Ma is, mint már annyi éve munkával ünnepeltem. Nem jó nekem semmi. Ahogy szoktam volt mondani, még a sz@r is keserű. Pár napja még azért nyafogtam, hogy felszáríthatná már a sarat a szél, ma meg olyan szél fújt, hogy hiába sütött a nap hétágról (mondjuk mindössze 4 fok volt) majd lefagyott a kezem a decken. Merthogy csináltam pont 100 db 6-os furatot a gunwale peremébe. Véletlenül pont ennyi lett, pedig nem számoltam és nem is mértem a távolságokat csak úgy sacc per kábé, oldalanként 45 és a farnál 10. No szóval a szél, a hideg, meg az, hogy a kézközelben szívja be a fúrógép a levegőt, megtette a magáét, úgy fázott a kezem, hogy párszor abba kellett hagyni és a kályhánál megmelegíteni, mert már fájt. Amúgy is rájár a rúd a kezeimre, a sok faportól kiszáradt bőröm kirepedezik a körömágyaknál (bezzeg ha kenném a "VT" könyvkuncsaftom kenőcsével, amivel akkor lepett meg, amikor látta a blogban a vízhólyagjaimat), tegnap meg kiugrott a kezemből a fúrógép a jó kis NDK-lyukfűrésszel és amikor hülye fejemmel reflexszerűen utánakaptam, megpróbálta levágni a bal hüvelykujjamat. Szerencsére nem sikerült neki, de jól belevágott az első ujjperc hajlatába, annyira fájt le kellett üljek, mert kiment belőlem az erő, az is hogy felmerült bennem, hogy abbahagyom aznapra a munkát, de aztán ahogy jóanyám mondta "meggyaluszott" a fájdalom, így folytattam a munkát, némi papírzsebkendővel és szigetelőszalaggal (ez a legjobban bevált sebkezelési eljárásom, előtte alaposan kiszopogatom a sebet) megszüntetve a vérzést.
Visszatérve a munkára, a furatokat egy-egy ecsetvonással, rozsdagátló alapozóval lekezeltem, nehogy berozsdásodjanak, amíg helyükre kerülnek a szegélylécek. A decken a munkát négy-ötóránként, a ragasztó kötésidejének megfelelően megszakítottam, hogy újabb távtartókat ragasszak a járóba.