J szólt még a hét elején, hogy hívnak barátaink, Zoli és Mária,  Lórévre, ahol Z előadást is fog tartani a Zichy kápolnában, továbbá lesz bográcsozás is. Ismertem a témát, mert már olvastam korábban Z kutatását, de mondom szívesen meghallgatom élőben is és ha szívesen látnak, miért ne, menjünk! A komplikált csak az, hogy mert rosszul hallok, beszélni nehezen vagy inkább alig tudok, az asztalnál meg gusztustalan vagyok a nyelőcsövem időnkénti elzáródása miatt fulladozva, ezért leginkább kerülöm a társaságot. De gondoltam, ha nem kell megszólalnom, Z előadását szívesen meghallgatom. Úgy hogy autóba ültünk, és vittük Icukát is a buliba. Na ahogy közeledünk, látom sok autó van...ez alighanem nem egy szűk baráti társaság lesz,....PONT amit kerülők amióta magányba zárt a beszélőképtelenségem, de hát ugye innen már nincs visszafordulás. 

Leparkolva M üdvözölt minket és a társasághoz kalauzolt, és ekkor esett le a tantusz nekem

látva a Tiszás pólókat, hogy ez egy pártrendezvény. Ahogy a "Gombháború" c. filmben mondja a kisfiú aki mindig a rövidebbet húzza "Ha én ezt tudom, akkor el se jövök!" Na EZT meg kell magyarázzam, hogy ne legyen belőle sértődés. Már tegnap leírtam, hogy én nem bánom  a Tiszát és nem bántom Magyar Pétert, SŐT. De én alapból nem vagyok közösségi ember. Kezdem messziről. 1989-ben is ugyanolyan voltam mint most. Pofázós, magam véleményét soha véka alá nem rejtő, nyílt és szabadságmániás. Akikre (már persze amikor még nem volt eloperálva a hangom) valahogy odafigyel mindenki ha megszólal. És akik ezt hallották hívtak a Fideszbe, akikkel akkor nagyonis egy követ fújtam. De hát egyrészt akkor is tudtam magamról (kis közbevetés, eredménytelenül hívtak korábban amikor még csak egy párt volt az MSZMP-be is, meg a Munkásőrségbe is, szóval akart engem mindenki, egyedül  a KISZ-t meg a szakszervezetet nem tudtam megúszni, de hagyjuk a történelmet), hogy én egy egyesharcos vagyok, vezetést nehezen viselek, és ami a fő, háromgyerekes 44 éves családapaként mi a fenét keressek én ezek közt a Fideszes ifjoncok közt, akiknek még a fenekén a tojáshéj, nagyrészük még iskolapadban ül, nulla az élettapasztalatuk, szóval nagyon nem oda való lennék. Azóta ők sokat öregedtek és az is lehet, hogy én is egy keveset, ők sokat változtak, lettek fiatal demokratából öreg feudálbolsevofasiszta maffiózók, én középkorú nyakas liberálisból lettem öreg rendpárti szkeptikus patrioanarchista (na ilyet is csak én tudok magamban összerakni). Tegnap  leírtam itt https://amapola.blog.hu/2025/04/12/szombat_305 , a véleményemet Magyar Péterről, meg az ő elfogadottságáról, szóval messze elnézőbb vagyok irányában, mint sokan és messze kevésbé bízom benne mint rengetegen, de megismétlem sokszor hangoztatott álláspontomat, a politikára is érvényesnek gondolom a műszaki életben jól bevált módszert, kísérletezni kell, labor, próbadarab, tesztelés, futópróba, törésteszt és annyiszor módosítani ahányszor csak lehetséges. Erre a demokrácia alkalmas lenne, erre vannak kitalálva  az időnkénti választások a folyamatos módosítás lehetőségével, de sajnos az emberek elsöprő többsége még a fejlett demokráciákban is jobbágyként gondolkodik (lásd Trump mint jelenség), azt hiszi királyt választ örökre, olyan mintha egy mérnök az ökrösszekér korban űrhajót vizionált volna, kihagyva a gőzgépet mint aktuális innovációt.

Zoltán előadása a kápolnában úgy szólt ahogy kellett

és PONT arról ami akkor is (és előtte is és azóta is és MOST is) aktuális volt, hogy hogy áll szemben egymással magyar és magyar egészen a bitófáig juttatva egyik a másikat. IGEN, a nemzet legjobbjai. Nem részletezem, akit érdekel itt https://hu.wikipedia.org/.../Zichy_%C3%96d%C3%B6n_(1809...  olvashatja röviden, aki meg hosszabban, annak megörökítettem a falon  a tablókat.

Miután a beszéd mint említém, nagy kihívás számomra, nagy örömömre szolgált a beszélgetés Kornélia nénivel https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9ray_Korn%C3%A9lia , akiből viszont ömlött a szó. "Kori" néni az utcaszomszédunk, amikor ide költöztünk, még a házában lakott, de azóta beköltözött az 1 km-re lévő idősotthonba, de naponta "haza" biciklizik a házába az ottani teendőit végezni. 95 éves az egykori többszörös Európa bajnok evezős, de a mozgása és a szellemi frissessége irigylésreméltó. Örök bánata, hogy amikor csúcsformában volt és nem akadt a világon ellenfele aki legyőzte volna, akkor PONT  a római olimpián nem szerepelt női evezős szám, amit egészen biztosan megnyert volna, mert ugyanakkor a későbbi szovjet bajnokot is sikeresen győzte le az EB-n, mert neki jobb volt a hajrája. Balról J, Icuka, Kori néni és Zoltán nyaktól térdig.