A helyes megoldás nem mindíg az amit az ember zsigerből elsőre akar. Bennem erős a késztetés, hogy mindíg mindent egyedül megoldjak, de rájöttem, hogy ez a ponthegesztősdi egy kályhacső kedvéért marhaság. OK, ha ment volna egyből, rendben van, de most azzal kínlódni, hogy lesz trafó... Kiötöltem, hogy elmegyek a műhelybe ahol kilóméter számra gyártják a különféle saválló kéménycsöveket és megbeszélem, hogy mekkorára szabjam le az anyagomat, aztán ők meghengerítik, megkorcolják a könyökök darabjait és összehegesztik. Így felhasználom az anyagomat, tehát spórolok az árból és nincs kínlódás. Csak persze kérdés, hogy hajlandók e rá. Nos minden további nélkül. (ráadásul szinte útbaesnek, Amapolára menet a villamos ott megy el 100 m-re tőlük) Reggel beugrottam hozzájuk, megbeszéltem, lemértem a sablonjukról mekkora kell a 100-as könyökhöz és mekkora a ráhagyás a hegesztésnek, Amapola mellett kiszabtam az összes anyagot a munkaasztalon, mivel lássatok csodát, se eső nem esett (bár reggel amikor kiléptem a kapun, gyengén havazott 10 percig, csak hogy rámijesszen) se viharos szél nem fújt , sőt a délelőtt közepére a reggeli plusz 4 fok is felment nyolcra, és visszaautóztam a műhelybe vele. Holnap délutánra igérik, hogy kész, azaz hét végén begyújthatok a kályhába. Délután a kályha melletti falakat borítottam be a saválló lemez maradékával. Ez nem égésállóság miatt kell, a falak bakelitból vannak, inkább esztétikus, könnyen takarítható felületet adnak.
Csütörtök.
2009.03.26. 19:12 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.