Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Szerda

2008.02.20. 20:06 :: A Tengerész

A technika fejlődésének mindíg  vannak vesztesei. Jelen esetben én. Tavaly vettem furnérgyártási késmaradékot, aki olvassa a naplót tán emlékszik mennyire bizonytalan voltam akkor, vajh a vizes anyag szépre szárad e majd a hajó alatt, vagy össze-vissza görbül. Nos jó vétel volt, sokat feldolgoztam abból a fából a polcokhoz, ágyakhoz, szekrényajtókhoz. Vérszemet kaptam és mivel a dörzslécekhez, fedélzeti fix korlátok faburkolatához jócskán kell még kőrisfa, kimentem megint a BFM-hez anyagért. Nos modernizálták a gyártást, nem mechanikus befogó pofák, hanem vákuumos szerkezet rögzíti a félbevágott fatörzset furnérlemez hasításkor, így nem 20-25mm vastag a maradék, hanem csak 10.  Ha már odamentem vettem egy tetőcsomagtartónyit, de sokkal több munkám lesz vele, mert ha durván kiszabtam a szélességeket, el kell vigyem a Józsihoz átnyomni vastagsági gyalun (ettől persze még vékonyabb lesz) és 2-3-4 réteget összeragasztani, hogy kijöjjön a kívánatos vastagság. Csak ezután lehet véglegesen megmunkálni. Halavány előny, hogy amit így több fából csinálok és vízálló ragasztóval öszeragasztok az soha nem fog vetemedni. Csak az a baj, hogy  ennek a rengeteg helyen megcsavarozott dörzslécnél semmi jelentősége. Persze vehetnék vastag anyagot  máshol, de az nem 70000 forint köbmétere, hanem 270000. Hát marad a több macera. A hajó mellett  hézagolva rakásoltam az anyagot és a korábban a cockpit feletti tetőt alkotó trapézlemezekből szárnyékot csináltam fölé. Így nem veri az eső, de oldalról járja a levegő. Ezzel el is ment a nap. A vékony anyag egyetlen valódi előnye, hogy gyorsan ki fog száradni, nyárra feldolgozható.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr48347627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása