Tisztul a kép a Balabán csatorna partján.
Ez az a vízi út ami a szigeten keresztben fekvő birodalmunkat keletről határolja. Nem egy "Angol Csatorna",de legalább így mi se vagyunk annyira izolálva a szomszéd Józsiéktól mint a Britek Franciaországtól.
Itt állt az a szörnyűséges kerítés aminek már csak a korhadt deszkái hevernek a régi nyomvonalon. Anyaga hullámpala maradék, szögesdrót, deszka, nádszövet és az egészet monolit egységbe fonó rengeteg futó borostyán. Többnapos kemény munka volt a felszámolása, főleg a szögesdróté, számos sebből vérzek a kesztyűviselés ellenére (és a kesztyűnek is "annyi"). Legnehezebb volt a kerítés akác oszlopait kihúzni a földből. Miközben a deszkák olyan korhadtak voltak, hogy kézzel lehetett kitördelni őket, az akácon mit se rontottak az évtizedek. Elsőre, miután a puha talajban könnyedén kimozgathatóak voltak a függőleges (na jó nagyjából függőleges) helyzetükből azt hittem csak úgy kirántom az elsőt a földből. de az akác csak kacagott. Végül az olajemelőt kellett bevetnem, hogy a mintegy méter mélyre levert cönköket kihúzzam. Megtehettem volna, hogy elfűrészelem a talajszinten, de ha már ilyen jól bírják sose lehet tudni mire lesznek még jók. Most az jön, hogy a csatorna menti 2 méter széles dágványra teregetem a kivágott fenyőfa ágait, amennyire tudom beletaposom az ingoványba, majd a tetejére humuszt terítek, így az egész parti trutymó reményeim szerint egybekomposztálódik és szépen benő a sarjadzó náddal. Csak a hullámpalával nem tudom igazán mit kezdjek, ugye az azbesztcement elvileg veszélyes hulladék. Azért mondom, hogy elvileg, mert mindaddig amíg az ember nem kezdi csiszolni, fúrni-faragni, hogy a szálló pora a tüdőbe kerüljön addig nem veszélyes, nem úgy ártalmas, hogy "jaj ha hozzáérek meghalok". Eddig a legjobb ötletem, hogy ha tavasszal csinálom a tűzifatároló sávalapját, akkor vizesen, hogy ne poroljon összetöröm és a betonba keverem a kavics mellé. Na onnan már nem fog ártani senkinek.