Jó nagy zivatarok voltak tegnap este. A több napja tartó nyárias idő egy hirtelen betörő hidegfronttal oldódott, este bejött a 10-es idő ráadásul ami ritkaság déli széllel. Cibált rángatott mindent de kár nem esett, se hajóban se kertben, se házban. Reggelre elállt az eső, de sárban sétáltam a kutyákkal. Ez persze bennünket egyáltalán nem zavar én gumicsizmát húzok ők meg amúgyis állandóan "sárcipőben" járnak. Viszont bizonyos dolgokban meggyőzhetetlenek. Miközben még a jeges Dunába is bármikor berohangálnak hasig (ez egyébként a kicsinél egy komoly fejlődés volt, mert sokáig a víz közelébe se mert menni, aztán egyszercsak felfedezte, hogy nem harap, most már bemegy megtámadni a hattyúkat is), amikor a sáros mancsok LANGYOS vízben történő lemosására kerül sor a házba való bejövetel után, húzódoznak. Nyílt ellenállás persze elképzelhetetlen, de a "fúrólyukba" is bebújnának, csakhogy megússzák. Pedig J úgy ereszti hozzá a vizet ahogy a csecsemőfürdetéshez szokás, a csuklóján ellenőrizve, hogy nem túl forró e, de utálják. Főleg Sz fél tőle, behúzott farokkal teljesen lemerevedett testtel retteg az inzultus során és látványos felszabadult boldogság vesz rajta erőt amikor vége a tortúrának.
P csak szomorú beletörődéssel veszi tudomásul az elkerülhetetlent.
Tegnap nem halogattam tovább, levertem, raskétáztam, forgódrótkefével lesikítóztam a Dunából kfogott vashordóról a rozsdát és nekiálltam lefesteni, gondoltam ma folytatom, de közbeszólt az eső, folytatása következik.
Ja elfelejtettem mutatni milyen lett a kemence amit S P épített amihez a kéménybe a füstcsappantyút csináltam.
https://www.facebook.com/istvan.sari.98/videos/2335537353176800/