Az a helyzet, hogy miután üzembe helyeztem a villanyboylert, valahogy gondoskodnom kell a víz tágulásának helyet adni. Korábban egyrészt nem üzemelt, másrészt ha a napboyler melegítette a vizet a rugalmas gépházi boyler engedte a tágulást. Most viszont, a szódásballonból gyártott boyler nem változtatja a térfogatát és miután a rendszert teljesen légtelenítettem csak a műanyag csövek képesek némi rugalmasságra, de ezt nem akarom állandóan próbára tenni. Ma ráraktam egy manométert a napboyler leeresztő csonkjára és megmértem a rendszerben a nyomásviszonyokat. Ha beindítom a szivattyút a rajta lévő nyomáskapcsoló 2,5 bar-nál kapcsol le. Minden nyomást elengedtem, elzártam a csapot és bekapcsoltam a villanyboylert, amire kikapcsolt 0,5 bar nyomást "tágul bele" a víz a rendszerbe. Mondjuk ez nem jelentős, amikor alkalmanként 2,5 bar is van benne, de ha mondjuk egyszer úgy döntenék, hogy kényelmi szempontból átállok hidroforos üzemre, tehát a nyomáskapcsoló állandóan tartja a 2,5 bar-t és a csapok nyitogatásával fogyasztok, nem nyomógombozással és mondjuk hidegebbről indul a víz, és megemelem a boyler hőmérsékletet is, lehet a tágulás okozta nyomásnövekedés akár + 1-2 bar is, amit már nem szívesen engednék rá a hálózatra. Bár valószinűleg ez túlzott precízkedés részemről, de mivel éppen van egy kis-, amúgy családi ház központi fűtéshez való tágulási edényem (korábban is erre szántam, de az első rugalmas boyler amit most kihajítottam feleslegessé tette), kivittem az autógumishoz és felnyomattam 1,5 bar-ra, de ahogy most jobban végiggondolom, holnap rányomok még egyet. (lám erre is jó a naplóírás, átgondolom mit tettem és egyetértek e még vele) Csináltam neki egy tartót, amit lefestettem, holnap ha megszárad, felszerelem a gépházban. A tágulási edény jelentősebb nyomásemelkedés nélkül pufferolja majd a hőtágulás során keletkező néhány deciliternyi vizet, 2,5 bar alatt pedig semmilyen módon nem fogja befolyásolni a nyomásviszonyokat. (amikor elsőre 1,5-re találtam ki úgy gondoltam dolgozzon egy kicsit a gumilabda a fazékban, de most meggondoltam) Nekiláttam összeszedni az apróságokat a konyhai mosogató bekötéséhez, szinte mindenem van, mert már vagy két éve, hogy bevásároltam ami kell, csak egy tömítés hiányzik a lefolyóhoz, meg két 3/8-os csatlakozó. Ez idáig a mosogató lefedve szerszámos pultként üzemelt, de ha többször is kint leszünk ne kelljen már Juditkának a headben a mosdókagylóban szerencsétlenkedni a tányérokkal.
Amikor meghoztam az üres acéltestet és elkezdtem beépíteni Amapolát, fel kellett szerelnem egy "villanyórát". Felírtam rá filctollal a kezdő állást meg a dátumot. Nos tegnap reggeli közben ránéztem, holnap lesz pontosan három éve, hogy nekiálltam. A három év alatt kevés híjján elfogyasztottam 700 kWh-nyi villamos energiát. Rengeteget ügyesedtem, sok szakmai fogást tanultam a saját káromon, szinte sajnálom, hogy ez az utolsó "művem". Elnyűttem három munkásnadrágot, két pár cipőt, szereztem pár tucat apró sebet, igazán komoly baleset, lekopogom nem ért. Hogy mennyi pénzt költöttem el, szándékosan nem számolom. Eredeti elképzeléseim szerint a hajónak már készen kellene lennie, de hát kicsit nagyobb munkának bizonyult, mint amire annakidején gondoltam. De azért jövő ilyenkorra reményeim szerint kész leszek. Már persze amennyire egy hajó valaha is kész lehet, mert teljesen soha. Ez nem olyan mint egy autó.
