Nagyon jön a víz. http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html . Bár minket itt a Kisdunán nem érint a dolog közvetlenül, tegnapelőtt még ment az áramtermelés a Kvassay zsilip vízerőművében, aztán tegnap leállhattak, mert hirtelen csökkenni kezdett a víz alattunk vagy 30-40 centit, azaz lezártak mindent, de lent Tassnál még folyatták kifelé a vizet, hogy kisvízzel várják az áradást. Mindenesetre a tervbevett grillpartyból, pontosabban a viziúton való Kopaszigátra menésből nem lesz semmi, ilyen vízállás mellet zsilipnyitás nem lesz hetekig. Ilyenkor zárva van mindaddig amíg a budapesti vízállás 4m alá nem csökken. Mindazonáltal nagyon tartok attól, hogy kitartanak e majd a gátak, mert az már látszik, hogy ez nem egy gyorsan lefutó árhullám lesz. Mondom a várható kormánykomünikét ( azt, hogy Giro-Szász kezdi és Selmecy Gabriella meg Kocsis Máté fogja visszhangozni, vagy fordítva azt pontosan nem tudom).
"A" variáns ara az esetre, ha a gátak nem bírják a terhelést és bajok lennének: "Az előzőnyócév szocialista kormányzása elhanyagolta, bűnös felelőtlenséggel,... stb stb, sajnos ennek a levét isszuk...bla, bla, bla..". "B" variáns, ha megússzuk nagyobb baj nélkül: "Bár az előzőnyócév szocialista kormányzása elhanyagolta, bűnös felelőtlenséggel,... stb stb, de a fideszlétrehozta katasztrófavédelem hősies helytállása...bla, bla, bla...". ( Ja, a gátőrök a hajukat tépik a rájukzúdított közmunkások hadával mi a fenét kezdjenek) Mindemellett az igazság az, hogy a gengszterváltást követő VALAMENNYI kormány magasan lesz@rta (egészen pontosan forrásaitól megfosztotta, kontraszelektálta, lealázta, cafatokra szervezte) a vízügyet, pl. amikor a jelenleg államtitkári rangban kontárkodó Illés Zoli kijelentette, hogy nem ismer kártékonyabb lényt egy vízügyes mérnöknél. Nagyon szeretném, ha egy hősies médiamunkás most odadugna egy mikrofont bármelyik híradóban a Karátson Gábor, Hajósi Adrenne, Lányi András, vagy bármelyik Dunakörös zöld fundamentalista orra alá, mondja már meg bele a szemébe a gátak mögött rettegőknek kedvenc mondásukat, hogy " .. a vizeket békén kell hagyni, azok folyjanak úgy ahogy akarnak!".
Más. Májusi eső aranyat ér, csak nehogy úgy járjunk mint tavalyelőtt, hogy annyi esett, hogy minden elrothadt a földeken. Lassan egy hete nem tudok semmi komolyba fogni odakint, szegény Mihalik Péter Ráckevén a szabad ég alatt építi az új hajóját, 
elképzelem mennyit kínlódik.
12:10 Ma nem dolgozom. Utálom amikor bármibe belekezdek és gyorsan kell pakolni, mert jön az eső. Mert hiába van mondjuk idebent a tevékenység, akkor is, olyan nincs, hogy ne kelljen mindig szerszámokért kiszaladgálni a fuxba. Elbicikliztünk megnézni a Nagydunát. Rohan a víz rendesen, bár egyelőre éppen bent van a mederben, de ha azt nézem, hogy erre még jön 3 méter, hát kint lesz majd a HÉV sínig. A zsilipkapunál is alighanem be kell majd rakni a magasítást, mert nincs ennyi a tetejéig. A Lágymányosi híd pesti hídfőjénél már be van rakva az árvízkapu a Weiss Manfréd út felé vezető lejáratnál, két sor gerendapalánk közt egy méternyi homokzsák, ezt elég erősnek nézem, a többi helyen magas a part, itt nem lesz tán gond, de hogy a Római part hogy fogja bírni, az nagy kérdés. Már hallottam a Lánchíd, vagy az Info rádióban (már nem emlékszem pontosan) a "mobilgát körüli pánikkeltés"-t emlegetni, csak azt nem hallom, hogy a tervezett mobilgát ilyen magasságú víz ellen már nem védene, mindenféleképpen fel kéne rakni homokzsákokkal, szóval elég necces a dolog, kipusztul a növényzet, de nem elég a védelem, kifejezetten magyaros kompromisszum, a kecske is éhen döglik és a káposzta is elfogy. A parton áll egy régi Mahart épület, valaha hajósszállás volt, amikor még volt Mahart, voltak hajók és volt hajózás. Most rendőrök és egyéb szemmel láthatóan hivatalos személyek sürgölődnek az ajtajában. Ennek a földszintje biztos víz alá kerül, az egyik rendőrtől megtudom, hogy két hajléktalan lakik benne, azokat győzködik most, hogy menjenek velük hajléktalanszállásra. A kerékpárúton (fél szemmel az eget kémlelve) tovább kerekezünk, a hivatalos személyek közül rámköszön egy széles vállú 50-es férfi...de ismerős... de nem tudom hova tegyem. Ilyenkor mindig nagyon szégyellem magam, onnan lehet tudni, hogy az ember már öreg, hogy állandóan ismerősbe botlik, már ha ez a képzavar kerékpáron ülve is érvényes. Mindazonáltal sose megyek bele a Karinthy féle halandzsába, mintha tudnám ki az illető, én mindig azonnal bevallom, hogy bizony fogalmam sincs honnan az ismeretség. Na kiderül, hogy Bácskai János a ferencvárosi polgármester, itt szemlézi a dunapartján az árvíz-védekezést, mentegetőzöm, persze, hogy nem ismertem rá, "kentaurként" ismertem meg, a régi szép fa kajakjában itt a vízen Amapola mellett, de most hogy két lábon áll a parton egész másképp fest. Kíséretében van még többek közt egy kölyökképű rendőr őrnagy, nagy lehet a káderfogyás közegéknél, (és ezért gyorsabb az előmenetel) az "én időmben" (amikor Széplakon vertek az őrsön) még a főhadnagyok, századosok is legalább 45-50 évesek voltak. Nos a polgármester úrtól megtudom, hogy a régi Mahart épület lakója valami öreg hajós, hiába, a nosztalgia vízen, vagy ahhoz egész közel tartja azt akit egyszer "a mozdony füstje megcsapott", hogy egy újabb képzavarral tündököljek. Elkerekeztünk még a Petőfi hídig, de J nagyon aggódott hogy "megcsapkodja a fejünket az eső", ezért visszafordultunk, éppen akkor kezdett el cseperészni amikor bebújtunk Amapola ponyvája alá.
Ez a "megcsapkodja a fejünket az eső" onnan került a családi legendáriumba, hogy valamikor nagyon régen kikötöttünk a flottatúra kapcsán Balatonföldváron a Galamb szigeten a szokásos TVSK parton és kisétáltunk a városba. Visszafelé jövet már erősen tornyosultak a felhők és a dörgés, villámlás is közeledett, úgy hogy az akkor még picike lányomat karomra vettem, a fiamat meg kézenfogva siettettem, hogy szaporázzunk vissza a hajóra, mert jön az eső és megcsapkodja a fejünket. Na ez annyira megijesztette a piciny lánykámat hogy kétségbeesett sírásra fakadt azt kiabálva "Én nem akarom, hogy az eső megcsapkodja a fejemet!"
