Várok egy fontos Emailt, ezért még ebéd utáni alvás előtt belenéztem a gépbe. Ez pottyant ki a levélszekrényből:
Egy hangos, ápolatlan és egyáltalán nem vonzó kinézetű nő megy be két toporzékoló gyermekével a RealMarktba.
Az ajtóban álló hölgy kedvesen köszönti:
-Jó reggelt kívánok, kedves Asszonyom!
Üdvözlöm a Real Markt bevásárlóközpontunkban.
Kedves gyerekei vannak. Ikrek?
A nő abbahagyta a kiabálást, s odafordul a hölgyhöz.
-Nem, vazzeg, nem ikrek! A nagy 9, a kicsi 7 éves.
Miért gondoltad, Te ütődött tehén, hogy a gyerekek ikrek?
Vak vagy, vagy csak egyszerűen hülye vagy?
-Kedves Asszonyom, nem vagyok sem vak, sem hülye!
Csak nem akartam elhinni, hogy Önt valaki kétszer megdugta.
További szép napot mindenkinek, most kis szunya aztán folytatom a melót. Este majd még írok, ha nem leszek nagyon fáradt.
23:23 Kiszabtam a konyha és a fürdőszoba falburkoló elemeinek nagyrészét. Ehhez a hikory famintázatú 2mm vastag, 3050 X 1320 mm-es, tehát elég terebélyes dekoritlemezeken sokat kellett kúszni-mászni. Először is milliméterpapíron csináltam egy szabási tervet, hogy a leggazdaságosabban használjam fel a méregdrága, 6 tábla anyagot. Mindenféle terveket szőttem, hogy hogyan és főleg mivel fogom vágni az anyagot. Elsőre, ahogy a 0,8 mm vastag dekorittal már máskor csináltam, megpróbáltam bekarcolni fémvonalzó mellett és eltörni. Hát az anyag csak röhögött rajtam. Nem is erőltettem, nehogy csúnyán repedjen, törjön. Aztán próbáltam sikítóval, 1mm vastag fémvágó koronggal. Nem lett volna rossz, de égeti az anyagot, közben olyan gáz fejlődik ami kimarja a szemet. Próbáltam nagyfrekis rezgőfűrésszel ( http://www.argep.hu/product_450617.html igazából nincs rendes neve), alig vágta, nagyon kemény volt neki az anyag. Végülis a dekopír fűrész vált be fémvágó fűrészpengével. Persze ez se olyan egyszerű, hogy berajzolom oszt vágom a vonalon, mert kitördelődik a piszok kemény, rideg felületi réteg a fűrészvágás mentén. Ezért egymástól 1,5-2 mm távolságban be kell karcolni (vídiás rajztű hiányában minden karcolás után újraköszörült acéltüskével csináltam) olyan mélyen az anyagot, hogy a hordozóréteg látsszon, majd utána a két karc közt vágtam a fűrésszel. A szomszéd fedett teraszon dolgoztam, mert a mi házunkba már ilyen méretű anyaggal beférni lehetetlen. Még szerencse, hogy a Török Ervinnek annyira megtetszett ez a környék (ha emlékeztek még a Baylineres barátomra), hogy a példánk nyomán megvette a mellettünk lévő ikerház felét. Így a tevékenységemet , mint jelen esetben is, szükség esetén expandálhatom a szomszéd ingatlanra is.