Szombaton volt a "Fák és madarak napja". Ezt csak ma tudtam meg a Klubrádióból, ahol egy természetbúvár szóvivővel beszélgetett a Parakovács. Miszerint pont ilyenkor nem szabad zöldnövényeket irtani, mert a fészkelő madarakat megzavarja, elpusztítja a madárfiókákat. És én PONT ez időszakban kezdtem bozótirtásba. Meghallgatva a műsort kijelentem ártatlan vagyok. Egyrészt a dolog arra volt kihegyezve, hogy felelőtlen beruházók ilyenkor kezdenek erdőket tarvágni, tehát láncfűrész és tömeges fakivágás lakóparképítés, kerékpárútépítés stb okán, szóval egész más lépték mint az én egyszemélyes bozótirtásom, másrészt én metszőollóval és villás kiskapával működök, észre venném ha fészek kerülne a kezem ügyébe és kihagynám. De csak elhagyott régi fészkeket találtam a leszáradt régi japán lonc közt. Egyetlen, már eléggé kifejlett, halott rigófiókát találtam az avar közt, erős a gyanúm, hogy a kora hajnalban már ébresztőt kiabáló kakukk csemetéje túrhatta ki a diófán magasan rejtőző fészekből, neki sajnos ez az eléggé el nem ítélhető csúnya szokása, de ez a természet rendje, ebbe nincs beleszólásom.
Tegnap pihentem, az időjárás se tetszett, de ma folytattam. Tájkép csata után, jobbra a télikert északi oldala, balra a szomszéd kerítése amit egészen lenyomott a lonc sokéves, a korábbi elszáradt égasbogaira minden évben újrasarjadó vegetációja. Az a pár kopasz csutka ami kiáll a földből a kisszék előtt középtájt egy aranyeső bokor volt, amit olyan tökéletesen agyonnyomott a japán lonc, hogy bánatában kiszáradt. Remélem most, hogy kapott levegőt tőről újrasarjad.
Annyira elburjánzott a lonc, hogy már a télikert tetejére kezdett felmagasodni, átjárni alig lehetett tőle a télikert mellett. Judit szerette, szép is volt, de én már utáltam a szinte négykézláb mászkálást alatta. Acélkar vasmarok, csak a lábaim szarok, guggolni, térdelni nem igazán tudok hosszasan, ezért a kisszéken ülve végzem a precíziós bozótirtást, aminek megkegyelmezek azt ott hagyom, mint ott középen azokat az íriszeket. Az a szürke PVC cső az esőcsatorna ejtőcsövének meghosszabbítása volt, hogy a vizet a háztól távolabb dobja ki, na AZ tele volt berohadt falevelekkel, hogy ott esővíz nem ment át az tuti, olyan nehéz volt, hogy felemelni alig tudtam. Egy kicsit többet kellene törődjek a karbantartással. A folytatás célja, a ház északi fala és a drótkerítés közt egy gyalogosan, fűnyíróval talicskával járható ösvény kialakítása a jelenlegi bozót helyén. Őszintén szólva nehezen hiszem, hogy ebben az életemben lesz még egyszer erőm ekkora munkára itt, szóval alighanem most csinálok ilyet utoljára.
Az így keletkezett nyiladék jobb oldalán ez a bőrlevelű örökzöld ha minden igaz (most meggugliztam) "japán kecskerágó", kis törpe volt amikor jó pár éve amikor a tornácot a házhoz építettem útban volt és ide áttelepítettem a madáretető mellé, mára óriás lett, ezt csak egy kicsit fogom megrendszabályozni, de nem faragok belőle szobrot mint az Ollókezű Edward.
Az így keletkezett tisztás kelet felől, másik nézetből.
J is dolgozik, ő az apraját csinálja egy kis sörösrekeszen ücsörögve ( neki se hajlanak már igazán a térdei), ilyenek bukkannak elő a zöld burjánzásból az utcai kerítés mentén
Ez még kemény lesz, itt egy virágos kert rejtezik a zöld burjánzás alatt, ehhez én szerinte nem nyúlhatok, szóval ez a feladat még rá vár.
