Kicsit elaludtam, hét után ébredtem. Külső hőmérséklet a decken -3,3°C, bent a hajóban is hűlt valamit, +6,4°C volt. A reggel gyönyörű, szikrázó napsütés. Szmájli kutya is elaludt, akkor ébredt fel a nappaliban a cserépkályha melletti fekhelyén amikor beléptem. A hőmérséklet idebent is lement 22 fokra. Na folytatom a mesét.
Október 27-én reggeli után a többiek kimentek még egy körre a városba bevásárolni. Valami 80 € körül költöttek, ezért több napra is volt ennivalónk hetünknek. Igaz még jelentős mennyiségek voltak otthonról, mindenki hozott magával valamit, például J egy nagy adag lecsót főzött itthon, amit némi tojással feldúsítva két napig ettünk a hajón, persze egyebekkel együtt, én pedig végig minden reggel a hazai szokásos tepertőmet ettem. De összességében azt mondom az élelmiszer Horvátországban nem volt drágább mint itthon, különösen, hogy a hajón főztünk, mert nem álltunk be drága marinákba dorbézolni. Ettől függetlenül jól éltünk, bár fogytam valamicskét, tegnapelőtt reggel 72,8 kg-ot mérlegeltem, ez mára felment 73,8-ra kb. ennyi voltam mielőtt elutaztunk.
Miután a bevásárlók visszatértek beszedtük a köteleinket és a drága kikötői díjon még egy darabig keseregve elindutunk következő megállónk Murter sziget felé. Útközben Sofit oktattam (megpróbálva jóvátenni egy gonosz viccemet a pszichológusokról, lévén ő klinikai szakpszichológus), a motoros üzemben való kormányzásra, műszerhasználatra ami igazán nem nagy mesterség, óva intettem tőle, hogy egy pillanatra is azt higgye, hogy ez amit csinálunk azonos lenne a vitorlázással, vagy a hajózással, de szerintem nem hitt nekem, pedig próbáltam elmagyarázni, hogy amit most csinálunk az a nagy egésznek, amit fél évszázada tanulok, de mostanára inkább felejtek belőle, körülbelül a fél ezreléke. Sofi rettenetesen lelkes, nyugdíjba akar menni és ide költözni egy szigetre, ennek is próbáltam ecsetelni a veszélyeit, de nagyon bevan indulva. Nagyjából végig én voltam kormányon, ezért én ebédeltem utoljára, krumplileves volt kolbásszal, előtte többen is figyelmeztettek, hogy mire számítsak, így nem ért meglepetésként, SŐT miután utolsó voltam, megettem még a repetát is ezzel eltüntetve az utolsó falatot is alaposan jóllakva. TENGERÉSZ nem válogat, mindenki tette a dolgát, ŐK főztek ÉN meg megettem. Egyedül némi felgyülemlett főtt hagymát, ami nekem már sok volt adtam a halaknak. Ennek eredményeként ahogy elnéztem én voltam az egyetlen jóllakott ember a hajón, mert a vacsorát kihagytam, de a többiek alaposan nekiláttak a hidegkajának.
Ez volt az aznapi utunk.
A végső, legtávolabbi célunk a Kornat szigetek voltak, erről még szólok, de az ezzel a széllel és főleg, hogy megutáltuk a grósz használatát, szóval egy szál génuával meglehetős messze lett volna, éltünk a "fürdőzőhajó" predesztinációnkkal és lazára vettük a napot, végig motorral, a kb 15-17 mérföldre lévő Murtel sziget egyik kedves öblében kötöttünk ki és a "bátorak" a vízbe vetették magukat.
J volt a legbátrabb, ő ment elsőnek, már odafelé az autóban emlegette, hogy akármilyen hideg a víz ő akkor is fürödni fog benne. . Azért az arcán látszik a meglepetés.
de később egészen belejött, alig akart kijönni a vízből.
Iskolát teremtett, mert a többiek is beindultak, a fürdőlétrán Klári, jobbra Józsi.
Panni is rászánta magát.
a végén mind a négyen vidáman lubickoltak.
Mondjuk a víz azért nem volt annyira hideg, SŐT 22°C körül lehetett, tehát megvolt az uszodahőmérséklet, de én egész úton a kormányállásban meglehetősen átfázva a menetszéltől, semmi ingerenciát nem éreztem, nemhogy a vízbemenésre de még a vetkőzésre sem.
Kontraszt.
Sofi se ment a vízbe, meg András se, mi voltunk odafent nagyjából végig, miközben a többiek lent krumplit, zöldséget pucoltak, főztek, napoztak.
Este Józsi zenél, Sofi énekel, én meg alszom, mert az itthoni, étkezések utáni szokásos alvásom hiányzik, ezért a kiesett alvásidőim összeadódnak már 6-7 óra felé leragad a szemem, cserébe reggel ötkor felébredek, pláne hogy közbe volt egy óraállítás hátrafelé. Mondom, nem vagyok én már hajóra való a megrögzött szokásaimmal.
Folyt köv. holnap.
