Hehe!!! Sőt, HAHA! Itt a múlt, visszajött a "vörös farok". Aki nem tudja, a "vörös farok" a puhuló diktatúrában az a "pozitív végkicsengés", magyarul a hatalom felé tett seggnyaló gesztus volt amivel a kritikus, vagy legalábbis tényszerű újságcikk, rádióriport, kabarétréfa rendszerkritikának tekinthető élét tompították a szerzők, riporterek a végén. Nos reggel háromnegyed hat táján két történésszel beszélget a Kossuth rádió szerkesztője a kiegyezés és az első világháború közti időszakról. A történész rendkívül pozitívan értékeli azt az időszakot, amikor a nemzet belátta, hogy a kurucos szembenállásnak semmi jövője a nálunk hatalmasabbakkal szemben, kisebbségbe került a nemzetieskedő, az európaiassággal szembemenő '48-as ellenzék, ez hozta az ország ugrásszerű fejlődését. A szerkesztő a végén ebből a betagozódó, de "a nemzeti érdekeket maximálisan szem előtt tartó" gondolkodás fontosságát (amivel amúgy semmi baj nincs, csak itt és most ... na ez a "farok", csak most narancsszínű) hangsúlyozza zárómondatában. Hja kérem, pláne a "Vasárnapi Újság"-ra készülődő vájtfülű hallgatóság előtt még így is élet(állás)veszélyes egy ilyen européer riport.
Utálom a reklámokat, de ez kivétel, tegnap kaptam, ez a ma reggeli ajánlatom: https://www.youtube.com/embed/3e0yZCLjwfU?rel=0 Úgy tűnik az olaszokban van valami .....vagy pont nincs az ami bennünk meg tetőzik, a görcs, a rajongás saját szenvedésünk iránt.