A fizika a legcsodálatosabb tudomány a világon. Egyrészt, mert alapja a matematika, származtatott tudományai meg számtalanok, benne olyanok mint a kémia, biológia, elektrotechnika, mechanika és még számtalan ága-boga. De minden ami egzakt az a fizikán alapul.
Szóval volt az az elméletem, hogy abból a motorból leeresztett olajból, ami már gravitációs úton nem különült el a víztől, majd ha elkezdem melegíteni a benne lévő láthatatlan víz, ami nyilván nem tesz jót a kenőanyagnak majd kigőzölög. Úgy spekuláltam, hogy a melegítés bizonyos határokon belül nem árthat az olajnak, a motorban működés közben a hűtővíz üzemi hőmérséklete 120 fok körül van, akkor az olaj érintkezhet akár ennél jóval melegebb fém alkatrészekkel is, mégse lesz tőle baja. Találtam a kacatjaim közt egy remek alumínium lábost, ezt az előző tulajdonos hagyta a házban és J egyből kidobta, én meg elraktam, hogy "egyszer majd kell valamire"... és lőn. Betöltöttem egy PET flakon olajat, szemre nem volt alatta víz, de az ember ne bízzon a szemében! A tornácon áll az én "ipari" PB gáztűzhelyem, egy régi kétlángos Lampart, ez is a házzal jött, ez volt a konyhában, aztán amikor bevezettem a gázt, kikerült a házból, ezt is elraktam, hogy nekem jó lesz az még amikor olyat kell melegítsek amivel J kivágna a konyhából, ha csak meg merném környékezni vele a gyönyörű rozsdamentes Gorenje szuper tűzhelyét. Na többször használtam már ilyen ipari célokra, bitument, viaszt olvasztani, most se hagyott cserben (ezen még nincsenek ilyen firlefrancok, mint a lángőr, kinyitom, jön a gáz, elzárom nem jön a gáz, pont ahogy nekem kell). Elkezdtem "főzni" az olajat, beledugtam a digitális hőmérő érzékelőjét, 100 foknál elkezdett bugyborékolni az olaj, szóval valóban víz volt benne. Takaréklángra állítva 110 fok környékén szépen forrt az anyag és teljes lángon se ment a hőmérséklet 130 fok fölé, miközben hangosan bugyborékolt, sercegett pattogott és gőzölgött az egész. Miután kissé spriccelt, ráraktam J hússütésre használt fém védőhálóját, amit már úgyis le kellett cserélni, mert szúrós lett a széle, ezután, hogy gépolajhoz használtam, eldőlt, újat kell venni szombaton a piacon.
A fizika tökéletesen működött. Hiába melegedett folyamatosan az anyag, a hőfok megállt 130-nál, de mintha odanyomtatták volna a kijelzőre,
MIÉRT? Mert a párolgás hőt von el. Ha növeltem a lángot, a hőfok is emelkedett, de beállt egy magasabb, fix értékre. Visszavettem a lángot takarékra és így mindaddig amíg az olajban lévő víz nagyja ki nem gőzölgött, a hőmérő 130-at mutatott. Úgy fél óra rotyogás után, anélkül, hogy a lángot növeltem volna, lassan elkezdett emelkedni a hőmérséklet, miközben a bugyborékolás fokozatosan apró buborékokra váltott, majd pezsgésre, a néha durrogó, kattogó-pattogó hang sercegésre. Mire a műszer elérte a 170 fokot teljesen megszűnt mind a habzás, mind a sercegés, kiforrt az olajból a víz, elzártam a gázt és hagytam kihűlni az immáron víztelenített olajat. Három flakonnyi anyagot, kb 3,5 litert főztem ki így, holnapra maradt még kettő. Ezzel fogom feltölteni a motort a tisztító próbaüzemhez.
Tegnap nem értem rá a hajóval foglalkozni. A szomszéd házat felújítják és kicserélték az összes fa nyílászárót műanyagra, valamint felszedték a drága jó tölgyfa parkettát is, hogy valami divatosabbra cseréljék (én biztos meghagytam volna). A szomszéd megkérdezte, hogy kell e nekem a faanyag tüzelni, én meg igent mondtam, sajnáltam volna a ha sitteskonténerbe kerül a drága jó anyag. Kihasználtam, hogy enyhült az a rettenet hőség, az ajtó-ablaktokokat felaprítottam láncfűrésszel és a parkettával együtt elraktároztam. Van majd egy köbméter, ha azt veszem, hogy egy napi munka volt, nem is annyira rossz órabér. A parkettát majd óvatosan adagolva kell eltüzelni, keverve a fabrikettel, mert Bonobittal ragasztották le, ami ha túl sok kerül a parketták hátoldalán a cserépkályhába, a fafűtéses kályhának túl nagy hőterhelést okozhat. De majd vigyázunk.
