Reggel kerékpárra pattantam (na jó másztam) és egy túlméretes hátizsákkal (kislányomtól kaptam karácsonyra, mert a régi már gyalázatosan nézett ki, bár magamtól ki nem cseréltem volna az biztos), meg egy műanyag ládával, olyannal, amit a horgászboltokban árulnak és passzol a kerékpár csomagtartóra megindultam a piacra. Úgy döntöttünk, hogy a nagy sikerre való tekintettel prolongáljuk a karácsonyi töltöttkáposztát, szóval savanyúkáposzta, füstölt és nem füstölt, darált és nem darált húsok bevásárlása, valamint pékáru volt a beszerzés tárgya. Nem mondom, hogy túl könnyű volt az út a még csúszós, meg havas járdán, kerékpárúton, de a Könyves Kálmán körút forgalmába nem volt kedvem belekeveredni. Azt hiszem ráfér egy alapos kenőanyagcsere valamennyi mozgóalkatrészre, mert ebben a hidegben alig gurult a jármű, ráadásul alaposan felöltöztem tekintettel a reggeli mínuszokra, ez se tette könnyűvé a mozgást, visszafelé meg megpakolva még keményebb volt az út, de ugye úgy szól valahogy a mondás, hogy "amibe nem halsz bele az hasznodra válik", bár szerintem ez egy nagy marhaság, mert mondjuk ha "csak" heresérvet kapsz, attól kezdve nem egy kéjmámor a tökeidet kerülgetni a térdeddel, nem tudom hogy függ ez össze az edzettséggel. Aztán még betankoltam egy szatyor ivóvizet a Syntexkertől és úgy döntöttem, hogy ennyi elég is volt mára az erőfeszítésekből. Ebéd, alvás, neten szörfözés, szóval angolszombat (a legnépszerűbb szó  a hajdanvolt magyar kereskedelmi tengerészek szótárából, olyan nap, vagy legalább félnap, amikor valamely vezető a munkavégzés alól felmenti a beosztottait, amikoris azok kitakarítják a kabinjukat, mosásba kezdenek, vagy egyszerűen csak leülnek beszélgetni, netán elfogyasztani némi alkoholtartalmú anyagot), bár még csak péntek van.

Idézek a "V L" mailjéből, hogy oszoljék a homály rádióriport ügyben: "Olvastam a blogodat, helyesbítenék: a beszélgetés valóban meg lesz vágva, de az egész 25 perc rólatok szól majd!" Na. Abba azért már belefér ez-az Amapoláról.

Most megint másról fogok beszélni, mert ez nagyon foglalkoztat mostanság. Jönnek a hírek, most éppen azt mondják a hírekben, hogy Kairóban dörögnek a fegyverek. Egyre több a rossz hír közelkeletről, egészen pontosan az iszlám világból. Hol vannak már azok a "boldog békeidők" amikor Irakban minden veszély nélkül tudtam éjjel sétálgatni Basrah kül és belvárosában, mindössze egy hatalmas patkány keresztezte az utam, azt is jól megijesztettem (pedig néhányezer tonna tüzérségi lőszert vittünk oda a "testvéri" iraki népet megsegítendő, ami persze mezőgazdasági gépnek volt deklarálva a rakományjegyzékben, mi csak úgy hívtuk, hogy "bőrlyukasztó", szóval szerszámféle, de ez egy másik történet). De ugyanilyen biztonságban érezhettem magam Szíriában, Tunéziában, Marokkóban, szóval bárhol. Amikor 2001 szeptember 11-én ledőltek a tornyok szinte az egész arab világból jöttek a híradóképek, hogy a népek boldogan ünneplik a nagy muszlim győzelmet. EZEK NEM SZERETNEK MINKET. Ahogy nő a szakadék a zömmel szegényebb iszlám és a zömmel gazdagabb keresztény világ közt, úgy gyűlölik egyre jobban a keresztényeket. Ölik a kopt keresztényeket, pedig azok ugyanolyan arabok, csak más istenben hisznek. A korlátlan népszaporulat ontja az önkénteseket, akik boldogan robbantják fel magukkal együtt az "ellenséget" a "mást", hogy ezzel hitük szerint azonnal a paradicsomba jussanak, vagy a fene tudja miért. Szóval ha extrapolálom a jelenlegi folyamatot, mert nem tudom mitől állna be változás, a jövő nagy szembenállása a két világvallás szembenállása lesz, még akkor is, ha mindkét oldalon bőven vannak hitetlenek. Még tartja magát a muzulmán világ azon része ahol jól élnek az olajból. De mi lesz ha elfogy az olaj? Nem lesz harcosabb muzulmán, mint az az olajsejk akinek vissza kell szállni a Rollsból a tevére és nem pakisztáni rabszolga adja elé a kanárinyelvet, hanem saját magának kell kikaparnia valami ehetőt a kecskeszarból. A maradék pénzből, a kimentett vagyonból persze sokan majd átköltöznek Európába, az Egyesült Államokba, ezek elszegényedett leszármazottaiból, meg a korábban vendégmunkásnak betelepedett milliók unokáiból verbuválódik majd az a láthatatlan hadsereg, mely bár már tán nem beszéli ősei nyelvét se, de kész lesz az ősi gyökerekhez visszatérve harcba szállni a "fehér emberrel" és annak civilizációjával. Volt már ilyen nagy szembenállás és a keresztény világ és benne kis hazánk (ami azért akkoriban nem is volt ilyen kicsi) bizony súlyos véráldozatok árán tanulta meg, hogy mekkora a veszély. A Lepantói Csatában ha Cervanteséknek nem sikerült volna elkalapálni a török flottát, nem úszta volna meg Málta, Olaszország, és ha nem úszta volna meg, akkor akkora lett volna az oszmán birodalom, hogy lehet, hogy egész más lenne ma a világ. Bár a mórok, akik ugye arabok voltak, csak kicsit mások, mint akik most a bazárban megfogdossák a gyanútlan szőke turistanők seggét, éppenségel nem taszították mocsokba délspanyolországot, de ha most mennének oda az utódaik....ne legyenek illúzióink! Nézze meg bárki az arab városok utcáit. (Mondjuk a pestieket se árt, ezzel akarunk idegenforgalmat...röhej. De ez megint egy másik történet.) Nem kell sok, hogy egy-egy szegénységgel, elmaradottsággal küzdő arab  országban valamely populista vezető hatalomra jusson, (mé' nálunk sok kellett??) ezek egy követ kezdjenek fújni, lesz atomfegyverük, rengeteg vakhitű harcosuk, hogy nekimenjenek a világunknak.... A "fehérember" amúgyis egyre korcsosul. Létszámban fogyatkozik, elöregedő, önpusztító, önző belpolitikai harcokban, európai közösségeket nevetségessé tevő társadalmi csoportosulásokban szerencsétlenkedve vívja kicsinyes harcait, éli önpusztító hedonista életét, miközben "azok" egyre egységesebbek, kiirtják maguk közül a békésebbeket  és szaporodnak mint a nyulak.....Szóval veszélyt érzek, nagyobbat, mint amivel a kapitalista és a kommunista világ ellentéte fenyegetett, mert azért az civilizáltabb szembenállás volt és mindkét félnek sok volt a vesztenivalója. Most egy olyan ellenség bontogatja a szárnyait, melynek  ebben a harcban alig van vesztenivalója. (csak a láncainkat..nekem is eszembe jutott, nem csak neked)