A technika fejlődésének mindíg vannak vesztesei. Jelen esetben én. Tavaly vettem furnérgyártási késmaradékot, aki olvassa a naplót tán emlékszik mennyire bizonytalan voltam akkor, vajh a vizes anyag szépre szárad e majd a hajó alatt, vagy össze-vissza görbül. Nos jó vétel volt, sokat feldolgoztam abból a fából a polcokhoz, ágyakhoz, szekrényajtókhoz. Vérszemet kaptam és mivel a dörzslécekhez, fedélzeti fix korlátok faburkolatához jócskán kell még kőrisfa, kimentem megint a BFM-hez anyagért. Nos modernizálták a gyártást, nem mechanikus befogó pofák, hanem vákuumos szerkezet rögzíti a félbevágott fatörzset furnérlemez hasításkor, így nem 20-25mm vastag a maradék, hanem csak 10. Ha már odamentem vettem egy tetőcsomagtartónyit, de sokkal több munkám lesz vele, mert ha durván kiszabtam a szélességeket, el kell vigyem a Józsihoz átnyomni vastagsági gyalun (ettől persze még vékonyabb lesz) és 2-3-4 réteget összeragasztani, hogy kijöjjön a kívánatos vastagság. Csak ezután lehet véglegesen megmunkálni. Halavány előny, hogy amit így több fából csinálok és vízálló ragasztóval öszeragasztok az soha nem fog vetemedni. Csak az a baj, hogy ennek a rengeteg helyen megcsavarozott dörzslécnél semmi jelentősége. Persze vehetnék vastag anyagot máshol, de az nem 70000 forint köbmétere, hanem 270000. Hát marad a több macera. A hajó mellett hézagolva rakásoltam az anyagot és a korábban a cockpit feletti tetőt alkotó trapézlemezekből szárnyékot csináltam fölé. Így nem veri az eső, de oldalról járja a levegő. Ezzel el is ment a nap. A vékony anyag egyetlen valódi előnye, hogy gyorsan ki fog száradni, nyárra feldolgozható.
Szerda
2008.02.20. 20:06 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.