Igyekszem a kerti munkákkal, mert jön az igazi tél. A ház háta mögött, ahol nemrég még dzsungel volt, mostanra ilyen a terep. Csak az idáig elnyomott tiszafácskák maradtak. Korábban nem is látszottak a borostyántól.
Amíg nem esik le a hó nyomulok ( a képen a kék-fehér vödörtől ). Többet reméltem a nyár végén amikor nekiálltam a gaztalanításnak, de ennyire futotta. Mindegy. Az a lényeg, hogy gyorsabban irtsak mint ahogy az agresszív zöldek nőnek. Egyszer csak elfogynak. Olvastam, hogy a második világháború idején a brit admiralitás falán volt egy grafikon. Két görbe volt rajta, az egyik a német tengeralattjárók által elsüllyesztett bruttó regiszter tonna hajókapacitás, a másik meg az újonnan vízre bocsájtott hajóik BRT-ja. Amíg ez utolsó felette járt az előzőnek, addig volt remény a győzelemre. Hát most így vagyok én is a borostyánnal. A jó hír az, hogy most már csak ez az ellenség van, a vadkomlóval végeztem.
Néha beugrik más is.Tegnap reggel sétálunk Sz-el ( az új kutya nem jött velünk ) és benéztünk SP-hez mert kottákat nyomtatott ki nekem. ( elhatároztam, hogy szintet lépek a harmonikával, ezt akarom játszani és így https://www.youtube.com/watch?v=zcpHMniXXYk szóval nagy fába vágtam a fejszémet) Éppen indult a vízre, mert dolga volt a túlparton, kérdezte nem megyünk e vele. Mért ne? Sz is imád hajózni.
Épp arra való idő van, szemerkél az eső és hideg van, ilyenkor öröm a csónakázás. Na szóval SP
bevállalta, hogy valakinek az Angyali szigeten kiveszi a vízből a stég fürdőlétráját, hogy ne szakítsa le a jég, ha befagy és közben csökken a vízszint, mert két éve sokak jártak így. Csak éppen arra nem emlékezett pontosan, hogy melyik az a stég Többet is megvizsgáltunk, de mindnek oda volt hegesztve a létrája, vagy olyan berozsdált csavarokkal odacsavarozva, hogy látszott, hogy soha nem oldották ki őket. Na így jól kicsónakáztuk magunkat, mondtam az lesz a legjobb ha berakunk egy aggregátort és az összes környékbeli létrát levágjuk sikítóval, de aztán mégse tettük, csak bementünk az Angyali szigetre a Németh Sanyihoz, régi tengerészkollégámhoz megmelegedni, meg megnézni az új esztergapadját. Aztán végülis mégis megtaláltuk a stéget, de úgy tűnik rosszul emlékezett a gazdája, mert a létra már nem volt bent a vízben. De jót hajóztunk az esőben. Ma már sütött a nap, úgy hogy piacozás után neki is ugrottam a kertnek. Nulla dies sine linea.
