Ivóvíz mizéria van. Tegnapelőtt olvastam a város honlapján a jegyző bejegyzését, hogy ne igyunk, meg ne főzzünk a városi vízhálózatból vett vízzel, mert határérték felett tartalmaz arzént . Na sokan beszartak és kétségbeesetten Fb-oztak, de én aki rendszeresen csapvizet iszom még egy napig továbbra is azt ittam, mert különösebben nem félek tőle. Egyrészt mert minden vízben van arzén és állítólag nem ürül ki, nem bomlik le, hanem halmozódik a szervezetben (amit azért én annyira nem vagyok hajlandó elhinni, mert akkor bármilyen kevés is az anyag, mindenkinek arzénmérgezésben kellene elpusztulni aki már 80 éve vizet iszik) a "dózis teszi a mérget", ahogy egyszer Sacher Gábor megfogalmazta, szóval ha 10 μg/l a határérték itt meg mondjuk van benne 14 (mint mérte a vízmű), akkor az azért nem olyan nagy baj, másrészt alig hiszem hogy ez tegnapelőtt került bele a vízbe, alighanem évek óta ezt isszuk, szóval akkor ez a plusz egy nap nem okozhat akkora problémát. Harmadrészt meg ez az arzén azért nem "az" az arzén amit a tiszazugi özvegycsináló asszonyok leáztattak a légypapírról, hogy a terhükre váló férjeiktől megszabaduljanak, az néhányszázezerszer töményebb lehetett annál ami a mi vizünkben van, HA egyáltalán van. Mert nagy kérdés, hogy hol, épp melyik kútból származik és a hálózat mely részén vették a mintát..
Na mindenesetre vegyük komolyan a hülyeséget, tegnap reggel a Sári Pisti autóját megpakoltuk edényekkel, kinek épp mije volt itthon és elindultunk lajtos kocsit keresni. A meghirdetett helyek közül az elsőn nem találtunk senkit, talán kifogytak, a második helyszínen viszont még sorba állni se kellett, mi voltunk az egyedüliek, bár mikorra megtöltöttük a kannáinkat, fedeles műanyag vödreinket, már jöttek utánunk még páran, de korántsem volt vészhelyzet. Mindenesetre elláttuk ivóvízzel Icukát, Bözsikét meg magunkat, ilyenkor számít az, hogy ha jó szomszédok vagyunk egyszerűbb az élet, mert törődünk egymással. Most olvasom a tájékoztatót, serényen mossák a hálózatot és folyamatosan mérik az arzéntartalmat, szerintem holnapra helyreáll a béke.
Tegnapelőtt SP kitalálta, hogy menjünk a halmúzeumba, mondtam "JÓ". Nem sokat vártam a dologtól, bár múzeumrajongó vagyok, de a horgászat-halászat nem a szívügyem, a halételek közül is leginkább a rántott tarját szeretem. DE! Várakozásom felett "sült el" a múzeumlátogatás. Szóval aki nyáron Ráckevére jön kirándulni ( most kizárólag a mi kedvünkért nyitott ki a télen zárva lévő múzeum ) ki ne hagyja! Egyrészt nem túl sok olyan épületben járkálhat az ember aminek a falait 500 évvel ezelőtt építették, másrészt megrohantak gyerekkorom vízi élményei, harmadrészt mert Udvari Zsolttól, aki egy személyben múzeumigazgató, ügyintéző, alapítványi mindenes remek tárlatvezetést kaptunk. Most a neten körülnéztem, innen indultak.
Mindjárt mutatom hova érkeztek meg mostanára. Ez a térkép a bejárattal szemközti falon a középkori "pocsolyatérkép", azt a vízivilágot mutatja ami AKKOR volt a mai szárazvilág helyett, DE ami érdekes és erre Zsolt hívja fel a figyelmet az alföldi Homokhátság, aminek a kiszáradását most katasztrófaként éli meg a mezőgazdálkodás, AKKOR IS száraz volt. Miért?? Hát mert homok, amiből kifut a víz és hátság, a víz meg tudja a fizikát, lemegy ahogy a gravitáció parancsolja. Mi változott? Az, hogy kevés az eső manapság. (bár ma éppen nem, mert reggel a Sz kutyával ismét szarrá áztunk)
Az egykori halas kofa. A lelkes múzeumgazdának nincs párja, mindenre van egy története, a múzeumot például egyszer meglátogatta annak a horgásznak az özvegye is, aki azt a nagy sőregtokot (vizaféle, amúgy védett) fogta
Horgászverseny relikviák.
Halászat, horgászat, természettudományban érintett tudósok, legismertebb közülük Hermann Ottó, a felső sor jobb szélen az ablak felé beforduló falon.
És a különféle halfogó készségek tömkelege, gyári és házi furmányok, melyekkel az erre kiélesedett emberi elmék évszázadok óta mind a mai napig próbálkoznak túljárni a halak eszén.
J-t csak annyi időre engedtem el magamtól, amíg fotóztam, mert piszokul fázott a fűtetlen múzeumban, ahol az évszázados falak őrizték a korábbi hideget, úgy hogy végig magamhoz szorítva melengettem.
Magyarország halai, bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyiféle van belőlük.
Balról egy Zoli, SP, még egy Zoli és J
Ez csak nekem, merthogy tenger, bár a varsa tán nem az, gömbhal, agancskorall, az az állkapocs egy olyan legalább 3 méteres cápáé lehetett, a jobb szélen meg ahogy nézem, kifakult korallevő halak.
A bödönhajó egy gyönyörűen elkészített replika.
Halak és szokásaik. Például sose gondoltam volna, hogy ilyen szoros az összefüggés a fajok működése közt. Az ívásra a halak előszeretettel használják a parti fák vízbe nőtt gyökere alkotta "sátrakat". Nos az időjárás erőteljesen befolyásolja a fák életciklusát, rügyezés, virágzás, terméshozás, és ehhez a halak, pedig csak a gyökereiket "látják" valami miatt pontosan igazodnak. Ha a fák késnek a tavasszal, a halak is késnek az ívással.
Aki nem látta még
c. filmet, nos azok a szigonyok az ő szigonyai ott a falnak támasztva.
Halászat , horgászat képeken, képeslapokon.
És persze plakátokon... aki még emléxik az internet és televízió előtti időkre.
Nos mégegyszer, ha nyáron erre jártok https://www.halmuzeum.hu/index.php/rolunk
