Nehezen akar kitavaszodni. Már két hete tavaszt reméltem, erre fel bejöttek a mínuszok. Pedig beüzemeltem a csepegtető öntöző rendszert, na EZ HIBA VOLT. Két napja délután amikor meleg lett odakint, mondom kipróbálom az ötletemet az elvízkövesedett csepegtetők megújítására,. Feltöltöm a víztornyot, rányitom a rendszerre a vizet, hát dől a víz a csőből a vízóránál.... szétfagyott egy csatlakozó..... És ennek kapcsán fogok most kicsit eszmefuttatni.
Öregség. Lassan jön (már persze ha szerencsés vagy mint én), az ember hajlamos észre se venni. De én mint egy kettéhasadt személyiség, állandóan "kívülről" figyelem magamat. "Aha...szóval fiatalon, 50-60 évesen is ennyit bírtál volna csak? Ugyanígy gondoltad volna? Így csináltad volna? CSAK ennyit?" Az, hogy a fizikai teljesítményem csökkent, tudomásul vettem. Nem bánkódom, nem berzenkedem. De a leghatározottabban romlik a mentális tűrőképességem is. Ezt azért nem gondoltam volna. Régen... sőt nemrégen, egyszerűen természetes volt, hogy ÉN mindent megoldok. Bármi jött, megvontam a vállam, nem gond, kitalálom, megépítem, megjavítom, megszervezem. Most meg ettől, hogy egy nyavalyás csatlakozás széttört a jég nyomásától, átmeneti búskomorságba estem. Hogy nem gondoltam rá, hogy most akkor lehet el kell menjek Szigetszentmiklósra venni újat, a franc essen belé, hogy már megint nem megy simán semmi, mért kell mindig VALAMINEK lenni, hogy ... ahogy boldogult anyám szokta volt mondani "mindig b@szik valamit a kutya"! Szóval miközben korábban rengeteg teher volt rajtam, három iskolás gyerek, 42% SZJA, két demenciával terhelt idős szülő, miközben állásomból kirúgtak, és mellé még építkeztem, eszembe nem jutott, hogy bármi is legyőzhet, most meg elnyámnyilásodok egy törött vízcsőtől. Szerencsére a kedélyállapot hullámvölgy nem tartott soká, a megoldás is alighanem megvan, csak legyen végre meleg hozzá, mert ma reggel is fagyott, csak azért írtam le, mert egyrészt ez egy őszinte napló, másrészt fiatalok, tudjátok mi vár rátok.
Miután kint hideg van, olvasok. Már jóideje elhatároztam, hogy nem veszek több könyvet, mert van vagy 3 méter könyv restanciám kiolvasni. De amkor még J-vel járkáltunk a Péterffybe talpig beszarva a vastagbélráktól, a könyvszekér
mellett elmenve feltűnt Merle "Francia história"-ájának három kötete. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_hist%C3%B3ria ) Egyet olvastam már belőle, sőt meg is van valahol itthon, de nem emlékeztem rá melyik, így megvettem mindhármat. Aztán mivel izgatott a történet, megrendeltem még kettőt a netről. Az első hat kötetből így megvan már öt. A vallásháborúk korában játszódó izgalmas mesefolyam alapos történelmi kutatás nyomán születhetett, és az ember a sorok olvasása közben szinte állandóan arra gondol, hogy SEMMI nem változott azóta az emberi gondolkodásban, viselkedésben, legfeljebb olyan apróságok, hogy a Louvre királyi palotában ha valakire rájön a szarás, már nem könnyít magán, magától érthetően természetes módon bármelyik földig érő függöny mögött. De az emberek vallási felekezeti alapon ugyanolyan esztelenül hazudoznak, és gyilkolják egymást, és a hatalmasokat ugyanúgy a személyes zsarnoki ambícióik vezérlik mint ma, és úgy tűnik akár holnap és holnapután is. Abban persze nem vagyok biztos, hogy hasznos e az számomra, ha nap mint nap, immáron sokadszorra tapasztalom ezt az igazságot, de abban biztos vagyok, hogy AZ nem hasznos, hogy az emberek többségének ilyesmi egyáltalán eszébe se jut.
Más. J is öregszik. Nincs kedve főzni, megunta. Megértem, ő is mentálisproblémásodik mint én. Régóta emlegeti, hogy megunta a konyházást, rendeljük a kaját. Miután nekem szinte mindegy mit eszek, húztam az időt a döntésben, nekem jó, ha hetente egyszer főz valamit, én egy hétig elvagyok ugyanazzal a kajával, még ha a vége felé a penészt le is kell kanalazni a tetejéről. De nekem mindig az üzemi konyha, vagy a menza kaja jutott róla eszembe a szagokkal és az állaggal. Na addig rágta a fülemet, míg rászántam magam. Harmadik hete esszük és NAGYON elégedett vagyok vele. https://www.teletal.hu/etlap?_gl=1*7d0b24*_up*MQ..*_gs*MQ..&gclid=Cj0KCQjwv_m-BhC4ARIsAIqNeBvHgxwm-lg52Q7kAn1k0r2WfX9NQ1CG0DD_b6-GAADeku0gKe3D_gkaAn_EEALw_wcB Minden amit idáig hoztak finom volt, az adagok kielégítőek és az ár sem lesújtó.
