Az az igazság, hogy én egy mázlista vagyok. Most pl ezzel az árbocozással. Ugye volt a problémám, hogy honnan veszek annyi szorítót, amennyi ahhoz kell, hogy a hosszú fákat összeszorítózzam a rétegelve ragasztásnál. Hát elköltözött az Amapola melletti csarnokrészből a speditőr cég és jött helyette egy asztalos Kft. Minden különösebb gazsulálás nélkül sikerült összeismerkednünk, (onnan hordom a kannámban az ivóvizet negyedik éve) a tulaj, meg a főasztalos meg is nézték nemrég a hajót és nagyon tetszett nekik, szóval ma minden további nélkül kisegítettek 20db szorítóval. De van nekik még vagy kétszerennyi. Nekem is van kb 15db, ezzel a rudazatom nagyrészét össze tudom ragasztani. A hosszú főárbochoz majd még elhozom a KJ től is ami neki van. Szóval csak összejön ami kell. Azán. Mondom kellene a megmunkáláshoz egy ropánt (eresztőgyalu). Na ez egy kihalt szerszám. Ma gépesített korunkban már nem igazán létezik. Apámnak volt valaha, de a sufni pont ott ázott be ahol a polc tetején volt és szétrohadt. A maradéka akkor került a kukába, amikor a kertes házból a panelbe költöztünk, akkor sok kincs veszett kárba. Na szóval a gyalu. Ma délután kiviszem a kutyáknak a portához a csontokat, közben elbeszélgetek a gumicsónakszervizes cimborával, aki a most vásárolt 14 éves Mitsubishi mikrobuszát, legújabb szemefényét tuningolja. Szóba kerül, hogy árboc, meg ropánt, hogy nehéz ügy. Jelentőségteljesen rámnéz, ujjával a levegőbe bök, majd elindul és jelzi, hogy kövessem. Megyek utána a szentélyébe ahol mindenféle csónakroncsok, akasztott emberre emlékeztető búvárruhák közt egy polcon kosárban kotorászik és előhúzza belőle a nagypapája ropántját. Ezt itt!
Szinte kifogástalan állapotban. Szóval mondom, hogy nekem csak kívánni kell és máris megvalósul.
Na ma megköptem a markom, elhoztam 20 db szorítót az asztalosoktól.
A tegnap meggyalult fákból a középső kőris deszkát széltében méretre fűrészeltem és hogy ne tudjon a három réteg fa elcsúszni szorítózáskor, öszefogtam és 8-as fúróval öt helyen keresztülfúrtam, majd amikor már megkentem minden felületet ragasztóval, mielőtt megszorítottam volna, a furatokon át 8-as köldökcsap lécekkel "összeszögeltem" őket. Így nem tudtak egymáson elcsúszni.
Most 24 órát szikkad. 3,50 hosszú, ráraktam 35 szorítót. Csak elég. Merthogy az öreg asztalosok azt mondták: "Nem az a ragsztó ragaszt ami a két fa közt van, hanem ami kijön!" Másszóval annál erősebb a ragasztás, minél jobban össze van szorítva a két anyag.
