Talán "apátia" a megfelelő szó az állapotomra. Bár J azt mondja, egyszerűen csak megöregedtem. De én nem hiszek az ilyen hirtelen változásokban. Ősszel, pláne tavaly nyáron még tele voltam energiákkal. Most meg semmi kedvem semmihez. Nem tudok megbékélni ezzel az idegsérülés okozta nyaki hangszálbénulással, aminek csak a legszignifikánsabb jele a suttogássá torzult rekedteség, de sokkal rosszabbak az időnkénti légúti görcsrohamok, a váladékozás, és az ezzel járó gusztustalankodás. Erre a lelkiállapotra ez a borzalmas háború még csak "rátett egy lapáttal". Ami viszont jó, hogy tegnapelőtt voltam teljes labor kontrollon és szinte minden paraméterem bent van a "tól-ig"-ban, egy kivétellel, az össz-koleszterinem kicsit magas, 7,2 volt, de ez se lehet olyan nagy baj, mert a HDL, meg az LDL már normális volt, szóval lehet ha egy nappal előbb vagy később van a mérés már ezzel sincs gond.

Ma megpróbáltam magamról lerázni ezt az undorító enerváltságot, végülis a tavaszi fáradtság is lehet ok, de én tudom, hogy minimum négy öt oka is lehet és egyáltalán nem biztos, hogy közte van az amire egyáltalában gyanakszom. Szóval miután az idő is elég szép volt, nekiálltam a külső munkáknak. Először is a stég mellett álló 470-es behorpadt ponyvájából távolítottam el a száz liternél is több vizet, a ponyvát aládeszkáztam, hogy ne forduljon elő többet a csapadékvíz gyűjtés. Nem volt könnyű, a hajót körbenőtte a gyékény, amit, miután ezen a télen nem fagyott be a Duna rendesen nem tudtam levágni, holnap valamit trükközök csónakból. Nekiálltam az egyik almafa szabályozásának, de hamar elfáradtam, nem is erőltetem, a hosszas lustálkodás után lassan akarok belelendülni a fizikai megterhelésbe. 

Hosszú volt a téli tespedés, megpróbálom magam felrázni. Egy ideje elkezdtem nézni egy tökéletesen idióta TV sorozatot, a címe "Hotel Margaret". Annak, hogy nézni kezdtem egyetlen oka van, kedvenc balatoni kikötőmben játszódik a tihanyi "Berbank"-ban. Sajnos a sorozat nézhetelen, a sztori bugyuta és logikátlan, a szereplők minden tehetségüket latbavetve próbálnak megbirkózni azzal, hogy valamiféle vígjátéki késztetésből idiótákat kell alakítaniuk. Egyetlen sorozat volt a "Vészhelyzet", amit szerettem, de hát ott minden epizód egy mini dráma volt, kidolgozott, hihető történettel, kifogástalan színészi játékkal. Ez a "berbankos" meg alulmúl minden lehetségeset, egy luk a gödörben, ha lehet még a "Drága örökösök"-et  is, pedig abból is átaludtam pár részt mielőtt felhagytam vele. Na így tettem most ezzel is, kedvenc kikötő ide vagy oda.

Sajnos hogy most hogy hívják éppen, fogalmam sincs énnekem ez a neve örökre, mert amikor 50 éve elkezdtem vitorlázni még a "Beruházási Bank" egyesület kikötője volt, ahol mindig barátságos fogadtatásra talált mindenki aki a vihar elől bemenekült, vagy csak egy éjszakára megállt aludni. Hogy most kié a hely nem tudom, de a lányszobor kezében zászlócskával ugyanott áll a spiccen mint amikor 40 éve kikötöttem a  lábához a vendéghelyre, gondolom a természetvédelmi terület miatt irtatlan szúnyogok ugyanúgy véresre csípnek mindenkit aki elfelejti a szúnyoghálót felrakni éjszakára a hajójára, szóval vannak dolgok amik valószínűleg nem változnak, csak a Barát Stefi aligha fogad már baráti öleléssel minden betérő vitorlázót, mint annakidején amikor, ma már hihetetlen, de  mindenki ismert mindenkit aki versenyzett, de még a közeledő hajót is messziről megismertük a sziluettjéről, mert olyan kevesen voltunk.