Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Csütörtök.

2009.06.11. 07:22 :: A Tengerész

No helyreállt a rend. Hazajöttünk, megreggelizek és megyek a hajóra.

Mostmár este van, jól eláztam hazafelé. Iszonyú szélvihar söpörte el a döglesztő hőséget, amiben napközben izzadtam. Végre helyére került a hátsó árboc-bölcső. Amikor motorozok hidakkal tarkított folyókon, csatornákon erre döntöm le a dúcokat. Egybe nem tudtam lefotózni, mert nincs annyi deck mögötte, hogy eltávolodjak. Ezeket  is a tükörhöz támasztott létráról csináltam. Korábbi elképzelésem szerint csak a fa alatt fekvő laposvasakon át felfelé behajtott csavarok tartották volna, de gyengéllettem és a két láb mellett befogó kengyeleket hegesztettem fel 10-es átmenő csavarokkal. Így már elég erősnek vélem. Annyira elégedett voltam magammal, hogy mint főnök ki is tüntettem magamat a beosztottat! Alatta az érettségiző ballagótarisznyám. A pogácsa és a 10 fillér útravaló már nincs benne, elherdáltam. Amúgy a zászlót apám kapta annakidején, akitől dolgozni tanultam. Azt hiszem megvan velem elégedve amikor lenéz rám odafentről.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr401178054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2009.06.12. 08:35:21

Tengerész, nem fognak nagyon hiányozni ezek a dolgozós évek, ha kész lesz az Amapola? Így csak az dolgozik, aki minden percét élvezi.

AdSa 2009.06.12. 21:22:43

A közelmúltban rendeztem Apám és Anyám rám hagyott dokumentumait, az "élmunkás zászlókat". Ők, - a háború utáni akkori fiatal nemzedék - jobbára ilyeneket hagytak ránk, és a hitüket, hogy lesz majd ez valaha még jobb.

Néha elgondolkodok azon, hogy talán jobb is nekik, hogy elmentek. Tűrtek és dolgoztak, hogy majd egyszer nekünk...
Nem tudom, Apám mit szólna a mai hektikus napokhoz, hetekhez, hónapokhoz.
Igaz, aktív éveink alatt mi sem tettünk másképp, nem jutott valahogy idő a politizálásra, nem jártunk tüntetésekre. ( Látod ez az, ami abszolút nem hiányzik az életemből ! ) És aban bíztunk, hogy majd a gyerekeinknek...
Tényleg ? Nekik valóban jobb lesz?

A héten utánajárok merre van a ballagó tarisznyám.
süti beállítások módosítása