Lassacskán csak a végére jutok ennek az ablakfedőnek. Ma lefestettem a bakelit fedlapot erősítő 3-as vaslemezt szép fehérre. Aki hajót épít vagy van mindenhez szerszáma, gépe, vagy -mint én- ügyeskedik. Ma például a fedél lecsavarozásához szolgáló fogantyú végeihez kis, középen menetes furattal ellátott gombokat kellett esztergálnom bakelitból. Ezt egy fúrógépbe fogott menetes tengelydarabbal és egy sarokcsiszolóval oldottam meg. Remekül működött a dolog.
Ki kellett még találjak valami spécit a nyitott fedél rögzítésére, bármennyire is igyekezem valami pofonegyszerűt csinálni, nem jutott eszembe csak egy elég munkás megoldás, erre elment a fél nap, de erősnek és üzembiztosnak kell lennie, mert ha lecsapódik a megvasalt ablakdekli (pont olyan mint a sorhajókon az ágyúnyílások voltak)amikor ott fekszem, merthogy épp a fejemnél van agyonüt.
Holnap reményeim szerint készre szerelem az egész cuccot.
Útban Amapolára, meg hazafelé a villamoson újraolvasom sok-sok év után Shackleton " A déli sark hajótöröttei" című könyvét. ( Dante kiadás, Halász Gyula remek fordítása az 1920-as évekből, akkor még adtak a megfelelő szinvonalú fordításra. Eredeti címe a fordító szerint "South" de a neten most "The Endurance" címmel szerepel, nem tudom mi változott a kiadások közt, csak a cím, vagy a beltartalom is, bár a képek ugyanazok) Félelmetes mit kibírtak ezek az emberek. Szibarita, örökké nyafogó puhányok vagyunk hozzájuk képest. A múltkor láttam egy filmet valamelyik csatornán, ahol egy orosz jégtörő + helikopter hájas túristákat szállít barbecuezni az északi sarkra, ahová elöször Pearynek 1909-ben nyolcadik kísérletére sikerült eljutnia iszonyatos szenvedések után. Valahogy az ősök emlékének megszentségtelenítése ez a pecsenyesütögetőtúrizmus.