Hajónapló

Dolgoztam tegnap és ma is. Padlódeszkákat szabtam, lakkoztam és ma 17:24-kor kitakarítva készen állt a baloldali ágy alatti rész. Kéjmámor, vége az ágy alatti szenvedésnek. A padlódeszkák amint megszáradnak bepakolom azokat a dolgokat, amik már nagyon útban vannak. Tulajdonképpen ez az első része a hajónak ami TELJESEN kész. Ez egy most kitalált számítási rendszer szerint a teljes munka-terület 0.7 %-a. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi százalék a "készségi" állapot, hiszen sok terület van ami "majdnem" kész, de ezt azt még kell csinálni ott.

Végre megvan a neheze. Teljesen beburkolva a kipufogócső betonkemény bakelit lapokkal, acélszerkezetre csavarozva. A lapok egyúttal az ágy alatti teret rekeszekre osztják, hogy a holmik ne boruljanak össze-vissza ahogy a hajó dülöngél, a bakelit és a cső közti hézagot üveggyapottal fogom kitömni.  Ma  fúrtam pár menetet  néhány csavarnak olyan helyekre, hogy csak a kezem fért hozzá, nem is láttam amit csinálok fúrógéppel.menetfúróval, csavarral. Volt még pár nehéz pillanat, amikor a bordákon átterpesztve kínlódtam a lábam  meg-megcsúszva  a heregyilkos pozicióban.  Valahogy nem így képzeltem a húsvéti pirostojásokat. De aztán megnyugodtam a hangom nem vékonyodott el, csak a fájdalom múlt lassan. Az ide még a múlt héten kifaragott padlódeszkákat beeresztettem egy réteg lenolajjal. Még kell néhány padlódeszkát csinálni ez alá az ágy alá, de ahhoz már nem kell bebújni, mert a magas mennyezet alatt, az ágy felső részénél van, szóval ez már gyerekség.

Nincs az a pénz amiért ezt a munkát másnak csinálnám. Egy hete tekergek J.ágya alatt ami ugye -akárcsak az enyém-,  benyúlik a deck alá ráadásul. Láttam valahol egy gumiembert aki behajtogatta magát egy kisméretű kofferba, na neki való lenne ez a meló. Estleg annak a koldusnak, aki a Blahán a villamosmegállóban két kezén kissámlival cikázik a lábak közt, merthogy neki semmi lába nincs. Ugyanis iszonyatosan útba vannak a lábaim a szűk helyen. Holt fáradt vagyok, a nadrágom a térdemen rongyokban, a fejem tetejét sebek borítják, mert a legnagyobb óvatosság ellenére is állandóan beverem, de sisak nem férne el rajta, legfeljebb, ha egy olyan kipát domborítanék acéllemezből, amilyenbe a zsidók járnak a templomba. Szóval kínszenvedek és még legalább két nap. Nem tudom megmutatni, mert fényképezni nem lehet, az egész tákolmány annyira szűkösen megközelíthető, hogy halszem objektívvel lehetne csak befogni. Meg se fordul persze a fejemben, hogy leegyszerűsítem a feladatot, mert a rakodótérnek masszívnak és megközelítőleg szabályos alakúnak kell lenni és a kipufogócsőnek pedig olyan szilárdan szerelt bakelit lemezekkel határolt üveggyapot hőszigeteléssel kell burkolva lennie, hogy semmi szin alatt se érhessen hozzá bármi gyúlékony, vagy olvadó anyag.

Kifújtam PUR habbal a baloldali ágy oldalrészén a szegélyt, ahogy korábban a jobb oldalon is.

Kis kitérő az árakról. Roppant mód észnél kell lenni. A PUR hab a "fiúknál" a vágóhíd sarkán lévő festékboltban, ahol ráadásul nyolc százalék kedvezményem van mert rendszeresen ott vásárolok (bár csak kis mennyiségeket ami eltörpül a rendszeresen betérő iparosok vásárlásaitól és gyanítom azért kaptam, mert jókat beszélgetünk hajóról és az élet dolgairól) majd a duplájába kerül, mint az OBI-ban. De aki azt hiszi ezek után, hogy mindent az OBI-ban kell venni az téved, mert a Lignolakk, amit a belső lakkozáshoz használok 1700 a boltban és 2400 Ft az OBI-ban. Szóval alaposan ráfizethetek, ha mindent a "rossz" helyen veszek. A darabolókorongot a kis szerszámboltban veszem a Praktiker tövében, sokkal olcsóbb mint a Praktikernél, csak a legjobb minőségű német 1,2mm vastag tárcsát használom, mert eleve kétszer addig tart mint a 20-30 százalékkal olcsóbb  kínai, vagy az olasz és a 115-ös gépeimre 125-öset veszek, ami talán csak pár forinttal drágább, mint a 115-ös, de a 10 mm átmérő növekedés dupla élettartamot jelent. Persze így amíg le nem kopott az egy centi, nem tudom használni a védőburkolatot, ami balesetveszélyes, de hát ahogy a Fülig Jimmy mondja kockázás nélkül nincs nyereség. A hajóépítés amúgy a sok munka mellett valami eszetlen (de nem agyatlan!) spórolással jár, például a legolcsóbb "kávéházi" egylapos papírszalvétát használjuk és a reggelit eltesszük vacsorához és ha nem túl koszos másnapra is, de kettébe hajtva és kifordítva gyakran a harmadikra is. 

Lefestettem kétszer a vasszerkezetet, ettől kezdve nem tudtam továbblépni amíg meg nem szárad a festék. Gondoltam más munkába kezdek, de amikor kicipeltem a kiszerelt boylert a deckre, a maradék víz az ölembe ömlött  belőle, jól eláztam. Nem volt mit tenni, kiteregettem a ruháimat száradni, "kimenőbe" öltöztem és elhagytam Amapolát. Veperdi Bandi  elküldte tegnap a Biset könyv második fejezetének nyersfordítását. Amikor kész egy fejezettel én átnézem és "szűz" szemmel finomítgatom kissé a szöveget.  Ehhez kellene használjam a Word korrektúra programját, de nem értek hozzá. Na beugrottam hazafelé Bandihoz, hogy kiokítson.

Hazafelé naívan azt hittem, hogy majd végigvillamosozok a Körúton és a Blahán átszállok a hetes buszra, na  ebből semmi nem lett, gyalogoltam, mint 56-ban ugyanezen az útvonalon. Semmi nem járt, csak le-föl hömpölygött a nép, zászlókkal és anélkül, jó és rossz arcok, úgy tünik a magát "nemzeti", meg "polgári" oldalnak tituláló becsületestől a legmocskosabb fasisztáig terjedő populáció frigye folyik, sikerült  ötvözni a félokosokat a féleszűekkel.  (mint Németországban 1921-től) Érdekes lesz nézni, majd ha 2010-ben uralkodnak, hogy esnek egymás torkának, (ha kell a történelmi példa Hitler és az SA a hosszú kések éjszakáján, vagy Horthy és a szegedi fehérgárdisták, de ha balról kell példa Sztálin amint lemészároltatja  elvtársait Zinovjet, Kamenyevet vagy Trockíjt) kár, hogy majd beledöglik az ország, jobban mint most, amikor a diadalmas népszavazók szarnak arra, hogy már másnap esett a hitelminősítése az országnak és a sok szerencsétlen aki svájci frank alapon vette fel a bankkölcsönét napról napra többet törleszt, de majd ezért is szidja a zsidó bankárokat és kabarettistákat , ...remek lesz. Legszembetünőbb egy kifejezetten csinos kislány volt Adolf Hitler arcképével dekorált pólóban. A koaliciós kormány tökéletesen eszetlen (na ide viszont jó az agyatlan szó is) politizálásának szomorú következménye, hogy ezt a disznóságot sokak szemében szalonképessé tette. Aki nem értené, a Fényes Szelek Nemzedékének kiöregedett "hivatásos forradalmárai" a dupla tokájukkal akik énekelték az MSZMP naggyűléseken, hogy "föl föl te éhes proletár" hogy megtarthassák befolyásukat betóltak a sakktáblára egy "ellenorbánviktort" aki amikor szembesítette őket Öszödön a hamisságukkal, egyúttal a nyakába tett egy hurkot, aminek a végét most testvéri egyetértésben húzza az egész beetetett, magát jobboldalinak nevező bolsevik ideológiával operáló kádárdiktatúrában szocializálódott idősebb és rablókapitalizmusban realitisón kiokosodott fiatalabb, a demokráciát leszaró  seggfejek hada. Hogy közben mi lesz a HAZÁVAL? Kit érdekel!??

Végre megvan a kipufogócső hőszigetelés burkolatának acélváza. Úgy jöttem el, hogy a második és harmadik egység lefestve szárad a cockpitban. Hogy miért tartott ennyi ideig? Mondjuk megszámoltam, az egész cucc  23 darab vasból áll, méretre szabva, hegesztve, csavarozva, hogy szükség esetén ki lehessen szedni a cső cseréjéhez, vagy a fenékhez való hozzáférés okán.

Kiolvastam a Marton Gyuszi '56-os könyvét. (Püski kiadó, címe "Üzenet". ) Gyula volt akinek annakidején a ZX Spectrumra írt programjával ellenőriztük Amapola trimszámításaimat, merthogy ő hajótervező mérnök, vitorlázó és volt Mahartos kollégám.  A múlt héten volt nálam látogatóban a hajón és mellékesen elmesélte, hogy '56-ban harcolt és írt róla egy könyvet, mindjárt vettem is tőle egyet. (az külön dráma, hogy nálunk gyakorlatilag szatyorból árulják a szerzők a könyveiket) Eszembe jutott a nehezen kiadatott remek könyv kapcsán, amit múlkoriban a  naplóban is írtam a Raffay Saroltáról.

Amíg a vasszerkezet első részén  száradt az alapozó festék (csak egy nagyon komplikált keretszerkezet beépítésével tudom megoldani a baloldali ágy alatti rész rekeszelését és a kiufogócső megfelelő burkolását) tegnap nekiláttam egy  undorító munkának. Azért undorító, mert egy korábbi, nagy fáradsággal készített dolgot, a használati melegvíz tároló boylert(villannyal és a motor hűtővizével fűthető) bontottam el a gépházban, mert egyrészt rossz helyen volt (nem gondoltam át jól és gyakorlatilag hozzáférhetetlenné tette a főtengely tömszelencéjét) továbbá a hasáb alakú tartály a rugalmas síklemez falai miatt az egész vízrendszerben határozatlan nyomásállapotokat eredményezett. Az új boylert egy rozsdamentes szódásballonból csinálom és a gépház sarkába fogom tenni, ahol nincs útban. Remélem nem sok ilyen lesz még amit ...hát mitagadás elszúrtam. Ma délelőtt meglátogattam a Szabady Tibort diósdi műhelyében fa árboc tanácskérés ügyben. Tibor szélestudású óriási gyakorlattal rendelkező nálam két évvel idősebb hajóépítő és vitorlázó.  Fantasztikus fa hajókat csinál. Minden mondata mögött éreztem az évek tapasztalatát. Azt már az elején megbeszéltük, hogy nem állok úgy anyagilag, hogy csak úgy megrendeljek nála egy árbocot, de felajánlotta műhelyét és szerszámait, ha ott akarom csinálni.

Délután folytattam az acélszerkezeti munkát az ágy alatt. Rámegy még jópár nap erre a macerás dologra, de fontosnak tartom, hogy az ott  tárolt holmik semmi szin alatt se érhessenek hozzá a kipufogónak még a hőszigeteléséhez se, továbbá itt is legyen szeparált boxa a cipőknek, meg a kosaraknak padlódeszkával kiegyenesített fenékrész.

Megvan a jobboldali ágy alatt minden. Az oldalából kinyíló ajtócska mögé kész a szétszedhető  cipős doboz. Azért kellett szétszedhetőre és ezért persze komplikáltabbá csinálni, mert a padlódeszkákat akármikor fel lehet szedni, hogy a fenéklemezhez hozzáférjek. Nem mintha nagyon tartanék tőle, hogy kilyukad a hatos acéllemez, de ez a rend. Majd valamikor ha jobb idő lesz még lakkozom a doboz falait.  Ma hozzákezdtem a bal oldali ágy alatti rend kialakításához. Na ez még komplikáltabb lesz, mert itt megy hátra a kpufogócső, ezt hőszigetelni kell valami kemény anyaggal és az egész hóbelevancot be kell integrálni a padlódeszka, cipőskaszni objektumba. Még nem is igazán tudom hogy fogom megoldani.

Nem is írtam, pénteken volt húsz éves a kislányom.

Vasárnap ünnepeltünk J tortát sütött.

Aztán minden barátja hozott még tortát, így azóta is tortát zabálunk. Leginkább annak örülök, hogy látom mennyien szeretik rajtam kívül is. Mesélte, hogy amikor tegnapelőtt hazajött az ajtaját lufikkal feldíszítve találta és a sötét udvaron csak a torta gyertyái világítottak, miközben a baráti kompánia énekelt. Az embernek lesz gyereke aztán egyszerre észreveszi, hogy milyen érdekes ember lett belőle. Tegnapelőtt voltam meghallgatni a zenekari próbájukat. Mondjuk nekem soulmannek olyan a zene amit játszanak, (AC/DC, Guns&Roses stb, szóval kemény rock)hogy amúgy az utcába se megyek be ahol ez szól, de ez persze más volt, határozottan meglepett gyermekem bravúros gitárjátéka. Elhatározta, hogy rock sztár lesz és örökölte a kitartásomat.

Egynapos pihenő, illetve itthon kell csinálni mindenféléket. Tegnap tovább kínlódtam a szalonba bezsúfolt padlódeszkák, szegélylécek lakkozásával. Amivel a decken könnyedén kiterítve úriasan dolgozhatnék, ha az időjárás engedné. Már nagyon várom a tavaszt! Az ágyak oldalából nyíló ajtók mögé csinálok egy szétszedhető 70X35X40 cm-es "dobozt" 9-es rétegelt lemezből. Így nem tudnak a felülről az ágybetétek felemelésével behajigált cuccok összekeveredni az ajtón bepakoltakkal.  Terveim szerint leginkább a cipők lesznek itt, kéznél(lábnál) de mégsem útban. Az ide-oda csoszogó papucs, a benti, a decken járó, az erősszeles, a döhercsizma, az utcai, a téli, a nyári, a melósbakancs, a festékes, az elegáns, annyi a lábbeli, az ember nem is gondolná, amíg be nem néz a szekrénybe. El se fog férni mind itt, csak az éppen használatban lévők.

Nincs igazán szerencsém az időjárással. Lóg a lába az esőnek, második napja beszorultam a szalonba. Ki kellene települnöm a deckre lakkozni a padlódeszkákat, ahol van hely bőven, helyette a szalonban szerencsétlenkedek a szűk helyen. Napok óta azon spekulálok, hogy fogom megcsinálni az üreges  fa árbocot. Amikor kitaláltam még elég lazán gondoltam végig, sok réteg lucfenyő egymásra ragasztva, kész. Az igazi persze douglas  (Oregon)fenyő lenne, vagy méginkább spruce (sitka fenyő) de ezek a fák Magyarországon elérhetetlenek. Illetve minden beszerezhető, de az ár túlvan a lehetőségeimen. Nos főleg az anyag miatt eleve két darabból lesz. Ez amúgy ekkora hajón nem feltétlenül lenne indokolt, ha a megfelelő anyag a kívánatos 12 méteres hosszban rendelkezésre állna, de így lesz egy 10 méteres  árboc derékszár és egy 4 méteres árbocsudár, egymásra lapolva a terebnél. A sudár kúpos tömörfa, a derékszár 20cm külső átmérőjű középen üreges henger. Namármost az eredeti elképzeléshez kellene mondjuk 100db nagyobbacska pillanatszorító, ebből hiányzik legalább 90. Megvenni drága és egy munkáért nem éri meg. Azt eszeltem ki, hogy a Józsi gépén csinálunk 10 méter hosszú, (hossztoldásokkal persze) hat darab (esetleg nyolc?) levágott hegyű tortaszelet keresztmetszetű lécet, amik kiadnak egy hat(nyolc)szöget. Namármost kölcsönvenném a lakatosoktól az ajtajuk előtt heverő 30centi magas tízmétetres "I" gerendát(hogy hogy cipelem a hajóhoz az még egy kaland lesz) az lesz az árbocpad. Erre kalodákba, hosszú bedolgozási idejű ragasztóval megkenve összeraknám a szeleteket és ládapántolóval 10 centinként összehuzatom. Ehhez olyan pántoló kell amit párszáz kilós erővel meg lehet húzni. (ahogy az öreg asztalosok mondták, nem az a ragasztó fog ami bent marad, hanem ami kijön a szorításnál) Elöször acélszalagos pántolóra gondoltam, de ma jártam egy cégnél amit a neten leltem és egy nagyon jó, szövött műanyagszalaggal működő cuccot mutattak.  Erősebben meg lehet húzni mint az acélszalagot. A gond csak a szokásos, egy melóért drága, ha kész az árboc dobhatom ki. Kölcsönözni, használtat venni  nem lehet. Keresnem kell valakit akinek van ilyenje és kölcsönadná egy hétvégére.

Na egy flakon PUR habot kifújtam az ágy mögé, de legalább még kettő kell. Aránylag egész jól megúsztam, csak a kezem lett kicsit ragacsos. Vettem három 40X60cm-es 30cm magas kosarat, olyat amilyenben a kenyeret vonszolják a kutyaszarban az aszfalton a pékek, ezeket próbálgattam, hogy a legjobb az elhelyezésük az ágyak alatt. Egy kosár az ugye 72 liter cucc, lesz legalább 8db a két ágy alatt, plusz kisebbek a maradék helyekre, plusz helyek maradnak a padlódeszkához rögzített kosarak közt. Tán elég lesz a holmiknak.  Leginkább ruhafélék jönnének ide, a szerszámok a fuxba, a szárazárú (élelmiszer) főleg a szalonba kerül.

A padlódeszkákat kiszedtem, lecsiszoltam és alaposan beitattam lenolajkencével mindkét oldalon. Valósznűleg még egy lenolajat kap, majd meglátom kell e egyáltalán, attól függ , hogy szárad és csak két vastagabb réteg lakk kerül rá, itt nincs esztétikai igény, de moshatónak tehát nem nedvszívónak kell lenniük.

Megvan a jobboldali ágy alatt a padlódeszka.  A kész lapokba a pistifúróval lyukakat fúrtam, mert enélkül gond volt felszedni, annyira passzentosra sikeredtek.

Még csiszolni kell és lakkozni. Van még az ágy alatt más munkám is, a hőszigetelést le kell zárni a fekhely  vonalában (az ágy alatt nincs hőszigetelés) PUR habbal. Ettől mindíg félek, még SOHA nem tudtam úgy PUR habot fújni, hogy össze ne kentem volna magam. Legdurvább volt amikor (pedig borzalmasan előkészítettem a dolgot, mert volt már bőven rossz tapasztalatom) kiugrott a cső és a képembe, hajamba ment a hab.

Molyolok a fenékben az ágy alatt a padlódeszkákkal. Ez is egy olyan munka amivel egyszerűen nem lehet sietni. Ahogy belefut a fenék, meg a bordák a vízszintes deszkasorba, úgy kell minden szálat másképp alátámasztani és más hosszúságúra, ferdeségűre szabni. Egy biztos, nem fognak az izületeim elmeszesedni, mert mint a kígyóember kell ki-be tekeregnem a fenékbe az ágy keresztlécei alá minden szál leszabása és próbálgatása közben, mivel a szabást,(fűrészelés, gyalulás csiszolás) a rengeteg por miatt kénytelen vagyok a cockpitban csinálni. A padlódeszkák anyagát a balatoni készletemből hoztam fel. Nekem is vannak megvalósulatlan terveim. Amikor építettem a házat, a pincébe egyebek mellett egy szaunát is terveztem, meg is vettem hozzá  az anyagot vagy tíz éve. Na  abból készül most a padlódeszka.

Reggel egész rendeben volt az idő. Még arra is gondoltam, hogy felhúzom a lobogót, (csak akkor teszem ha szép az idő, ne tépje szét a szél, verje eső) de a meteorológiára hallgattam, ami további viharokat jósolt. Egész nap felválltva esett és kisütött.  A barométer  az alsó végállás környékén mutogat, tegnap néhány óra alatt zuhant oda,negyed szektornyit, szóval mutatta, hogy "nagy idő" jön. Délután fél hatra megint bejött a vihar, mérni nem tudom, de lehetett 100km/óra vagy inkább  felette is, mert olyan dolgokat is levitt a deckről, amit tegnap nem, pedig tegnap 140km/órát mértek. Mondjuk nagyobb károm nem lett, de a ponyva nyílásain keresztül nyomta az esőt, abba kellett hagyjam a cockpitban a munkát. A jobb oldali ágy alatt egy bordaköz kész a fenékdeszkákkal. Jó masszívra csináltam, 20mm vastag fenyőből.

Felcsavaroztam egy szegélylécet az ágyam lábánál, aztán az ágy belsejébe hatoltam. Hosszas töprengés előzte meg ezt az akciót. Régóta spekulálok azon mi legyen az ágyak alatt. Merthogy itt a farban aránylag meredek a hajófenék keresztben és hosszában is. Amikor beleállok a poros fenéken elcsúszik a cipőm talpa, gond egyensúlyban maradni. Namármost, ha eredeti elképzeléseim szerint a 2,20 hosszú és 1m átlag széles ágy alatti méretes teret csak úgy megtöltöm holmikkal, az össze-vissza fog hömpölyögni a bordaközökben, az apraja legurul a legmélyebb pontra, lehetetlen rendet tartani. Akkor kitaláltam, hogy műanyag kosarakba rakok mindent, így szelektálhatók a cuccok. De a rekeszeket nem lehet a ferde, hossz- és keresztbordákkal tagolt  fenékre rendezetten elhelyezni. A végkövetkeztetés, kell egy vízszintes padlódeszka az ágyak alatti tér legalább 70%-ába. A nagyon-nagyon ritkán használt dolgokat ez alá be lehet suvasztani, a felette lévő placcra már szépen beslichtolhatók a kosarak. A padlódeszka elfogy a fenéksor szélénél a vízvonal közelében, itt a mélység erősen lecsökken, ide már nem lehet rekeszeket rakni, ez ki lesz tömve a holmik aprajával. Nos ma ezen padlódeszkákat tartó vízszintes léceket kezdtem kiszabni és beépíteni. Ha meglesz a padlódeszka, még valami (a szabvány kosár méretre ritmizáló) szétszedhető rekeszfalszerűségeket (tengerészül schifting board) is kell beapplikáljak az ágyak alá, hogy a nagy tér tagolt legyen, a hajó mozgásakor a kosarak ne csúszkáljanak, illetve szabad maradjon az ágyak oldalából nyíló ajtócskák mögött egy akkora hely ahová a mindenkor használt cipők behajigálhatók.

A meteorológia 9-12-es szelet jósolt mára. Délután 1h9perckor meg is jött. Elvonultam ebédelni, majd szokás szerint lefeküdtem egy órácskára aludni. Alig hunytam be a szemem a szél annyira megerősödött, hogy az egész hajó időnként beleremegett. Villámok cikáztak, dörgött az ég és jócskán esett az eső, ennek ellenére körbejártam a hajót és a háromkilós kalapáccsal a kieljén álló hajó fenekét kitámasztó hat darab gerendalábat alaposan megkalapáltam, mert nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a remegéstől kilazulnak és oldalára dől az egész. Nem sokat tudtam ütni rajtuk, viszont jól eláztam. Ettől az álom is kiment a szememből, a délután további részében vizesen folytattam a munkát az ágy alatt.

Na egybe van a "páncél" fedő. Ebédre minden a helyére került. Így néz ki kinyitva és becsukva.

 

Tehát üzemszerűen nyitva lesz, funkciója csak akkor lenne, ha betörne a testablak, ekkor megakadályozza, hogy a hullámok bejöjjenek a hálókabinba. A zsanér kidobott nagykonyhai gőzpárló ajtóról való, a bakelit lapok bontott szállodai fürdőszoba falburkolatból készültek, a középső fehérre festett acéllemez az egyik kabinablak kivágott lemeze, a "T" alakú menetes csavar mely alúl rögzíti a fedelet a balatoni hajóm régi bummjának alkatrésze volt "lánykorában". Szóval recicling a javából. A nap hátralevő része a "hogyan tovább"-on való spekulálással telt. Néha muszáj logikus sorrendbe szedni a hátralévő dolgokat, ezzel időt és munkát lehet megtakarítani. Idén amúgy is egy nappal többet dolgozhatok, 2008 szökőév és ma szökőnap van.

Lassacskán csak a végére jutok ennek az ablakfedőnek. Ma lefestettem a bakelit fedlapot erősítő 3-as vaslemezt szép fehérre. Aki hajót épít vagy van mindenhez  szerszáma, gépe, vagy -mint én- ügyeskedik. Ma például a fedél lecsavarozásához szolgáló fogantyú végeihez kis, középen menetes furattal ellátott  gombokat kellett  esztergálnom bakelitból. Ezt  egy fúrógépbe fogott menetes tengelydarabbal és egy sarokcsiszolóval oldottam meg. Remekül működött a dolog.

Ki kellett még találjak valami spécit a nyitott fedél rögzítésére, bármennyire is igyekezem valami pofonegyszerűt csinálni, nem jutott eszembe csak egy elég munkás megoldás, erre elment a fél nap, de erősnek és üzembiztosnak  kell lennie, mert ha lecsapódik a megvasalt ablakdekli (pont olyan mint a sorhajókon az ágyúnyílások voltak)amikor ott fekszem, merthogy épp a   fejemnél van agyonüt.

Holnap reményeim szerint készre szerelem az egész cuccot.

Útban Amapolára, meg hazafelé a villamoson újraolvasom sok-sok év után  Shackleton " A déli sark hajótöröttei" című könyvét. ( Dante kiadás, Halász Gyula remek fordítása az 1920-as évekből, akkor még adtak a megfelelő szinvonalú fordításra.  Eredeti címe a fordító szerint "South"  de a neten most  "The Endurance" címmel szerepel, nem tudom mi változott a kiadások közt, csak a cím, vagy a beltartalom is, bár a képek ugyanazok) Félelmetes mit kibírtak ezek az emberek. Szibarita, örökké nyafogó  puhányok vagyunk hozzájuk képest. A múltkor láttam egy filmet valamelyik csatornán, ahol egy orosz jégtörő + helikopter hájas túristákat szállít barbecuezni az északi sarkra, ahová elöször Pearynek 1909-ben nyolcadik kísérletére sikerült eljutnia iszonyatos szenvedések után. Valahogy az ősök emlékének megszentségtelenítése ez a pecsenyesütögetőtúrizmus.

Ma is volt egy látogató, Bencze Attila. Jól eldumáltunk, megbeszéltünk egy motoros hajózást a Tiszán áprilisban, aztán majd idén is megyünk Horvátországba vitorlázni a nyáron, meg persze Amapoláról fecsegtünk. Már majdnem kész a "páncélfedő" a testablakra, a keretet estére sikerült a helyére csavarozni. Csináltam egy munkatervet, a szalon és a háló aprómunkáival kész lennék május 1.-re, utána külső munkák a tél beálltáig. Ami  marad  belül (pl kályhák ((fa+olaj)) padlódeszkák, szalon étkezőasztal, bútorkárpitozás) az 2008 télen. Vízretétel 2009 március 15.

Na levizsgázott az öreg autó. Újabb két évig szolgálhat. Ha kész a hajó és nekiindulunk igazából nincs rá többet szükség, legfőbb funkciója most is a hajóépítéshez való anyagok szállítása. Mázlim volt ezzel a pénzzel, amit az "Örökös" játékon nyertem, pont elég volt a kocsira. Emellett tegnap és ma nem sokat teljesítettem Amapolán, továbbra is a hátsó testablak belső kerete és fedője a "munkadarab". Tegnapra amúgy is lazítást terveztem, hátha ettől megszakad a balesetszériám. Ezért jött kapóra, hogy meglátogatott Török Ervin régi kollégám, amúgy egy 22 lábas dunai kajütös motoros gazdája, miközben felszívtunk egy-egy sört, jól elbeszélgettünk hajókról, vizekről. Ő se az a tipikus nyugdíjas, télen a Virágosnyereg környéki otthona közelében a  sílécekből eszkábált szánkójával a jeges lejtőn (GPS-el mérte) 85km/órás  egyéni sebességi rekordot sikerült felállítania. Ervin tudja hogy illik egy hajóra megérkezni, na hogy, hát szatyrában egy üveg félédes vörösborral.

A hálóban  a tükrön lévő testablak belső keretét és a rácsukható "páncél" fedőt csináltam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt írja a Veperdi András, hogy szépen haladok, csak lassan. Hát itt van ez a pár léc a régi anyagból kiszabva. A megmunkálásuk kétszer fél napja tartott. A pipalécet "U" profilra kiegészíteni, kicsit még maróval kiszélesíteni, hogy eltakarja a 20X20-as zártszelvényt, másikat illeszteni a hűtőládához, meg a munkalap pereméhez, (mindezt pontosan szépen ahogy a csillag megy az égen) kiszabni, lecsiszolni a régi lakkot. Szóval ilyenek falják fel az időmet.

Meg kell majd emeljem az egész hajót (most kb 8 tonna) mert másképp nem tudom lefesteni a kiel alját. Ma körülnéztem a lakatosok vashulladékos konténerében valami olyasmi után amit alá rakhatnék ahogy fokozatonként emelem majd hébérrel, olajemelővel. Nem is számítottam ilyen szerencsére, remek "I" és "U" gerenda darabok voltak behajigálva. A józan ész azt sugallta volna, hogy visszamenjek a hajóra a súlyemelő övemért amit elvileg nehezek emeléséhez mindíg felveszek ( 30 éve volt egy gerincműtétem, amikor azt mondták 10 kilónál többet soha nem emelhetek, azóta felépítettem egy házat cementeszsákokat és egyebeket cipelve) meg védőkeztyűért, mert az autogénnel darabolt vasak élesek, de hát nem volt kedvem annyit sétálni, elhoztam az udvaros szemeteskocsiját és megpakoltam. Visszafelé még beraktam néhány vaskos fatörzsdarabot a kerítés mellől, ezzel is szerencsém volt, ottmaradt amikor kivágtak néhány öreg fát. Ezeket majd láncfűrésszel magfaragom, hogy kétfelől masszívan megtámasszam velük a hajó fenekét. Óvatosan szedtem ki a dögnehéz fákat és vasakat a hajónál. Végre üres a kocsi, megúsztam balaset nélkül. Megkönnyebbülve löktem be a helyére a vaskocsi hátsó lapját, ami persze elakadt. Kicsit megmozgatom, mire hirtelen lezuhan. Vér fröccsen keresztbe, gyomorszorító fájdalom, a bal gyűrűs és középső ujjam körmére esett a szögvas keret, a két ujjvég egész ellaposodott. A mai nap se telt el baleset nélkül.  Visszahúzom a kocsit a kukákhoz és megebédelek. A bal kezemnek csak három ujját használom a nap további részében. (és azt hiszem még egy darabig)

 

Reggel olyan fáradtan indultam, hogy legszivesebben levetkőztem volna és visszabújtam volna az ágyba.  Vagy tavaszi fáradtság, vagy ami a valószinűbb, már hetek óta nem tartottam pihenőnapot. De hajtott a halhatatlan lelkem és vitézül kiszabtam a maradék ajtó takaróléceket, aztán folytattam további egyéb mahagóni lécekkel a szalonba és a hálóba. Ez olyan piszmogós munka amivel csak az idő telik, de látszata szinte semmi. mégis ez adja majd meg a zavaró részletektől mentes szépséget. Sajnos ez a piszmogás is elég fárasztó, mert rengeteg ki-be mászással jár az örökös illesztgetés bent, az utánmunkálás meg a cockpitban. A fáradtság jele az is, hogy szinte minden napra begyűjtök valami apróbb sérülést, nem nagy balesetek ezek, a kezemet vágom, ütöm, karcolom meg általában,  a vérzést nyalogatással kezelem, mint az állatok, ha nem áll el, papírzsebkendő + szigetelőszalag. Hétfőn kell vigyem az autót vizsgára, az lesz a pihenőnap. Azért csak közelg a tavasz, ma délután már 15 fok volt odakint, tavasz szag van és amikor hazafelé mentem este, a kapun túl a fákon a kanrigók igen kacifántosan cifrázták nótájukat, ami csak a féktelen tavaszi udvarlást jelentheti.

Néha nam árt kissé rendet csinálni, meg foglalkozni a szerszámokkal. Már tegnap este nekiálltam kiganézni a cockpitot, mert a rengeteg fahulladék ami felgyűlt már kezdett útba lenni, meg azt se tudtam tőle mim van. Tévedés ne essék, naponta jó párszor felseprek "ahol a papok táncolnak", de az asztal, hokedlik alatt, meg a sarkokban ami felgyúlik az rettenet. Folytattam a takarítást rendcsinálást, egy nagyobbacska papundekli dobozt megraktam fahulladékkal és beraktam a csomagtartóba, megy Balatonra tüzelni. Két méretesebb kalapácsomnak eltört a nyele már évekkel ezelőtt, na azokat is benyeleztem.

Itt vannak 20 dekástól ötkilósig, ennél nagyobb tán nem kell hajóra. (Balatonon van egy 10 kilós "népszava" is)

Aztán délután miután felébredtem jól megérdemelt ebéd utáni álmomból a head ajtó szalon felőli oldalára kezdtem a takaró léceket kiszabni körbe, amik rátakarnak a szalon felől a 2-3mm széles résre az ajtólap és a keret közt. Az egykori Volga szálló emeleti felújításai során a liftek előtere mahagónival furnérozott bútorlapokkal volt burkolva, ezek hajón nem használhatók, mert nem vízállóak, de az illesztéseket mahagóni lécek takarták, na ezeket használom fel most ide. Balatonon raktároztam őket vagy nyolc-tíz éven át, most eljött az "ő " idejük.

 

Tegnapelőttről tartozom néhány képpel, újra kellett fényképezzem.

 

 

 

 

 

 

Ez a klotyóajtó a szalon felől, rajta a fogantyú a gombos zárral.

Kívül-belül egyszerű fa fogantyúval taszigálható, húzható az ajtó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán a szekrényzárak így néznek ki kívülről.  Belülről a keresztbe fúrt lyukon futó zsinórokkal húzzák ki a csappantyúkat a gomb elfordításakor.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A korábban a headbe felcsavarozott ruhafogasok azóta is remekül szolgálnak. A jól végzett munka után néha megjutalmazom magam egy borostyánnal, így tegnapelőtt is.

 

 

 

A technika fejlődésének mindíg  vannak vesztesei. Jelen esetben én. Tavaly vettem furnérgyártási késmaradékot, aki olvassa a naplót tán emlékszik mennyire bizonytalan voltam akkor, vajh a vizes anyag szépre szárad e majd a hajó alatt, vagy össze-vissza görbül. Nos jó vétel volt, sokat feldolgoztam abból a fából a polcokhoz, ágyakhoz, szekrényajtókhoz. Vérszemet kaptam és mivel a dörzslécekhez, fedélzeti fix korlátok faburkolatához jócskán kell még kőrisfa, kimentem megint a BFM-hez anyagért. Nos modernizálták a gyártást, nem mechanikus befogó pofák, hanem vákuumos szerkezet rögzíti a félbevágott fatörzset furnérlemez hasításkor, így nem 20-25mm vastag a maradék, hanem csak 10.  Ha már odamentem vettem egy tetőcsomagtartónyit, de sokkal több munkám lesz vele, mert ha durván kiszabtam a szélességeket, el kell vigyem a Józsihoz átnyomni vastagsági gyalun (ettől persze még vékonyabb lesz) és 2-3-4 réteget összeragasztani, hogy kijöjjön a kívánatos vastagság. Csak ezután lehet véglegesen megmunkálni. Halavány előny, hogy amit így több fából csinálok és vízálló ragasztóval öszeragasztok az soha nem fog vetemedni. Csak az a baj, hogy  ennek a rengeteg helyen megcsavarozott dörzslécnél semmi jelentősége. Persze vehetnék vastag anyagot  máshol, de az nem 70000 forint köbmétere, hanem 270000. Hát marad a több macera. A hajó mellett  hézagolva rakásoltam az anyagot és a korábban a cockpit feletti tetőt alkotó trapézlemezekből szárnyékot csináltam fölé. Így nem veri az eső, de oldalról járja a levegő. Ezzel el is ment a nap. A vékony anyag egyetlen valódi előnye, hogy gyorsan ki fog száradni, nyárra feldolgozható.

Megharagudtam a klozetajtóra. Felakasztottam a helyére, mindjárt rengeteg hely lett a szalonban. Majd ha kint a decken lehet dolgozni folyamatosan, akkor rakom rá a további két réteg lakkot a szalonban, előtte 400-as körüli papírral vízbecsiszolva.  Felszereltem a szekrényajtókra a csappantyúkat, meg a gombokat. Remekül működnek. Jól le is fényképeztem mindent, hogy majd felrakom ide aztán jól elrontottam a feltöltést, így holnap újra fényképezés. A 660 Ft-os vadiúj halogén izzó nem égett, rámértem, szakadás. Remek. Amióta a GE megvásárolta a Tungsramot tapasztalatom szerint romlott a minőség. Nem ez az első, hogy hibás az új fényforrás, vagy ha jó is hamar kiég. Úgy hogy korán le kellett lépjek Amapoláról, hogy visszavigyem kicserélni.

 

Bajba vagyok ezzel a gonosz ajtóval. Túl nehéz, meg nagy ahhoz, hogy ki-be szaladgáljak vele, tehát csak a szalonban tudom lakkozni. De ahogy ma rákentem a következő réteget, megállt az élet, mert a legkisebb por is beleragad, márpedig az örökös csiszolás, marás fűrészelés nyomán csak úgy hullik mindenemből a fapor. Így kint a cockpitban kifurkáltam a fa hengerekbe a lyukakat és elkullogtam haza. Amúgy is rámjárt a rúd, mert kiégett a halogén égő a munkareflektoromban, így csak az általában elegendő, de lakkozáshoz édeskevés belső világítás mellett dolgoztam, szóval kénytelen voltam boltba menni 150W-os ceruzahalogénért.

Minusz hat fok volt ahogy reggel ébredés után kinéztem a hőmérőre. Szégyenszemre visszavettem a vastag kabátot, pedig nagyon beterveztem már a tavaszt. Felakasztottam némi töketlenkedés után a head ajtaját és felszereltem a fogantyúkat, rugós reteszt, kifogástalanul működik, boldogan nyitottam-csuktam ki-be. Aztán mielőtt hazajöttem volna leakasztottam, átcsiszoltam egy 180-as papírral és ráraktam egy újabb réteg lakkot.

Hidegre fordult és olyan erős volt a szél, hogy azt hittem felborít hajóstúl. Amennyire lehet a szalonra korlátoztam a munkát. Csak a két ajtófogantyú kimarásához kellett a cockpitban matatni, mert az rettenetes sok forgáccsal jár. A maradék mahagóni darabokból csináltam őket. Ugye zárni a head ajtaját csak belülről lehet a rézretesszel, amúgy a külső fogantyún egy rugós golyófészkes lökőretesz tartja az ajtót csukva.  Még kell egy-, a nyitott állapotban való rögzítéshez való egyszerű szerkezetet kitaláljak, mert alapesetben az ajtó többnyire nyitva lesz, hogy szellőzzön a head a szalon felé. Tudom, persze erre is van valami gyári firlefranc a jachtboltban, de biztos  jó drága, nincs raktáron és akkora erővel kell belökni, meg kitépni belőle az ajtót, hogy beleremeg Amapola. Egyszerűbb csinálni valami okos finom bigyót.

Becipeltem az ajtólapot a szalonba és ráraktam három réteg vízzel higított pácot. Az első réteg amíg száradt a keret mentén körben kifurkáltam, bemeneteltem, megsűlyesztettem és becsavaroztam a  rétegelt lemez oldalon.  Estére a harmadik réteg lakk is rajta volt. Most így néz ki. Már nagyon utálom ezt az ajtót, mert akár a cockpitban, akár a szalonban van nem tudok tőle mozogni.

 

 

 

 

 

Elhoztam ma a Vizáról (ott tárolom a nagyobb anyagokat) a maradék tábla 4-es rétegelt lemezt és kiszabtam belőle a head ajtó külső, szalon felőli oldalát. Először kicsit vékonyollottam, igazából 7-esből gondoltam csinálni, de itthon van a kocsi, nem volt mivel fatelepre menni. Aztán rájöttem a 4-es untig elég. Három  helyen alápárnafáztam keresztbe a kereten belül  maradék 20-as borovi hajópadlóval, így aztán biztos nem huppog, meg ha netán valami fogast rá akarok csavarozni könnyű holmiknak (konyharuha, fogókeztyű stb) nem lesz gond a 4-es falvastagság. Mert amúgy a 20X20-as zártszelvény rendkívül szilárd, nem tekeredik az ajtólap még üresen se , nemhogy két oldalról borítva.  A párnafákat belül a már tegnap felpopszegecselt belső oldali bakelitra-, illetve a rétegeltet a párnafákra és körbe a keretre kontakt ragasztóval ragasztottam, de még rá is fogom utóbbit a kerete csavarozni a zártszelvénybe fúrt 4-es metrikus csavarokkal. Na rájöttem, nincs se réz, se rozsdamentes csavarom ehhez és péntek lévén igyekeznem kell a boltba, mert hétvégén nincs nyitva. Tiszta véletlen, mert amióta nyugdíjas vagyok nem igen tartom fejben milyen nap is van. Amúgy se tudtam mozogni az ajtótól a cockpitban, körbe a rengeteg szorítóval, úgy, hogy sebesen elvonultam a csavarboltba, a többi holnapra marad, mert visszamenni a hajóra délután már nem volt érdemes.

Felraktam a keretre az ajtólap belső oldalát. Így néz ki. Egyszer tán már tíz éve is van, egy lebontásra itélt házban járva leszedtem egy szép réz tolóreteszt egy speizajtóról, mert nem volt szivem otthagyni az enyészetnek. Na most jött el az ideje a felhasználásának.

Reggel minusz öt fok volt. Megvártam amíg kissé felmelegszik az idő, addig kibéleltem a fiókokat kartonokkal és elraktam valamennyi kéziszerszámot. Még így is maradt a rendetlenségből, de amint kissé erőre kapott a nap, kimentem a cockpitba dolgozni. Véglegesre hegesztettem a pántokat a head ajtókeretén és ráraktam még egy réteg szürke alapozót. A hegesztés kissé elhúzta a keretet, festés előtt kivittem a Vizára, ott van nagy satu és egy méretesebb kalapáccsal kiegyengettem. Mindössze egyetlen ütés kellett jó helyre és megfelelő erővel és egyenes volt mint a lénia! Aztán ököllel betörtem a jeget a vizesvödörben és nekiálltam lemosni a bakelit lapot, amit majd felerősítek a keretre. Tiszta vadember lesz belőlem ebben a szabadban való dolgozásban, még csak nem is nagyon fázott a kezem amikor a jégdarabokkal megtűzdelt vizes ronggyal, meg CIF-el, meg vízpapírral dörgöltem a lapról a koszt ami összegyűlt rajta a két évi decken tárolás során.

Bács Anti régi barátom és csatolt hajósember társai látogattak meg délután, úgy hogy a maradék idő hajókról (főleg persze Amapoláról )való fecsegéssel telt el, de nem bánom ezeket a látogatásokat, mert mindíg jó ha mások véleményét is meghallgatom a munkámról, még ha az annyira dícsérő is. :)