Naszóval. Akik kicsit régebben olvasnak, talán rájönnek miért ezzel kezdem.
Akik ettől még nem kezdenek gyanakodni, azoknak, két éve írtam, itt azt a blogbejegyzést, aminek a "Búcsú a tengerektől" címet adtam. Mert nagyon komolyan úgy gondoltam, hogy kiöregedtem a tengeren levésből. Nem vagyok már annyira jó egy hajóra mint voltam, és kicsit se annyira, mint elfogadható a megítélésem szerint. Most kár ezen rugózni, hogy "de a korodhoz képest...stb" NEM ERRŐL VAN SZÓ! Az angolnak van erre kifejezése, úgy hívja "az igazi tengerész"-t, hogy "AB" (szóval ébí) ami azt jelenti, hogy "able body". Lefordítva és jelentőségben nem eléggé hangsúlyozhatóan "alkalmas test". Ami pontosan a lényeg. Az az ember, aki alkalmas a tengeren mindenre. Ahhoz, hogy idáig eljusson valaki előbb "OS"-nek kell lennie ami "ordenary seaman"-t jelent amit magyarra "közönséges matróz"-nak (beszédes a magyar nyelv azt mondja ordenáré) lehet fordítani. Az alatt csak a hajósinas van az alatt meg az utas, lejjebb nincs. Hencegek magamnak vele, hogy fénykoromban talán elértem az AB szintet ami a vitorlás hajón való működésemet illeti (ami persze teljesen független attól, hogy a MAHART tengerjárókon tiszt voltam), de ebből mára, hogy a 80-at karistolom leginkább az alkalmas test hiányzik. Az ilyen korú ember tengerre nem való, legfeljebb csak utasnak. Fizikailag gyenge vagyok, rosszul látok, rosszul hallok, az egyensúlyzavarom miatt rossz a mozgáskoordinációm, nincs hangom kiabálni (tehát valakinek oda kiálltani valamit ami akkor épp fontos). Szóval alkalmasság tekintetében a mocónál (hajósinas) is kevesebb. Ez a meggyőződésem. A többi csak púder, akárki akármit mond. Na aztán két hónapja mégis voltunk hajózni Görögországban mert J annyira akarta, aztán három hete meg rámírt a Sefcsik Józsi, hogy nincs e kedvünk elmenni velük egy hétre Horvátországba katamaránozni. Én meg megkérdeztem J-t, hogy van e kedve és neki NANÁHOGY volt. A visszautasíthatatlan ajánlat úgy szólt, hogy autóval visznek-hoznak minket háztól házig, a hajó bérleti díja hét felé oszlik amiből mi ugye kettő vagyunk, hát mentünk. Szóval az öreg cowboy legjobb meggyőződése ellenére is lóra ült. Mit mondjak erre........már semmit, legfeljebb amit Bismarck mondott "Csak az ökör következetes".
Józsi és felesége Klári a megbeszéltek szerint 26-án szombaton reggel fél kilenckor érkeztek hozzánk, hogy a cuccainkat bedobálva az autójukba 9-re a lórévi komphoz érjünk, ami innen olyan 12 km, tehát időben voltunk. A komp persze vagy 15 perccel későbben indult a menetrendnél Adonynak a túlpartra (ezt a szokását amikor rá egy hétre visszafelé jöttünk nem ismételte meg, mert akkor meg előbb indulhatott, mert időre érkezve még láttuk a partól elindulni nélkülünk)..Zavartalan utunk volt lefelé, egy benzinkúti megállásnál összetalálkoztunk a csapat másik felével, Fejéregyházi András hozott magával két hölgyet. Andrással egyszer találkoztam korábban, a két lányt (maradjunk ennyiben, hajón minden hímnemű "fiú" és minden nő "lány", kortól családi állapottól függetlenül) nem ismertem korábbról, velük bajban vagyok, mert a vezetéknevüket nem tudom kiírhatom e, különösen, mert valamilyen okból mindkettőnek más a használatos keresztneve mint ami az igazolványukba van írva, lehet ennek oka van, szóval ők Szofi és Panni. Kora délután még jócskán sötétedés előtt érkeztünk az immáron nagyjából kötelékben haladó két autóval az autópályát elhagyva jókora kanyargás után gond nélkül Rogoznicára a Marina Frapa -ába.( https://www.marinafrapa.hr/en/rogoznica/marina ) Ahogy megérkeztünk Józsi és Klári kiszálltak és elmentek megkeresni Angelinát, "akiről" számomra csak később derült ki, hogy nem egy nő, hanem a chartercég neve. Jó sokáig voltak távol, mire visszaértek már sötét volt, szerencsére mi addigra megtaláltuk magunktól a legfontosabbat a klotyót, mert én már úgy éreztem magam mint egy víztorony, de a többiek is, akik ott nagyjából tanácstalanul várakoztunk alighanem ugyanígy voltak vele. Kérdeztem, hogy mikor megyünk átvenni a hajót, de mondták, hogy ez már megtörtént, na mondom akkor megvan az is ki lesz a kapitány, ha a Józsi ezt egyedül magára vállalta, BÁR, hogy ki a parancsnok ezt az út végéig nem tisztáztuk, számomra ez egy kicsit furcsa köztársaság volt vezér nélkül. Én nem bánom ki az aki vezet, de szerintem kellene lenni egy hajón mindig valakinek aki kiosztja a feladatokat, és cseppet sem bánom ha ez nem én vagyok, különösen ha a hajó és a legénység nagyrésze ismeretlen.
Várakozás közben megtaláltam hol parkoljunk a hétre, mert elsőre úgy tűnt nincs hely, csak úgy megálltunk a porta közelében, kipakoltuk két kézikocsira a cuccunkat, ilyenkor derül ki mennyi mindent hoztunk, az meg, hogy milyen messzire kell eltolni a, pechünkre defektes kerekű kocsinkat ebben a hatalmas kikötőben csak ezután derült ki, rólam aki Klárival és Judittal végeztem ezt a munkát a végére patakokban folyt a víz és szégyenszemre vagy ötször kellett kérnem, hogy álljunk meg, mert elfogyott a levegőm. De a végén csak megérkeztünk a kikötőhelyre ahol egy gyakorlatilag vadonatúj, idei kiadásású https://bali-catamarans.hr/en/models/bali-42 katamarán várt minket. Becuccoltunk gond nélkül, bár a keskeny járót nem mindenki szerette, ez rám is vonatkozott, mert az egyensúlyzavarom miatt sötétben elég bizonytalan vagyok, de végülis se a láncban adogatott cuccok, se ember nem esett vízbe, szóval az első napi teljesítményünk hibátlan volt.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy tetszett a hajó. Első tapasztalat, ha nem lett volna a csáklya nyele fából (azt is csak hosszas keresés után sikerült a rejtekhelyére bepattintva megtalálnia Juditnak), egy gramm faalkatrész nem volt a hajón. MINDEN az általam utált modern (indusztriális, minimálart, letisztult és még megannyi létező kifejezés arra a boldogult keresztkomám meghatározása szerint; "mindegy milyen csak szép ne legyen!") stílusban épült hideg, rideg egyenkinézet. SEMMI kifinomultság, csak brutális egyszerűség a gyárthatóság szempontjából, se dísz, se csín, se lélek. A hajó minden nyelven nőnemű, hát ez inkább egy hermafrodita volt. Fautánzatmintázatú, de ordítóan műanyag burkolatok, fehér műanyag, csillogó rozsdamentes acél, leginkább egy könnyen sterilizálható boncterem jut róla az ember eszébe, de hát gustibus non est disputandum, LEHET, hogy másnak ez tetszik, legyen volt ez az én problémám! Viszont a célszerűség már nem egyéni hepp kérdése. Márpedig szinte semmi nem volt ebből a szempontból a helyén. Az ember ugye rengeteg holmival érkezik egy hajóra. Még egy szállodai szoba (ami szemmel láthatóan a dizájner mintája volt) sem olyan, hogy ágy, szekrény, fürdőszoba. Egy hajó meg különösen nem. Ha az ember kabátot visel amit a lakótérben le akar vetni, akkor kellene neki valami fogas. Csak az ülőbútorokra (netán a kabinokban a fekhelyre) pakolni, pláne ha a ruhák vizesek, amire ugye egy hajón mindig számítani kell, nem szerencsés. Arról nem beszélve, hogy míg a nagy terek egy hajóhoz képest tágasak, vannak helyek ahova még nekem a 75 kilómmal beférni is macerás, csak "lapjával" megy. Ez például a "head" ( magyarul klotyó) amiből viszont van négy darab (később kiderült, hogy van egy ötödik is, ennek később nagy jelentősége lesz). Nyitott kabinajtónál egy arasznyi hely van becsusszanni
De ha a kabin ajtó be van csukva se sokkal több
és ha jobbra tekintünk a head nyitott ajtaja mögött van a legnagyobb sajnálatomra nyomógombos villanyöblítéses WC (ennek is lesz később jelentősége)
namármost ha az ember arra rá akart kucorodni, akkor a hasát behúzva, a földön lévő használt WC papír tároló edényt a lába közé véve tudta csak az ajtót magára csukni.
De ezeknél is nagyobb baj, hogy minden bútornak sarka van a könnyű gyárthatóság végett. Márpedig egy hajó gyakorta mozog, akkor pedig esélyes, hogy az ember beveri valamely testrészét ezekbe a sarkokba, ez okból szoktak hajón minden bútort kerekíteni, na ITT nem.
A nagy étkezőasztalnál azért lehetett valamit érezni a szándékból... hát ilyenre sikeredett a "lekerekítés"
A hagyományos "hajós" bútorok síklapjai peremmel védettek a rájuk helyezett tárgyak lecsúszása ellen, ezeket is szépen lekerekítetten szokták az asztalosok elkészíteni, na itt ilyen alumínium síndarabokat raktak a szekrénykék tetejére könyökbeverőnek.
23:28 van, idehaza semmi érdekes nem történt ma, holnap folytatom a mesét.
