Néha nam árt kissé rendet csinálni, meg foglalkozni a szerszámokkal. Már tegnap este nekiálltam kiganézni a cockpitot, mert a rengeteg fahulladék ami felgyűlt már kezdett útba lenni, meg azt se tudtam tőle mim van. Tévedés ne essék, naponta jó párszor felseprek "ahol a papok táncolnak", de az asztal, hokedlik alatt, meg a sarkokban ami felgyúlik az rettenet. Folytattam a takarítást rendcsinálást, egy nagyobbacska papundekli dobozt megraktam fahulladékkal és beraktam a csomagtartóba, megy Balatonra tüzelni. Két méretesebb kalapácsomnak eltört a nyele már évekkel ezelőtt, na azokat is benyeleztem.
Itt vannak 20 dekástól ötkilósig, ennél nagyobb tán nem kell hajóra. (Balatonon van egy 10 kilós "népszava" is)
Aztán délután miután felébredtem jól megérdemelt ebéd utáni álmomból a head ajtó szalon felőli oldalára kezdtem a takaró léceket kiszabni körbe, amik rátakarnak a szalon felől a 2-3mm széles résre az ajtólap és a keret közt. Az egykori Volga szálló emeleti felújításai során a liftek előtere mahagónival furnérozott bútorlapokkal volt burkolva, ezek hajón nem használhatók, mert nem vízállóak, de az illesztéseket mahagóni lécek takarták, na ezeket használom fel most ide. Balatonon raktároztam őket vagy nyolc-tíz éven át, most eljött az "ő " idejük.
Tegnapelőttről tartozom néhány képpel, újra kellett fényképezzem.
Ez a klotyóajtó a szalon felől, rajta a fogantyú a gombos zárral.
Kívül-belül egyszerű fa fogantyúval taszigálható, húzható az ajtó.
Aztán a szekrényzárak így néznek ki kívülről. Belülről a keresztbe fúrt lyukon futó zsinórokkal húzzák ki a csappantyúkat a gomb elfordításakor.
A korábban a headbe felcsavarozott ruhafogasok azóta is remekül szolgálnak. A jól végzett munka után néha megjutalmazom magam egy borostyánnal, így tegnapelőtt is.