Szotyósodik a jég, megmozdult a hajó, ahogy a napsütéses fekete oldalán felmelegedve leolvadt a jégtábláról. De még bőven járható, miközben a felszínen tócsák gyülekeznek, belevágva az ásót 3-5 cm mélyen még kőkemény. Még a csónakot se sikerült kimozgatni a jégből, pedig egész nap sütötte a nap, annyira körbefagyott. Éjszakára meg alighanem visszafagy nagyrészt ami nappal kiolvadt, szóval még egy darabig a jég foglyai leszünk. Ami persze egyáltalán nem fogság, hisz épp most tudunk könnyedén ki-be járkálni. Ki is használtuk a szép meleg napsütést és miután kifogyott a műhelyben felhalmozott raklapapríték, behordtunk négy vödör keményfa hasábot a Mihalik Péter féle ajándékfából. Ez azzal ami már idebent van kitart legalább egy hetet, szóval ha el is vágna az olvadás a külvilágtól nem leszünk tüzelő híján. Viszont a kenyerünk fogytán, azt holnap be kell spejzolni, vagy legkésőbb hétfőn.
Kész a dinghi bumja, egész nap azt csináltam, mert elég kacifántos darab, nem csak egy egyszerű bot, van rajta árbocvilla és külön bekötőpont a groszshottnak és az albának. Az alba ugyan nem korhű, ugye ez egy retro csónak, de kis csalás azért lehet benne, szóval az alba akkor még nem volt divat amikor ilyen dinghikkel csónakázott a nép, de szerintem enélkül nem lehet rendesen bő szélben vitorlázni. Apropos bum! Szerintem sokszor helytelenül írtam "bumm"-nak, hisz a német "baum" szóból és nem a kuka utas fejére mért ütésről kapta a nevét, amúgy van szép magyar neve is, "öregfa", nem is tudom miért nem használjuk.