Utálom ezt a kerítésfoltozást. Ennyit nem lehet guggolni, kissámlit vonszolok magam alatt és irtom a bozótot a kerítés tövében egy zöld alagútban fúrva magam előre, ahol minden szúr, akad, rámtekeredik. Kezemmel tapogatom a drótfonat alját, ami sok helyütt átbújásnyomos, elképesztő hogy tudta a kis kutya megbontani a parányi lábaival, amikor olyan erős a műanyag bevonatos drót, hogy még fogóval se könnyű görbítgetni. Gyanítom profik csinálták a kerítést, szóval ott a földön az alsó kifeszített drótra nem nagyon akasztgatták rá a drótfonatot, a tulaj úgyse látja, nyaljuk fel a pénzt aztán tünés! A kutya meg bedugja a fejét a feszítőhuzal és a drótfonat közé, aztán addig tágítja, amíg átfér. Ha egyszer megcsinálta, már minden átbújásnál tágasabb a nyílás. Ahol nem megy másképp a javítás ott a kerítésépítés betonrács anyagából vágok foltokat és azokat drótozom a lukakra. Brrr, de utálom csinálni! Már a végén tartok, de az utolsó 5-6 méteren gyakorlatilag egybefüggő új darabot kell alulra rögzítenem, mert egymást érik a búvónyílások.
Tegnap épp ebéd utáni szunyókálásba kezdek (hüm... ez azért elég eufemisztikus, igazából alszom 1-2 órát mint a bunda) amikor szól J, hogy az M1 hívta, madármentők keresnek csónakot hattyúmentéshez, tudok e segíteni. Persze hogy tudok, de az én munkacsónakom több embernek egy hattyút lekezelni kicsi, elkértem SP-től ez egyik masszív kölcsönzős ladikját. Ebben három-négy ember is tópálhat nyugodtan, nem billeg. Elég bizonytalan időben indultam, félő volt, hogy nyakunkba kapjuk a zegernyét.
egy tengerészzsákba be is pakoltam vízhatlanokat meg kabátokat, mert a madármentő kislány mondta telefonba, hogy ők csak úgy legényesen vannak felöltözve, de őt nem izgatja, ha elázik is, csak a madár meglegyen. Szerencsére az idő csak fenyegetett, a végére még a nap is kisütött.
A helyzet úgy nézett ki, hogy a Malom öbölben egy fészkelő hattyúpárt megtámadott valami ragadozó, feltehetően róka. A tojót széttépte és a gúnárt is megsebezte, tojások és kikelt kis hattyúk is vannak a fészekben, vélelmezhető, hogy következő éjszaka vissza fog jönni a maradékért, ezért mindent ami él el kell vinni a menhelyre.
Csúnya látványt nyújtott a szétdúlt hattyútanya, de szerencsére vízbe nem kellett menni, sikerült ráállnom a csónak orrát ráfuttatva és a könnyű lányka alatt nem szakadt be a csak vízben álló, letördelt nádak fundamentumával rendelkező fészek. Aggódtunk a gúnár miatt, de szegény annyira sokkos volt az átélt borzalmaktól, hogy egy nagy nyeles horgász kiemelő szákot sikerült ráborítani, a lány ügyesen átnyalábolta és az ölében a hatalmas madárral átevickélt a csónak orrára, ahol a segítőjével lefogták, kicsit megpróbált csípni, de aztán megadóan kinyújtotta gyönyörű hosszú nyakát a padlóra és közömbösen várta sorsa jobbrafordulását. Igaz mindkettőjüket tlibefosta, de nagyobb baj nem történt. Két pelyhes fiókát és egy tojást sikerült még kimenteni.
Miután autóba kerültek, visszamentünk még a széttépett anyáért, ne rohadjon ott a fészekben, ezzel be is fejeződött az akció, mindenki mindenkinek megköszönte a segítséget, én visszamotoroztam SP stégjéhez, közben a bepiszkított padlószőnyeget húztam a csónak mellett a vízben, de ez a hattyúsz@r valami rettenetesen ellenálló anyag, odaérve P szerencsére autót mosott, kéznél volt a nyeles kefe, azzal lecsutakoltam a szőnyeget.
KAMA3 olvtárs jóvoltából kiderült, hogy a két napja mutatott karós gyökerű növény egy veszélyes invazív kínai ragadozó. https://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2019/04/25/alkormos-karmazsinbogyo-kert/ Ezek után kicsit körülnéztem a kertben és találtam még kettőt. J már tavaly is szólt, hogy ez valami nemrendbenlévő növény, de mondtam, hogy olyan szép, hagyjuk! Na most kiástam. Nincs kegyelem.
