Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

első rész, mentés a régi naplóból

2008.01.26. 20:58 :: A Tengerész

2006. február 9.

Az úgy kezdõdött, hogy könyököltem valamelyik híd korlátján Párizsban és néztem, hogy úszik el a Szajnán a dinnyehéj, amikor jött egy hajó, amit formájáról holland önjáró árúszállító bárkának néztem, de közeledvén elolvastam a nevét, "Helvetia". No, vajh, holland, vagy svájci lobogót lenget a szél a "fõhelyen" ami hozzá nem értõknek a hajó fara , a tat, ahol a honi lobogót köteles viselni minden hajó. Hát kérem szépen se egyik, se másik, hanem a kék alapon 12 csillag körben. Akkor, mi még egy évnyire voltunk az EU tagságtól, de belém vágott a felismerés, hogy ezek határok nélkül, oda hajóznak ahová akarnak, én is így akarok élni! Az elhatározást tett követte. Vagy egy évig terveket, rajzokat gyártottam, számításokat végeztem, milyen legyen az a hajó, amivel Európa belvizein és tengerein járhatok. Van a Balatonon egy hajó, a "J VERNE" mely különösen megragadott klasszikus formájával. Elhatároztam, hogy megépítem másfélszeresre felnagyított mását.  Így fog kinézni.

  Kedves tulajdonosa, tervezõje és építõje Balogh István, "Páter" kölcsön adta a rajzait, ezek alapján indult a tervezés. Egy hajó felnagyítása (vagy lekicsinyítése) nem egyszerû dolog, a hossz egyenesen-, a felület négyzetesen-, a térfogat köbösen növekszik, ezért nem lehet pl. modelleken mindent kikisérletezni. Ráadásul a Verne fából épült, én pedig némi tépelõdés után az acél hajótest mellett döntöttem, ami a hajótest teljes újratervezését tette szükségessé. Sokan kérdezik, miért nem a "modern" mûanyagot választottam, vagy ha már annyira törekszem a hagyományok követésére, miért nem fát használtam. Nos a fa rendkívül csábító, ráadásul eléggé értek hozzá, de tudni kell, hogy még a korszerû felületvédõ eljárások alkalmazása esetén is, élettartama sokkal rövidebb mint a vasé, karbantartási igénye pedig óriási. Egy hajón amúgy is rengeteg a munka, ezt még megtöbbszörözni a -kétségtelenül csodálatos, de- munkaigényes anyag miatt, meghaladja erõimet. Mûanyagból pedig nem lehet csak úgy hajót csinálni. Sokan nekifogtak már és mire befejezték, (ha eljutottak odáig) mind bánta már, hogy nekifogott. Õsmintát kell csinálni, majd sablont arról, amibe bele lehet kenni a héjat, csak sorozatgyártás esetén éri meg, mert a sablon ára kb. két hajó árába kerül. Továbbá. Ha az ember egy ekkora méretû hajóval közlekedik a folyókon, csatornákon, gyakran kell beállnia olyan zsilipekbe, ahol mellé besorol mondjuk egy 1500 tonnás uszály. No most képzeljük el, hogy a zsilipkapu nyitásakor az uszály kissé odaszorítja a hajómat a zsilip falához. Egy mûanyag, vagy fa hajó ettõl összeroppanhat. Sokat gondolkodtam még betonhajón, ez a ferocement technológia csak nálunk ismeretlen, komoly hajók épültek így a világban, de végül is egyszerûsége, könnyû építhetõsége, javíthatósága, karbantarthatósága miatt terveztem egy kétárbocos sarkos építésû, két vízmentes válaszfallal (valóban az, nem úgy mint a Titanicon) három szekcióra bontott rendkívül erõs 40 lábas (12m) acél hajót. A fenék- és medersor 6-os, az oldalsor 4-es, a deck és felépítmény 3-as a mestersor ismét 6-os acéllemez. Bármely szekció (hátsó kabin, szalon, orrkabin) lékesedése esetén megõrzi úszóképességét, megfelelõ felszerelés esetén korlátlan körzetben hajózható.

Nem lévén birtokában a modern szoftvereknek, mindent kézzel kellett végigszámoljak, bár a végén a Marton Gyula ZX spectrumra (!!!) írt programjával leellenõriztük, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor a kész testet bedaruztam a Dunába és pont úgy úszott ahogy terveztem! A hajót ekkor megkereszteltük, ahogy kell, kedvenc édes muskotályos pezsgõnket hozzácsapva lett a neve "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá . Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonay, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarthy, esetleg Székesfehérvár.

Kicsit elõreszaladtam. Ahogy kész lettem a tervvel, miután még a Dömel Vili (akinek ez tanult mestersége, nem olyan amatõr mint én) még átnézte és büszkén jelentem nem talált benne igazi hibát, kezdtem az építéshez. Sajnálattal kellett lemondanom eredeti (nagyon)nagyratörõ tervemrõl, hogy az egészet magam építem meg. Ez mûködhetett volna, ha -mint Joshua Slocum- deszkára deszkát építek, de be kellett látnom, hogy többszáz kilós acéllemezeket nem leszek képes egyedül bedolgozni. Ezért a terv alapján megépíttettem a testet és ezután kezdtem a kézimunkát. Aki úgy gondolja, hogy a nehezén ezzel túl voltam, az gondolja végig, hogy ha egy ház tetõ alatt van ami legjobb esetben is csak 33% készenlét,(de ha a legkorszerûbb gépészetet, plusz lakberendezést is belevesszük, akkor csak 20) nos a hajó egy háznál kissé bonyolultabb, mondjuk pl. a házon nincsenek árbocok és vitorlák, a bútort meg nem lehet megvenni a boltban, mert mindent méretre a helyszinen kell megcsinálni, hogy passzoljon a falak görbületéhez.

A hajó immáron a Duna vizén megkereszteltettvén, Csepelen a parton áll 2005 áprilisa óta és nap mint nap valamit dolgozom rajta. Ez persze, fõleg most télen, nem jelent igazi rajta létet, sajnos a nyáron munkahelyi elfoglaltságom még a hivatalos szabadságom kivételét se tette lehetõvé, így nem készültem el a középsõ, a szalont a konyhával és a fürdõ/wc -vel magába foglaló szekció hõszigetelésével, ez okból fûteni sem lehet, a belsõ hõmérséklet megegyezik a külsõvel, a falak sugározzák a dermesztõ hideget. Viszont van rengeteg rész, amit mûhelyben elõ lehet gyártani és majd tavasszal beépíteni. Ami 2005 végéig elkészült:

A fenék és oldal kétszeri festése, közben gletteléssel és csiszolással, a deck és felépítmény háromszori festése. Ez azért volt nagyon sürgõs, hogy a tél ne tehessen kárt a hegeszthetõ (ez azt jelenti, hogy hegesztéskor nem ég lánggal és nem szabadul fel mérgezõ gáz) ám nem idõjárásálló alapfestéssel, homokfúvás után lekezelt hajótestben. Viszont csak azután lehetett elkezdeni az ecsetelést, amikor az összes kábelátvezetõ, ki-befolyó-,(vizek, villany, szennyvíz, fekália szippantó, üzemanyag) kémény-, szellõzõnyílást, korlát tartót fel- illetve behegesztettem, különben leégett volna a friss immár nem hegesztésálló festés. Összesen 1500 liter édesvíz- (4 db), 800 liter gázolajtank (2db) mûhelyben készregyártva és hajóba hõszigetelten (hogy ne legyen kondenzvízképzõdés a hozzáférhetetlen helyeken ami belûlrõl korrodálja a testet)beépítve, 8db ablak beszabva, beépítve, fux- szalon- és hátsó kabin tolótetõk (a rend kedvéért a tetõket nem én csináltam, hanem a Komár Józsi) szalon-fürdõszoba válaszfal beépítése. A középsõ szekció belsõ hõszigetelése (8cm vastag, Armaflex, Therwoolin, Polyfoam szendvics) 60 %-ban kész, belsõ borítás a mennyezeten 2cm vastag borovi fenyõ, illetve 8mm vastag fehérre fújt bakelit lemez. Elkészültek a fedélzeten a fix acél korlátok. Megtörtént a fix tartók készítése és behegesztése, amik a hidak miatt ledöntött árbocokat fogják tartani a folyókon való motorozáskor. A közép- és hátsófelépítményre külsõ kõrisfa kapaszkodókat szereltem ,( a fa gépmunkáját itt is a Józsi csinálta a szuper gépével) õsszel befedtem a cockpitot trapézlemezekkel. Ez nagyon sokat segített, úgy minusz két fokig (eddig bírtam) csapadékos idõben is tudtam kint dolgozni.

Jut eszembe, motor. Egy ekkora hajóba való dieselmotort újonnan nem tudtam volna megfizetni. Tehát megvásároltam egy roncs Mercedes 240-es motorját, ami úgy nézett ki, hogy kiautóztam vele (még éppen mûködött és pár napig a forgalmija is érvényes volt) a Székely Boldizsár volt tengerészkollégám érdi mûhelyébe. Az udvaron 2004 végén éppen a havazás beállta elõtt egy nappal kiszedtem a motort, a kasznit elvitte a Papp Tibi, az autó gazdája. A mûhelyben ízekre szedtem, kosárban elvittem a Mészáros mûhelybe, ahol az összes motorfelújítási gépmunka elkészült. Az összerakásban segítségemre volt egy a motort és a paramétereket ismerõ motorszerelõ. Az adagolót szakmûhelyben beállították a gyári paraméterekre. A gép padon való beindítása után készítettem el a motorbölcsõt, erre szereltem három kereket, hogy mozgatni tudjam az immáron 200 kiló körüli cuccot. Így tudtam szállítani, kocsiba ki- be rakni, a mûhelyben mint a gyerekkocsit tologatni. Merthogy ezután kellett megoldanom a kihajtást az irányváltóval. Tehát a hajtás: Mercedes (70 LE) motor Zetor traktor kabin gumibakokon, IFA tengelykapcsoló tárcsa IFA bordástengelyen kapcsolódik egy 1500-as LADA Hardy tárcsás tengelykapcsolón keresztül a Technodrive irányváltós hajtómûhöz. A hajtómû egy SOLÉ Hardy tárcsán keresztül hajtja az egyenes kihajtású, házilag esztergált, zsírkenésû-, bronz csapágyperselyekkel ellátott tönkcsõbe szerelt csavartengelyt, mely egy Solé propellert forgat. A tönkcsõ, csavartengely, tömszelence, tengelykapcsolók esztergálását egy szélestudású (örök)ifjú barátom Poszlovszki Rezsõ végezte, könnyedén bánt a dögnehéz 40-es átmérõjû 1,50 hosszú rozsdamentes tengellyel, meg a 100-as átmérõjû, hasonló hosszú tönkcsõvel, hisz még csak 83 éves, (volt akkor,de mostanság is segít ha kell) 1940- ben szabadult a Ganzban, akkor még volt Magyarországon szakmunkásképzés. Amikor az egész összeállt, levittem a mûhelybe, ahol a test készült és az egész egység bekerült a hajóba. Csak annyit kellett csinálni, hogy a bölcsõrõl levágni a kerekeket és behegeszteni a fenékbe, meg a tönkcsövet körbevarrni a vízmentes válaszfalon és a tat nyílásán. Hogy biztos legyek az egytengelyûségben, erre az idõre a Lada gumi Hardy tárcsa helyett egy acél passzdarabot esztergáltam. Említést érdemelhet még itt a motor köpeny hûtése, mely a fenékben kialakított, 240 literes fagyálló folyadékkal feltöltött tér. Ez a zárt rendszer kiküszöböli a külsõ víz okozta esetleges dugulásokat, melyre ha Európa belvizein sekély, iszapos, vegetációtól dús vizeken haladok, sor kerülhet.( ezért terveztem midössze egy méter merülésû, széles lapos fenekû "long kieles"hajót) Ugyanezen okból lett a csavartengely zsírkenésû, mert a szokásos, amúgy tengengervízben rendkívül hatásos gumicsapágyat az iszap tönkreteszi. Terveim szerint ez a motor alkalmassá teszi a hajót max. 10tmf/óra (1tmf=1852m) állóvizi sebesség elérésére. A tervezett utazósebesség 1500-2000-es motorfordulatszámnál 5-6 tmf/óra, reményeim szerint az üzemanyagfogyasztás is aránylag kedvezõ (a próbautakon ki fog derülni) lesz ilyenkor.

Nos a hajó ezen a készültségi fokon áll jelenleg a Soroksári Duna mellett és várja a tavaszt.

 Betelelve elrakva Amapola, rajta Juditka.                                                

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Judit vibrátorral

 

 

 

csiszolja a tolótetőket. Lakkozni is nagyon tud.

 

 

A festés glettelés nem kis munka ekkora felületen. Kell legalább 5-600 mikron vastag védőréteg az acélfelületre. Egy réteg olyan 30-40 mikron, szóval kell belőle bőven.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány kép Amapoláról

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A szalon bejárati ajtaja a cockpitból.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr72312855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2010.12.11. 22:12:21

Ez mégiscsak 1 elég gyengécskének tünő autómotor. Nem lett volna jobb 1 használt hajómotor?
Mire való az a sok glettelés?

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2010.12.11. 23:32:44

@David Bowman: Nem olvasd csak tovább, nem rossz az a motor. használt amúgy sincs, új meg megfizethetetlen. Glettelés nélkül a felület nem elég sima.

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2011.03.01. 13:30:33

Most találtam a blogod, gratulálok!
Elkezdem előlről olvasni, aztán majd biztosan még kérdezek, bele-vauzok...
Első ránézésre gyönyörű a hajó....

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2011.03.01. 13:31:20

Most találtam a blogod, gratulálok!
Elkezdem előlről olvasni, aztán majd biztosan még kérdezek, bele-vauzok...
Első ránézésre gyönyörű a hajó....
süti beállítások módosítása