Emlékezetblog Intermezzo.
Nehéz dolog az emlékezés így fél évszázad távlatából. Persze ha az ember szűk körben mesél azt "hazudik" amit csak akar,...na ide beszúrok egy történetet. A tengerész hazaérkezik szabadságra a falujába és a kocsmában meséli a csodálatosnál csodálatosabb történeteket, az ismerősök meg szájtátva hallgatják. Persze a fele se igaz, de hát ki tudja ellenőrizni? Aztán egyszercsak megemlíti a repülőhalakat (https://www.youtube.com/watch?v=bk7McNUjWgw ). Mire felcsattan a hallgatóság " Elmész te a πcsába! Amit idáig meséltél, még csak elhittük, de hogy A HAL REPÜL, az azért már mégiscsak túlzás!" Na szóval én viszont olyan mesélésbe kezdtem amit sokan olvasnak, köztük olyanok akik ott voltak és kritikus szemmel és esetleg az enyémnél jobb memóriával rendelkeznek. Na egyikük rámírt és néhány tévedésemet helyesbítette. Nem érzem a mesefolyam szempontjából jelentősnek az eltérést az igazságtól, ezért utólag nem írom át a korábbi bejegyzéseimet, de ahogy Rejtő egyik regényhőse mondja "a vasútnál első a pontosság" itt teszek néhány kiegészítést.
1.Tévesen állítottam, hogy "...Magyar építésűek voltak az említett hazajárók és az úgynevezett "norvégok", ezek úgy kerültek a céghez, hogy a hajógyár norvég exportra gyártott hajókat, de hat darab a nyakán maradt valami okból, ezért azokat a MAHART kapta meg használatra. Ezek voltak a TATA, HEREND, HÉVÍZ, DEBRECEN, HAJDÚSZOBOSZLÓ, és a SOMOGY.", ezzel szemben csak négy darab volt "igazi" norvég exportból maradt, a HAJDUSZOBOSZLÓ szovjet, a SOMOGY meg finn exportból maradt a magyar állam nyakán és kapta meg a MAHART. Továbbá ugyanezen fejezetben abban is tévedtem, hogy a DUNA TISZA és a RÁBA, azaz az öreg német hajóknak nem volt kettős feneke, és vízmentes válaszfalai, csak a válaszfalak nem mentek fel e felső fedélzetig (pont mint a Titanicnak") és a kettős fenék nem volt információim szerint mindenütt vízmentesen szekcionálva.
2 Bár úgy írtam, az M/S BUDAPEST nevű hajómról, hogy "...ha jól emlékszem - 8500 tonna hasznos hordképességével..." , de ezek szerint rosszul emlékeztem, mert bár a Hajóregiszter 7000 tonnásnak közli, az K P kollégám szerint (aki nálam sokkal többet hajózott és neki mint gépésznek a szakterülete, tehát igaznak kell elfogadjam), csak 6260 tonnás volt. Továbbá azt is tévesen állítottam, hogy a hajón volt a tengervízből desztillálás útján édesvíz előállító és a főgépe menetben nehézolajjal üzemelt, alighanem a PETŐFI-n (amiről később fogok írni) szerzett élményeimet kevertem ide, mert ott volt "sóevő" és nehézolajüzem. Ezért az ott említett kazánrobbanás is nem a BUDAPEST-en, hanem a PETŐFI-n történhetett.
Továbbra is fenntartom a tévedés jogát, de ha valaki pontosítani akar, akkor majd javítok.
MÁS. Miután egy hetet hevertem mint egy darab fa ( és erre még rátett, hogy közben kétszer is Pestre kellett vonatozzak), még a PC elé kiülni is fájt, kínomban TV-t néztem, mert még az olvasáshoz feltámaszkodni is fájt. Na én olyan vagyok, hogy nézem a "Magyar filmek mozija" csatornát is. Valamikor a maga idején láttam a "Nyár a hegyen" című filmet és emlékeztem rá, hogy benne volt a "Kishamis", ezért most is megnéztem. Hát mára a film, BÁR az "újszülötteknek" érdekes lehet, de azon túl, hogy mai érzékszerveknek vontatott, mondhatnám unalmas, de egy teljesen felfoghatatlan ellentétet boncolgat. A bolsevizmusnak a "létező szocializmusba" való átmenetének akkori folyamatát elemezni olyan értelmetlen ma már, mint a hulla boncolása során elemezni, hogy melyik szerve okozta a halált (tudom, tudom, a tanulás szempontjából fontos az orvostudománynak, de miután az ember legalapvetőbb tulajdonsága, hogy SEMMIBŐL se tanul, ez a politikára nem vonatkozik). KÜLÖNÖSEN annak a fényében, hogy a való élet eme pillanataiban is a többség demokratikus jóvoltából a régiekhez hasonló kártékony kontárok dirigálják az országot, azaz azon kívül hogy a proletárdiktatúrát felváltotta a bugrisdiktatúra, az égvilágon semmi nem változott, ugyanúgy rohan az ország a semmibe mint 1951-ben, azzal a különbséggel, hogy immáron nem külső nyomásra, hanem a saját NEMZETI többségi akaratunk szerint. Csináltam is ehhez egy mémet.
Ami nem jó, szegény J-nek fájnak a térdei ahol ráesett, szóval dupla okból fexik, én ugrálok amikor nagyon kell, szerencsére (lekopogom) úgy tűnik a derekam rendbe jött. ISMÉT bebizonyosodott, hogy az számít a legtöbbet, hogy az embernek vannak e barátai, második napja azt esszük amit Icuka főzött ránk, és még holnap is azt fogjuk.
