Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • Sunny Days: Drága nagyapámnak volt ilyen csizmahúzója. (2024.12.11. 21:17) Szerda.
  • starace: @A Tengerész: Köszönöm a választ, örülök már előre a folytatásnak! (2024.12.10. 17:23) Csütörtök.
  • A Tengerész: @KAMA3: Köszi....mostmár tökmindegy. Valszeg elbasztam. Elsősorban el kellett volna mennem az orvo... (2024.11.25. 22:30) Péntek.
  • A Tengerész: @Kenny Wells: Hát ez a szalon alighanem nagyobb mint itthon a nappalink, az egész katamarán befogl... (2024.11.07. 13:54) Szerda.
  • sefotos: Szia Tengerész! Szombaton délben a HHH Pesthidegkúti reptéren sárkányrepülős nap lesz, tudsz róla?... (2024.11.05. 04:47) Hétfő.

Linkblog

Csütörtök.

2024.12.05. 12:38 :: A Tengerész

"José pincér aludt. Aludt, miközben egy pillanatra megállt a levessel, aludt, amíg a szakács tálcára tette a húst, és aludt, amikor egy svéd magántanár ölébe kitálalta. Az ordításra felriadt. Hutchins, a fűtő is aludt. Aludt, amíg a szén begurult a kazánba, aludt, miközben felemelte a lapátot, és aludt, midőn leejtette a főgépész lábára. Az ordításra felriadt." Akik számára ez a klasszikus idézet nem mond semmit (szóval velem ellentétben nem Rejtő fanok) azok számára kissé szokatlan lesz ez a bevezető. Az apropó; rászoktam a rendszertelen alvásra. Gyakorlatilag miután abszolút szabad (=nyugger) vagyok, amikor éppen álmosnak érzem magam, azonnal ledőlök és azonnal mély álomba merülök. Úgy kezdődött, hogy amikor felhagytam a pénzszerzés célú munkával, ebéd után ledőltem aludni fél-másfél órácskát, ami rendkívül kellemes volt. Később leszoktam az ebédelésről, mert rászoktam a bőséges reggelire, de a kora délutáni alvás maradt. Később reggeli után is aludtam. Aztán aludtam vacsora után is a TV előtt és egyre később ébredtem fel, így az éjszakai alvás is kitolódott úgy 0:2-0:6 óra környékére. Mára az lett, hogy BÁRMIKOR meglegyint az álomtündér szárnya, már dőlök is le és mélyen alszom. Szóval olyan vagyok mint a Szmájli kutya, ha épp rám tör az álmosság, dőlök a szófára és elalszom. 

78838dd7-3bca-444b-946f-e497d9d6e939.jpg

Úgy gondoltam, hogy ha a kutyánál működik nálam se lehet gond. De tegnap egy kicsit elbizonytalanodtam.

Korábban volt olyan már régóta, hogy autópályán elaludtam vezetés közben, mert álmosítóan hatott rám a monotonitás. Még álmodtam is közben aprókat. Semmi baj, J ott ült mellettem, már nyúlt is a kormányba és felébresztett. Olyankor az első lehetséges helyen félreálltam, aludtan egy negyed órát és frissen kipihenten vezettem tovább. De két éve már nem megyek 10 km-nél messzebb itthonról autóval, nem akarok abba a hibába esni mint sok öreg ember, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy "már nem a régi", és egy közúti havaria során kénytelen szembesülni a valósággal. Itt a környéken minden kavicsot, kátyút ismerek, nagy baj nem érhet. Na de jött a tegnap este...

61 éve érettségiztem és úgy alakult, elsősorban egy lelkes osztálytárs jóvoltából aki azóta is minden évben összetrombitálja az osztály elérhető és életben lévő tagjait, hogy ilyenkor tél elején találkozzunk. Ez volt tegnap a Batthyány téri csarnok mögötti "Vigadó" kocsmában. Autóztam a ráckevei HÉV végállomásig, onnan HÉV-vel Budapestre, majd 2-es villamossal és Metróval a Batthyányra. És amint a mozgólépcsőn a hosszú mélyállomásról felfelé mentem a felszínre a korlátnak dőlve, csak úgy állva elaludtam. Baj nem történt, felébredtem mielőtt a mozgólépcső ledobott volna, de egy picit szunyókáltam. Azért ez mégsincs egészen rendben.... Megpróbálom egy kicsit visszarendezni az alvásritmusomat.

A találkozó remek volt, csak mindenki olyan öreg lett, ezt nehéz elfogadni.

pict0146_2.JPG

Annakidején utáltuk hordani a kötelező diáksapkát, rajtam kívül nincs is meg már senkinek, én ez ünnepi alkalomra felvettem.

pict0147_1.JPG

pict0148_1.JPG

pict0149_1.JPG

Ami meg különösen elfogadhatatlan, hogy tizenöten már nem élnek közülünk.

osztalytablo_2.jpg

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr2818745542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

starace 2024.12.05. 20:28:07

Hét év van közöttünk, nekünk jövőre lesz az 55 éves találkozónk.

Erről jut eszembe: folytatódni fog ezen a télen a családtörténeti-önéletrajzi sorozatod? Mert nagyon várom!

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2024.12.06. 11:37:08

@starace: Tervezem januárban. Ez lesz a befejező rész, tehát a felnőttkor a munkába lépéstől a nyugdíjig, azaz e blog kezdetéig.

starace 2024.12.10. 17:23:52

@A Tengerész: Köszönöm a választ, örülök már előre a folytatásnak!
süti beállítások módosítása