NnnA! ismét öregebbek lettünk egy évvel. Kivéve engem, én amint megvolt egy születésnapom, másnap már egy évvel többnek mondom magam, szóval megelőlegezek magamnak még egy évet. Amúgy ezt nem az optimizmus sugallja, hanem egyszerűen így maradtam. Gyerekkori beidegződés. Ugye az ember amikor 4-5 éves, mindig szeretne többnek látszani, tehát ha megkérdezték hány éves vagyok, mindig azt mondtam amiben már benne jártam. És ez valahogy így maradt, egy idő után már szégyelltem volna magam "fiatalítani". Szóval így vagyok most 74, pedig igazából csak július 15.-én leszek annyi.
A Szilveszter nálunk már sok éve pont ugyanolyan mint az év bármely más napja. Kicsit "feldobta" az estét az "újkutya" a Picur. Bennünk volt, hogy jó lesz vigyázni, mert nem tudni hogy reagál a petárdázásra, amúgyis bent volt mindkét jószág a házban, de miután a Szmájli teljesen érdektelen minden durrogással kapcsolatban ( az augusztus 20.-i tűzijátékot együtt szoktuk nézni a stégen) valahogy lankadt a figyelmem és amikor ott hömpölyögtek a lábamnál az előszobában, hogy kimennének, még jóval az este előtt, kiengedtem őket szokás szerint, had szaladgáljanak a kertben. Na ez hiba volt, mert a durrogtatás már a délután elkezdődött, P el is tűnt annak rendje-módja szerint. Amikor J elkezdte őket behívogatni, csak Sz jött, a kicsi SEHOL. Na keresgélés az udvaron, a környéken, de akkor már sötét volt. J-t nyugtatgattam, mert már kezdett szipogni, "na volt egy kutyám egy hónapig", hogy "nyugi, van benne már chip, a nyakán nyakörv rajta biléta mindkettőnk telefonszámával ha valaki megtalálja felhív, stb". Na nem tartott reggelig, egyszercsak jön J boldogan, hogy megvan a jószág. Hát végülis az Sz találta meg és igazából el sem volt veszve, a tornácon, srévizavé a bejárati ajtóval bebújt rettegni a tűzifarakás tövébe, a kacatok alá és "nem szólt egy szót se", bárhogy is hívogattuk, a "főkutya" állt meg előtte szimatolva, ő adta a jelzést J-nek., hogy megvan a szökevény.
Valahogy meg kell rendszabályozni, mert amúgy imád felfedező utakra menni. J pórázon sétáltatja, de én hagyom szaladgálni, mert megszoktam, hogy Sz-el is ezt teszem, de a kicsi időnként eltűnik, de mindig hazajön egy fél órán belül, de ez J-t nagyon zaklatottá teszi, mert ilyenkor "anyai szíve" mindig elgázolt, szétszaggatott kutyát vizionál. Tegnap kicsit hosszabb időre tűnt el a délutáni sétánál, alkonyközelben, már rám is a frászt hozta, mert sötétedésig kerestem mire előkerült vigyorogva, szokás szerint a kapu előtt toporzékolva, hogy azonnal engedje be valaki, ráadásul olyan büdösen, hogy J-nek muszáj volt ma megfürdetni. Elképesztően tiszta lett, a bundája kifésülve selymes, rá nem lehet ismerni az egy hónapja még rasztás, csapzott, koszos jószágra, pláne hogy kikerekedett az állandó jóllakottságtól. Amikor hozzánk került semmi "anyag" nem volt benne, bőre rászáradva a bordáira, legfeljebb ha 3 kiló lehetett, most pár deka híján hat kiló. Várakozásuktól eltérően kifogástalanul viselte a fürdetést, sőt a hajszárítózást is, itt már kiadjusztálva élvezi a kényeztetést.
Hát velem már nem foglalkozik senki?
Rettenetesen féltékenyek egymásra, amúgy remekül elvannak, de amint valamelyiket megsimogatja az ember, a másik azonnal tolakszik kitúrni a szeretetgetésből. A kicsi különösen odavan a simogatásért, de a nagy is szinte cicatermészetű.
Nem olyan az idő, hogy nagy kedvem lenne kint sertepertélni, lógok a neten, harmonikázok, meg este TV-zek. Nyomkodom a távirányítót, elképesztően silány a felhozatal, túl a tucatszor látott "sikerfilmeken" századszor is Bud Spencer Terence Hill, Reszkessetek betörők és egyéb újszülötteknek való újdonságok mellet az amúgy szeretett természet és technikai filmek is gyakran idegesítők az elképesztően sz@r (többnyire alámondásos) szinkron miatt. History channel, a századik bőrt próbálják lehúzni az érdekfeszítővé tupírozott Titanic sztoriról. A hajó ugye felágaskodik közvetlen az elmerülés előtt, orra már mélyen a víz alatt, amikor ezt bírja mondani a narrátor " a bojlerek kiszakadtak". És nem szántak rá háromezer forintot, hogy a középiskolás angol érettségiző fordítását mielőtt bement volna a szinkronba átnézessék egy szakemberrel, hogy a "bojler" az jelen estben KAZÁN! Anyátok! A másik amitől a méreg esz, hogy a drótkötelet, acél sodronyt, kizárólag "kábel"-nek fordítják, pedig a KÁBEL az az amin a villany megy. National Geographic Channel.... Veretes név, annakidején a kedvenc újságom volt. Pocsék alábeszélés, nevetséges "ferdítések", lelki füleimmel hallom a csikorgó magyar mögött az eredeti angolt. Szeretem nézni a "Tűzben edzett" kovácsversenyekről szóló sorozatot. Katasztrofális a magyar szöveg. A fordító (?) meglévő szövegpaneleket vett át a korábbi részekből, azt mondja a kovácsolt fegyvert "ballisztikus babákon" tesztelik, miközben a képen pajzsokat vagdalnak. Igénytelen hitvány minden amerre csak néz az ember. Ugyanazok az emberek hol tegezik, hol magázzák egymást, aszerint, hogy aki olcsó fordítót találtak a családban éppen minek fordítja a "You"-t. De a silányság nem korlátozik csak erre. Bármit veszel, az ár semmilyen módon nem tükrözi a minőséget. Szinte csak a szerencsén múlik, hogy drágáért veszel hitványat, vagy épp szerencséd van és olcsón kapsz jót. Bár ez utóbbi azért ritka. Korunk nem termel már semmi maradandót, azért, hogy valamit egy euróval olcsóbb legyen gyártani, beleraknak bármibe olyan silány alkatrészt, amitől az fele annyi ideig működik. A jelenség nagyban is hasonló. NAGYON nagyban is. Nemcsak olyan jelentéktelen seggluk országoknak vannak már silány vezetői mint amilyen a hazám, hanem világbirodalmaknak is. Az Amerikai Egyesült Államokat egy seggfej vezeti, Brazília bugrisai megválasztottak uralkodónak egy erdőirtót, Oroszország Putyinnal hozza a megszokott formáját, csakhogy már nincs ellensúly. A kiteljesedett Internetdemokrácia végre felszabadította a világ tahóit, hogy letépve az intelligencia elnyomását elfoglalják méltó helyüket megválasztott képviselők útján a Föld irányításában. Csak azzal tudom vigasztalni magam, hogy az öregek minden időkben borúlátóan tekintettek az éppen aktuális "mára", nyilván én is megöregedtem és ezért hiszem azt, hogy minden jel rossz felé mutat, nem is így van ahogy látom. De az se túl vigasztaló, hogy abban reménykedek, hogy CSAK hülyülök.
