Tartok tőle, hogy ma nem lesz mese. Elment a nap a farakodással. Reggel nyolckor megjelent Engi Lajos és a favágócsapata, hogy a Balabán csatorna partján lévő kiszáradt fűzfát kivágja, nehogy kidőlve az is kárt okozzon. Gondban volt, hogy hogy szállítsa el onnan a szorongatott helyről a kivágott fát és eszébe jutott, hogy én fával tüzelek, megkért had dobálja be hozzám a kerítésen át, cserébe felvágják nekem kuglira. Én meg ugye rendes vagyok, megengedtem. :) Jó... viccelek, ezzel a fával kifűtök jóesetben egy teljes telet. A fűzfának nem túl nagy a fűtőértéke, de ránézésre megvan két erdei köbméter,
szóval kicsit (?) baltáznom kell majd. Egyelőre leraktam két raklapot téglákra a kertbe egy kitisztított helyre és arra máglyázom valahogy, aztán applikálok rá valami tetőt, jövő télre kiszárad tüzelhetőre.
Kemény munka a favágóé. Lajos előszöris felmászott a fa legtetejére és legallyazta a fát, lent az emberei meg ágdarálóval felszecskázták. Ezen a képen már eltűnt a lombkorona, de így se sok látszik a mesterből, mert pont nappal szemben tudtam csak fényképezni.
Munkavédelmi szempontból kifogástalan minden. Mindenkin megfelelő védőruházat, sisak, hallásvédő tok, sőt arcvédő álarc, Lajos lábán mászóvas és annyi encsembencsem csüng a derekán, beleértve egy nem könnyű láncfűrészt, hogy gyengébb ember nemhogy fára mászni, de lépni se tudna alattuk. Ennek ellenére sebesen mozog a fán mint a mókus. Megkérdeztem hány éves, még nincs 40, de ezt a kemény munkát biztos nem fogja tudni húsz év múlva csinálni, szóval mondtam neki, hogy legyen inkább nőgyógyász, annak legalább sose fázik a keze. Nekem gondom volt a láncfűrészemmel. Hiába lestem le a netről az élezést, nem akart jól vágni. Na mondom itt a szakember, megmutattam neki a problémám, és nemcsakhogy elmagyarázta hol hibázok, de meg is mutatta, sőt időt és fáradságot nem kímélve végig is reszelte a saját szerszámával a fűrészemet, amiért nagyon hálás vagyok neki. Lajos igazi jóember, majd gondolok rá, amikor néha utálkozok a sok szaremberen, hogy azért lám vannak másfajták is. Ha egyszer úgy adódna hogy neki van olyanra szüksége amiben én tudok neki segíteni, rám számíthat.
Ez egy vastagabb ág amit a megreszelt fűrészemmel próbavágtam, egy kéjmámor a fűrészelés vele. Na ilyenkor mondom, hogy nagy dolog a pénz, de ha az embernek barátai vannak az mindennél többet ér. Köszönöm Lajos!
Még délelőtt végeztek a villámkezű fiúk a fával, a nap további részét a fa deponálásával töltöttem, talicskáztam a raklapokra pakolva a kuglikat, aztán a tetejét letakarom valamivel, hogy oldalról szellőzzön és a jövő télre már tüzelhető is lesz a félig már lábon kiszáradt fa.
Na azért egy kis mese is. Tegnap ott hagytam abba a történetet, hogy 28.-án hétfőn Murteren éjszakáztunk egy öbölben horgonyon és innen indultunk tovább a Kornat szigetek mentén. Úti célunk a sestricai világítótorony volt. Na erről még nem beszéltem, hogy tulajdonképpen a túránk tárgya megemlékezés volt Zsigmond Ivánról. Iván egykori klubtársam volt az egykori MAHART egykori siófoki vitorlás klubban. Mint egykori MAHART főosztályvezető nyugdíjasként a Közlekedési Múzeum munkatársaként működött közre a Kossuth termesgőzös megmentésében, ami azóta is a Lánchídtól délre áll az egykori Átrium HYATT szálloda vonalában. Nem sokáig élvezhette a nyugdíjasok felelőtlen életét, amikor már tudta, hogy hamarosan meghal, az volt a kívánsága hogy hamvait ott szórják a tengerbe. Na Őt látogattuk meg. Nemsokára mindnyájan egykoriak leszünk, továbbá Andrásnak Iván a nagybátyja volt, meglátogattuk és egy pezsgővel, amivel neki is töltöttünk a tengerbe, köszöntöttük és emlékeztünk rá.
Miután odafelé szembeszélcsend volt motorozni kellett. Jártunk mi már erre Judittal vagy 15 éve, akkor szerencsénk volt a "Bianca" nevű 36 lábas egytestű hajóval hátszélben spinakkerrel repesztettünk, na AZ inkább hajó volt nem egy ilyen fürdőtutaj. Sofival navigálunk, persze chartplotterral, ez itt egy nem túl jól sikerült kép a műszerről.
Senkit ne tévesszenek meg az arányok, aki kitalálta a rendszert, valamiért ragaszkodott ahhoz, hogy a hajót egy katamarán szimbólum jelenítse meg a headline kiindulópontján, ami egy autós navigátoron autóval elmegy, de egy olyan komoly tengerészeti térképen mit amire a plotter épül nevetséges, mert a katamarán nagyobb mint a hajótól balra előtte lévő (lásd alanti képet)
néhány hektáros sziget. De ezen a hajón én már semmin se csodálkozom. Mindenesetre ezzel a hajóval kell majd átkelnünk azon rések egyikén ami ott balra fent a szigetek közt vannak. Azért nem akarom minden kákán a csomót keresni, enélkül a plotter nélkül is megtalálnám, de sokkal nehezebben ezt az átjárót.
Csináltam ide a szemléletesség kedvéért egy műholdas megjelenítést, pirossal az útvonal, nyíllal jelölve oda és visszafelé a két átjárón és a fordulót a Sestrica Vela szigetnél, ami előtt Iván hamvait közel húsz éve elnyelte a tenger..
Józsi kapitány odafelé és visszafelé is az északi, szélesebb és mélyebb vízű átjárót javasolta, de Andrással visszafelé fellázadtunk és a kaland kedvért ( a mélységmérőt folyamatosan figyelve és egészen lassan haladva) a délit választottuk.
A nemzeti alatt a fehér lobogón a képen nem látszik, de a felirat "Zsigmond Iván emléktúra".
Immáron visszafelé a szigetek közt,
az úticél a már jólismert fürdőzőhelyünk Murtel öböl.
Visszafelé optimális irányra pont hátszelünk volt, az egy szál génuával nem voltunk valami gyorsak, de mivel időben voltunk, nem erőltettük a motorozást, viszont utálom az állandóan áthalzoló génuával szarakodást, inkább húztam pár raumot, azért a cikkcakk.
Este, vagy inkább késő délután ismét hamar elálmosodtam, nem vettem részt a zenés esten, hiányzott az itthon megszokott délutáni alvás meg a levegő is kiszívott, korán lefeküdtem.
Folyt. köv.
