Megjött a Viza! Éppen ebéd utáni álomba zuhantam, amikor félálomban nagy motorzúgást észleltem, na mondom ez vagy valami kamion-daru manőver, vagy hajó, de hiányzott a talajremegés, akkor meg csak hajó lehet, tán megjöttek a régi cimborák a partraszállóhajóval. Azzal tovább aludtam. Felébredvén látom ám, hogy a helyén áll a hajó. Átmentem, elmesélték a kétszeri sólyázás, a fenékmunkák, hajócsavarcsere és a rengeteg bénázás viszontagságait. De úgy tűnik, megvolt a hatósági vizsga és apró hiányosságok kijavítása után végre annyi idő után (előbb kezdték az elvileg menetkész hajó javítgatását mint én az Amapola építését) meglesz az érvényes hajólevele a hajónak.
Folytattam a szegélylécek illesztését, ragasztását. Sokkal komplikáltabb mint gondoltam. A jobboldali sorból ragasztottam egy adagot, aztán amíg a ragasztás kötött, megcsiszoltam a rudakat, amiket tegnapelőtt lelakkoztam és felraktam a következő réteg lakkot a rudakra, egyet meg a gázpalackos ládára. Délután leszedtem a szorítókat és a baloldali sorból is összeragasztottam egy adagot, az holnapig megköt. Úgy néz ki két adagot (kétszer három méter) tudok egy nap megcsinálni. Ez, mivel 27m a hajó körben, három réteg, azaz két sor ragasztás, tehát 54m, eltart majd néhány napig. Ahogy nő a hossz, úgy lesz egyre nehezebb odapróbágatni a hajóhoz. Az, hogy majd műhelyben előregyártom és egyszerre rakom az egészet a helyére, csak egy álom volt, minden illesztést a hajón kell összarakni, a műhelybe visszavinni, ha minden nyílás (korlátlábak és vantnik bekötőpontjai)pontosan stimmelnek és ott tovább ragasztani, megint kihozni, stb.
Megvan a negyedik női olvasóm, az összlétszám idáig 123.