy ifjú ember. https://www.youtube.com/watch?v=E9-Jj2QJdvQ

Egy régi ismerős Nyergesújfaluról. https://www.youtube.com/watch?v=bjmAZF7OmhE

És végül a sztárvendég Jovica Djordjevic. Bécsben él, de szerte a világon koncertezik, legutóbb Indiában lépett fel 40000 ember előtt. Tőle is tanultam itt és most. Bár még soha nem játszottam mások előtt, a hajón magányosan nyekergetem a hangszert, de mindig szégyelltem magam előtt is, hogy átadom magam a zenének és a testem az arcom, a grimaszaim is "zenélnének", szóval igyekeztem fegyelmezetten játszani. Nos ahogy ő egész testével zenél az meggyőzött róla, hogy felesleges valamilyen elképzelt vizuális elvárásnak megfelelni, csak a zene számít. 

https://www.youtube.com/watch?v=u-55JrF_vVA&t=3s

Kár, hogy ez a csúcsprodukció a végére maradt, amire sokan már elmentek.

 A legeslegvégén a harmonikaszakkör örömzenélt, előttük Djordjevic és Móger Péter harmonikaművész és harmonikakészítőművész. 

Későre járt, nem tudtam az utolsó pillanatig maradni mert indult a HÉV-em és még a Dunán is át kellett kelnem csónakkal, így lemaradtam a vendégekkel kibővített harmonikaszakkör  zárószámáról.

https://www.youtube.com/watch?v=S_UF7jR3chw

Pedig maradhattam volna, mert így is lekéstem 2 perccel a járatot (hétvége van összevissza járnak a vonatok a vágányfelújítás miatt) jó 40 percet sétálgattam a magállóban a következőre várva. Szerencsére vastag kabátban voltam, nem hagytam magam megtéveszteni a délutáni enyhe időtől, mert bizony éjjel már elég hideg volt.

Ez a mai bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs ilyen pocsék idő, mert akkor ma is kint dolgoztam volna a kertben. De reggel esett a hó és egész nap esett valami, még a Szmájli kutya is iszkolt befelé a séta után leheveredni a cserépkályha elé a szőnyegre.

Így aztán nem tudtam folytatni a "magaságy" készítését, amit pár napja elkezdtem, amiben majd jövőre paradicsomot, paprikát fogok ültetni.

A beton izékbe J fog virágokat ültetni, a közepét meg rétegesen töltöm fel, már érett komposzttal, vegyes kerti földdel, homokkal és avarral, mikor mit tudok innen onnan kitermelni a kertrendezés során. Az ágyás oldalát a tetőhéjazat cseréjéből maradt lemezből csináltam.

Tegnap este a minden évben szokásos osztálytalálkozón voltam. Tizenhárman voltunk, ami ahhoz képest, hogy az 1963-ban  érettségizett harminckettőből tizenegyen már nem élnek, egész jó felhozatal.

Sajnos idén hárman is örökre elmentek, most tudtam meg, hogy nyáron távozott akit különösen szerettem, a Kelemen Feri. Pár sarokra lakott tőlünk, én a Frangepán utca 53-ban, ő az Üteg utca és Országbíró utca sarkán álló házban, anyáink lánykorukban együtt dolgoztak a Vadas testvérek Petneházy utcai harisnyaüzemében. Feri remek humorú, laza srác volt, a Vasas ifiben bunyózott, de ezt is lazán vette, szóval sose lett belőle menő (pizsamában statisztált a "Vesztegzár a Grand Hotelben" film tömegverekedős jelenetében), a technikum után kikerült Moszkvába a Lomnoszovra, de mielőtt végzett volna hazakívánkozott, itthon tolmácskodott a Telefongyárban, aztán amikor Siemens lett belőle a privatizáció során, remek történeteket tudott a hülye exendékés németekről, a végén, ő úgy mondta "kirúgtam őket". Felesége könyvelő cégében dolgozott és minden évben itt ült a Trombitásban az asztalnál, de tavaly már hiányzott, nekem különösen. Tudtam, hogy régóta bajlódik a szívével, de végülis agydaganat vitte el, úgy látszik különös, állandóan tréfás, soha senkit nem bántó megjegyzésekre kihegyezett agya ezt a rossz poént termelte ki magából végül. Beszólásai amik órák alatt is gyakoriak voltak, még a tanárokat se bosszantották igazán, de hát nekünk nagyon jó tanáraink voltak ( akkoriban ezt természetesnek tartottam), erre sajnos már csak akkor jöttem rá, amikor szembesültem azokkal a tanerőkkel akik a gyerekeimet tanították. Legutolsó tréfája már halálos ágyán a Honvéd kórházban esett meg, felesége elbeszélése szerint nem volt már egészen tiszta az agya, szerintem meg szeretett volna még egyszer utoljára valami olyat csinálni amiért már "idelent" soha senki nem vonhatja felelősségre, szóval a mobiljával az ágyból felhívta a 112-t hogy terrorfenyegetés van a Honvéd Kórházban. Miután a telefon a cellainformáció szerint onnan jött, komolyan vették a dolgot és kivezényelték a TEKeseket. Hogy aztán mi történt nem tudom, de megdicsérni biztos nem dicsérték meg, de ez őt már aligha izgatta, mint ahogy nagyjából soha semmit se vett igazán a szívére, olyan csendes szarkasztikus derűvel szemlélte mások csetlését-botlását. Isten nyugtasson Ferikém!

Éjfélhez közel utálatos volt átcsónakázni a HÉV végállomástól a szigetünkre, mert  minden csupa víz volt a lecsapódott párától, nem lehetett leülni, állva meg egy 2,50 m-es csónakban nem jó buli billegni, a motorral kormányozni lábbal pláne, hideg már a víz beleesni, valamit ki kell találjak erre. 

A terület kb. 25 %-a megtisztítva. 

Igyekszem kihasználni a kivételesen enyhe időt. A folyamatosan gyűlő hulló levelek már  a komposztálókba mennek, csak a ledarálhatatlan keszekusza kúszónövények  és gyökereik kerülnek tűzre.

Ma nekikezdtem a következő területnek, a házat északról támadó keszekuszaság irtásának. Itt annyival kedvezőbb a helyzet, hogy nincs vadkomló, kizárólag borostyán amit egy kicsivel könnyebb szaggatni és nem szúrós.

Négy napig kíméltem magam, egészen pontosan nagyjából heverésztem, mert előjött a derékfájásom. Hogy mitől arra tippem sincs, nem volt még mozdulathoz sem köthető, egyszercsak reggel alig tudtam kimászni az ágyból, mintha villámok csapkodtak volna a 4-es 5-ös csigolyák közé. Ismerős a dolog, ilyenkor felveszem és betépem a súlyemelő övet, de még így is fájdalmas volt még a kutyasétáltatás is, kicsit pihenni lekönyököltem egy stégbejáró korlátjára és egyszerűen nem tudtam elindulni, mert amint áthelyeztem volna a testsúlyomat a lábaimra, mintha valami el kart volna szakadni a gerincoszlopomban. Botra támaszkodva vánszorogtam haza, de 10 perc múlva semmi fájdalmat nem éreztem, hogy aztán megint előjöjjön ugyanez, nyilvánvalóan az ideget nyomja a porckorong széle. Szóval lapítottam, pedig a jó időre való tekintettel mindenféle erőszakos kerti munkákat terveztem, de hát ez csúszott. Egészen tegnap reggelig amikor gyógyultnak nyilvánítottam magam és nekiálltam kiszedni a kivágott szilvafa tönkjét. Sajnáltam a fát, J már évek óta nyaggatott, hogy vágjam már ki, mert valóban egyre jobban csúnyult, idénre teljesen kiszáradt, a fáknak is lejár egyszer az élettartamuk, hát amikor a nagy gazolásban odaértem ezt is megszüntettem, de a neheze a gyökér volt. Kezdetben csákánnyal, kapával, majd térden állva kislapáttal, mint a régészek, amikor feltárnak egy helyszínt. Ráment a tegnapi nap nagyrésze mire ide jutottam

A gyökereket vízsugárral lemostam, mert nem tesz jót a láncfűrésznek ha homokban vagdal vele az ember, bár nagy a kísértés, hogy a félig földdel borított vastag gyökereket elintézze, ahelyett, hogy térden állva szurkáljon, lapátoljon fejjel lefelé, de ellenálltam. Ma délelőtt aztán kitermeltem a tuskót.

Ha "igazi" férfi lennék, kicsákányoznám még a combvastagságú fő oldalgyökeret, meg a vékonyabbakat is

de miután a föld alatt nem zavarnak, beérem. ezzel az eredménnyel.

Pár napja olvastam egy cikket a 444-en, hogy tényleg lehetséges e valakit halálra rémíteni, nos ma leellenőriztem az egércsapdákat a padláson és a négyből hármat elcsattanva találtam, a dió csali bennük érintetlen volt, viszont kettő mellett ott feküdt egy-egy döglött egér. Semmi sérülés nem volt rajtuk, szóval alighanem a csattanás okozta riadalomba haltak bele.

 A baloldali úgy tűnik vemhes volt, éppen idejében sikerült "meghalasztani" nem örülnék egy népes rágcsálócsaládnak a padláson.

Sajnos van olyan kártevő ami ellen védtelen vagyok, ez tegnap volt. 

https://www.youtube.com/watch?v=fgCpjPmJUSU&t=10s

Délután átkeltem a Dunán és  a 15:10-es HÉV-vel elutaztam Pestre. Vettem a Fb-on, hogy a Hadházy Ákos ott lesz az aláírásgyűjtőkkel az Őrs vezér téri aluljáróban és leadtam neki az aláírt íveket. ( az aki nem a Hadházy az nem én vagyok )

Függetlenül attól a meglehetősen sötét helyzettől amit korábban leírtam, ott nem volt ennyire vigasztalan a dolog. Folyamatosan jöttek a pulthoz az aláírók, mindenféle kapacitálás nélkül. Pár szót beszélgettem a Hadházy Ákossal, ő optimista, szerinte kevesebb mint egy év alatt össze fog jönni az egymillió aláírás. És tényleg lehetséges, az ember a pultnál

azt mondta simán összejön egy délután itt 3-400. Ha azt veszem, hogy Budapesten gyűjtenek  9 helyen és az országban is van még vagy öt város ahol állandó gyűjtés van délutánonként,  valamint talán nem én vagyok az egyetlen ilyen aktív gyalogkakukk akkor van rá esély.

Más. Villannyal fűtök a hajón. Ez most egy próbaüzem, Kíváncsi vagyok mibe kerül. Beraktam egy fogyasztásmérőt a hajó parti betápjába és regisztrálom a napi adatokat. Ha nem lesz nagyon durva a fogyasztás ( egyelőre még nem az, de hát még meleg van) akkor nem vacakolok a fafűtéssel, mert azért ez kényelmesebb, meg nincs annyi por a hamuzás miatt. Bár megvallom a tűz az azért sokkal barátságosabb. Ahogy parázslik a kályha üvegén át, ahogy duruzsol a kályha az nemcsak testet, de szívet is melengető. Szóval ha nagyon súlyos lesz a villanyszámla akkor nem esik majd nehezemre visszatérni a fafűtéshez. A hőfokszabályzós ventilátoros elektromos fűtőtest remek dolog, de találtam a háznál egy olajradiátort, ez csendesebb, csak abban nem vagyok még biztos, hogy az 500 W elég lesz majd ha igazán hidegre fordul az idő. J úgyis nyafog már, hogy a fújós az kell neki a télikertben ha kint nagyon nagyok lesznek a mínuszok, hogy ne fagyjanak el a virágai, szóval az megy vissza a télikertbe, ez az antik (1965-ös) szovjet darab meg lenne a hajón.

Kicsit ki kellett tataroznom, mert még selyem szigetelésű volt a kábele és semmi földelése nem volt, ami azért fűtőkészüléknél, ami sohasem kettős szigetelésű elég veszélyes. De hát a"testvérek" úgy tűnik ezekkel az apróságokkal nem foglalkoztak. Na most már van háromerű kábele és földelővezetéke a picinek.  Glimm lámpa,  jelzi amikor a termosztát bekapcsolja a fűtőtestet, na ilyet se láttam már vagy 40 éve. Még le kell fessem, mert eléggé rozsdás imitt-amott, de amúgy működik és most már biztonságos is.

Egy kis aktatáska szerű, kukázott női neszeszerben tartom a gyakran használatos  mérőműszereimet, mérőzsinórokat, dugókat, csipeszeket, griffeket. Mondom megmérem az áramfelvételt ( az a helyzet hogy a mérés szerint még 500 W-os sincs a fűtőtest, mert csak 1,7 A-t mértem ami 230 V-on  csak 390 W hát majd kiderül mire lesz elég ), belenyúlok a táskába a lakatfogóért, valami furcsát tapintok. Hát hemzsegnek benne a mezei poloskák! Kitalálták maguknak, hogy a jó bélelt bőrtáskában fognak áttelelni. Na ez most nem jött be nekik.

Maradt még pár üres aláíróívem, a töpörtyűm meg elfogyott, szóval piacra kellett menni úgyis, na mondom még egy utolsó ráadás aláírásgyűjtés ma,  hátha  elfogynak az űrlapok. 

Nos elfogytak. A végeredmény  az  öt piacnapon összesen  330 aláírás . Azért is jó volt ez a ráadásnap, mert az elmúlt másfél hét alatt sokat gondolkodtam, nem vontam e le téves következtetéseket az első két hét után. Talán mégse olyan szomorú a helyzet mint korábban megállapítottam. De sajnos nem tévedtem, az. Az emberek elsöprő többsége közömbös. Elvan a dolgával, más nem érdekli. Ha felhívom a figyelmét a jelenlétemre, olvassa el legalább a táblámat, oda se néz, mereven bámul maga elé és inkább megszaporázza lépteit. Általános az a kétféle reakció, hogy  1. "MIND lopnak", 2. "Na és ki az aki lop?". Az elsőre azt szoktam válaszolni, hogy "valóban, de talán azért kellene ezen változtatni, hogy ez az ezer éves átok végre megszűnjön az országon". A másodikra meg azt, hogy "A pillanatnyilag regnáló kormány. És ha netán másik lesz egyszer, akkor is fontos hogy legyen mitől félnie, ne merjen lopni." Sajnos mindkét csoport megegyezik abban, hogy minden józan, értelmes érv ellenére nem írja alá. Szóval a kérdés csak kibúvó. Voltaképpen szereti, hogy a kedvenc kormánya tolvaj, de szégyelli a hitét, ezért talán magát is áltatja. Beletörődött, hogy ez a magyar világ rendje, és ha már ő beletörődött akkor maradjon is így, mert ha netán mégse, akkor mekkora szégyen lenne, hogy ő egy követ fújt a rendszerrel. Inkább bukjanak az örökösen jobbítani akarók, mert ezzel saját magát igazolja saját maga előtt. Nem új dolog ez, ez az aktívan passzív, az igát magától a nyakába vévő tömeg legalább 200 éve segíti az uralkodásra magukat felhatalmazva érző erőszakosoknak elűzni  a hazától azokat, akik alkalmasak lennének a haza sorsának jobbítására. 

Nos ma egyetlen kivétel azért akadt. Nagyon sokáig kerülgetett, elment, visszajött, méregetett közelről, távolabbról, aztán felbátorodott és feltette a szokásos 2-es számú kérdést, én meg mondtam a 2-es típusú választ. Mire kirukkolt, hogy " de hát az európai ügyészség ide akarja telepíteni a migránsokat". Akkorát ordítottam, hogy megállt a piac. "Ki mondta magának ezt a marhaságot? SENKI épeszű ember nem akarja a migránsokat, ez a legnagyobb hazugsága a kormánypropagandának amit magának bemeséltek. "  És egy mondatban elmondtam az 1-es típusú válaszomat. Megmondom őszintén nem számítottam kedvező eredményre, általában ilyenkor vagy elmegy a partner, vagy tovább kötözködik, ilyenkor én szoktam elhessegetni, mert parttalan hitvitákra már régóta nem vagyok vevő, de most meglepetés ért, mert az volt a válasz: "akkor aláírom". és megtette én meg megköszöntem.

Még egy, egészen pontosan két kellemes élményem volt, ez volt az ötödik aláírásgyűjtő napomon és végre volt egy, egyetlen egy kismama, pici gyerekkel, aki aláírta. Legalább százan siettek el előttem anélkül, hogy aláírták volna, pedig az ő figyelmüket külön felhívtam rá, hogy ha nem is a maguk, de a gyerekeik kedvéért tegyenek valamit, hogy tőlük már ne lopjanak. De öt nap alatt ez az egyetlen egy akadt aki odajött. Igaz a mamájával együtt, mert ő jött először oda aláírni, elsőre nem is néztem a kismamát nagykorúnak, de aztán mutatta, hogy neki már tipegő picinye van. Mondtam is mennyire meglepődtem rajta, hogy egyetlen kismamaként hajlandó aláírni, mire a mamája megjegyezte "nevelés kérdése". A másik egy fiatal lány volt, úgy 20 és 30 közt, aki odajött, mondtam ő az első ma ebből a korosztályból, de öt nap alatt se volt több ötnél, a barátnője egy kedves vizsladomináns keverék kutyával a póráza végén türelmesen várt amíg aláírja, gondoltam őt is megkínálom a golyóstollal, de a fejét rázta és megjegyezte, "kettőből egy legyen elég".

És hát ma is volt durvulás. Elsőre még nem is "éreztem a pengét", nem indítottam a kamerát, jött a szokásos 1-es vagy 2-es kérdés, már nem emlékszem, de valahogy beszédbe elegyedtünk, mire egyre erőszakosabb vitába kezdett ahol engem egyáltalán nem hagyott beszélni. Mondtam hagyjuk, menjen tovább. El is ment, de visszajött megleckéztetni kb ezekkel a szavakkal:

"Magának fogalma sincs miről beszél.  ( mondjuk sokat nem hagyott) Nekünk üzletünk volt, erre odajött a mocskos zsidó kurva elvette a kasszából a napi bevételt, aztán kizavart az üzletből minket úgy hogy vissza se mehettünk többé.Maga nem tud semmit!!"

 Nos ez az ember legalább egy tízessel fiatalabb volt nálam, tehát ez VELE eleve nem történhetett meg. Természetesen elhiszem, hogy a szüleivel megtörtént, mint ahogy sokezerrel megtörténtek, ennél még sokkal szörnyűbb dolgok is, az a korosztály vagyok  aki száz ilyen történetet hallott gyerekkorában, részben a családban történtek, részben a közvetlen szomszédság elbeszéléseiből ( a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerek nem figyel, mert elmélyülten játszik, miközben a gyerekfülek MINDENT lekagylóznak és megértenek és elraktároznak és feldolgoznak), továbbá miután a legújabbkori történelem a vesszőparipám, elolvastam szinte mindent ami ezekről az időkről dokumentumregény formában megjelent. De HOGY A  ΠCSÁBA JÖN EZ IDE?!  Mi köze ennek ahhoz, hogy Magyarországra pénzeső zúdult az elmúlt évek során, amit ahelyett, hogy a haza javára használtak volna fel, egyszerűen maffiamódszerekkel, az állam kisajátításával, a törvények megváltoztatásával, a nyilvánosság szinte teljes bekebelezésével és a független hatalmi ágak, a fékek és ellensúlyok  kiiktatásával elloptak? De az ember csak folytatta tovább ebben a stílusban, beláttam értelme itt vitának nincs, mondtam haladjon tovább. Erre még jobban begorombult, mondta ha még egyszer meglát itt "bebasz a Dunába", de ezt már elrohantában mondta, miután hívtam vissza, hogy hajlandó e ezt lenyilatkozni kamerába is, mert most már szerettem volna valami poént is a végére. Igazából felvállaltam volna egy bunyót is, de nem fordult vissza. Az hogy van, hogy az összes agresszív szarházi összefossa magát ( Orbán Viktorral az élen) ha meglát egy "idegen" kamerát?

Jó ronda idő lett. Viharos szél, eső és hűvös. De hát vége a nyárnak sajnos. Most jöttem vissza a "városból", kellett venni kenyeret, meg el akartam intézni a lejárt jogosítványom megújítását is. Hozzá voltam szokva, hogy az orvosim jó sokáig érvényes, erre egy rendőri ellenőrzés során két hete kiderült, hogy egy éve lejárt, mert 70-en túl már csak két évre adják. A büntetéstől eltekintve 3500 az orvos és 1500 az új jogsi, plusz utánajárás. jelen esetben esőben, bringán elázva. Reméltem, hogy "megúszom", de amint elindultam rákezdett.

Megint fogtam a tűzifa alatt egy cickányt. Annyira megsajnáltam a parányi helyes állatot, hogy mind a sufniban, mind a tornácon beszüntettem a csapdázást. 

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=VbOxh0uAiwo

Utánagugliztam, a cickány nem is rágcsáló, veszedelmes vadász, de nem olyan mint az egér, hogy állandóan nő a foga és muszáj ezért mindet szétrágnia, hanem rovarokat, csigákat eszik. Hátha hálából levadásszák a zöld poloskákat. A pirókegér ugyan rágcsáló, de az meg csak nem zabálja fel a több köbméter tüzelőt, meg a szerszámokat a sufniban és olyan szép állat, hogy azt is sajnálom.

https://www.youtube.com/watch?v=gpsEW3lf6SQ

Szóval visszavontam a rágcsálóírtást a "belső körletre", a padlásra. Ott nincs kegyelem.

Tegnap kihasználtuk a vénasszonyok nyara utolsó napját és kicsónakáztunk a piacra. Nagyon lefogyott alattunk a Duna, az, hogy a főágban minden idők legalacsonyabb vízállása van, ide a zsilipekkel lezárt szakaszra is kihat, egyrészt gondolom a zsilipek nem zárnak hermetikusan, másrészt a víz ismeri a fizikát, nevezetesen a közlekedő edények törvényét, elszivárog a talajon keresztül is. Bár azért az nagyon furcsa, hogy a múlt héten egyetlen éjszaka alatt csökkent vagy  15 centit a vízszint, EZ biztos nem szivárgás. Amapola orra ül a fenéken, ami persze nem baj, minden télen ez van, bennünket csak annyiban zavar, hogy J-nek a kurta lábacskáival nehéz a csónakból kiszállni a piacon a stégre.

Szóval mára megjött a tél, vagy legalábbis az ősz a csúnya arcával, reggel szakadó esőben sétáltunk Sz-el, igazi ázott kutya lett belőle (belőlem meg ázott ember, mert hiába vittem az esernyőt, csak beverte a szél a vizet alá), most itt fekszik a szőnyegen a lábamnál és bűzölög. Nem volt szívem kizárni, mert amikor visszaértünk úgy szaladt befelé előttem a jó meleg, száraz házba amint ajtót nyitottam mint a villám. 

A hűvösödéssel megjöttek az egerek is. Nyáron elvannak odakint a természet lágy ölén, de télre mindig keresik a meleg védett helyet, akárcsak a legújabb idők kártevői ( kivételesen nem a Fidesz-KDMP-ről beszélek ) a mezei poloskák, tele velük a tornácon felrakásolt tüzelő. Ahogy az ott elhelyezett egérfogóval is naponta átlag 2 pirók egeret, cickányt fogok. A pirók egér nagyon csinos állat, ahogy a cickány is, kifejezetten sajnálom agyoncsapdázni őket, de hát vagy ők vagy én. A kertben felőlem élhetnek kedvükre, de a házba és a csatolt részekre, sufniba ne telepedjenek meg. Ebből a szempontból legveszélyesebb a padlás, ahova ritkán járunk, de ott a teljes ruhatárunk. Ez amúgy beépített, bútorozott  lakótér volt az előző tulajéknál, de nekünk elég laknia  földszint (meg persze a hajó). A padláson van négy csapda állandóan élesítve, nyáron sose fogtam velük semmit, de az utóbbi két hét alatt négy egér is akadt. Ezek viszont háziegerek, voltak, szóval úgy tűnik a rágcsálók felosztják a területet.

Tegnap ott hagytam abba, hogy "Áldjon vagy verjen..." és hogy mért vagyok még itt. Nos ilyen egy normális reggel ITT.  Erre (is) szoktunk sétálni a Szmájli kutyával.

Balra a Duna.

Nem füst amit a motoros ladik húz maga után, ilyen köd van.

Szembe az Angyali sziget.

Sz izgatottan szaladgál. Neki a rengeteg szimatolnivaló olyan mint embernek a Facebook. Soha nem unja meg, az állandó felfedezés a megszokott helyeken is motiválja. Pontosan tudja a reggeli és a délutáni séta idejét, de soha nem tolakszik, ha alszom, türelmesen ( na jó türelmetlenül, de nem annyira hogy felkeltsen) megvárja amíg felébredek és elindulok vele. Bár nyitva a kapu, nem rohan el, csak amikor kilépek rajta akkor néz rám, hogy épp észak, vagy dél felé indulok és akkor előrenyargal.

 Amúgy a csendre kabátot lehet akasztani. A levegő tiszta, hideg és őszi illatokkal terhes.

A sarkon Mici kutya csaholva rohan a kerítéshez. Hűségesen őrzi a házat, az udvart ahova egyszercsak valahonnan a semmiből beköltözött és azzal lepte meg az ottlakókat, hogy mostantól itt fog élni. Szóval igazi "migráns" aki cserébe az eltartásért őrködik éjjel és nappal fáradhatatlanul. Ha nyitva is néha a kapu, ki nem jön az utcára, tudja, hogy neki az a hazája. Pedig túlságosan jól aligha tartják, a gazdái nem dúskálnak a földi javakban, de neki ott jó... ő hazatalált.

A kerítésre paradicsom kapaszkodik, szezonban mindig lelopok néhányat ( mentegetem magam a lopásért, ami bent van nem szedi le senki ott rohad el a szárán, vagy leesik a földre), az íze mesés, össze nem hasonlítható a boltival, de még a piacival sem ( amúgy a piacon is 95%-ban kereskedők árulják ugyanazt ami a Tescoban is van, mindenki a "nagybanin" vásárol), sajnos ezek már nem fognak beérni.

Még egy pillantás a vízre, aztán irány a ház, meleg otthon, Sz rohan J-hez aki még alszik, nem nagyon örül amikor a kutya kézcsókkal kelti, de nem is haragszik nagyon érte, mire a jószág hanyatt dobja magát az ágy mellett a szőnyegen és boldogan tűri ahogy J félálomban vakargatja.

Hát ha még mindig nem lenne érthető mért is jó nekünk minden egyéb ellenére csakis itt élni.

Kedves  ismerős érkezett az "aláírópultomhoz", még egy üveg meglepetést is hozott. K I gyakran kommentál is ide a blogba, korábban ugyanabban a székben ( na jó a szék az alighanem változott, de ugyanabban a pozícióban) ült egykori munkahelyemen mint én, mielőtt visszavonultam volna a pénzért dolgozás világából. 

Apropó pénzért dolgozás. Sokan képtelenek elhinni, hogy ezt az aláírásgyűjtést nem "jópénzért" csinálom. TÉNYLEG beletöltötték a fejekbe, hogy MINDENKIT Soros fizet aki utálja ha kilopja a szemét  a Fidesz. Mondják a helyi szurkolóim, hogy épp egy korábbi polgármester suhan el előttem. Mára már teljesen feladtam a csendes szerény szemlélődő pozíciómat és ha már piac, hangosan kínálom a "portékámat", utána kiálltok, hogy "egykori polgármesterek is aláírhatják". Visszafordul. Nagydarab szigorútekintetű és meglehetőse dühös ember, odaáll elém és számon kéri, hogy ki fizet nekem ezért a hazaárulásért. Ilyenkor indul a kamera a kezemben, ha balhé lesz ne kelljen tanúkkal bizonygatni ki ütött először. Na a kamerát különösen zokon veszi, mondja azonnal kapcsoljam ki, persze nem teszem meg. Mindenféle vélt jogaira hivatkozik, felvilágosítom, hogy azt videózok amit akarok, egyet nem tehetek meg, a belegyezése nélkül nem hozhatom nyilvánosságra, hagyja abba a provokációt. Dühösen távozik.

Ma 94 aláírást gyűjtöttem, a két heti munkám végeredménye 266 aláírás. Ráment durván 14 órai tényleges piacon tartózkodás és némi előkészítés, táblák, jövés-menés. NEKEM megérte. Azon túl, hogy SENKI nem mondhatja, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és nekem se kell szemesütve nézni a tükörbe, sok mindent másképp gondolok mint akár csak két héttel ezelőtt is. Megtapasztaltam azt a hatalmas közönyt, ami lehetővé teszi, hogy ezt a népet BÁRKI aki megfelelő energiát szentel a feladatnak leigázza. Ha voltak is fenntartásaim azzal a kissé költői túlzással szemben ahogy Kertész Ákos jellemezte a magyarokat, előttem beigazolódott a lényegi mondanivaló igazsága.  Láttam továbbá a többségi közöny mellett a tapintható félelmet. Ahogy emberek nem merték megadni az Email címüket, vagy a telefonszámukat. Érdekes dolog, de nem hittem volna, hogy a nők bátrabbak. Az aláírók 70 %-a nő. Viszont, erről előzőekben már szóltam és még mindig meglep, fiatal csak elvétve akadt aki aláírta. Egy lánykának volt ma alkalmam örvendezni, mondom " na végre egy valaki aki nincs még harminc!", mire szomorkodva mondja "de én már harminc vagyok". Az aláírók 90 %-a hatvan felett jár. 40 alatt a 266-ból legfeljebb ha tucatnyi akadt. Valaki azt mondta nekem, amikor ezen spekuláltam, hogy a fiatalok már elmentek az országból. Nem hinném azért, hogy így van, ebbe belejátszhatott az is, hogy a piacra kevesebb fiatal jár. De arra, hogy kisgyerekes anya, egyetlen egy se volt aki odajött volna, egyáltalán, hogy ne kapta volna el a szemét a táblára nézve és ne menekült volna el amint megszólítottam, nem nagyon találok értelmes magyarázatot. Valaki azt mondta, hogy a családtámogatási programmal megvette a Fidesz őket, ha ez így van akkor legalább ezt az egyet jól csinálták.

Ma volt aki rám emelte a kezét, igaz őt én is provokáltam, mert megismertem azt aki az első napon lehazaárulózott és mielőtt megint elkezdett volna pampogni  mondtam, hogy húzzon el innen, de bunyó nem lett, elég volt szigorúbban rászólni, elhúzott a ... szóval oda.

Már jócskán elmúlt dél vége a piacnak, szinte mindenki szedelődzködik, amikor szokás szerint nyakamba veszem a tábláimat és sétára indulok. Összejön még 4-5 aláírás, de ilyenkor már mindenki siet haza, nem áll le ilyesmiért. Egy szimpatikus "későközépkorú" házaspárnak "felkínálkozok", mosolyogva menekülnek, miközben közli a férfi, hogy ők Fideszesek. Tehát TUDJÁK, hogy lopnak és HELYESLIK. Vajh miért nem gondolják, hogy aki a tolvajnak falaz az a cinkosa? Sokan kérdezik, melyik párthoz tartozom. Egyszerűen nem fér az emberek fejébe, hogy létezik valódi civil, aki senkinek nem a kutyája. Volt aki rámbökött és határozottan kijelentette, "szóval maga a Gyurcsány embere!". Más, egy fiatalabb korosztályhoz tartozó nő, amikor  elmentében megszólítottam, dühösen kiáltott fel" Európai Ügyészség?! Még csak az kéne, idetelepítsék a migránsokat!"  Csak legyintek... de ugyanakkor nagyon elszomorít. Amiért nem folytatom annak nagyrésze ez a lelki teher. Nyomaszt az egész. Én hozzászoktam, hogy ha problémám van megoldom. De EZ... még nekem is sok.

Szóval érdekes kísérlet volt ez a négy hosszabb délelőtt, Van egy pár videó róla, ha kitanulom hogy kell használni a programot, mert egyelőre semmi se akar sikerülni, összevágok egy pár perces anyagot és kirakom a youtubera. Tudom, tudom, személyiségi jogok, meg ilyesmi, eben az országban csak sokat lopni lehet büntetlenül, legfeljebb leülöm amit kapok érte, sitten még úgyse voltam, időmbe belefér.

Este a magyar festészet napja alkalmából  Maszelka János kiállítás megnyitón voltunk a városi képtárban.

Nekem valahogy túl erősek voltak a képek. Volt előtte hosszas megnyitó beszéd. A beszédekkel úgy vagyok ahogy Mikszáth Kálmán mondta, kolbászból a hosszú, beszédből a rövid a jó. Bizonyára nagyon mély értelme van annak, hogy " ...a lényegen áttörve eljut a valóságig.." ezt valami nagyon okos embertől idézték, de nekem ez már túlságosan éteri, a délelőtti piaci tapasztalatokhoz képest meg annyira a "másik vége" a valóvilágnak, hogy nehezem  tudom ugyanazzal az agyi szoftverrel feldolgozni. Viszont bevallom itt lakunk már lassan öt éve, de még nem voltam eben a  Patay Lászlóról elnevezett képtárban, az ő képei valóban lenyűgözőek.

Sajnos hibáztam, mert nem az "igazi" fényképezőgépet vittem magammal, csak a kis zsebkamerát.

Kifelé jövet van alkalmam ismét megbánni, fantasztikusak a fények, ragyog a kifli alakú hold és még a lenyugvó nap is világít, miközben a lámpák már égnek, de sajnos csak ez lett belőle ezzel a géppel.

Nemrég valaki megkérdezte tőlem, ha annyira nem érzem magam jól ebben az országban, mért nem megyek el, itt a hajó bármikor megtehetném. Nos nem igaz, hogy nem érzem magam jól, sőt kijelentem (amit sokan nem mernek) én boldog vagyok. Csak bánt, amit én látok, hogy mások, a többség nem látja. Hogy mennyivel lehetne ennél jobb.  De ezzel együtt én itt vagyok otthon, hol áld, hol ver a sors keze... a többit tudjátok.

Elértem a déli oldali kerítés végéhez a liánok irtásával.

Ez azt jelenti, hogy olyan 25 %-al vagyok készen. Szerencsére kitart a jó idő ahogy nézem még a jövő héten is, tudok haladni. Holnap még lesz egy nap kiesés, aztán az aláírásgyűjtést befejezem és teljes erőbedobással a kertre koncentrálok. Lebontottam az almafa törött ágait.

Teleszedtem róluk ilyen XL-es vödörrel vagy nyolcat.

Jobbhiján a komposztba kerültek.

Ha megindul a szeszes erjedés, a komposzt tele lesz részeg gilisztákkal.

Ha szerda akkor piacnap, ha piacnap akkor aláírásgyűjtés. 

Még a szombatot megcsinálom, de utána azt hiszem abbahagyom. Senki nem mondhatja rám, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és én se nézhetek magamra elégedetlenül, de egyrészt fizikailag fárasztó három órákat ácsorogni a piacon, meg ami még a csónakázással vele jár, de ennél sokkal nagyobb rajtam a lelki teher. Nem vicc, rossz nézni elviselni azt a sok birkát akivel közös a sorsom, de ő azt nem érzi amit én, benne kihunyt a vágy, hogy valaha is jöhet jobb. Ennél rosszabb az amikor ellenségesek. Mert ma felhagytam a teljes passzivitással. Érdekes pszichológiai kísérlet ez és én, ha már rászántam magam ( nem sokat spekuláltam rajta előtte, egyértelmű volt számomra, hogy ha a saját szemembe akarok nézni ennyit meg kell tegyek), akkor kipróbálok mindenfélét. Először is ránézésre  felismerem a közeledők 80 %-án, hogy potenciális aláíró, érdeklődő, bizonytalan, közömbös, tudatlan, érdektelen, netán ellenséges. Szóval ritkán tévedek. Ma akiket  nem egyértelműen az utolsó kategóriába soroltam (azok többnyire úgyis megszólítanak) megszólítottam. Csak ennyivel, hogy "itt lehet aláírni", vagy "ha ön is úgy gondolja akkor...", vagy piacosan "aláírást tessék!" Volt aki  minden további szemkontaktust kerülve haladt tovább, volt aki rám nézett de a fejét rázta, esetleg legyintett beletörődően volt aki visszaszólt, "nem politizálok". Ők voltak a többség és messze több mint kétharmad. Voltak kevesen akik erre odajöttek, kérdeztek és aztán vagy aláírtak, vagy nem. Volt egy olyan is köztük akinek elmagyaráztam miről szól ez a dolog és azt mondta amikor otthagyott az aláírása nélkül, "azt hittem ez valami komoly dolog". Aki a magyarázat után se írt alá, az szinte 100 %-ig azzal zárt, amivel többnyire kezdett, hogy "mind lopnak". Ilyenkor reflexszerűen kérdeztem rá "és maga szerint ez jó?" MINDENKI azt mondta, hogy "NEM". De ettől még maradt a véleménye, hogy SEMMINEK SEMMI ÉRTELME. Amikor rákérdeztem, hogy akkor meg mit veszíthet egy aláírással, fejüket imbolygatva elténferegtek. A szolgaság beleette magát a lelkekbe, tízből hetet biztosan már felfalt. A valóban közömbösök a legcsüggesztőbbek. Például a mai 70 aláíróból mindössze egy 30 év alatti akadt. Gyakori olvasója és kommentálója vagyok a 444.hu-nak. Érdekes az ott kialakult közvélekedés, hogy a rendszer támaszai az agyhalott nyuggerek, Kádár népe akiket meg lehet vásárolni egy Böskeutalvánnyal, akik már olyan elmeroggyantak akik bedőlnek Orbán mézes-mázas dumájának, akik csak M1 M2 TV-t néznek és Kossuth rádiót hallgatnak. 9 óra aláírásgyűjtés után állítom, hogy ritka nagy tévedés. A fiatalok úgy mentek el előttem mintha ott se lennék. Még ha futó pillantást vetettek is a táblámra már fordították el a fejüket. Nem akadt gyerekkocsit toló kismama (hiába szólam rá, hogy "ha érdekli a gyereke jövője") fiatal férfi, cicanadrágos műkörmös, műcsöcsös, tetováltszemöldökös, a jövő generációját megszülni készülő trendi lány, fiatalasszony aki odajött volna. Egy kioktatott, hogy szerinte nem lopnak. Mondtam akkor pláne nyugodtan aláírhatja, nincs mitől félnie a kedvenceinek, dühösen otthagyott. Volt egy 40 pluszos nő aki elmondta, hogy NEM MERI aláírni, mert kirúgnák az állásából ha kiderülne. Kérdeztem hol dolgozik, mondta "büntetés végrehajtás". A rendőrőrstől jött egy nehéztiszt, őrnagy, vagy alezredes, csak az arany vállapját láttam nem volt időm megszámolni a csillagjait, mondtam neki rendőr is aláírhat, úgy rohant el mint akire nagyon ráijesztettek. Amúgy a nők a bátrabbak, érdeklődőbbek. Nem azért mert rendkívül szép fiú vagyok, de kétharmada az aláíróknak nő volt. Aki viszont lehazaárulózott az egy 60 körüli dühös férfi volt. Elő is vettem a kamerát, kérdeztem ide is elmondaná e, elmondta. De a nevét már nem vállalta. Pedig én bemutatkoztam. Majd a végén összevágok egy sorozatot a youtube-ra az eseményekből amiket megörökítettem.

Egy korombéli idős ember amint kiértem a piacra és kiraktam a táblámat, odajött hozzám és azonnal elkezdte, hogy "a Gyurcsány is lopott". Tehát tökéletesen tisztában van vele, hogy a jelenlegi kormány lop, nem is vitatja, de működik nála is az ami a Fidesz-KDMP maffia legnagyobb csodafegyvere, a relativizálás. És hiába magyaráztam neki, hogy ha csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez az esetleg bármelyik jövendőbeli kormányt megakadályozhatná abban, hogy lopjon,  mert fél a következményektől, ő ISMÉT csak  Gyurcsányozott. Egyszerűen nem fért a fertőzött agyába, hogy ez az aláírási akció most nem erről szól. Amikor már alig voltak a piacon, a nyakamba akasztottam a táblámat és körbesétáltam, na akkor találkoztam egy emberel aki azt mondta "tudom ám én maguk kitől kapják ezért a pénzt". Mondtam, hogy nem titok, az államtól kapom a nyugdíjamat, amiért 42 évet dolgoztam, ő magabiztos kézmozdulattal jelezte, hogy "tudja ő a dörgést" neki aztán magyarázkodhatok.

Az abszolút pozitív két ember volt aki azt mondta, hogy  kifejezetten azért jött ide ma más községből, mert olvasta a ráckevei Fb oldalon, hogy ma itt leszek és akkor alá tud írni.

Szóval találkoztam ma úgy 2-3000 emberrel és ebből lett 70 aláírás. Mielőtt elkezdtem volna ezt az egészet, úgy gondoltam, hogy ha 100 aláírást összegyűjtök akkor megtettem a magamét. Mostanra egyrészt kicsit megnőtt az étvágyam, másrészt viszont látva amiket idáig leírtam csüggedtebb vagyok, mert MEGÉREZTEM mi a baj a nemzetemmel. 

Kitataroztam a táblámat. Mert azt mondta szerdán egy hölgy, hogy elsőre ő azért nem foglalkozott velem, mert azt hitte koldulok. Aztán amikor mégis megnézte alaposabban, akkor ugrott be neki, hogy miért is sétálok itt a piacon.  Így aztán aláírtam még kékkel, hogy miért is koldulok aláírásokat. Mások meg azt gondolták, hogy a piaci lopások ellen gyűjtök aláírást. Szóval ezért a kiegészítő tábla.

Érdekes dolog ez a jobbágyság. A többség lelkét felfalta a Stockholmszindróma. Pénteken bíbelődtem ezzel a táblával, mondom kéznél van az aláíróív, átsétálok a szomszédokhoz, hogy ugyanmá...... Ötből kettő aki aláírt. És ezek mind a barátaim. Az első mindjárt rákezdett a szokásos mantrára, hogy "és akkor a többiek jobbak?" Magyaráztam, hogy EZ most nem erről szól, hanem arról, hogy bármelyikek legyenek tökönragadhatók. Mintha a falnak beszéltem volna, már mondta is " nézd meg milyen szar az utca, egyik se csinálja meg!" (Mellékesen ő ásta, vagy neki ásta vízművek a gödröt amikor csőtörés volt a hozzá bejövő ágon.) Másik mondta, hogy ő aztán sehova se írja oda a nevét, mert abból csak a baj lehet, házastársa fellélegezve a döntés felelőssége alól, mindjárt kontrázott, hogy csak nem fog ellenkezni a párjával!

Köztünk szólva én örülök, hogy ilyen az utca. Ez egy lakó-pihenőövezet, békés és csendes, csak az jön ide aki itt lakik, vagy itt van dolga. Ha leaszfaltoznák, mindenki erre autózna, mert "megmutatom neked, milyen szép itt a part", meg lenne aki ha nem tud ötösbe kapcsolni 50 méter után rossz lenne a napja. Annyira nem rossz az út, hogy hússzal ne lehetne rajta vidáman autózni, többel meg ne lehessen menni, mert akkor hiába lenne a tábla, hogy tilos az átmenőforgalom, meg hogy lakó-pihenőövezet, itt mindenki magyarból van, sz@rik a táblára, megy amennyi a csövön kifér. Nekem meg a kutyának ( meg a szomszédasszony tyúkjainak, Behemótnak a kakasnak, meg Lujzának az emunak, meg a Lajos nevű törpemalacnak) pont jó így az utca. De tényleg, ha aszfalt lenne, mind rosszul éreznénk magunkat tőle.

Szóval piacnap lévén ma is kicsónakáztam a piacra feltáblázva.

Nagyon könnyen indult, nem mentem még 50 métert és majdnem megtelt egy lap (10 sor van egy lapon). Aztán mintha elvágták volna. Érdekes kísérlet ez.  Részben technika, részben alkalmazott pszichológia. Gyorsan rájöttem, hogy a tömegbe belekeveredni abszolút rossz megoldás. Ha  nincs az embereknek bőségesen idejük elolvasni, megrágni a mondanivalót, nem fognak pozitívan reagálni. Szerdán azért működött, mert kevesen voltak. De ma csak úgy tudtam hatékonyan dolgozni, hogy leálltam a piac északi végére és vártam. Még a szemkontaktust is csak akkor vettem fel, ha volt rá kifejezett igény. Volt aki odajött és kérdezett, jobbára azt, hogy "na és kik lopnak?". Ez egy fogós ravasz kérdés, mert jobbára provokáció. Amint válaszolok, hogy pillanatnyilag a kormányra és csókosaira gondolok, azonnal jön az egyenválasz: Mind lopnak! Erre van válaszom, mert azt mondom "egyetértek, ezért kell az EU ügyészség, hogy BÁRMELYIK lop el lehessen kapni".  Persze a kormányoldalon elkötelezettek ezzel nem érik be, ilyenkor nem bocsátkozom vitába, egyrészt mert kontraproduktív, rontja a "boltot", amíg vitázunk potenciális aláírók távoznak, másrészt SOHA egyet se lehet meggyőzni, csak magamat fárasztom. Volt akinek azt mondtam, hogy "tudja mit, magának azt se hagynám hogy aláírja". Viszont volt néhány olyan ritka eset is, hogy valaki valóban nem tudta mire irányul az akció, ezeknek miután elmagyaráztam, alá is írták. De ez annyira elenyésző, hogy szerintem országosan számítani ilyenekre tömegével nem szabad. A célközönség azok a kormánypropagandával nem elbutított, és/vagy nem anyagilag megvásárolt, és/vagy nem zsigerileg ellenséges ( meggyőződésük, hogy ez valami bolsevik ármány amit a libsizsidók találtak ki a magyarok ellen) alanyok, akik alapvetően egyetértenek velem, de arra is lusták, hogy kimásszanak a foteljükből, amiben amúgy bőszen kommentálnak a kormány ellen és felkeressenek egy aláíróhelyet.  De hát enni csak kell és ezért kimennek a piacra. Persze voltak nem kevesen akik  előbb-utóbb valószínűleg megtették volna, de azért most örömmel üdvözölték, hogy itt az alkalom. Amúgy nagyon békés volt a manőver, egy középkorú, az átlagnál jobban öltözött pár volt a kivétel, szemre beleillettek az aláírókról kialakított tapasztalati képletembe, de amikor közeledtek és rákérdeztem, hogy aláírnának e, a férfi megvetően odavetette "magának biztos hogy nem", majd peckesen elsiettek. A piac amúgy zsúfolt volt,hosszú sorok álltak a kajás és piás standok előtt, csak a szabadság nem kelendő árucikk, előttem négynél többen sose vártak aláírásra, de többnyire magamban ácsorogtam. Jól el is fáradtam, nem ment még ki belőlem egészen ez a nyugat-nílusi láz. De az is lehet, hogy csak öreg vagyok.

Már távozni készültem amikor egy, a "Viza" hajóra telepített pálinkásbutik előtt beszélgető ember azt mondta, hogy ha meggyőzöm őt akkor aláírja. Na megpróbáltam. Mindenben egyetértettünk, de azt mondta a végén, hogy értelmetlen az egész ő csak a forradalomban hisz. Na neki mondtam, hogy ha akarná se hagynám hogy aláírja. ( minden forradalmat ellenzek, ha erős a hatalom elvérzik a lázadó tömeg, ha gyenge, akkor magától is kimúlik a zsarnokság, ha meg kicsi a tömegbázis, nevetséges kudarcba fullad az egész, márpedig ezt a max 10 %-ot akik valóban utálják a NER-t és szeretik a szabadságot, erős bázisnak nevezni gyermetegség) A végén megkérdezte, hogy kinek gyűjtöm az aláírásokat ( amúgy általános volt a meglepődés amikor rákérdeztek, hogy melyik párt vagyok és közöltem, hogy magánzóként működök minden külső támogatás nélkül ), mondtam, hogy a Hadházy Ákos akciója, na akkor kitört, hogy "ANNAK?",  hát annak sose írna alá semmit. Kérdeztem mi a baja vele, mondta rengeteg, na ekkor otthagytam, mert már így is sok időt eb@sztam rá. 

Hazafelé csónakáztam a Dunán amikor szembe vitorlázik velem  a 80 éves  BME-TTK professzor barátom, mondom merre jártam, mire ő is aláírt egyet, pedig nem volt egyszerű, mert össze-vissza forgatott minket a szél. Így tarok most összesen 102 aláírásnál. Folyt. köv. jövő szerdán.

Micsoda reggel!! 

Amikor ébredés után kimegyek reggel a deckre ezt látom magam körül. EZ az én országom és ezért nem megyek el innen, mert itt vagyok otthon. És igen, ezért gyűjtöm az aláírásokat. Apropos, ahogy sétálok a táblával a nyakamban, ismerős pofa eszi a lángost. Mondom "Én téged ismerlek valahonnan!" , ő is néz merően, felkiált "Tengerész!", felkiáltok "Pepííí!"  Hát vagy 30 éve nem látott kedves  sárkányrepülő klubtársam, már megérte kimenni aláírást gyűjteni.

Kalandos délelőttöm volt. Mint az ántivilágban a szendvicsemberek a reklámtáblákkal, magamra akasztottam két táblát és így sétáltam a piacon 9-től 12-ig. Előtte letöltöttem a netről a Hadházy -féle  aláíróívet, mely egymillió aláírás segítségével akarja kikényszeríteni, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez.

Ha kérdezitek mért tettem, csak azt tudom válaszolni, hogy én már öreg vagyok ahhoz hogy forradalmat csináljak, de annál azért még több bennem a tettvágy, hogy megelégedjek azzal, amivel a nem kormánypárti többség, hogy  különféle fórumokon osszam az észt hogy MÁSOKNAK mit kéne tenniük és harmadosztályú poénokat gyártsak Orvbán Viktor rovására. Miközben arra is lusták, hogy feltápászkodjanak a fotelből és három trolimegállót utazva kimenjenek tiltakozni a Városliget tönkretétele ellen. Ha nem tettem volna meg legalább ezt és nem tenném meg még legalább a következő két hét piacnapjain, nem lenne többé pofám a tükörbe nézni.

Mit mondjak, érdekes élmény volt. Már amint a csónakot kikötöttem a Vizához ( a volt honvédségi hajó) szembesültem az első ellenzővel. Béla exbócman extengerészkollégám van szolgálatban. Mondom neki írja alá. Na mindjárt elkezdte a szokásos nótát, hogy de a kommunisták amikor loptak akkor bezzeg nem írattam alá, stb, kicsit fejtegettem neki a lényeget, mire kirukkolt a "fedáksárival" (tudjátok, az ultiban az überelhetetlen kontra), " menj te a picsába a hülye eszdészes dumákkal!" Nos ha az embernek ilyen barátai vannak, az bízvást nézhet szemközt az ellenfeleivel.

Kezdtem a sétát a piacon, az emberek többnyire rám se néztek, de azért néhányan elolvasták, még néhányabban alá is írták az ívet, de ahhoz képest ahányan nyüzsögtek a piacon az a 30 aláírás ami összejött három óra alatt, elég sovány. Akik aláírták, azok egytől egyig meggyőződéssel helyeselték, megköszönték az akciómat. Akik nem azok viszont olyan három, négyféle csoportba sorolhatók. Amiből a legtöbb volt a közönyös. Ha rám is nézet, már fordította is el a szemét, ha el is olvasta, reakció nem volt. Aztán voltak a kákán is csomót keresők, a tanácsot adók. Mindjárt az első szigorúan rám nézett és azt mondta: " a hogy elé vesszőt kell tenni!!" Általános iskolás magyartanárom mondta, hogy " ne csak azt tanuljátok meg, hogy vessző nélkül nem lehet hogyozni, hanem vannak kivételek is". Nos ez pont ilyen, de nem álltam le vele nyelvtanozni, csak megkérdeztem, hogy neki ez e a legnagyobb baja a lopással, azt válaszolta, hogy igen. Egy másik a kolbászmajszolók közül ki is oktatott, hogy ha nekem az a bajom, hogy mint mondtam neki, a Mészáros Lőrinc órabére több mint egy középiskolai tanár három évi bruttóbére, akkor ha majd én is olyan ügyes leszek mint a Lőrinc akkor én is kereshetek annyit. Amúgy nem volt célom vitázni, általában azt mondtam, hogy ha nem ért egyet akkor ne írja alá. Egyébként se kínálgattam a portékámat, csak kerestem a szemkontaktust, ha megvolt, szemöldökömet felhúzva jeleztem van e szándék, ha volt, kértem a lakcímkártyát és írtam amit kellett. Aztán voltak dühösek is, egy nő csak úgy siettében odaszólt, hogy "soha nem fejlődött úgy az ország mint most". Ezt nagyon megjegyeztem, mondogattam is magamnak délután amikor a három hónappal ezelőtt kért időpontomon várakoztam az urológusra a rendelőben ( mondom, nem épp az a csúcs napom volt, akit vizsgáltak már így az tudja mért), aki miután Budapestről jár ide rendelni, ha a kórházban kikap egy sürgős műtétet, plusz utána idefelé egy dugót, akkor késik néhány órát, most is ez volt. A hölgy nyilván úgy gondolja, hogy az új stadionok bőséges kárpótlások annak aki hónapokig nem tud rendesen pisálni. Én ugyan hálistennek nem tartok itt, csak a háziorvos elküldött a korom által indokolt kockázati kontrollra, de egy bácsika nem tudta kivárni amíg megjön a doktor és párjával karonfogva eltipegett.

De vissza a piacra. Egyik árus néni azt mondta ő aláírná, de nem szeretné ha a neve valahol felkerülne egy listára és annak ki tudja milyen következményei lennének. Rákérdeztem, hogy valóban fél? Azt válaszolta, hogy igen.  Egy magát kommunistaként bemutató piaci polgár, miután rákérdezett, mi a fenét csinálok itt simán hazaárulónak nevezett, a táskaárus meg agyatlannak. Ennél durvábbakat nem kaptam. A nemaláíró, mégis megszólalók legtöbbje abba kapaszkodott bele, hogy 1. MINDIG MINDENKI lop ezért értelmetlen ilyesmivel foglalkozni, 2. Ha "ezek" megbuknak, a másikok még többet fognak lopni. Ha rákérdeztem, hogy akkor ebbe most bele kell e örökre törődni, vagy hogy mért ilyen biztos abban, ha mondjuk az európai ügyészség segítségével a rács mögé kerülnének a bűnösök akkor az nem rettentené e el az utánuk jövőket, soha nem adtak egyenes választ.

Szóval érdekes piacozás volt, szombaton is megyek és a rá következő héten is a két piacnapra. Ha ennyi idő alatt összegyűlik 100 aláírás, akkor mint cseppben a tenger, Ráckeve nekem bizonyíték arra, hogy összejöhet az egymillió aláírás Hadházynak és akkor talán mégse kell a klotyón lehúzni az országot. Nem azért, mert akkor holtbiztosan sikerül kikényszeríteni a csatlakozást, hanem azért mert tán mégse olyan rossz az emberállomány, hogy ezt érdemelje közös hazánk ami most van és még rosszabbra alakul.

Amúgy különösebben nem izgatnak a  beszólogatók, úgy vagyok vele, mint amikor az állatkertben rámbőg az oroszlán, az is biztos anyázik és engem hibáztat, hogy késik a kaja, de hát kit érdekel?

Mindenféle bajok érnek. Csütörtökön este már vacakul éreztem magam, este lefekvés előtt be is vettem egy Aszpirint, hogy izzadjak, de reggelre se voltam valami fényesen. Olyan influenza előérzetem volt, de azért nekiálltam a levágott gizgazt, lévén péntek égetni. Hát elő kellett vennem a nyugágyat, hogy két nagyobb adag tűzbe görgetése közt leüljek pihenni, olyan gyengének éreztem magam. Na megküzdöttem a feladattal, aztán ledőltem aludni. de kicsit se lettem jobban, sőt. Csak úgy próbából bedugtam a lázmérőt a hónom alá, 37,5. Mondjuk nem egy halálos lázroham, de  akkor is... mi a fene ez? Miközben semmi ami amúgy az influenza egyéb hatásai között szokott lenni, se orrfolyás, se hasmenés, csak zsibbadó ízületek csak valami ólmos fáradtság. Na mindegy, a szombatot hasonló állapotban ágyban töltöttem, amióta nyugger vagyok az minden betegségre a technikám, hogy megpróbálom kifeküdni, esélyt adva a szervezetnek, hogy minden energiáját a gyógyulásnak szentelje. De legalább nem volt már hőemelkedésem délután 5.-kor a lázidőben, úgy hogy abszolváltam gond nélkül a délutáni kutyasétáltatást, igaz vánszorogva, mert erőm az semmi. Ma gyógyultnak nyilvánítottam magam, nekiálltam feldolgozni a következő csapást. Már a múltkor is evezve jöttünk vissza a piacról, mert az akku, ami a csónakmotort hajtja, teljesen lemerült. Ugye ha valami gond van, az ember elméleteket gyárt, hogy "hátha nem az", mármint amitől a legjobban tart, jelen esetben, hogy az akku bexart. Hátha csak a töltő, hátha csak áramkimaradás miatt eldobta az agyát, stb. Hát NEM. Ellenőrzött töltés mellett, egy másik töltővel feltöltve,

kipróbálva, tehát csónakba ülve próbaút, közben áramfelvétel és akkufeszültség folyamatosan mérve, még ha nem is a legmagasabb a sebességi fokozat, akkor is 15 perc után már 10 V alatt van a kapocsfeszültség. Még két éves sincs az akkumulátor. Mindig töltve volt azonnal a használat után, mindig teljesen töltött állapotban indultam vele, ennyi volt az élettartama. Már csak legfeljebb autórádióhoz jó. Most fontolgatom, hogy visszaálljak e benzinmotorra, vagy evezzek, mert gyorsabban evezek mint ha villanymotorral 3-asban van a kar ( 5 sebesség van), vagy vegyek kétszer ekkora új aksit, mert a gyors elöregedéshez alighanem az is hozzájárult, hogy 30 Ampereket vettem ki az akkuból félórákon át. Bár ez un. "munkaakkumulátor" elvileg bírnia kéne.

Na szóval miközben kiszedtem az akkut a csónakból, kivittem asztalra, összeraktam a töltést, műszereket, elkezdett remegni a lábam, le kellett üljek, mert olyan gyenge voltam. De egyéb, szokásos influenza tünet semmi. Utánagugliztam, szerintem nyugat-nílusi lázam van. Miután megtudtam semmi gyógyszer nincs rá, várom hogy elmúljék.

A reggeli kutyasétáltatás mindig kellemes indítása a napnak. Még akkor is ha nincs szép idő, esik az eső. Igen még akkor is. Nyugodt ballagás a Duna parton, Sz le-föl szaladgál, ha ismerős kutyákkal találkozunk, kellemes beszélgetés a gazdákkal, miközben a jószágok vidáman hancúroznak. Na ez lett tegnap horror. 

Még a nyár elején új lakók költöztek egy közeli házba két gyanús küllemű kutyával. Az egyik a kisebbik barátságosabb félénkebb jószág, de a másik egy tagbaszakadt kockafejű valami, olyan ránézésre 30 kilós csupaizom harcikutya, leginkább pitbullnak nézem. Ahányszor elmegyünk a kutyával a kerítésük előtt vad acsarkodásba kezd Sz-el aki persze ezt  "nem hagyja megjegyzés nélkül". Na tegnap sétálunk békésen ahogy mondtam és egyszercsak kint az utcán a Duna-parton feltűnik a két idegen kutya, mindenféle gazda nélkül. Szmájlival pár másodperc harcias szemezés és morgás után egymásnak estek, időm se volt közbeavatkozni, már fojtogatták egymást, begurultak a partmenti bokorba majd onnan a vízbe, sehogy se tudtam közbeavatkozni, de féltem is a múltkori balhé után amikor egy másik kutya engem harapott meg alaposan. Csak a hörgést hallottam a víz fölé hajló sűrű lombok alól és hogy veszettül verik maguk körül a vizet. Sz-t hiába hívogattam, semmi eredmény. Amúgyis azzal volta elfoglalva, hogy a másik kutyát, ami feltehetőleg nem Sz oldalán avatkozott volna be a küzdelembe, hessegessem. Aztán egyszercsak csend lett és Sz jócskán véresen, egész testében remegve kikapaszkodott a partra. Kedélyállapotával nagy baj nem lehetett, mert mindjárt érdeklődni kezdett a harmadik kutya iránt, ami akkor aggódással töltött el, nem kívántam még egy csatát, de azóta kiderült, hogy az nőstény, szóval az érdeklődés nem háborús jellegű lehetett. Mindenesetre hazasiettünk, J-vel lemostuk a kutyát, úgy tűnt, hogy a vér negyrésze nem az övé, egy komoly seb volt a nyakán, úgy hogy csónakba, majd HÉV-re szálltunk, irány Agay doktor, régi vitorlás klubtársam, Budapesten rendel a Lónyay utcában. Úgy tűnik a seb nem nagyon komoly, az állat élénk, bár  bedagadt, mintha ödémás lenne, nagynehezen hagyta, hogy a bezáródott sebszéleket kicsit megnyissam, hogy ha nedvedzik, ki tudjon folyni a váladék, szerencsére a seb alul van, szóval a gravitáció ebben segít.

Viszont a másik kutyát nem láttam kijönni a rekettyésből, akkor azt gondoltam, hogy Sz belefojtotta a Dunába. De nem, ma megint itt kószált a két jószág a ház előtt az utcán. Gondoltam megnézem magamnak közelebbről őket, Sz-t bezártam a házba és kimentem, kifejezetten barátkozni velük, (én valahogy nem félek a kutyáktól, de azért volt nálam egy bot, de nem fenyegetőleg, csak a biztonság okából) meg megnézni közelebbről, hogy egyáltalán hagy e magával kommunikálni. A kicsi mindjárt vette a lapot és farkát billegtetve közeledett, szóval vele biztos nincs baj, de a pitbull azonnal "felállt" és fenyegetően morgott, szóval barátkozásról szó sem lehetett. 

Nos hogyan tovább? Ez így nem egy állapot, egy ilyen kutya akár emberre is veszélyes lehet, fel is hívtam gyorsan NJ-t akinek két pici gyereke van és a kutyás háztól két házra lakik, hogy vigyázzon, de mondta, hogy ő már a 112-t is hívta, mert tegnap a felesége nem mert hazajönni a sétából a kicsikkel, neki kellett kocsival értük menni, mert a kutyák kint bandáztak az utcán. Ilyenkor az ember elkezd telefonálgatni és hamarosan kiderült, hogy erre nincs megoldás. Nincs már sintér, majd utódja a gyepmester, tehát a hivatalos eljárás a következő. 1. A jegyzőnél kell bejelentést tenni. 2. A jegyző felszólítja az állat(ok) gazdáit, hogy oldja meg, hogy ne csámborogjanak az utcán. 3. Ha  mondjuk a felszólítást nem veszi át a címzett akkor újabb felszólítások következnek. 4. Ha átveszi, de nem tesz semmit akkor esetleg büntetés. Amit itt felsoroltam ez időben akár egy év is lehet, vagy több. Akit közben megharap a harcikutya az úgy járt. Szóval állatvédés már van, embervédés még nincs.

Aggódtam, hogy ha leállok beszélgetni a kutyák gazdájával annak mi lesz a következménye, ugye egy pitbull olyan mint egy nagy marha terepjáró, pitbullszerű gazdák szoktak belőle kiszállni, de tévedtem. A gazda inkább naiv széplélek. Ezt a kutyát már el akarták altatni kezelhetetlen, veszélyes, agresszív viselkedés miatt, korábban  cigányok "nevelték" feltehetően valóban harcra, ezért  egy menhelybe került, miután elvették tőlük. A jelenlegi gazdák onnan fogadták őket örökbe, azzal, hogy majd átnevelik, mert olyan aranyos, a boldog család majd csodát tesz. Nos olyan NAGYON nem értek a kutyákhoz, de egy kölyök korától agresszívnek nevelt jószág felnőttkori átnevelése szerintem még egy képzett etológusnak is kemény és egyáltalán nem biztos sikerrel kecsegtető vállalkozás lenne. Ehhez képest a jelenlegi gazdik, hajnalban elmennek Budapestre dolgozni, késő este hazajönnek és akkor "nevelnek", ha az etetést annak lehet nevezni. Nap közben pedig az állatok magukra hagyva, a komolytalan kerítésen kiszökve szabadon kezdik, szemmel láthatóan egyre nagyobb körben, a környéket territóriumuknak tekinteni. Mindenesetre mondtam a gazdának, hogy ezt neki kell megoldania, vagy komoly kerítés, vagy kennel. Most visong a jószág mert láncon van, ami nem túl jó megoldás, egyrészt mert ordít, másrészt mert  ennél még az altatás is jobb szegénynek. De az azért mégse megoldás, hogy mostantól kutyát, gyereket sétáltatni mindenki felfegyverkezve járjon.

Hogy legyen valami vidám is a végére, rég láttam ezt a videót, most újra előkerestem. 

https://www.youtube.com/watch?v=yi1MTwnOKsE&list=PL3CFB78E291BE7D7A&index=1 Ő a legnagyobb. Bármivel csinál virtuóz zenét amiben luk van. Ez egy nagyon régi felvétel.

Hidegre fordult az idő. Pénteken még 30 fokban egy szál gatyában irtottam a növényeket, ma reggel meg már csak 7 fok volt amikor felébredtem reggel és napközben is elkelt a hosszúnadrág, flanel ing. Pedig kemény volt a meló. Az a kötéllel bekerített kis sziget J-re vár, mert nem akarta hogy a ribizliket is kiszedjem, de nekem ahhoz nincs türelmem hogy szálanként kiválogassam melyik micsoda, középre még egy diófa is belenőtt a rezervátumba 

Elértem tegnapelőtt az almafák vonalát. A fák roskadoznak a termés alatt

ez a fa mint már említettem össze is dőlt, a termő ágak nagyrésze letört, alighanem menthetetlen, ki kell vágjam,

J nagyjából igyekszik összeszedni a termést, bár fogalmam sincs mit csinálunk vele, ennyit megenni nem lehet, eltenni nem tudjuk, mert mivel "bio", szinte valamennyiben van kukac, szóval megrohad télen, meg rakni sincs hova, de pincét már nem ások ebben az életemben az biztos. Néztem a neten a pálinkafőzést is, hát ekkora melóba nem vágok bele, különösen  azért, mert én egy év alatt nem iszok meg egy liter pálinkát.

Ma elértem a kert végén lévő villanypásztorig az irtással, olyan ez mint amikor az alagútépítők átérnek a hegy túloldalára

de ez persze még messze van a késztől, csákánnyal, kapával ki kell szedni a gyökereket, ahol meg csak egynyári gaz meg elburjánzott fű van, ott adni kell neki a motoros kaszával, majd a fűnyíróval. A dirib-darabra tört fakerítés is megszűnik, gondolom valaha ez lehetett A KERÍTÉS, aztán mögé húzott a szomszéd egy dróthálósat. Mindenesetre fel fog lélegezni a drót ha kivágom még a rajta lévő mázsás borostyánt, az a tő ami a kép közepén kinő a földből van kb 10-12 cm vastag. A szőlő nagyrészét már megszüntettem, mind a háttérben lévő fűzfára, mind az előtérben lévő égbeszökő mogyoróbokorra, mind az almafákra a tetejükig felmászott, plusz a fűben vagy 6-8 méternyire elbarangolt. Annak is voltak  5-7 cm vastag ágai. Hát ezeket alighanem hiába glifozátoztam volna.

Búcsúzóul egyik nagy  kedvencem a Susaphone. https://www.youtube.com/watch?v=EsLDe5fYDrs

A helyi rendelet szerint csak pénteken szabad a kertben égetni. Kihasználtam a lehetőséget, hogy idén péntekre, azaz mára esik a nyár utolsó napja és a rengeteg száradó zöldet amit az elmúlt hetekben kiirtottam, ma elégettem. Hát még elégetni is emberes munka volt a több kazal gezemicét. Húztam, vontam gereblyével, vasvilláztam az egymásba gabalyodott, még holtukban is makacs ellenállást tanúsító futónövényeket.

Nos itt néztem vissza a blogban, hogy augusztus 28-án kezdtem, tehát az, hogy most ilyen

a placc, abban 24 napi munkám van. És ez a kertnek mondjuk a 10 százaléka. És még ez is távol van a késztől, fel kell kapálni és elegyengetni, a konyhakert részt gyommentesen tartani ( az a tervem, hogy beforgatom a földbe a hamut és még műtrágyázom is), a többit meg bevetni fűmaggal.

Hétfőn Budapesten járva, nem tudom azért mert elszoktam a várostól, vagy hogy most épp én voltam rossz passzban, vagy éppen szerencsétlen arcát mutatta a város, de elszomorító volt amit láttam. Közvágóhíd, 1-es villamos,  28A villamos, Kőbánya, gond volt egy használható arcot, egy bizalomgerjesztő megjelenést felfedezni. Lesírt egy csomó emberről a minőségtelenség. Elnézést, hogy ránézésre ítélek, de ne mondja senki, hogy nagyot téved aki ilyet tesz. És ez nem egyszerűen olyan, hogy valaki nem a legutolsó divat szerint öltözik, NEM. Az emberek közül sokan kifejezetten söpredék jellegűek. Nem tud más az eszembe jutni, hogy már szemre is hiányzik az a közel 10 százaléka a népességnek aki elköszönt az országtól. Siralmas.