Szombat délután Tökölön voltam.
Az apropó a
szervezte találkozó. Akik olvassák ezt a blogot tudják, hogy két éve csaptam bele a harmonika tanulásba, mindig szerettem volna, de mindig volt valami fontosabb, pénzt keresni, gyerekeket felnevelni, házat, hajót építeni, aztán a 71. születésnapomon megjelent Kata lányom egy nagy kofferral, amiben egy 120 basszusos Weltmeister volt és azt mondta, apu most már ráérsz. Azóta gyakorlok. 8 hónapig volt tanárom, a Pataki Ádám, aki lejárt Ráckevére Budapestről hármunkat tanítani, de aztán válságba került a helyi kultúrház vezetése, melynek első áldozata mi voltunk, mert kivágtak minket a művházból, azóta magam tanítom magamat az internet segítségével. Nem mondom, hogy ez rossz, de nem is jó. Első gond a lassú a haladás, nekem nincsenek már évtizedeim, hogy jó harmonikás váljék belőlem, azzal tisztában vagyok, hogy igazi művész már nem lehetek, ahhoz előbb kellett volna kezdeni, de ha úgy halok meg, hogy még ez se jött össze, nagyon mérges leszek. Másodig baj, hogy nagy a veszélye a hibák beidegzésének. Egy hibát mindig sokkal nehezebb később kijavítani, mint mindjárt az elején, ha egy igazi tanár észreveszi, még a beleszokás előtt könnyű javítani. De hát ez van, nagyon figyelem a neten a játékosokat, bár nem tudom az a módszer, hogy letöltök egy kottát, vagy amit épp most csinálok, hogy lelassítva lekottázom amit az előadó az ujjával csinál és aztán a kottából játszom ( nem a dallammal van a gond, a fülem { attól eltekintve, hogy az egyikre süket vagyok mint az ágyú, a másikra meg nagyot hallok, hja a tengeri hajók gépházzaja} remek, de ugye a harmonikajáték úgy szép ha a jobb kéz egyszerre több hangot játszik hármashangzatokat billegtet), nem tudom mennyire célravezető ez a magamnak kitalált módszer, de jobb híján így haladok, illetve gyakorlom a Hanont https://www.youtube.com/watch?v=PobMbXEU550 az első négy gyakorlat (van belőle vagy két tucat) az ami már aránylag jól megy.
Na szóval egy ilyen esemény megszervezése nem lehet könnyű feladat, az egésznek ahogy én nézem a motorja a "Csiga" azaz Cserna Gábor, ő tartja kézben a ráckevei "harmonikaszakkört", ami azzal is jár, hogy ő terít
( talán ő is főzött, mindenesetre a marhapörkölt finom volt ), konferál
és ott van mindenütt.
Remélem, hogy SENKINEK nem volt képe úgy távozni, hogy legalább egy ezrest nem dobott be a perselybe!
A zene, az élmény és a kaja amúgyis ennél sokkal többet ért.
Na szóval belépve az előadóterembe éktelen lárma fogadott, a kiállított hangszerek ugyanis kipróbálhatók,
mindenütt játszik valaki, elképesztő kakofóniába olvad össze a tömeges élvezet. Magam is hozzájárulok egy hangszert magamra akasztva, de hamarosan feladom, mert elvonulni nincs hova és én általában halkan, odafigyelve játszom, de nem hallom saját magamat a teremzajtól. Ezt a szépséget még
azért nagyon szerettem volna kipróbálni ( mint később kiderült a Móger Péter által bemutatott darabok egyike volt), mert szerelem volt az elő látásra és az én kisebb 72 basszusos hasonló méretű ( harmadik) harmonikámhoz képest ez 96 basszusos és a basszus oldalon is van három regisztere, szóval ha netán még az ára is "olyan" lett volna akkor esetleg.... de a Péter szigorú beosztottja kiparancsolta a kezemből, mondván, hogy ne állítgassam a szíját, mert akkor attól már csak használtként lehet eladni, ezzel a laza szíjjal meg nem tudtam volna igazán kipróbálni, ez a sors keze volt, még képes lettem volna megvenni negyedik hangszernek, na ezt megúsztam. Szóval mindenütt zenél valaki
ő például egy ifjú bajnok, kár hogy most nem lépett fel, tavaly hallgattam a virtuóz játékát.
A korosztály az általános iskolástól a magamkorabeliekig terjed,
szóval itt senkit nem választ el a másiktól a korkülönbség, akár együtt is játszik öreg és fiatal.
Arcok átszellemülten
kezek magabiztosan, vagy tétován, mikor épp hogy kívánja a dallam és az ihlet.
És mindenki muzsikál.
Bedő Jenő aki többek közt a "Sole mio"-val lépett fel, ezt a számot én is játszom, de ő sokkal szebben.
Miközben megörökítem a résztvevőket egy párosra leszek figyelmes. Az általában úgy van, hogy a férfiak harmonikáznak a csatolt nők pedig hallgatnak, de ha figyelnek akkor is "másképp"mint ő.
Ő őt figyeli
De nem "úgy". Ez látszik. Egyszercsak belejavít a kéztartásba, szóval a hölgy nem csatolt feleség, ara, vagy épp bimbózó kapcsolat, amibe óvakodnék beleavatkozni, hanem szigorú tanító. Én aki előbb megszólalok mindig mielőtt gondolkodnék azonnal rá is kérdezek, kiderül, hogy igazam van, nem akárki, nem is akármilyen zenész, fel is fog lépni, ő dr Bálint Csilla a Dél- Alföldi harmonikabarátok egyesületének alelnöke. (Nos gyakran emlegetem, hogy ez a blog mely kezdetben hajóépítő blognak indult, majd víziéletmód blog lett és végül a fiatal olvasóimnak öregedésoktató bloggá vált, szóval az öregség bár a képességek minden területén romlással jár, az ember szeme ahogy felfigyel a másik nem egyes tagjaira ... na AZ nem romlik, akárhány dioptriás is amúgy a szemüveg.)
Amikor a "hóhért akasztják", lencsevégre kerül aki amúgy kamerájával minden ilyen eseményt mindig megörökít, ő Babarczy Éva jobb oldalt.
És kezdetét veszi az előadás. Elsőnek a nagyon fiatalok lépnek fel.
Aztán a kevésbé nagyon fiatalok.
https://www.youtube.com/watch?v=6leCkfV7-NU
https://www.youtube.com/watch?v=d2Zk6uUtG7o
Majd egy szabadkai gyermek tánccsoport.
https://www.youtube.com/watch?v=R4AX2mEH3aw
https://www.youtube.com/watch?v=2HXjCBqoRws
Na ők igazi virtuózok
https://www.youtube.com/watch?v=LnHUqms1V6A
Egy ifjú zeneakadémista.
És egy tavalyról ismerős trió. https://www.youtube.com/watch?v=27IJ02h28Eo
Sajnos a neveket nem jegyeztem meg.
Kivéve persze az övét. https://www.youtube.com/watch?v=Cy_SAK-cSgo
Egy vendég székelyföldről. https://www.youtube.com/watch?v=19XcG-w_KIA
Ismét egy ifjú ember. https://www.youtube.com/watch?v=E9-Jj2QJdvQ
Egy régi ismerős Nyergesújfaluról. https://www.youtube.com/watch?v=bjmAZF7OmhE
És végül a sztárvendég Jovica Djordjevic. Bécsben él, de szerte a világon koncertezik, legutóbb Indiában lépett fel 40000 ember előtt. Tőle is tanultam itt és most. Bár még soha nem játszottam mások előtt, a hajón magányosan nyekergetem a hangszert, de mindig szégyelltem magam előtt is, hogy átadom magam a zenének és a testem az arcom, a grimaszaim is "zenélnének", szóval igyekeztem fegyelmezetten játszani. Nos ahogy ő egész testével zenél az meggyőzött róla, hogy felesleges valamilyen elképzelt vizuális elvárásnak megfelelni, csak a zene számít.
https://www.youtube.com/watch?v=u-55JrF_vVA&t=3s
Kár, hogy ez a csúcsprodukció a végére maradt, amire sokan már elmentek.
A legeslegvégén a harmonikaszakkör örömzenélt, előttük Djordjevic és Móger Péter harmonikaművész és harmonikakészítőművész.
Későre járt, nem tudtam az utolsó pillanatig maradni mert indult a HÉV-em és még a Dunán is át kellett kelnem csónakkal, így lemaradtam a vendégekkel kibővített harmonikaszakkör zárószámáról.
https://www.youtube.com/watch?v=S_UF7jR3chw
Pedig maradhattam volna, mert így is lekéstem 2 perccel a járatot (hétvége van összevissza járnak a vonatok a vágányfelújítás miatt) jó 40 percet sétálgattam a magállóban a következőre várva. Szerencsére vastag kabátban voltam, nem hagytam magam megtéveszteni a délutáni enyhe időtől, mert bizony éjjel már elég hideg volt.
Ez a mai bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs ilyen pocsék idő, mert akkor ma is kint dolgoztam volna a kertben. De reggel esett a hó és egész nap esett valami, még a Szmájli kutya is iszkolt befelé a séta után leheveredni a cserépkályha elé a szőnyegre.
Így aztán nem tudtam folytatni a "magaságy" készítését, amit pár napja elkezdtem, amiben majd jövőre paradicsomot, paprikát fogok ültetni.
A beton izékbe J fog virágokat ültetni, a közepét meg rétegesen töltöm fel, már érett komposzttal, vegyes kerti földdel, homokkal és avarral, mikor mit tudok innen onnan kitermelni a kertrendezés során. Az ágyás oldalát a tetőhéjazat cseréjéből maradt lemezből csináltam.