Miután több napos munkával megfosztottam ágaitól a halálra ítélt almafát.
Ma kidöntöttem a törzset is.
Ahogy a favágóiskolában tanítják, ékalakú kivágás a tervezett döntés irányába,
majd vágás a túloldalról. Sajnos sikerült tönkretennem a fűrész láncát is, bármennyire is odafigyeltem, sikerült belefűrészelnem egy betongöbbe, amivel egy odút korábban befoltoztak és mélyebbre ment a betontömés mint sejtettem. Kireszeltem a fogakat, de nem az igazi, ágakhoz jó, de vastag törzshöz új láncot kell vegyek a gépre.
Viszont megnyugodtam abban a vonatkozásban, hogy nem ítéltem meg rosszul a fa állapotát, mert volt egy olyan érzésem, hogy esetleg mégse kellett volna megölni szegényt, nos a törzset a felfűrészelés után amikor az első elágazásnál kettéhasítottam, így nézett ki a belseje. Egyik fele,Másik fele.
A fő ágak meg vagy hasonlóan néztek ki belülről, vagy nyomkodhatóan pudvás volt a gesztjük. Egyedül a mellékágak tűntek egészségesnek, kérdés ez a törzs meddig tudta volna életben tartani őket, miközben a fától pár méterre lévő Balabán csatorna folyamatosan megteremti a nedves körülményeket a gombafertőzésre. Nem sokat értek a kertészethez, de én még nem hallottam almafáról ami a nádasban élt volna. Valószínűleg az alma nem mocsári növény. A mogyoróbokrok amik viszont rányomultak erre az almafára ( a szálvesszők egybefonódtak a lombkoronával) prímán érzik magukat náddal körbenőve. Érdekes szimbiózis.