Hüm...lesz mit kompenzálni holnap is. Tegnap nyomtam a vereteket odakint a műhelyben (csak úgy érzékeltetés végett, olyan 100 körül lehet már a rettenetesen szívós saválló acélba való furkálások száma), aztán meg J-vel alaposan körbetörtük a jeget Amapola körül (olyan 0.5-5cm vastag volt), ami valószínűleg felesleges volt, mert mára a meteorológusok által prognosztizáltnál még tán jobban is megenyhült az idő, szóval aligha lesz egyhamar korcsolyapálya, mert lehet, hogy minden jég elolvad ha így megy tovább. Merthogy egész álló nap esett, szemerkélt, zuhogott, csepergett az eső, mikor milyen intenzitással, de egy percre abba nem hagyta, én pedig, és itt térek vissza az első mondatomra, még az orromat se dugtam ki a hajóból. Idebentről nézzük ahogy a madarak, leginkább cinkék seregestül látogatják az etetőt, mindenféle benti kellemes elfoglaltsággal múlatjuk az időt, se testem se lelkem nem vágyik a jó meleg szalont elhagyni. Mindig van pár napi tüzelő betárolva a cockpitba, J juhtúrós sztrapacskája kitart még vagy két napot, főzni nem kell, talán csak a kenyerünk fog elfogyni hétfőre, de addigra csak eláll az eső.
Patkányfronton semmi pozitív, rendkívül okos ellenfélt fogtam ki, a csapdákat gondosan kerüli, miután minden korábban számára megközelíthető ehetőt behoztunk odakintről a zárt belső terekbe, körberágta annak a padládában lévő műanyag doboznak a tetejét amiben J a torta oldalára való mandula szeleteket tartotta, de amikor a csapdába is ilyen mandulát raktam (az ott lévő dióbél és napraforgó mellé) azt érintetlenül hagyta, miközben a csapda környékére szórt napraforgómagokat begyűjtötte. A vereség érzete kezd erőt venni rajtam.
19:53 Persze ezt nem gondoltam komolyan. Olyan nincs, hogy én valamit ne tudjak megoldani. Most az az ötletem támadt, hogy megragasztom a nyavalyást. http://kertbaratbolt.hu/catalog/product_info.php?products_id=9452&osCsid=e611a6a576741e7da88058552554ecb8