Felcsavaroztam egy szegélylécet az ágyam lábánál, aztán az ágy belsejébe hatoltam. Hosszas töprengés előzte meg ezt az akciót. Régóta spekulálok azon mi legyen az ágyak alatt. Merthogy itt a farban aránylag meredek a hajófenék keresztben és hosszában is. Amikor beleállok a poros fenéken elcsúszik a cipőm talpa, gond egyensúlyban maradni. Namármost, ha eredeti elképzeléseim szerint a 2,20 hosszú és 1m átlag széles ágy alatti méretes teret csak úgy megtöltöm holmikkal, az össze-vissza fog hömpölyögni a bordaközökben, az apraja legurul a legmélyebb pontra, lehetetlen rendet tartani. Akkor kitaláltam, hogy műanyag kosarakba rakok mindent, így szelektálhatók a cuccok. De a rekeszeket nem lehet a ferde, hossz- és keresztbordákkal tagolt fenékre rendezetten elhelyezni. A végkövetkeztetés, kell egy vízszintes padlódeszka az ágyak alatti tér legalább 70%-ába. A nagyon-nagyon ritkán használt dolgokat ez alá be lehet suvasztani, a felette lévő placcra már szépen beslichtolhatók a kosarak. A padlódeszka elfogy a fenéksor szélénél a vízvonal közelében, itt a mélység erősen lecsökken, ide már nem lehet rekeszeket rakni, ez ki lesz tömve a holmik aprajával. Nos ma ezen padlódeszkákat tartó vízszintes léceket kezdtem kiszabni és beépíteni. Ha meglesz a padlódeszka, még valami (a szabvány kosár méretre ritmizáló) szétszedhető rekeszfalszerűségeket (tengerészül schifting board) is kell beapplikáljak az ágyak alá, hogy a nagy tér tagolt legyen, a hajó mozgásakor a kosarak ne csúszkáljanak, illetve szabad maradjon az ágyak oldalából nyíló ajtócskák mögött egy akkora hely ahová a mindenkor használt cipők behajigálhatók.
A meteorológia 9-12-es szelet jósolt mára. Délután 1h9perckor meg is jött. Elvonultam ebédelni, majd szokás szerint lefeküdtem egy órácskára aludni. Alig hunytam be a szemem a szél annyira megerősödött, hogy az egész hajó időnként beleremegett. Villámok cikáztak, dörgött az ég és jócskán esett az eső, ennek ellenére körbejártam a hajót és a háromkilós kalapáccsal a kieljén álló hajó fenekét kitámasztó hat darab gerendalábat alaposan megkalapáltam, mert nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a remegéstől kilazulnak és oldalára dől az egész. Nem sokat tudtam ütni rajtuk, viszont jól eláztam. Ettől az álom is kiment a szememből, a délután további részében vizesen folytattam a munkát az ágy alatt.
