Hajónapló

Ma egész nap a decken agyaltam és mérőszalaggal, filctollal rajzolgattam a lemezre. Nem egyszerűek ezek a dolgok. Amikor rajzoltam a hajót, csak úgy odabiggyesztettem  pl. az oldalnézetre egy orrsudarat. Na ma órákat töltöttem el azzal, hogy is legyen megfogva és még mindíg nem jött meg igazán az ihlet.  Nem lesz fixre szerelve, ha ledöntött árbocokkal folyón, csatornán motorozok, behúzom a deckre, ne zavarja a manővereket. Az itthon öntapadósból kivágott hajónév betüket egy erzsébetvárosi ujság lapjaiba csomagoltam mielőtt kivittem volna a hajóra . Ma ahogy hajtogatom össze  a lapot megüti a szememet egy cikk " Káté Gyula remek formában készül Pekingbe.." Nos ma reggel láttam a meccsét egy ír gyerekkel. Hát ez a fajta pontozási rendszer teljesen kiveszi  boxból a kűzdelmet. Ugye fejvédőben szinte lehetetlen valakit kiütni. Csak a fejre, a keztyű fehérrel jelölt részével elhelyezett ütés számít, ha egyáltalán a bírók észreveszik. Ha valaki egész meccs alatt menekül, alig üt, de néha habkönnyűt betalál, simán nyerhet azzal szemben, aki végighajtja, szemmel látható fölénnyel  irányítja a mérkőzést. Káté, ha a pontozás normális lenne simán verte volna az írt, de így kikapott. Egyszerűbb lenne tortadobálással eldönteni a meccset akkor legalább lehetne röhögni.

Megint lesz egy kis szünet, le kell menjünk Balatonra, csak 20.-a után folytatom a hajóépítést.

Felébredvén látom esik az eső. Ágyban maradtam hát és olimpiát nézek. A Spanyolok nem is tudják, hogy a kerékpár győzelmüket J-nek köszönhetik. Már egy órával a befutó előtt kinézte magának Sanchezt és kidrukkolta neki a  hat és fél órás verseny végi győzelmet. A következő napok tárgya, a deckre  minden olyan dolog fel/behegesztése ami a későbbi festés előtt kell hogy megtörténjék. Tehát behúzó-, lekötöpontok,  PB gáz cső és poziciós lámpák kábeleinek tömszelencéi, horgonylánc terelőgörgők, lánckamra nadrágcső, horgonydaruk talpai, wincsplacc,  orrsudár befogó pofák,  meg még  a fene tudja, ki kell találjam mi még.  Jó lenne ha minden eszembe jutna és nem kellene utólag szétfurkálni, hegeszteni a decket, de azért erre kevés a remény. Idáig nagyjából egy  előre (sok rajzzal és fejben megkomponált) kidolgozott terv szerint haladtam, de innentől meglehetősen improvizatív lesz a munka, pl. tegnap este sokadszor végignéztem a  Lin & Larry Pardey DVD-t amit a RP-től kaptam kölcsön Ausztráliából ihletet merítendő. Ők  egyébként jeles tengeri túrázók 25 év tapasztalattal, minden villamos berendezést és egyéb firlefrancot nélkülöző  konzervatív hajójukkal járják az óceánokat , (bár egy porszívót használt a Larry amikor a spént összszedte a satupadjáról) érdemes odafigyelni óriási tapasztalatról árulkodó oktatófilmjükre.

Most hogy itthon meresztem a fenekem kicsit belenéztem eme blog statiszikai adataiba, többek közt, hogy milyen keresőkifejezésekkel találtak  (találtatok) rá kis naplómra. Nagyjából értem a dolgot, de hogy az " ingyen+házaspár+dugás" keresőkifejezés hogy vezetett hozzám ez furcsa. Elég nagy csalódás lehetett az illetőnek amikor megnyitott.

Hát kérem. Minden comment mellőzősével, a ma délutáni állapot.

Tegnap és ma körbefestettem Amapola oldalát még egy réteg fekete Rezekril 2K-val. Előtte 120-as  vízpapírral átcsiszoltam az egészet, ennél akkurátusabban nemigen festenek hajót  manapság azt hiszem. Az időjárás  maximálisan megfelelt ehhez a munkához, holnapra esőt igér a meteorológia, de addigra már reményeim szerint vízálló lesz a rendkívül gyorsan száradó akril festék. Amúgy nem  egy szimpatikus anyag, elég macerás kenni, de ez az egyetlen festék ami bírja hosszabb ideig az UV sugárzást fakulás, elszineződés nélkül és acélra alkalmas.   A reklámoknak nem szabad bedőlni, kedvencem a Hammerite reklám, ami szerint rozsdára is lehet kenni, akkor is jó. Na aki ezt komolyan elhiszi az hiszi azt is, hogy a mosópor intelligens.  Természetesen minden  mai korróziógátló alapozó tartalmaz  passziváló anyagot,  a régiek közűl az ólomminium meg, amit ólomtartalma miatt betiltottak, még ennél jobb is volt, mert galvanikusan védett, nos szóval minden anyag működik minimálisan oxidált felületen, de hogy rozsdára??

Fényképet nem készítettem, mert a hajó külleme semmit nem változott még egy réteg festéktől, de ha holnap sikerül felrakni a hajónevet előre-hátra, megörökítem.

Ma meglátogattam Amapolát. Minden a legnagyobb rendben a hajón. A paradicsomágyás viszont tökéletesen elvadult. Tíz nap alatt olyan buja őserdő lett a csenevész  palántákból, hogy alig győztem felkarózni, kötözni. Rengeteg a zöld termés és néhány piros is  volt már, ezeket bekapkodtam közben. Arcom veritékével a paradicsomért. A festést, amit  viszont mára terveztem elmosta az eső.

Na visszaértünk mindenhonnan. Ugye elmentünk Balatonra, onnan az Adriára, majd vissza Balatonra, aztán tegnap éjjel haza. Azért éjjel, mert ijesztgetett a TV, hogy milyen zsúfoltság van az utakon, meg SEMMI kedvünk se volt hazajönni, de J-t vittem MR vizsgálatra ma délben. Na talán mert este 11 után indultunk, semmi forgalom nem volt, pl. Székesfehérvártól Biatorbágyig összesen 4 autó jött szembe, a mi irányunkba se utolérő, se megelőznivaló nem volt. Azt hiszem ha egyáltalán volt valaki az utakon, az az autópályán közlekedett, ahova én nem megyek, legalábbis itthon, merthogy azért Horvátországban igénybe vettük őket, de csak sorjában. Az alábbiakban összefoglalom majd az elmúlt hetek eseményeit. Amúgy még az adriai autóútról. Elkerekedett szemekkel néztem vasárnap a TV-ben, hogy micsoda iszonyatos a zsúfoltság a Horvát sztrádán hétvégén. (ahol  mi két nappal korábban közlekedtünk) Mi egy hétfőről keddre virradó éjszaka mentünk és csütörtökről péntekre virradóan jöttünk és SOHA nem fordult elő, hogy akár az autópálya kapuknál, akár határátkelőnél kettőnél több autó állt volna előttünk, de többször volt, hogy senki, elsőnek simán beautóztunk a kalickához. Az utak ugyancsak gyakorlatilag üresek voltak, egyedül éjfél körül a zágrábi elkerülőn volt  gyenge forgalomnak nevezhető, főleg személyautókból álló mennyiség, a kamionok pedig éjfél után eltüntek szinte mind. Azt hiszem ez a "csak hétvégén való utazása" a dolgozóknak, ami a borzalmas káoszt okozza, mert ha eloszlana a forgalom a hét többi napjára, semmi baj nem lenne.

Szóval indulás július 19.-én szombaton Balatonra. Program a szokásos, fűnyírás, viráglocsolás, olajszintellenőrzés, akkutöltésellenőrzés, évi egyszeri kocsimosás és belső kitakarítás, előre pihenés a hosszú útra, merthogy a 28 éves VW-t nem hajtom agyon, csak öregesen nyolcvan-kilencvennel legfeljebb és közben legalább két pihenő, szóval semmi rohanás. Fentieknek megfelelően indulás hétfőn  a délután közepén a Balaton északi partján kedvesen kanyargó utakon kis falvakon át ahogy a GPS navigátor vezet, amit a legrövidebb útra állítottam be, így áthaladunk olyan csodás kis helyeken, mint Badacsonytördemic, vagy Gyulakeszi. Gyanítom ezek a kis búvófalvak kevésbbé örülnek az íly módon navigáló autósoknak. Este már Horvát autópályán "száguldottunk" (minden viszonylagos, akár 30 éve is helyénvaló lett volna ez a szó ide) és mivel a navigátoron nem a leggyorsabb, hanem a legrövidebb utat választottam, átküldött Zágrábon, ami nem is volt nagy baj, mert éjjelre a mire odaértünk már lecsillapodott a forgalom és mindössze egyszer mentem rossz felé, amikor a Gépmariska azt mondta egy hármas elágazásnál, hogy "tarts jobbra" én viszont csak kicsit tartottam jobbra, ezért  konstatálván, hogy rossz az irány, megfordulva csak egy párszáz méteres útszakaszt kellett szembe autóznom az aszfaltra festett nyilakkal meg áthajtani pár záróvonalon és sraffozott területen, ami ugye nappali forgalomnál nem lett volna ilyen egyszerű. Szóval gond nélkül megérkeztünk egészen a célközeli faluig, ahol is ugyanúgy mint tavaly eltévedtem (a Horvátország kis településeire  is kiterjedő részletes szoftverre sajnáltam a pénzt), de azért némi kérdezősködéssel egy hajnali többé-kevésbbé részeg fiútól meg egy , a legjobb álmából felvert kempingőrtől szerencsésen odataláltunk Jezerára az ACI  kikötőbe.

Július 22. kedd. Üvölt a bóra, kuksolunk a védett marinában, sivítanak a vantnik, csattognak a lobogók, szerencsére itt nincs az a bunkó  divat mint a balatoni kikötőkben ahol tíz hajóból kilencnél (akik persze nem alszanak a hajón) a fallokat  lekötik az árbocra, ettől garantált az őrjítő csattogás a  viharban, igy remekül alszunk éjjel (meg nappal is). Ilyen  időben csak a hülye megy vitorlázni, szerdán a helyzet dettó, annyi a különbség, hogy még az eső is esik, szerencsére van elég meleg ruha nálunk, a hangulat kitünő. Rajtunk kívül egy kedves lány (akarom mondani asszony, de nekem már mindenki kislány sajnos) Kati és egy másik Attila (az egyik a skipper akival már tavaly is hajóztunk) van a hajón,  ők az 500 mérföldet gyűjtik a 12 mérföldes papírhoz, sajnos megint én vagyok a korelnök, de ezt már megszoktam.

Július  24. csütörtök. Indulunk Jezeráról , mivel a Bóra délnek indult, mi északnak megyünk Molat szigetre. Erős szeles kreutzban bereffelt grósszal néha elérjük a hét csomós sebességet. Odaérünk éjjel kettőre, naná, hogy a kikötőben egy gyufaszálat se lehet leejteni, nemhogy kikötni, viszont egy csodás, védett öbölben ( hogy csodás az persze csak másnap derült ki napvilágnál, még Attila sem ismerte ezt a horgonyzóhelyet, csak térkép és fények alapján, na meg persze radarplotterrel,mélységmérővel mentünk be) találtunk több szabad bólyát amire kiköthettünk. Na persze mint mindenért ezért is fizetni kell, nem is keveset. A kikötőbe állás egy éjszaka legalább 400 kuna, bólyán 170 körüli összeg,  de ugyanennyi, ha saját horgonyon állsz az öbölben, (egy euro most 7,7 kuna) van néhány helyen mooring amit kiraktak a kocsmárosok, itt elváratik, hogy ha odakötöttél költs el náluk egy dús vacsorát, plusz minden személyre a kurtaxa, meg ahol nemzeti park a part ott még megint valamennyi büntetés, szóval csörgetik a kasszát rendesen déli szomszédaink, de azt kell mondjam ha fáj is nekünk, érthető. Kereslet- kínálat, ilyen egyszerű a dolog. Rengeteg az olasz, német, zsúfoltak a kikötők és horgonyzóhelyek, nagy valószinűséggel, ha duplája lenne a díj, akkor is jönnének. Hát miért ne kérnének ennyit?

Július 25. péntek. Reggel J-vel kievezünk a dingivel  a partra ahol BRGULJE minitelepülés kucorog a domb tövében. Eltekintve a nevétől csodás a hely, burjánzik a mediterrán növényzet, kabócák ezrei hangoskodnak a fenyőkön a kevés helyi lakos rendszám nélküli rozsdás Zastavákon közlekedik az egyetlen, néhányszáz méteres parti úton és szemmel láthatólag rendkívül elégedett sorsával, amin nincs mit csodálkozni, amíg őseik századokon át kecskét terelgettek, olajbogyót termesztettek, meg kalózkodtak, most a túristák eltartják őket és még csak pisztolyt se kell szegezni rájuk ezért, meg kihajózni a macerás vizekre. A tenger amúgy természetesen csodás tiszta és tengerkék, a nap perzselő, a bóra elmentével visszaállt a rend, reggel Burin, délután Misztrál és pont olyan erős, hogy robog a hajó ahogy kell. Kivitorlázunk tehát a helyről  elhaladtunk Surada mellett Premuda felé. Itt sok, főleg  olasz hajó horgonyzott egy szükületben, akikre imitt amott ráhoztam a frászt, amikor jó balatoni módon végigkreuzoltam köztük, a szűk helyen koppról koppra fordulózva, köszönhetően a príma kifújt szélnek gond nélkül tehettem, de ez itt nemigen szokás mindenki motorozik, én viszont utálom. Attila skipper kezdetben gyanakodva figyelt, megértem. A tipikus hajóstanonc remek (az enyémnél sokkal kiválóbb) tengeri navigációs ismeretekkel rendelkezik, a  magyar vizsgáztatási rendszer igen szigorú ebből a szempontból, nem véletlen, hogy mindenki teljesen indokoltan mélységesen lenézi a horvát vizsgapapírt (ami nekem is van és esküszöm fél nap alatt bárki megszerezheti, nem véletlen, hogy a második túrán veszek részt  tanult skippertől felszívni a tudományt) viszont ahhoz, hogy  vitorlák alatt hajóval bánjunk, kellenek az évek és bizony legjobb ha sok belőlük a kishajóval, jolléval megtapasztalt. Miután elértük a hajócsurma lúv oldalát, horgonyt dobtunk egy hatalmas fürdőzéshez, itt a hajóvécék tartalmát nem hozta felénk az áramlás. Sajnos a szél leflautolt, így motorral mentünk Mali Losinjra, ahová sötétedéssel érkeztünk. Szerencsénk volt, egy szabad hely volt a kikötőben, miután úgy éreztük, hogy nem fogják elfoglalni, tettünk egy kört a városban. Életem  egyik legszebb városnézése. Hajóval.  A történelmi  házak körbefogják a szárazföldbe mélyen benyúló öblöt. A parton nyüzsög a túristák tömege, kocsmából, giccsüzletbe, onnan újabb  kocsmába hömpölyög a nép az esti lámpafényben, dübörög a mindenféle zene, kavarog a mediterrán forgatag, miközben mi pöffeszkedünk a parttól pár méterre, a fekete vizen laglassabb sebességgel haladó hajón. Attila meséli, hajóval ugyanígy ugyanitt  járt a háború napjaiban. Akkor ember nem járt a parton. Egyszercsak egy lány és két fiú indult meg a házak közűl a kis parti tér felé. Tán a közepére érhettek, amikor egy autó száguldott át a téren   és egy kézigránátot dobtak belőle a három alak közé, majd néhány másodperc múlva egy másik autó jelent meg, villámgyorsan bepakolták ami hármukból lett, majd elhajtottak. Mindez a robbanást kivéve hang nélkül zajlott le. Pár perc múlva kiért egy rendőrautó, de csak a vérfoltokat találták már  a helyszinen. Meglehetősen sokat változott a kép azóta.

Július 26. szombat.  Indulás M. Losinjból a nyugati oldalon.   Gyenge  leállogató szél(csend)ben hátszeles kínlódás után végre kiérdemeljük, hogy megindul a misztrál. Kellemes szélben átkormányozom  Biancát (ez a hajó neve, 36 lábas ELAN) ILOVIC és SV. Petar közt egy igen szűk csatornán. Sok a horgonyon, bóján álló hajó, de most félszélben ez egyáltalán nem gond, amúgy itt is csak motorral illene átmenni. A parton történelmi romok, rendkívül hangulatos vidék. Kiérve balcsapáson raumolunk, passzáljuk SILBÁT, SILBA és OLIB közt (ezek itt és fentebb amúgy mind szigetek) már éjszaka vitorlázunk csak világítótornyokra MOLATtól északra a SESTRUNi csatornán  IZS kikötőjébe érkezünk hajnali kettőre.  Van néhány elég veszélyes szükület sekély vizekkel, zátonyokkal, (naná, nagyjából az egész horvát beltenger ilyen) de hát ezt gyakorolni jöttünk ide. A végére itt is elállt a szél, motorra kellett gyújtani, ha egyáltalán világosodás előtt ágyba akartunk bújni. Vagy hat órát voltam kormánynál, nem kell ringatni, hogy elaludjak.

Július 28. hétfő. Szokás szerint a többiek még alusznak amikor mi már J-vel  a tükörsima tengeren körbevezünk egy kis szigetet, fürödve, sznorkerozva. A víz alatti világ elég szegényes, ezek mindent lehalásztak itt, elvétve látni arasznyinál nagyobb halat. A semmi szélben motorral indulunk, de kis idő után beerősödik a szél, hátszélben pillangózva kerüljük BLITVENICA világítótornyát, innen én kormányzok friss szélben PRIMOSTENig, a szél folyamatosan velünk fordul óramutató szerint, úgy, hogy halz nélkül jó sebességgel, helyenként kevéssel hét csomó alatt, csak a végén négy csomóra lassulva érünk kora délután PRIMOSTENba. Csak bólyán van hely és még ez is a korai érkezés miatt, estére minden bólya elkél, a  kikötőmóló  nyúlfarknyi, bocival megyünk a parti vizeskomplexumba, három WC és három zuhanyfülke  (koedukált, viszont legalább tiszta) mindössze, vagy  fél órát állunk előtte sorban, estére legalább  60 hajó áll az öbölben és a partnál.

Július 27. vasárnap. Izs Veliben gond nélkül tudtunk kikötni. Hely annyi mint a pelyva. Miért? Nos a relytély kulcsa, ez nem charterkikötő. Viszont ugye hétvégén váltónap, mindenki húz vissza a bérhajókikötőkbe, máshol kiürülnek a marinák.  Majd hétfőn megtelik, itt se lesz hely persze, de most nekünk buli. Üres a vizesblokk, nincs sor a klotyó előtt. Reggel mi mindíg korán kelünk J-vel. Mire a többiek ébredeznek, mi már körbejártuk a kikötőt. A móló végén  vizestanker készül kikötni,  előtte kint a mélyebb vizen dobott horgonyt, a part mentén olyan kevés víz van, hogy csak csónakkal tudja kihozni a vizestömlőket, farkötelét én teszem a bakra. A szigetre Zadarból hordják az ivóvizet, minenütt felirat a mosdóban, ami a takarékosságra figyelmeztet.  Reggeli után séta a piciny városkában, fagyi egy padon ücsörögve, majd indulás délkeletnek. Áthajózunk a LAUDARA  csatornába a sziget déli oldalán,  KATINA és DUGI OTOK közt egy egészen nevetségesen szűk átjárón besettenkedünk a fantasztikos KORNAT csatornába. A part holdbéli táj, kopár sziklahegyek közt hátszelezünk, időnként kipillangózva erős hátszélben, gyakran raumolva állandó csapásváltásokkal,  sziklák, zátonyok közt a hegyek miatt tekergő szélben az állandó halzveszély remek gyakorlási alkalom Katinak és Attilának, nem is nyúlok a kormányhoz egész nap.  A képen egy bliszteres hajó mögöttünk, kétoldalt meg a kietlen part, melynek monotonitását  csak néhány  kicsiny         

öbölben megbúvó oázisszerű piciny kikötő töri meg. Estére érünk ZAKAN sziget védett öblébe, mázlink van, a kikötő tele, de amikor már kint ledobtuk a horgonyt elmegy egy hajó, gyors horgonyhúzás és már el is foglaltuk a helyét. Se villany, se víz nincs itt, viszont a kocsmáros ragaszkodik, hogy fogyasszunk nála, plusz a nemzeti park őrei is kaszálnak. Hogy ez a szikladomb mitől nemzeti park? A parkhoz valami zöldféle is tartozna az ember képzeletében, na ilyen itt alig van.

Július 29. kedd. Jó helyen van a bólyánk, közel a part, reggel kievezünk  J-vel a CBA-ba, tej, kenyér, sör, szóval a legfontosabbak végett. Utána mégegyszer kimegyünk, veszünk méregdrága gyümölcsöt, megnézzük a halpiacot, 30 kunától 120 kunáig terjednek a különféle halak kilós árai, legolcsóbb a fekete kagyló, az 15 kuna/kg. A legdrágább a hosszú import tintahal, a rövid helyi tintahal, akárcsak a polip 60 kuna. Jó érzékkel ráérzek, hogy Attila nem örülne, ha Biancán halat sütnénk, (Attila ezt később megerősíti.)így ellenállok a tintahal vásárlásnak.  Pedig az egyetlen halétel amit tudok csinálni a sült tintahal, mondjuk nem túl bonyolult ami azt illeti. Primosten városából, a látványon kívül persze, legjobban a macedóniai feketebajuszos Mikitiki fagyiját szeretjük, (igazi főzött fagylalt, nem a porból készült izé) a reggeli hűvösben elnyalunk egy egy háromgombócosat a tengerparti strandra néző karosszékekben. Szóval ezek azok az alapjábavéve irracionális dolgok amikért az ember jó messziről idejön sok pénzért és fáradsággal, mégis valahogy ez élteti. Reggeli után kezdetben motorral, majd vitorlával irány Jezera, a "honi" kikötő, Kati szegény dolgozó, haza kell menjen, neki ennyi volt a vakáció, nekünk még van két napunk.

Július 30. szerda.  Kikötési gyakorlatokat végzünk Jezerán. Na ez gyenge oldalam. Motorral rosszabbul kötök ki mint vitorlával.  De hát szinte soha se gyakoroltam. Mintha valaki tudna ugrani dupla Axelt, de nem tudna szimplát a műkoriban. Csoda érdekes, amikor az üres falhoz kell beállni (ugye naná, hogy ott kezdi az ember, nehogy elüssön más hajókat) szinte mindíg elszúrom, csámpásan állok be, amikor meg végre két hajó közé "harcszerű körülmények közt", gond nélkül megcsinálom kétszer is és érzem, még tízszer megcsinálnám ugyanígy. Érthetetlen. Délután kimegyünk KAKAN szigetet kerülve ZIRJÉre. Éjszaka horgonyzunk egy festői öbölben egy csomó más hajóval egyetemben, mivel későn jöttünk, persze szabad bólya már sehol.

Július 31. csütörtök. Reggel J-vel rituálisan körbeevezzük az öblöt, némi fürdőzés után indulunk visszafelé. Még megállunk egy kis öbölben, amit ZMAJANnak hívnak, eltölt a boldogság, végre-végre csak mi vagyunk egyedül valahol, örömömben le is dobom a gatyámat, végre meztelenül (egész pontosan egy pár gumibocskorral a lábamon) úszhatok ki  felderíteni a többszázévesnek tünő romokat a kivételesen fákkal borított parton, na amire visszatérünk az izgalmas part felderítéséből vagy négy hajó dobta le a horgonyát mellénk. Mondjuk a partra nem jött ki senki közűlük, így elmaradt a  közszeméremsértés. Aztán végtelen szomorúságunkra, szerencsére erős szélben örömvitorlázva visszatérünk Jezerára, vége a túrának. A hajónapló szerint vagy 320 mérföldet tettünk meg a nyolc nap alatt. Pakolás, egy utolsó fürdés a tengerben és a marina zuhanyozójában, búcsúzkodás  az Attiláktól, majd este indulás haza. Eltekintve az álmosságtól remek dolog éjszaka autózni, forgalom semmi, amikor nagyon ragadnak le a szemeim, megállunk, alszom egyet, aztán felfrissülve magyünk tovább. A harmadik megálláskor tovább alszom mint előtte,  mondjuk érthető, eléggé kiszívott a tenger, amire felébredek világos van, végül is Szlovénia csücskén át megérkezünk Magyarországra péntek reggel 9 óra körül. Ami a baj az egészben, hogy a határt átlépve elfelejtettem kitiltani a fizetős autópályát a navigátorból, így ráküldött az autópályára, ahonnan csak 7,6km után tudtam meglépni,  (tudom, ha lejőve azonnal veszek egy matricát az se mentesít a büntetéstől, ha már egy centit  is mentem a sztrádán) most remegve várom a méltó büntetést, kis hazánkban sokmindent lehet büntetlenül tenni (TV székházat felgyújtani, rendőrt, buzit , politikust dobálni stb)de eltévedve autópályára menni, parkolóautomatába nem futva pénzt dobálni, na azt nem. Van itt rend!

Remekül működött a vízköpő amikor péntek reggel az eső után kimentem a hajóra.

Nekiálltam kitakarni maszkoló szalaggal a díszcsíkot, meg a hajó orrában a majdani sárga mezőt ahová a név jön. Nem gondoltam volna, hogy annyi idő elmegy ezzel a munkával. Aztán elkezdtem kenni a sárgát a vízvonalra, meg a fenti csíkra és amikor már harmadszorra kentem, rájöttem, hogy SOHA nem fog rendesen takarni. Pedig nem a fekete volt alatta, csak a katepoxtól imitt -amott elszineződött alapozó. Na kénytelen voltam felkenni a csíkokra még egy réteg világosszürke alapozót és arra két réteg sárgát. Így már rendben volt a szin, de este kilencre lettem kész őrületesen kapkodva. Azért a sietség, mert elutazunk és nem hagyhattam fenn a maszkoló szalagot, mert ráégeti a nap és nem lehet leszedni többé. Tehát mindenféleképpen be kellett fejezzem a festést és leszedni a szalagokat. Elég kevés volt már a fény este kilenckor megörökíteni, nos ilyen lett.

Holtfáradt voltam, de elégedett. Mindaddig legalábbis amíg be nem ültem a kocsiba és el nem fordítottam a slusszkulcsot. Nyekk. Lemerült az akkumulátor a hosszas állásban. Egy órát piszmogtam amíg rájöttem, hogy nem tudom kiszedni az akkut, mert begyógyult alul a rögzítőcsavar és kivezettem a hajóról a töltőről egy kábelt. Nem emlékszem, voltam e életemben ilyen teszefosza a fáradtságtól. Éjszaka ment a töltés és én aludtam mint a tök a hajóban , reggelre minden rendbejött, ismét kerek a világ,süt a nap hétágról, akku tele villannyal, hazaautóztam, megyünk Balatonra  és onnan hétfő délután Horvátországba, kedd reggel érkezünk Murter szigetére a "Bianca" nevű hajóra, ahol 10 napot leszünk. Tkp. ez a szülinapi ajándékom. (15.-én voltam 63 éves)

Ma reggel fél hétkor már kevertem a festéket. Elöször a bal oldalt nyomtam le, szerencsére a hordóknak hamar ment. Felkötöztem a stellungot és az orrában is felraktam az első réteget. Azután  jobbra  áttettem a stellungot és befejeztem a jobb oldalon az első réteget. Az akril gyorsan szárad, az idő meg nagyon nyomott, lerohantam a bal oldalt a második réteggel, majd a tükröt az elsővel, ezután a jobbot a másodikkal, végül a tükröt a másodikkal. Közben gyülekeztek az esőfelhők. Egyik szemem az égen, másik az ecseten és amire elkezdett délután két órakor szemerkélni az eső, én befejeztem a hajófestést körben! Közben egy rövid ebédszünetet tartottam csak, alvás se tegnap, se ma nem volt. Olyan vagyok mint a rongy, de remek érzés, hogy a kitűzött feladatot teljesítettem. Ha holnap még lenne négy óra alkalmas időjárás felraknám a sárga vízvonalat, a díszcsikot és a hajónevet a tükörre, de ha nem az se egy tragédia. Holnapután indulunk Balatonra és utána az Ariára.

A hétfő meg a kedd kényszerpihenő volt, esett az eső. Ma reggel is elég felhős volt az ég, de nekiálltam befejezni a fenékfestést,  11 óra tájban végre kész is voltam, nagy öröm, hogy nem kell többé ezzel az undorító Katepxszal manővereznem fej felett. (kivéve a támasztó cönkök helyeit, ami már aprómunka). A legnagyobb óvatosság ellenére is úgy nézek ki tőle, mint egy dalmatiner. Bár aggasztott az idő, de nekiálltam a végleges szint (fekete) felrakni a hajó jobb oldalára, egy réteg meg is lett estére (kivéve a hajó orrát, amihez ismét stellungot kell felkössek). Sok időt vett el a gunwhale fehér szegély határvonala, a  vízvonal  és a felső díszcsík kitakarása Tesa szalaggal . Felgurítottam a Vizáról három dögnehéz üzemanyagos hordót és a bal oldalra  sorba állítottam őket, meg az asztalt, így a stellung deszkáját könnyedén átrakosgatva,  létrázás, asztalrakosgatás  nélkül be tudok fogni festeni kb. nyolc-kilenc  méternyi hajóoldalt. Holnap nagyon korán akarok kezdeni, egyrészt mert délután hatra kell vigyem J-t kezelésre, másrészt  délutánra esőt igér a meteorológia. Hogy a friss festés ne károsodjon a hajó oldalán  a deck vízlevezető nyílásaiból csíkban végigfolyó csapadéktól, meg főleg a deckről lemosott kosztól, mindkét oldalon egy-egy  nyílás kivételével valamennyit beragasztottam belülről öntapadó szalaggal, amit meg meghagytam, azokba egy egy 40-es gégecső darabot ragasztottam, hogy elvigye a hajóoldaltól a vizet, mint egy kisded vízköpő. Majdnem be is vált tegnap, tegnapelőtt, csak akkora volt a vihar és az eső, hogy a lehullott falavelek eltömték a csövet, így egy- egy  helyen túlfolyt mindkét oldalt, de szerencsére még nem volt festék egyik oldalon se amiben kárt tehetett volna.

Semmi se megy úgy ahogy szeretném, na nem panaszképpen, mert azért mindent megoldok mindíg. Ma azért kellett ebéd után fájrontolnom, mert elfogyott a Katepoxhoz használt Epodur 217-es higító. Így terveim ellenére csak a fele lett meg a fenéknek. Az a helyzet, hogy ezt a két félig telt nagy csöbör festéket négy éve kaptam ajándékba, tehát már akkor se volt friss, azóta a "B" komponens meglehetősen besürűsödött, zabálja a higítót. Este munkavégeztével az ecsetet beleállítom egy konzervdobozba amibe higítót töltök és jól benejlonozom, hogy ne párologjon. Később ezzel a higítóval higítom a festéket. Na ma épp annyit hagytam csak meg, hogy be ne kössön az ecset.

Reggel a Hungária körúton teljes sebességnél lefulladt a robogó alattam. Ebben az a legkellemetlenebb, hogy  az automata kuplung azonnal intenzív motorfékezéssel reagál a gázelvételre, tehát a lefulladásra is és ráadásul persze ilyenkor a féklámpam se gyullad meg, szóval ha mögöttem nyomja valaki, ami ugye forgalomban eléggé valószinű, elüthet simán. Szerencsére megvan az az önvédelmi jószokásom, hogy ha nem jön semmi keresztben, azonnal átmegyek a piroson, Kresz ide, vagy oda, viszont  ilyenkor az autók állva maradnak a lámpánál, egyedül mehetek, míg ha  egyszerre indulok az autókkal, azonnali a veszély, hogy valamelyik sietős lenyom a járdaszélre, vagy egyszerűen kinyom a sávból a másik kocsi alá. Most, miután átmentem a Zrínyi Katonai Akadémia szombaton ember nem járta, de az iskola magas státusza miatt hosszasan piroslámpás zebráján, amire a falka utólért én már a járdaszigetre feltólt robogó mellett vakargattam a bukósisakomat. Indítózásra, berugásra nem reagált semmit. Egyszercsak egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam berugni teljesen feltekert gázkarral, azonnal beugrott. Rápattantam gyorsan, mert ilyenkor el is indul nyomban, de 10 méter után ismét lefulladt. Szerszám bármit is megnézni, semmi se volt nálam, nem részletezem, a lényeg így mentem Csepelig. A Soroksári úthoz érve annyit javult a helyzet, hogy két lefulladás közt 100 métert is megtudtam tenni. Minden indítózás előtt megdöntögettem a gépet, mert az a fixa ideám támadt, hogy vízes benzint tankoltam, ami megült a karburátor úszóház aljában és az a kevés ami a tetején van csak teljesen nyitott pillangószelepnél tud begázosodni, de el is fogy hamar, de ha szorgalmasan döntögetem a motort, csak elfogy a víz egyszer a sok újraindításkor cseppenként. Igaz vagy nem, sose fog kiderülni, mindenesetre az, hogy a végén már egész hosszan tudtam menni ezt valószinüsíti.

Délelőtt felraktam az utolsó réteg fehér zománcot a felső szegélyre, ilyen lett. Azután felragasztottam a vízvonalat Tesa szalaggal a tervezett vízvonal fölé úgy 12-14 centire és az az alatti részt körbefestettem Katepoxszal, majd gyorsan le is szedtem a szalagot, mert a Tengerésznél egyszer rajtahagytam hosszú ideig és a naptól rásült, nem tudtam levakarni se, úgy kellett lecsiszolni. Többen rákérdeztek, mitől vagyok olyan biztos benne, hogy valóban ott lesz a vízvonal, ahová festem, nos nagyon bízom magamban, de akkor sincs nagy baj, ha pár centit ferde, utólag majd gyűjtök kidobott akkumulátorokat,  kiolvasztom az ólmot belőlük és majd egyenesre ballasztolom vele a hajót. Egy jó darabot a fenékből is lefestettem, mint a képen is látszik, erre jön majd két réteg piros algagátló festék, a fekete felett meg egy sárga csík lesz.  A Katepoxot 1:1-ben kell keverni térfogatra, ezzel nics bajom, vettem két kávékiöntőt, ezzel meregetem a 20 literes laták fenekéről (mostmár, hogy a vége felé járok), de a Rezakrilt súlyra kell keverni, 1:3 arányban. Erre csináltam egy mérleget. Bemérek egy súlyrész "B" komponenst, majd a távolabbi bevágáshoz rakom az ellensúlyt és hozzáadagolom az "A"-t, amíg újra vízszintes lesz a mérleg karja. Valamikor a kofák ilyet használtak a piacon.

A délután aminek a fenék befejezésével kellett volna eltelni, ráment a robogószerelésre, megpucoltam a gyertyát, bár egyáltalán nem volt vészesen kormos, leengedtem a karburátor aljából a feltételezett vizet (megkóstoltam, benzinizű volt, de azért lehetett víz is) és a szakadozott olajjal átitatott légszűrő szivacslap helyett beraktam egy darab klíma szűrőt. Ettől olyan dinamikus lett a pici, majd kiugrik alólam gázadásnál és a végsebesség is megnőtt. Hazafelé nem állt le egyszer se. Mostanában ez már a második ilyen "veszteségidő" amit valamiféle szereléssel, de nem az Amapoláéval töltök, tegnapelőtt a kontakthibás rádiót javítottam, amit mindíg oda teszek ahol épp dolgozom, ezokból sokszor esett le már innen-onnan, így már alig van "emberi" formája és leginkább a szigetelőszalag tartja össze, nos a sokadik leesés  után felvette azt a csúnya szokást, hogy hol szólt rendesen hol meg csak suttogott, ilyenkor mindíg oldalbarugtam, ami egy darabig használt, de szaggatottá tette a munkát. Harmadszorra szedtem szét, mindíg találtam valamit amit megforrasztottam, de nem használt, viszont tegnapelőtt nagyítóval átnézve a tápegységpanelt az egyik elko lábát meglátva és újraforrasztva végre megszünt  a bosszantó hiba.

Kentem a fehéret a tűző napon, hol fejjel lefelé a deckről, hol létrán állva. Egyik se egy kéjmámor. Fejjel lefelé nem látom rendesen hogy terül, hogy takar, a térdemet égeti a kemény tűzforró deck, kénytelen voltam venni az OBI-ban két térdvédőt, de a támaszkodó kezemmel se tenyerelhetek a deckre, mert odasül. A létráról meg csak egy karhossznyit tudok egyszerre befogni, le-fel mászkálással, létrarakosgatással és az egyenetlen talajon való létraláb ékeléssel megy el az idő.  Valahogy be kéne állványozni a hajót körben a vízvonal magasságában, de az isten deszkája is kevés hozzá. Viszont csodaszép a fehér felső rész, tengerésznyelven muráda (gondolom olaszból)  angolul "gunwale" az ángilus neve, merthogy ez az a palánksor, ami mögött az ágyúk lapultak a decken. Nem takar eléggé a két réteg, ami ma ráment, holnap kap még egy "kezet".

Lemostam a vízbecsiszolás maradványait nyeles szivaccsal, meg magasnyomású mosóval, aztán nekiálltam volna kenni a következő réteg festéket a mestersorra, de bizonytalan volt az idő. Nagyon úgy tünt bármely pillanatban megeredhet az eső. Az a helyzet, hogy több mint 1600Ft kilója a festéknek, higító 1300valamennyi literje, ha bekeverem és az eső miatt nem tudom felkenni, beköt az edénybe az a félkilónyi amivel dolgozom egyszerre, sajnálnám. Vártam egy darabig, kilátogattam a Vizára ahol Béla idézett  kimeríthetelen élményei tárházának azon részéből amikor a német lobogó alatt hajózott. Aztán csak elszántam magam, ahogy Bála mondta "aki mer az nyer" és nekiálltam festeni. Jó döntés volt, lassacskán elvonultak a felhők, meglett a "negyedik kéz", holnap már a fehér zománc jön rá, kettő lesz rajta. Ami a sajnos, megint kell venni festéket.

Ma, eltekintve a reggeli gyógyászkodástól, egész nap vízbecsiszoltam a hajót.  120-as angol vízpapírom volt még nagyon régről, tán '82-ből amikor a Tengerészt építettem, és egy csiszolószivaccsal ami még finomabb volt utáncsiszoltam. Megfelelő lett, de nagyon hangulattalan meló. Este még mielőtt fél nyolckor letettem a lantot körbekentem Epodurral kívülről a felső szegélyt. Fél kiló ment rá és nem értem egészen körbe, még egy szűk kilónyi van a hétkilós dobozból amit vettem legutóbb, holnap felkenem következő rétegnek. Az ötliteres higítós kannának is éppen csak lötyög egy kevés a fenekén, a Katepoxhoz, ami még egy réteg a vízvonal alatti részre jön, meg a cockpit padlóra,  kell majd vegyek még egy kannával. Azért hajtok ilyen keményen, mert már nagyon szeretném végleges szineiben látni Amapolát, meg most van az erre való idő(járás), ki kell használjam maximálisan. Ha így haladok egy hét alatt végzek . Persze  a deckkel nem, mert ahhoz igazából még hozzá se kezdtem és a fenékre se rakom fel az algagátlót, csak vízretétel előtt, tehát valamikor jövő tavasszal. Tegnap végre kitaláltam milyen betűkkel lesz felírva a hajónév.

Na ma befejeztem a fenékfestést, na nem egy életre, sőt nem is vízretételhez, csak ezt a réteget. Elkezdtem a vízbecsiszolást. Most így néz ki a hajó.                              

Egy nálam okosabb ember mondta valamikor, hogy "Az élet él és élni akar". Nos eleven példa rá az egyik cömpöly amivel Amapolát alátámasztottam. Három helyen kihajtott.

Szombat-vasárnap körbekentem a hajót a töltőalapozóval, egészen pontosan majdnem körbekentem, mert a fenekét nem tudtam vasárnap este befejezni, egy 4-5 m2-nyi darab a "balfenéken" még hátravan. Ez az elvileg világosszürke festék azért is fontos, mert amúgy a fekete Katepoxra a fekete Rezakrilt nem lehetne úgy felkenni, hogy imitt amott ki ne maradjon. Ma megindultam volna befejezni, de közbeszólt a betegség. J nem nagyon tud járni, csak feküdni meg ülni, mert ha néhány tucat méternél többet kell lépkednie pokoli fájdalmai vannak. Ehhez képest a szélestudású fizioterápiás főorvosasszony felírt neki olyan kezelést (1mA egyenáramot vezetnek át derék és boka közt, én is megtudnám csinálni itthon, csak ahhoz a kencéhez nem jutok, ami háromkeresztes méreg, úgy, hogy nem adtak belőle, amivel bekenik az elektródák alatt a bőrét) amihez be kell járni a Péterfybe. Az hogy nem tud odamenni, merthogy épp ez a baja? Kit érdekel? Oldja meg! Namármost itt  parkolni a kórháztól legközelebb négy sarokra lehet.  Pont ennyire  lakunk a kórháztól. Na valahogy odavánszorogtunk, (szegénykémnek időnként könny szökik a szemébe) kiderült, hogy nem úgy van az! Előbb időpontot kell kérni! De ezt aki felírja a kezelést egy ajtóval odébb, nem mondja (mert nem tudja, vagy nem érdekli) az amúgy járóképtelen betegnek. A pontos diagnózishoz szükséges MR vizsgálatra meg augusztusi időpontot adtak. Namost ezt az egészségügyet ne adják el akárkinek?? Miért is? Lehet ennél még szarabb? Valahogy kisírtuk,  hamár odakínlódtunk, adjanak egy kezelést, mégha nem is ez a megszentelt rend (amúgy töküres volt a kezelő). Sikerült! Én meg egy egészen egyéni akcióval felmentem az osztályra ahol kéthete feküdt és a betegszállító gyerektől kölcsönkértem egy tolókocsit. Elég furcsán néztek rám, de sose volt gondom a verbális kommunikációval, úgyhogy végül is főorvosi engedéllyel a kezelés idejére kaptam egyet. Ezzel minden nap odatolom, kezelés után hazatolom őt.  Még azt kellett megoldanom, hogy a dögnehéz szekeret ne kelljen felcipelni a másodikra, hogy a földszinti takarítóraktárhoz szerezzek itthon egy kulcsot, de ez már könnyűségbe ütközött. De kérdem én, ha valakiben nincs meg az a tehetség, mint bennem, hogy a betonfalon is átrágja magát, az mit tud tenni ilyenkor, amikor szembekerül az egészségügy tökéletes teszefoszaságával? Az dögöljön meg? Lehet, hogy ez a természetes kiválasztódás útja? Sajnos én már végpont vagyok. Nem fogok több gyereket nemzeni (kapnék is a fejemre) nem tudom tovább örökíteni a kreativitást. Amúgy tegnap este megpróbáltam egy gumikötéllel és némi shottolással  nyújtani a lányt, hogy tehermentesítsem a gerincoszlopát, de hamarosan olyannak tünt a dolog mint egy különösen durva bondage party, úgyhogy abbahagytam.

Még tegnap átmentem a Vizára, mert ez a létrázás a hajóorr festésnél nincs ínyemre. A Vizán van stellung (ez a magyar neve tengerészül) amivel ha vizen van a hajó lehet a hajó oldalát festeni. Ezt Bélával áthoztuk és felkötöztem Amapola orrára és így némi ide-oda helyezgetéssel mindkét oldalt többé kevésbbé úriasan tudom festeni

Miután megkapta a Katepoxot körben tegnapelőtt és tegnap, jött volna a szokásos glettelés, de mert egészen símának itéltem a felületet, helyette a töltőalapozóval való, festést alkalmaztam  következő, amúgy nyolcadik rétegnek (ahogy a tengerészek mondják a nyolcadik kezet kapta)de most látom erről már tegnap írtam. Nos ma a bal oldallal végeztem, ( ilyen lett) aztán

átraktam a jobb oldalra a stellungot, holnap ezt is lekenem.  Azért foltos, mert attól függően, hogy mennyi higítót rakok éppen bele a folyamatosan besürűsödő festékbe kissé visszaoldja a kátrányt a Katepoxból. Ezután vízbecsiszolás és két újabb "kéz" a végéges Rezakril 2k fényes fekete UV álló fedőzománccal. Most már harmadik napja azon PC grafikázok, milyen elhelyezésben és milyen betűkkel legyen felírva a hajónév. Nem akarok semmi hivalkodót, a halálom, amikor egy hajó nevét még közelről se lehet elolvasni mert olyan blikkfangos betűkkel írták fel, ugyanakkor mégis szeretném, ha szerényen bár, de egyéni lenne.

Tegnap rendesen belehúztam. Lekentem a bal oldalt Katepoxszal, aztán portalanítottam a lecsiszolt jobb oldalt és nekiálltam annak is. Reméltem, hogy körbeérek estére, de mivel reggel festékért kellett mennem a Budalakkhoz, épp nem tudtam befejezni, egy keverés elmaradt, pedig fél nyolckor hagytam abba. Kutyafáradt voltam, nyakam hátam görcsölt a mereven előre, felfelé való folyamatos fejtartástól, karom a festékmaszírozástól, azt gondoltam, ma reggel nem tudok majd kikelni az ágyból. Ehelyett? Reggel hat előtt valamivel kipattantak a szemeim, testem megtelt energiával, csak úgy szaggattam az istrángot, egy gyors reggeli és borotválkozás után hétkor már a maradék feketét kentem a jobb oldalra. Amúgy borzalmasak a festékek árai. Ez a köcsög festék  (a hátizsákban lévő liternyi "B" komponenssel, meg az öt liter higító valami huszonháromezer forint volt. Pedig ez a legolcsóbb forrás minőségi anyagokra. Robogóval közlekedem és szállítok amit lehet. Nincsenek közlekedési, parkolási gondjaim. Érdekes  az a csökött gondolkodás ami az emberek 99%-ára úgy tünik jellemző. Kirobogóztam innen a Keletitől Újpestre a festékeshez, majd onnan végig a pesti dunaparton Csepelre. Ezt megtettem  egy bő  óra alatt és ebben a vásárlás is benne volt. Ezalatt a rengeteg ember a rengeteg autóban eljutott néhány kerülettel arébb a hőségben "autózva".  OK a teherautóknak nincs más választásuk, de akik egyedül ücsörögnek a kocsiban? Összesen ha  tíz -tizenöt kétkerekűvel találkoztam a teljes várost átszelve.  És köztük  volt néhány nagy motorkerékpár is amikkel  majdnem ugyanúgy nem lehet beférni mint az autóval. Miközben megelőztem, kikerültem vagy ezer autót.  Nem mondom, hogy csak az a normális, ha valaki biciklizik, robogózik, sőt azt se, hogy én normális vagyok, mert normális ember nem épít hajót, de körülbelül ez az arány  a birkákkal, akik nem képesek kilépni a "dobozból" szakítani a sémákkal. Megérdemli az emberiség, hogy beledögöljön a saját hülyeségébe.

Na. Szóval ma folytattam a lemaradt jobb oldalt és amire a nap igazán rágyújtott keletről, én már körbeértem  és a hajó árnyékos oldalán, ahová igazából délután kezd sütni a nap a glettelésre használt Epodur töltőalapozót kentem. Most nem glettvassal dolgozom, hanem sürítés nélkül ecsettel és majd vízbecsiszolom ezt a felületet a következő réteg felhordása előtt. Korán kezdtem, korán léptem le, mert J-nek az orvost kellett intézzem fél egykor. Utána hazahurcoltam két láda sárgabarackot, most azt falatozzuk.

Vettem egy töltőt négy ceruzaakkuval, úgyis kell J walkmanjébe, aztán majd csak előkerül a kamera töltője valahonnan, de addig is tudom tölteni a gépbe valókat, így visszamenőleg is beszúrok néhány képet, ne legyen már ilyen sivár a napló, mint annakidején a Szabad Nép. Ma körbecsiszoltam a glettelt hajóoldalt kézzel, meg rezgőcsiszolóval. Így néz ki.

 Az orrban trükköznöm kellett, mert a talaj elől lejt, az amúgy festőállványnak használt asztal legurulna  a meredélyen, csak a meghosszabbítot létráról érem el ilyenformán.

A sárga slaugon keresztül nyomom kifelé a graywater tankból a mosdó-zuhany-mosogató szennyvizét, ami amúgy idáig csak a hajó alá folyt, de most zavarná a fenékfestést.

Aztán délután három után át mertem menni a hajó bal oldalára ahol addigra már hangyányival kevésbbé perzselt a nap és portalanítás után felkentem az újabb réteg Katepoxot az orrból indulva. Holnap folyt. köv.

Ez most egy ilyen nóta, egy sor festék, egy sor glett, meglehetős egyhangú és fárasztó, de ki mondta, hogy a hajóépítés csupa zenemókakacagás? Ja a Balatonból nem lett semmi egyelőre, újabb orvoshoz kell vigyem J-t.

Befejeztem a glettelést, a csiszolásra már nem maradt időm, mert elkezdett esni az eső, így is szép az Öregtől, hogy hagyta elkenni az epoxi anyagot, amint elhúztam az utolsó kenetet szemerkélni kezdett. A kormánylap az egyetlen amit nem én festettem szinre. Úgy volt, hogy kapott egy, emlékeim szerint piros cinkkromátos alapozó festést, miután megcsináltam, (amúgy nem volt egy egyszerű munka az sem, cseppalakú forma, 2-es acéllemezből, belül epoxival kihabosítva) majd levittem és a profik, akik a testet  építették helyre rakták és valamiféle érthetetlen okból  (valószinűleg összeb...ták a felületet) rákentek egy fekete festékréteget, ami egyrészt már újkorában ráncos volt, másrészt a napon állás közben megrepedezett. Szóval profimunka. Na ahol lejött, lecsiszoltam, ami meg nem arra rágletteltem, hát a ráncos felület ötször annyi glettet evett meg, mint ahol én festettem a héjat.

Pénteken körbefestettem Katepoxszal a hajó oldalát. Ilyenkor nem örülök annyira, hogy a drágám ilyen nagy. Tegnap eszembe jutott, hogy felhegesztem a jobb oldalra is a cockpit esővíz kifolyóinak zárókengyeleit, mert  amikor belülről hegesztem a lemezt, kívülről leég a festék egy foltban és így csak az idáig rajta lévőt  kellett  javítanom és nem fognak sérülni az újabb festékrétegek. Merthogy lesz még pár. Tegnap elkezdtem és ma folytattam a katepox glettelését. Elöször a tavalyról maradt Epodur kétkomponenses epoxit használtam el, alaposan meg kellett higítsam, mert meglehetősen beszáradt, de működött. Ez az anyag eltünt a Budalakk kínálatából, helyette a Révai úr a drágább International helyett az Epodur töltőalapozó festéket javasolta, mivel úgyis agyonhigítom az anyagot és úgy húzom fel a csak barázdásan ecsetelhető Katepoxra (ha túlhigítom a Katepoxot, nincs megfelelő rétegvastagság, így inkább sűrűbb anyaggal dolgozom, de ekkor meg nagyon látszanak az ecsetvonások, csiszolni nem lehet, mert gumis, egyből eltömi a papírt, ezért ráglettelek, ami kitölti az ecsetvonásokat és azt csiszolom) hajlékony vékony acél glettvassal. Na azért  ez  a festék így túl híg volt, lefolyt volna a szerszámról, de raktam bele egy csipetnyi Q-cellt, ami egy pehelykönnyű nagyon finom púderszerű töltőanyag, príma lett a konzisztenciája a glettmasszának, ha nem lenne olyan iszonyatosan nagy a felület, azt mondanám öröm vele dolgozni. de (bár egy ebédszünettel keményen nyomtam kétszer négy órát megállás nélkül) mégse végeztem estére, maradt holnapra is egy 20% -nyi hajóoldal. Tűzött a nap egész idő alatt, igyekeztem reggel a bal, délután a hajó jobb oldalán dolgozni, így némileg árnyékban voltam, mondjuk így is izzadok mint a ló, de  az egyetlen ami  fontos, hogy hajófestés szempontjából  ideális az időjárás,  alacsony páratartalom, magas hőmérséklet szóval fontos a technológiai fegyelem betartása. Igazából úgy néz ki, az idő most majd egy hétig megfelelő lenne, akár be is fejezhetném a hajófestést,  (még egy réteg Katepox, majd glett, csiszolás és két réteg Rezakril 2K) de J-t kell Balatonra vigyem, hátha jót tesz az úszkálás a gerincsérvének (nekem használt annakidején, mielőtt megoperáltak), így most ez a főszempont, annyi lesz még holnap, hogy befejezem ezt a glettelést és átcsiszolom.

Megnéztem a régi bejegyzések közt, két réteg katepox van a hajó oldalán és fenekén is. Még kettőt szándékszom rátenni, ebből ma kemény munkával befejeztem az elsőt, amit tegnap kezdtem el. Elég undorító munka fej felett matyálni az ecsettel. A hajó oldalával folytatom holnap, hogy kicsit kipihenjem a feneket. Kicsit lejjebb mentem a rétegtervvel, a Budalakk Innova irkája szerint  a vízvonal alatt 220-340 mikron a szükséges össz rétegvastagság, ha azt mondom, hogy elég sűrű a katepox, meglehet 50 mikron egész biztos, akkor két réteg algagátlóval kiadja.

Tegnap elvileg szünnap volt, mert J.-t vittem vissza a kórházba délután. Délelőtt azért kiugrottam Újpestre a Budalakk-hoz és konzultáltam a Révai úrral hajófesték ügyben. Vettem Epodur HS korrózióálló töltőalapozót, ezzel a kétkomponenses epoxival fogom glettelni idén a festékrétegeket ecsetelések közt, hogy eltünjenek az ecsetvonások, (a Katepoxot nem lehet csiszolni, mert gumis) mert az Epedur HS késtapaszt nem gyártják többé, helyette az International anyagját forgalmazzák, ami drágább de nem jobb. Ma aztán nekiálltam kora reggel és lesikáltam a hajó fenekéről, meg a kiel oldaláról a kétéves szutykot, merthogy arra nem igazán illik ráfesteni (én nem vagyok profi, hogy miket látok nem messze az iparosok üzemeltette  sólyán...). Előszedtem a legalább ötéves katepoxos edényeket, némi bőrösödéstől eltekintve használható a festék, ez ügyben is megnyugtatott Révai mester, sőt a régi katepox jobb minőségű mint amit most árulnak, mert környezetvédelmi okokból kátránymentes kátrányt tesznek bele manapság, ami sajnos nem olyan jó mint az igazi. Én igazán adok a környezetre, de ez azért túlzás, annakidején ivóvizes tartályokat is festettek belülről katepoxszal és nem tudok róla, hogy bárki is megmérgeződött volna. A teljes kikeményedés után nem oldódik ki semmi káros anyag a festékből, kétségtelen ha beleiszok a festékbe nyilván megmérgez, de ezt azért meg fogom állni. Volt kint a hajón délelőtt a Visy Laci, írni fog Amapoláról és rólam a Yacht magazinban, adtam interjút meg csinált sok fényképet, ezek szerint amit csinálok felkeltette a szaksajtó érdeklődését, hogy ilyen emelkedetten fogalmazzak. Aztán meglátogatott gyerekkori barátom a Csete Bandi feleségestül és unokástúl, mondtam a hatéves Ákosnak, akinek nagyon tetszett a hajó, hogy ha jövőre vizen lesz Amapola, jöhet mocónak. Végül délután Peti fiam is beállított, úgy, hogy ma nem volt egyhangú a hajóépítés. A hőségben gyorsan száradt a lemosott hajófenék, délután a negyedrészét le is festettem, persze a legmacerásabb a kiel talpának festése. Most fogom megnézni a napló két évvel ezelőtti oldalain hány réteg is van már rajta, olyan 200 mikron alapozó minimum kell rá, aztán vízretétel előtt egy két héttel még két réteg algagátló. A vízvonal felett ugyanennyi alapozóra két réteg UV álló Rezakril 2K jön. Ez az elkövetkező napok (hetek?) programja. Egy pár napos megszakítás lesz benne, mert lemegyünk Balatonra J.-megúsztatni gerinctornailag.