8:53  Hideg van. Ahhoz képest különösen, hogy egy hete sincs (egészen pontosan október 31.-én csütörtökön)  hogy lubickoltam a 22 ° C-os tengerben.

Reggel 6 óra után pár perccel amikor ébredtem a hajón, a külső hőmérő  -1,2 °C-t mutatott, bent Amapola  szalonjában ahol telente alszom "kellemes" +7,4 °C volt. Egy biztos a hálózsákomban volt legalább 36 fok, mert nem fáztam egy cseppet sem még a házba való befelé vezető rövid úton sem, szóval kitartott az éjszakai melegem.

Folytatom tehát Rogoznicán a  Frapa marinában a hajóról kezdett beszámolómat. Ami még az indulás előtt szembeszökő volt, hogy a tervezőt igazából egy strandtutaj létrehozása vezérelte. Ami azért mozogni is tud, mert így eladható, de a fő szempont nem a "navigare". Ez például az orrfedélzet.

Igen, nincs tévedés, ez egy tizenkét személyes, matracokkal borított placc gruppenszex filmforgatáshoz. Az rendben van, hogy egy katamaránra nem vonatkozik az az általános vélekedés, hogy a hajó orra az a hegyesebbik vége, a fara meg a tompábbik, de az, hogy a horgonydobáshoz fel kell nyitni ott jobbról a második kétszemélyes franciaágyat, (amit egy embernek folyamatosan felemelve tartania kell, ezért a horgonyzáshoz ott minimum két emberre van szükség, de jobb ha hárman vannak), továbbá, hogy ettől csak egy lukat lát maga előtt a dolgozó amiből kiáll a horgony szára a lánccal, de azt hogy a horgony mit csinál, ha le van dobva és épp fel kell szedni, hogy merre húz, merre tart, hogy egyáltalán tart e még vagy már kint van a vízből, nem látni. Még ha messze kihajol az ember elől a korláton, akkor se lát semmit. Az meg már csak a hab a tortán, hogy a nódusok ( 10 méterenként a láncszakaszok) nincsenek jelölve, láncszámláló meg nincs, szóval igazából nehéz pontosan tudni, hogy mennyi lánc van már lent.

Az hogy ez valójában egy úszó napozóstég amúgy még több helyen is vezérló elve lehetett a tervezőnek, mert a szalon hátsó kijárata előtt is egy kényelmes szófa található

Továbbá fent  a kormányállás mögött is van egy nagy, kb 3x2 m-es hentergő, ez utóbbi az egyetlen aminek valós hasznát vesszük, mert a falloknak (vitorla fel és lehúzó kötélzet) amúgy nincsenek a jobb hajókon szokásos zsebek, vagy legalább akasztók, ez az ágy viszont prímán alkalmas a kötelek "tisztán" tartására.

Hogy azért nehogy valaki azt higgye, hogy a tervező szeme előtt a mindenek felett való kényelem lebegett, ez itt a kormányállás. Az ülés olyan messzire van a kormánykeréktől, hogy ha hátra dől az ember, hogy legalább a derekát megtámassza az amúgy alacsony és kényelmetlen "hát"-támlán, akkor a kezével nem éri el a kereket, így csak az ülés szélén, előre dőlve, kucorogva, amolyan szarópózban lehet a hajót vezetni. Valami rohadt kényelmetlen, az egyébként is fájós derekam rövid idő alatt elkezdett fájni, kínomban lábbal kormányoztam. Bár a háttámla ehhez se volt kényelmes, lebontottam a szalonban egy tépőzáras üléstámlát és azzal próbáltam magam megtámogatni.

A kormánypulton a legfontosabb műszer a bal felső sarokban lévő chartplotter (egy olyan GPS alapú navigációs eszköz, mely térképen mutatja a hajó aktuális helyét és útirányát, és egyéb fontos adatokat), számomra rejtély, hogy amikor ilyen rengeteg hely van, nem fért bele egy félmillió € -s hajóba egy ilyen hitvány, levelezőlap nagyságú monitor helyett legalább egy normál tablet képernyő. Ráadásul a kormánykerék takarja, zavarja a használatot, szóval ezen a hajón még azt is elrontották, amit amúgy semmi nehézségbe nem ütközött volna SOKKAL használhatóbban megcsinálni. .A két, emlékezetem szerint YANMAR motor megfelelően viszi a hajót szélmentes időben 2000-es fordulaton olyan 6-7 csomóval, csak az alacsony fordulatszámot nem szeretik, mert Judit, akinek ehhez remek füle és feneke  van, aggódva jött fel a kormányállásba, hogy amikor 1100 körüli fordulatszámon ballagtam mindkét motorral, a motoroknak olyan erőlködős volt a hangjuk, mint amikor az ember az autón nem vált időben sebességet. Ettől kezdve ha lassan kellett menni inkább egy motort használtam és legalább 1400/min fordulatot. A műszerek használatához amúgy nem volt semmiféle leírás, az út végéig nem tudtunk az Andrással, aki pedig MAHART hajógépész volt, rájönni, hogy a fordulatszámon kívül mi az a másik szám, ami ráadásul állandóan változik, függetlenül a fordulatszámtól a két kijelzőn. András első ötlete az üzemóra volt, de időnként csökkent, ami meglepő lett volna használat közben. 

Utáltam a rengeteg lépcsőt. Ez persze egy ilyen építésű hajón elkerülhetetlen, lefelé a maindeck- szintről a kabinszintre a fenékbe ( ez nyikorog, ami azt zavarta akit én zavartam vele a mellette lévő kabinban, mert én korán kelek és hát bármilyen óvatosan is próbáltam felmászni a szalonba, hallatszott a csikorgás).

Meg felfelé három lépcső az  emelt deckszintre és onnan a kormányálláshoz még újabb négy lépcső, mind különböző belépőmélységű és hófehér és a napsütésben szemkápráztatóan világít, egy frászban voltam mikor töröm rajta ki a nyakam, vagy legalábbis a bokám az egyensúlyzavarommal, MINDIG csak legalább egy kézzel kapaszkodva mertem mászkálni rajtuk.

Nem beszéltem még a kabinunkról. 

A mérettel alapban semmi baj. Két személynek kifejezetten kényelmes. De én aki a képen jobb oldalt aludtam, semmi kialakított helyet nem találtam az apróságaimnak. Olyanoknak amiket még a legalacsonyabb szállodai komforban is az éjjeliszekrény teteje biztosít a vendégnek. Ahova az elalvás előtt olvasott könyvét, telefonját, szemüvegét lerakhatja a feje mellé. Helyette volt a fejpárna felett látható három lépcső ha az ember kissé vigyázatlanul tér nyugovóra vagy kel fel, a fejét jól beverni, mert a sarka az aztán éles. Szóval a lépcsők felülről és alulról is utálatosak. 

Ez a partraszálló csónak, jóminőségű RIB (azaz keményfenekű) jármű, egészen kifogástalan minőség, később azért volt vele bajunk, de megoldottuk (erről majd akkor).

A kormányállás felett van egy tető, ami igazából egy dolog ellen véd, hogy  a fejem felett ne tudjam nézegetni, hogy hogy áll a grósz (nagyvitorla). Viszont annak ellenére, hogy a hajó majdnem vadiúj, a tartó váza már csupa rozsda..

Hát nagyjából ennyi amit a hajóról elöljáróban el akartam mesélni, most boltba kell menni, mert eddig "kölcsönkenyéren" éltünk, a barátaink jóvoltából, akik a távollétünkben a kutyáinkról is gondoskodtak és kérés nélkül adták a zsemléket bucikat a kerítésre beakasztva, tudva, hogy biztos nincs itthon semmi pékáru, de ennek véget kell vetni, az utolsó liter tejemet ropogtatom, irány a LIDL, mese holnap folyt köv.  

14:07 Elmentünk délelőtt a szomszédba a LIDLbe tejet, kenyeret venni. J-vel nem lehetett bírni, otthagytunk több mint 47000-et, kettőnkre. Amikora múlt héten az egész hajónak, azaz hetünknek vásároltunk 4 napra, fizettünk 70valahány € -t. Csak úgy ..........         igaz akkor nem volt akciós a kutyafekhely. Ennyit igazán megérdemel a Szmájli meg a Picur, úgy örültek nekünk amikor megjöttünk, majd elhagyták a farkukat úgy csóváltak. Megyek aludni, halálosan elfáradtam a vásárlásban.