Azt írja a Veperdi András, hogy szépen haladok, csak lassan. Hát itt van ez a pár léc a régi anyagból kiszabva. A megmunkálásuk kétszer fél napja tartott. A pipalécet "U" profilra kiegészíteni, kicsit még maróval kiszélesíteni, hogy eltakarja a 20X20-as zártszelvényt, másikat illeszteni a hűtőládához, meg a munkalap pereméhez, (mindezt pontosan szépen ahogy a csillag megy az égen) kiszabni, lecsiszolni a régi lakkot. Szóval ilyenek falják fel az időmet.
Meg kell majd emeljem az egész hajót (most kb 8 tonna) mert másképp nem tudom lefesteni a kiel alját. Ma körülnéztem a lakatosok vashulladékos konténerében valami olyasmi után amit alá rakhatnék ahogy fokozatonként emelem majd hébérrel, olajemelővel. Nem is számítottam ilyen szerencsére, remek "I" és "U" gerenda darabok voltak behajigálva. A józan ész azt sugallta volna, hogy visszamenjek a hajóra a súlyemelő övemért amit elvileg nehezek emeléséhez mindíg felveszek ( 30 éve volt egy gerincműtétem, amikor azt mondták 10 kilónál többet soha nem emelhetek, azóta felépítettem egy házat cementeszsákokat és egyebeket cipelve) meg védőkeztyűért, mert az autogénnel darabolt vasak élesek, de hát nem volt kedvem annyit sétálni, elhoztam az udvaros szemeteskocsiját és megpakoltam. Visszafelé még beraktam néhány vaskos fatörzsdarabot a kerítés mellől, ezzel is szerencsém volt, ottmaradt amikor kivágtak néhány öreg fát. Ezeket majd láncfűrésszel magfaragom, hogy kétfelől masszívan megtámasszam velük a hajó fenekét. Óvatosan szedtem ki a dögnehéz fákat és vasakat a hajónál. Végre üres a kocsi, megúsztam balaset nélkül. Megkönnyebbülve löktem be a helyére a vaskocsi hátsó lapját, ami persze elakadt. Kicsit megmozgatom, mire hirtelen lezuhan. Vér fröccsen keresztbe, gyomorszorító fájdalom, a bal gyűrűs és középső ujjam körmére esett a szögvas keret, a két ujjvég egész ellaposodott. A mai nap se telt el baleset nélkül. Visszahúzom a kocsit a kukákhoz és megebédelek. A bal kezemnek csak három ujját használom a nap további részében. (és azt hiszem még egy darabig)