Húzós nap volt. Reggel napsütéses időre ébredtünk, elhatároztam, hogy itt az ideje a "nagy kísérletnek". Talán már írtam valahol a hatalmas cseresznyefánkról. Finom termése van, csak egy nagy baj van vele, nagyon öreg lehet és annyira felmagasodott, hogy a termő ágai gyakorlatilag elérhetetlenek. Így a gyümölcséből alig jut nekünk valami, csak a madarak lakmározhatnak belőle, nekünk csak a szemét marad, a lehulló túlérett cseresznyék söprögetése. Így néz ki.

Namármost a kertészkedés az amihez egyáltalán nem értek, ezért egy internetes  kertészfórumon kértem tanácsot, hogy lehetne ezt a fát valahogy megifjítani úgy, hogy termő ágakat növesszen elérhető magasságban, mert így csak bajnak van. Na nem sok jóval kecsegtetett "Ali-bá", az ottani sokattudó, de végülis egy kísérletet javasolt, ennek a képességeimhez képest való legjobb megvalósításához kezdtem ma hozzá. Levágtam az egyik égbetörő ágat, olyan jó 25 cm átmérőjűt. Igyekeztem függőleges metszlapot kialakítani, hogy ne gyűjtsön korhasztó nedvességet ( ehhez persze két lépcsőben kellett levágni).

A  felületet és körben a kambiumot sikítóval 

simára csiszoltam, majd lekezeltem. Kezelés... Ali-bá a Fagél nevű sebkencét ajánlotta, be is mentem még tavaly a gazdaboltba, kértem, de nem azt adtak, hanem ezt  http://szolvegy.hu/content/uploads/2010/12/BIOCERA.pdf Csak otthon vettem észre mit kaptam. Nyilván ugyanarra való, meg ugyanolyan jó... de nem szeretem az ilyet, na mindegy. A baj csak az, hogy 200 ml-es kiszerelés, nem olcsó ha jól emlékszem valami 1000 Ft volt és mégcsak nem is elég a teljes felület plusz a körbecsiszolt kéreg alapos lekezelésére. Olvasom a leírást, ez tkp. valami oldószeres, méhviasz, alighanem denaturált szesszel vegyített, merthogy azt javasolják hozzá hígítónak. Nos volt régről méhviaszom, amit korábbi, egyéb célú felhasználás céljából terpentinnel összefőztem vízköpenyes enyvezőfazékban, azt most ismét felmelegítettem és azzal kentem be alaposan a fa sebét. Szerintem ugyanolyan jó, ha nem jobb lesz mint  ez a méregdrága bioizé, mindenesetre rajta tartom majd a szemem. Még egy égbetörő ágát, ami jobb felé fenyegeti a háztetőnket, fogom így visszavágni, a többihez nem nyúlok, mert attól tartok, ha nagyon durván megsértem a gyökér-lombozat egyensúlyt, belepusztul a fa. Az eljárástól azt várom, hogy a vágás alatti alvórügyekből előtörnek tavasszal friss hajtások, amikből válogatva, azokat lefelé terelve évek alatt megújul és leszedhető termést produkál az öreg fa. Amúgy egészséges, néhány odút kivéve, amik sajnos elérhetetlenül magasan, így kezelhetetlen helyen vannak, hibátlan a fa, szinte érzem benne az erőt. Nem volt könnyűség a nagy ág levágása, nem maga a művelet, mert a nemrég vásárolt láncfűrészem valami remek darab, hanem  hogy oda dőljön ahol nem okoz kárt, meg utána hogy szabadítsuk ki a nyurga fenyő ágai közül darabokban. J kezelte a kötelet, én meg aprítottam, beleizzadtunk, de meglett. A vékonyát machétával, a vastagját láncfűrésszel sikerült a nap végére tüzelőméretre szabni.Vérzett a szívem amikor a duzzadt rügyekkel rakott ágakat csapkodtam a tőkén, de hát amit ez termett volna abból egy szemet se tudtam volna leszedni a 8-10 m-es magasságban.

Kitavaszodott. Tudomtudom, jönnek a mínuszok hétvégére, de akkor is! Ma a piacon voltam kerékpárral, az útviszonyok tökéletesek, hónak, jégnek nyoma sincs, végre végre idén először hétágról süt a nap, a tegnapi friss szél még a sarat is kiszikkasztotta. Nem úgy mint tegnapelőtt, amikor el kellett mennem kenyérért, hát az út egy részén csak tolni tudtam a bringát az olvadó hóban, a másik részén meg halálfélelmem volt az autóktól a letaposott hóban egyensúlyozva, ónos lefagyásokon csúszkálva. De hát ilyen kihívásokkal kell megküzdenie annak aki ide a paradicsomba költözik. Apropos paradicsom. Aki netalán hasonlóra vágyik itt a ritka alkalom, a mellettünk lévő elég komoly ház eladó, pár napja rakták ki a táblát. Azért ritka, mert bár jelentős az ingatlankínálat, de ilyen vízparti telek, ilyen jó helyen elvétve sincs már, persze nyilván ez árfelhajtó tényező, kérdeztem a gazdáját mennyire tartja, azt mondta 25M körül. A telefon 30-2510969. Örülnék ha valami rendes szomszéd költözne ide.

Csodás volt a reggel. A tegnapi enyhülést éjszakai kemény fagy követte, ettől minden zúzmarás lett, még az utálatos fűzfa (mindent összeszemetel, állandóan hullik róla valami összetakaríthatatlan)  is gyönyörű.

Csipkefüggöny lett a kerítésből is.

Az esernyőt borító hó a lehajlott rész húzásától tovább csúszott lefelé, a kép jobb oldalán látszik, ahogy elcsúszott az egész balra vagy 70-80 centimétert. 

Napnyugta előtt még kitakarítottam a lékekből a tegnap óta befagyott kb. 2 cm vastag jeget, más hasznosat nem tettem ma.

Megenyhült az idő. Az esernyőről olvad lefelé a hó, de éjszaka újrafagy. Érdekesen néz ki.

Szerencsére nem fenyegeti leszakítással a karácsonyi fényfüzért, amit Vízkereszt múltával amúgyis le kellene szedni, csak valahogy nincs kedvem a hideg drótokat a hóban húzgálva feltekergetni. Tegnap még megtörtem, kigereblyéztem a jeget a hajóim mellől és ellapátoltam, söpörtem a havat a háztól Amapoláig, ma már elég volt csak havat takarítani, a lékben mozog a hajó, nem fagyott be újra, pláne, hogy friss szél löködi amennyire a kötelek és a jég engedi. Nekem úgy tűnik vége a télnek, nem is bánnám. Bár most, hogy Miviana tegnapi konmmentje nyomán előkerestem a múltat, a 2012 februári naplóbejegyzéseket (meg jut eszembe még a tavalyi március 15-i hóbaragadt sok autó), nyilván, ahogy apám szokta mondani "nem ette meg a kutya még a telet", de én azért reménykedve nézek a hamarosan elkövetkező tavasz felé.

Szóval fehér minden még de csepeg az ereszalja.

20:41 A korábbiakat még délelőtt írtam, most jöttem be a begyújtásból a hajóról, kérge lett a hónak és valamivel nulla fok alatt mutat a hőmérő, ez éjjel le fog menni úgy mínusz 2-3-ra. Begyújtás előtt volt +5 fok a hajón, egy óra múlva kimegyek még rárakni a tűzre, mert a hajón leginkább hulladékfával tüzelek, annak, mivel zömmel puhafa, jóval kisebb a fűtőértéke mint a házban a cserépkályhához használt bükkfának. Egy adag a hajókályhában ebből a hitványabb anyagból csak kb 10 fokkal emeli a hőmérsékletet, szóval el kell találni mikor ég le parázsra és akkor megrakni mégegyszer, hogy a parázsról újragyulladjon és akkor 30 fok körül lesz odakint, illetve odabent a szalonban és a headben mire kimegyek nyugovóra térni. (ismétlés egy régi leckéből aki netán elfelejtette Head=főrdőszoba˛/WC a hajókon) A tüzelés amúgy külön tudomány a különféle kályhákban, pl a mai fiatalok már nem is tudják, hogy cserépkályhában egészen másképpen kell tüzelni, mint a kandallónak nevezett, igazából csak nagyablakos samottéglával  bélelt vaskályhában, mint amilyen a hajón van. Ha az ember helytelenül tüzel a cserépkályhában az egész felrobbanhat. Na ne valami hatalmas explózióra tessék gondolni, csak egy nagy pukk és kimegy a teteje, netán az oldala, vagy kicsit összedől. A múltkor még én is túl korán csuktam rá az ajtót,  hátul, hogy még lángolhatott, vagy feléledt benne a tűz valahogy amikor én már csak parazsat láttam, és egyszercsak egy durranás és kilőtte a kéménydugót a falból, szerencsére más baj nem történt, azóta óvatosabb vagyok.

Az imént jöttem be a begyújtásból a hajóról, szakad a hó. A parti lámpák és Amapola fényeit szikrázóan fehér szűz porhó veri vissza, mely beborít mindent, mellé a puha csend, bent pattog a kályhában a tűz, kint megenyhült az idő, csak -1-2 fok van szélcsenddel, nekem most van karácsonyi hangulatom.

Ma ismét végigvágtam a jeget a hajó mellett, ilyenkor gereblyével kiszedem a tört darabokat, így lassabban fagy vissza, bár nem panaszkodom, nem kellett ásóval csapkodnom, nem fagyott be olyan vastagon, hogy gereblyével ne lehetett volna betörni.Azok a lábnyomok a latyakban már jégből vannak, a tegnapi tapicskolás nyomai. Kivágtam a jégből a munkacsónakot is és kihúztam a jégre onnan már nem tud belefagyni. A Tequila mellett is végigvágtam a jeget, bár azt nem igazán fenyegeti az összeroppanás veszélye, mert a kerek fenekét remélhetőleg felemelné a nyomás a jég fölé, de biztos ami biztos. Jövőre már az esernyő alatt telel, csak idén még nem volt helyem hozzá. Sam meg elvan a levegőben a jég felett, szóval minden veszély elhárítva. A táj a folyóval ilyen volt napközben. 

Hű megfigyelőm C, egész nap a sarkamban van, hogy nem fázik a talpa a jégen, nem értem, még a lék karbantartásakor kipacsált tócsába, ami a jégdarabok távolabb gereblyézésekor keletkezik is belelépked ( korábbi tapasztalatom, hogy nem szabad otthagyni közvetlen a lék mellett, mert megnehezíti a további karbantartását, ha nincs megbízható sima "talaj", hanem ráfagyott jégbuckákon kell egyensúlyozni), de nem izgatja. Igaz, amint bemegyek a házba melegedni, azonnal odaül a cserépkályha mellé ő is, de ahogy kimegyek, jön ő is kifelé. Mutatom a helyet ahol tegnap volt szerencsém beszakadni a jégbe.

A balesetet az okozta, hogy volt egy jégkezdemény aminek a keletkezése után lejjebb ment a vízállás pár centimétert. Ez a vékonyabb jégkéreg viszont a nádakon ott maradt magasabban, alatta a végleges vízszint teteje ismét befagyott, de a kettő közt maradt a pár centi vastag légpárna ami az alsó jegesedést lelassította a hőszigetelésével, A képen jól látszik, hogy dupla a jég. Amikor a felső réteg beszakadt alattam, a zuhanás ezt az alsó réteget is beszakította és hopp máris lent álltam az iszapban. Kicsit számítottam is a dologra, azért próbálkoztam a szomszéd stégje mellett közvetlenül, hogy ne legyen gond a kimászással.

Mindeközben RP Ausztráliában az unokájával falatozik a plázson, ezt a képet ma küldte.

Megjött a hideg mellé a hó is. Havat lapátoltam a deckről, stégről bejáróról és az imént amikor kimentem begyújtani a kályhába, már csak 2 fok volt a szalonban. Az azért elég kemény már. Rámentem a jégre, ami a hajó környékén már 4-5 cm vastag és vágtam egy 40-50 cm széles léket a hajó egyik oldala mellett illetve a tükörnél a kormánylap körül. Az volt a tervem, ahogy tegnap tán írtam is, hogy aratok nádat kitömni vele a léket, de a nádasban még nem volt elég vastag a jég, beszakadt alattam, eláztam combig, így csak kitakarítottam a léket még egyszer délután, de mostanra már erősen  kásásodik, holnap vághatom újra. Remélem holnapra már lesz olyan vastag a jég, hogy megbír a nádasban is.

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=p_xeyLpuh-M sietni kell megnézni, mielőtt valami szerzői izé miatt törlik.

Úgy tűnik ma és holnap lesz az első komolyabb próbálkozása a télnek. Mert a tél igazából csak most mutatta ki a foga fehérjét, eddig ami volt az inkább olyan későősz volt. A "fehérjét" szó szerint kell érteni, pár milliméter hó esett tegnapelőtt este, itt meg is maradt. Vastagodik a jég, ma délelőtt csáklyával megtörtem Amapola egyik oldalán, meg a kormánylap körül, hogy ne szorongassa a hajót, de estére már visszafagyott. Még nem járható, olyan 1-2 cm vastag lehet, de ha így alakul az idő, két nap múlva már rá merek menni és végigvágok egy sávot, amit kitömök levágott száraz náddal, attól kezdve nem bántja a hajót akármilyen vastagra hízik is. Ma szép napos idő volt, így nézett ki a Duna.

A sötét sávban ugyanolyan vastag a jég, csak valahogy ott a hó vagy megolvadt rajta amikor esett, vagy a szél elsöpörte, vagy megrepedt amikor a vízszint lecsökkent és kifolyt a tetejére a repedésen át a víz és elolvasztotta a havat, pontosan nem tudom, ez utóbbi változatot gondolom a legvalószínűbbnek.

A hajón már jó meleg van, az imént voltam kint még egy adagot rárakni a tűzre, a szabadban -7 fok van, alighanem reggelre meglesz a -10. Most látom, már holnap van, jóéjszakát, megyek a hajóra  aludni.

Na kérem. Nem hiába kívántuk egymásnak, ez már egy boldog újév. Én pl baromi boldog lettem attól, hogy a reggel konstatált tócsa a kerti vízcsap mellett nem attól van, hogy szétfagyott (miután ostoba módon megfeledkeztem a víztelenítéséről, olyan sokáig nem volt fagy, és kint dolgozván mindig valamihez kellett a víz) merthogy csak a fagy beálltával állítottam át az altalajcsapot, hanem attól, hogy nem állítottam át egészen ütközésig és a leeresztő járaton szivárogni kezdett az éjjel. Nekikészültem a kiásásnak, de szerencsére rájöttem, hogy felesleges a pánik, csak rendesen rá kellett zárni és máris leállt a vízóra kis kerekének lassú forgása. Más talán bosszankodott volna a dolgon, de én sikernek fogtam fel, hogy rájöttem mielőtt elkezdek ásni. Ilyen szerencsés természetem van nekem. Valaki érdeklődött a kívánságkommentek közt, hogy a macska is jól érzi e magát, nos a jószág a nap nagyrészében a Judit foteljében shelterezik, kitúrva J-t a helyéről, valahogy így.

Amikor meg nem, akkor kint üldöz mindent a kertben ami mozog. De hogy segítene mondjuk tüzelőt behordani azt nem. Ja és ha felébred azonnal kajáért kuncsorog. Mint említém beálltak a keményebb fagyok, a hajón most voltam kint bekészíteni a kályhába a fát, 8 fok van a szalonban, legmelegebb, 11,4 fok a hűtőládában van, ami ilyenkor télen nincs bekapcsolva és őrzi az átlaghőmérsékletet. Olyan este 8 óra tájban szoktam begyújtani, amire néhány órával később kimegyek zuhanyozni és nyugovóra térek a hőmérséklet felmegy 25-30 fokra, ez reggelre lehűl 15-re. Idebent is vége a télikert okozta lébecolásnak, a napi egyszeri begyújtás helyett vissza kellett állni a korábbi telekben alkalmazott, az üvegház építése előtt szokásos kétszeri befűtésére a cserépkályhának. De végülis a fele lement a télnek, a felhalmozott tűzifának meg legfeljebb a negyede ha elfogyott és ha hiszitek ha nem, a napok is észrevehetően hosszabbodnak, szóval csupa jó hír.

Tegnap mondja J, hogy holnap Szilveszter. Ahogy a Karácsony is, ez is meglepetésként ért. Miután nekem minden nap egyforma, nem szoktam ilyesmire odafigyelni, ha nem lenne ez a blog azt se nagyon tudnám milyen nap van, egyszerűen nincs számomra jelentősége. Szóval ma éjfélkor vége 2015-nek. Pedig a mai nap jeles "történelmi" évforduló, ma 10 éve volt utoljára hivatalos munkahelyem. Lefordítva, 10 éve vagyok boldog nyugger (egészen pontosan és hivatalosan 2006 február 14.-től, de január 1.-töl már fel voltam mentve a munka alól, merthogy a végkielégítés miatt kirúgattam magam, csak Amapola alkatrészeit fusizni jártam be a gépműhelybe, amit aztán az utódok pár év múlva szomorú módon felszámoltak, mert nem tudtak marógépen, esztergán alkotni). Hogy elrepült a 10 év! Olyan volt, mint diák koromban a nyári szünidő. Ahogy a mesében szokott végződni "boldogan éltek, míg meg nem haltak". Remélem a vége még arrébb van és jut még a boldogságból jó pár év, amihez hasonlót valamennyi, jelen sorokat olvasó barátnak, szimpatizánsnak, érdeklődőnek, szúrósszemú, kákán is csomót keresőnek, netán zord véleménykritikusnak szívből kívánok az eljövendő esztendőre!

Azért, hogy lekerekítsem, vége ez évre a teljesítésnek, kint kellene folytatnom a kis esővédő készítését a tornác-üvegház-esernyő találkozásánál, de keményen lehűlt az idő, megvárom vele a melegedést, a kapududa szól, szóval még a szorgalmi is megvan az éves terven túl, elégedett vagyok az idei teljesítményemmel. Ja, kapududa. J utálja, persze ő nem süket mint én, de nem ez a fő ok, szerinte túl hangos, meg fognak minket miatta gyűlölni a szomszédok. Szerintem meg nem, ha amúgy szeretnivalók vagyunk el fogják nekünk nézni, hogy havonta egyszer valaki "bedudál" ( ha lehet becsengetni, akkor bedudálni is nem?) viszont nem kell a postára menni átvenni a tértivevényes levelet, mert tényleg úgy szól, hogy hallani a házban mindenütt és kint is nagyjából a ház 1 km-es körzetében, szóval aki nyomja kint a gombot, az is megnyugodhat, hogy ha van itthon valaki az meg fogja hallani. Ennyit az újévről, jövőre veletek ugyanitt!

Hát bevallom ellógtam a karácsonyt. Mondjuk egy teljes nap ráment a diótörésre, pucolásra, szóval amit elterveztem, hogy mellette lesz vezetékezés, az ugrott, másnap fél napot daráltam, lett 1,30 kg anyag, ebből lett 9 rúd diósbejgli. Mellé ugyanennyi mákos, tán kitart újévig. :) J nekilátott a konyhában, szegény megszívta, kiszámíthatatlan a liszt. Máskor nem akar rendesen kelni a tészta, most meg beindult mint állat. Idenézzetek!

És még nem volt vége. Miután kiszaggatta adagokra és elkezdte formázni, tovább nőtt és lágy maradt, kénytelen volt szegény némi liszttel újragyúrni. A töltelék se kevés.

Azért ma már behúztuk a kábelt a padlásra, szóval a dudaprojekt nehezebb része megvan, ha holnap aktívabb leszek (kicsit ellustultam az ünnep alatt) tán be is fejezem a kapududa projektet. Annyira laza voltam a karácsony alatt, hogy még a telefont se nézegettem, aki írt SMS-ben jókívánságot attól elnézést ha nem kapott választ, én a blogban kívántam mindenkinek, végülis aki nem olvassa a blogot az ne csodálkozzon ha kívánatlanul marad! Na még valamit elmesélek. Diódarálás közben már elegem volt a karácsonyi nyálas műsorokból és egy olyan csatornára tévedtem, ahol egy angol ismeretterjesztő film ment olyan emberekről akik valamilyen okból amnéziában szenvedtek. Nos ez bekövetkezett öregségtől, vagy akár fiatalon baleset okán. Egy férfi, úgy korai hatvanas, agyvérzés után bár látszólag nem volt zavart, de pl nehezen jutott eszébe hogy két lánya van és amikor a vizsgáló azt kérdezte tőle van e unokája, vizionált magának egy lányunokát, pedig nem is volt unokája. Szóval emlékek dolgában elég bizonytalan volt az ember, de amikor megkérdezték, hogy szokott e hajózni, akkor még azt is pontosan elmesélte hogy szokta ledönteni a hajója árbocát, hogy evezve átférjen vele a hidak alatt és fel is ajánlotta a kérdezőnek, hogy elviszi vitorlázni ha van kedve hozzá. És mint a felesége elmondta ez a történet stimmel. Na kérem itt a példa, hogy a hajózás élménye feledhetetlen!

Szenteste van. Eltekintve a csúf időtől (itt a vízparton napok óta alig tisztul fel a köd, bár nincs hideg, de minden nedves, a fedett tornácon, az "esernyő" alatt is nagy cseppekben áll minden fémen, csorog a víz a tetőről, mintha eső esne, az üvegházban 100 % a relatív páratartalom) minden a legnagyobb rendben. Felraktam odakintre a fényfüzéreket, áll a karácsonyfa a nappaliban, bejglit vacsoráztam és J kibontotta az ajándékomat. Még azért délelőtt elástam pár méter kábelt, így a kaputól már egészen a ház faláig le van fektetve, sőt védőcsőben felmegy a padlásig, ehhez el kellett kérnem SP-től a nagy Makitát amivel tudtam 5 cm átmérőjű lukat fúrni az épületet körülvevő járdába. Holnap diót török további bejglihez ( a ma este fogyasztott az bolti, a Lipótitól vettem ma a parasztkenyérrel egyetemben, mert szenteste nem lehet bejgli nélkül, nagyon finom, de azért az igazi az lesz amit J süt) és ha marad időm bekábelezem a padlástól a tornácig a kapududát. Köszönöm a jókívánságokat amiket a kommentekben kaptunk és ezúton kívánok minden olvasónak, barátnak boldog, áldott, békés, egészségben élvezett Karácsonyt. 

https://www.youtube.com/watch?v=Tgk9rhHOWfc (tudom, hogy küldtem már ezt Karácsonyra, de ennél jobbat azóta se tudok)

Itt van mindjárt a Karácsony. Tegnap Budapesten jártunk, J szülőket pátyolgatni, na meg bevásárolni, merthogy ugye a nagy ünnepre muszáj. Iszonyatos mennyiségű sonka, csülök, kolbász, savanyúkáposzta meg mittudomén mi az amivel megpakolva húztam haza a banyatankot és még ő is húzott egyet. Én csak a legsürgősebbeket vettem, ugye karácsonyra mit vesz az ember 50 m gégecsövet, 100 m 1,5-es vezetéket, nyomógombot és autódudát. Merthogy a karácsonyi kikapcsolódás kapucsengő szerelés, akarom mondani kapududa szerelés lesz. Állandó probléma, hogy a kaputól nem lehet csengetni. Felszereltem ugyan egy vezeték nélküli vackot, de abban mindig lemerül az elem, ráadásul már a szomszéd helyiségből se lehet hallani, nemhogy kintről a hátsó kertből. Ezért két, különböző frekvencián tülkölő autóduda lesz a tornác tető alatt, ha megnyomják a gombot a kapunál alighanem a holtak is felébrednek. Ehhez a padláson lévő központi 12 V DC tápról ki kell építeni a hálózatot a kapuig, lesz megint egy kis árokásás, de persze nem olyan mélyre mint a csatorna, vagy a gázcső, szóval gyerekjáték. Azért "igazi" ajándék is lesz persze, J a magáét már több mint egy hónapja kikövetelte, használja az új használt laptopját, én meg a magam ajándékát ami meglepetés lesz, tegnap megvásároltam. Hogy akkor mitől meglepetés? Hát attól, hogy megmondtam J-nek, hogy erre a valamire nagy szükségem van, ezért tőle fogom kapni Karácsonyra, de nem tudhatja meg mit ad nekem, csak amikor a fa alatt kibontom. Most fúrja az oldalát, hogy mi lesz az ajándék, de ez titok, szóval egy egészen unortodox meglepetés. Én kapok még egy ajándékot ezt már teljesen magamtól. Régóta vágyom egy kis kézi GPS-re, mert az autós navigátorhoz egyrészt már nincs autóm, másrészt gyalogüzemben a saját akkujával nem sokáig lehet vele navigálni, autós tápra van kitalálva, nagy a fogyasztása és ahhoz képest keveset tud. Na akcióban megleptem magamat egy Garmin Dakota 20-al, ez igazi kicsi zsebnavigátor, hajós, gyalogos, kerékpáros, minden ami kell, villámgyorsan talál pozíciót. csak az egész világra szóló térkép ami gyárilag rajta van elég vacak, gyakorlatilag semmire se jó, azt mutatja legfeljebb, hogy milyen országban van az ember és annak melyik részén. Persze lehet rá venni jópénzért mindenféle térképet, de az ember ugye kerüli a költségeket. Szerencsére Magyarország részletes, utcaszintű térképe, meg a turistautak, meg az összes fontos részlet  GPS-re letölthetően, tehát az eszközt chartplotterezésre alkalmassá téve megtalálható a turistautak.hu weboldalon, na ezzel kellett megküzdenem, mert egyáltalán nem volt egyszerű megoldani. Egyrészt az informatikai tudásom alacsony foka, másrészt egyéb  nehézségek akadályozták a térkép letöltését. De ismét beigazolódott az amit e blog során már sokszor tapasztaltam, hogy ha elakadok valamiben, készséges idegenek sietnek segítségemre (akikből aztán gyorsan lesznek jóbarátok). Itt most a turistautak.hu közönsége segített, miután a fórumukra, ami mostmár az én fórumom is, bejelentkeztem és vázoltam a problémámat.  http://turistautak.hu/forum.php?id=gen&count=6460 Volt jó pár tanács és próbálkozás, végül "Fairy" kinyomozta a telefonszámomat (!!), felhívott és telefonon távirányított amíg sikerült a térképet előbb PC-re menteni, majd átszívatni a GPS-re. Az embernek gyakran van olyan érzése, hogy az emberek rosszak, hogy közömbösek, hogy önzők, hogy nem törődnek csak saját magukkal. De nem, van egy másik, egy nem annyira látszó Magyarország, ahol segítőkész emberek élnek, akik odafigyelnek arra akinek segítségre van szüksége és ha ez nem kerül nagyobb fáradságba, segítenek. Ugyanígy napi eset, hogy gondom van az öreg cseresznyefával, ami annyira felnyurgult az évtizedek során nyesegetés híján, hogy a termés gyakorlatilag elérhetetlen, 90 %-a lehullva a földön rohad el, legfeljebb a rigók, seregélyek lakmároznak belőle odafent. Na fejembe vettem, hogy ezt a fát valahogy megpróbálom "leszabályozni", szóval megifjítani. Nem kis feladat, de hát én már csak nagyobbacska fákba vágom a fejszémet, ezúttal majdnem szó szerint. Ezzel kapcsolatban a kertészfórumon http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=0&na_step=30&t=9139124&na_order= kaptam sok jó tanácsot, "Ali-bá" még privát Emailben is megkeresett és további segítséget ajánlott. Amúgy napi feladatként egy kis kiegészítő tetővel bíbelődök ami az "esernyő", a télikert és a tornác közti kb 2 m2-nyi fedetlen részt takarja be esővédőként, ha már vannak ezek a védett helyek, akkor az a kis rész ne maradjon ki.

Mindenekelőtt egy nagyon szép mai hír. Varró István az Ibex vitorlás kapitánya osztotta meg velem, én meg azonnal itt veletek. A TV híradókban persze egy szó se volt róla, végülis nem celebekről van szó, bezzeg ha valamelyik valóvilágsz@rházi letolja a gatyáját azonnal vezető hír lesz belőle. Ez egy ilyen ország. A hír olvastán mindjárt Kenneth Robers könyve jutott eszembe ( "akármi történik tarts nyugatnak". " az emberek észre se veszik, hogy lesznek olyan belesímulósak a világba ahogy egy ing összehajtogatva a polcon" bár az idézet, főleg ez utóbbi alighanem alaposan pontatlan, de hát ezt a könyvet is vagy fél évszázada olvastam. Szóval a hír ahogy az Ibex hírlevelén a http://ibex.uw.hu/hirek/hirek.php oldalon áll.

Első magyarként a Balaton család, Illencz Orsolya, Balaton Zoltán (kapitány), Balaton Csenge (19 éves), Balaton Kristóf (6 éves), Maia nevű vitorlásukon, átkeltek az Észak-nyugati átjárón.
GRATULÁLUNK NEKIK!!!

Csodálatos képeiket, jéghegyekkel, bálnákkal, itt nézhetitek meg: Magyarok a jéghegyek között.
A képek után érdemes az utazás történetét is elolvasni: Útleírás I-VIII rész.

Nézz szét az én oldalamon is, és itt pedig azt likeolhatod. Még rólam is hallhatsz valami nagy hírt, hisz én is tanultam Bokor Imrétől vitorlázni, mint Balaton Zoli. :) 

Idézet a Magyar Hírlapból: Honfitársaink a felfedezők nyomdokain

"Vitorlással szelték át az északnyugati átjárót

Első alkalommal jutottak át magyar hajósok az egyik legnehezebben átszelhető tengeri útvonalon, az úgynevezett északnyugati átjárón. Balaton Zoltán és családja négyezer kilométer megtétele után érte el úti célját.
Sikerüket növeli, hogy az expedíciót saját, tizenegy méteres vitorlásukkal teljesítették, és azon részt vett a Balaton házaspár tizenkilenc éves lánya és hatéves fiúk is, akinek a születésnapját az út alatt ünnepelték meg. A család tagjai július közepén indultak el hajójukkal a Grönland nyugati partján fekvő Sisimiut városából, majd két hónappal később érkeztek meg a Kanada északnyugati területei- hez tartozó Tuktoyaktukba.

Az északnyugati átjáró Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren át köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt. Létezésére már Amerika felfedezése után is születtek teóriák, majd számos expedíció indult a felkutatására. A 15. században indított keresések közben a legtöbb misszió szinte összes tagja odaveszett, ezért aztán idővel már a nemzetközi tekintéllyel rendelkező, tapasztalt hajósok közül is többen kételkedni kezdtek az átjáró létezésében. A sarkvidéki időjárás miatt a csatornát összefüggő jég borítja, amely csak nyaranta repedezik meg annyira, hogy hajóval és nem kevés szerencsével át lehessen kelni rajta.

A korábban az egyik leginkább dokumentált, a szerencsének azonban híján lévő kutatóexpedíciót a híres felfedező, John Franklin vezette 1845-ben, az úton a több száz fős legénység minden tagja odaveszett. Franklinékat keresve több mentőexpedíció indult útnak, az átjáró környékét már ők térképezték fel alaposabban, ami megkönnyítette a későbbi utazók dolgát. Az északnyugati átjárón a Déli-sark későbbi meghódítója, Roald Amundsen és az általa vezetett expedíció veszteségek nélkül hajózott át elsőként 1906-ban."

Eddig a hír. Persze Amundsen óta sokat változtak az éghajlati viszonyok, nyilván az átkelés könnyebb volt mint a múlt század elején, de akkor is dicső tett volt magyar lobogó alatt.

Visszatérve szerény hétköznapjaimhoz, most már valóban kész az esernyő projekt. Egy kéjmámor volt a leszorító alumínium profilok kifurkálása az immáron fedett helyen a szemerkélő esőben. Annyit szenvedtem hajó, ház és egyéb építések során az időjárástól, annyit panaszkodtam itt a naplóban az örökös figyelemmegosztásról, hogy úgy kellett éveket dolgoznom, hogy fél szemmel állandóan az eget kémleltem, mikor kell villámgyorsan abbahagyni és mindent elpakolni. Már az is óriási eredmény volt, amikor a tornácon a téli tüzelő mellett egy munkaasztalnyi fedett helyet teremtettem, de ott azért a munkadarabok mérete korlátozott. Na itt végre van bő 25 m2 esőtől védett helyem bármit kell bütykölni.

A neve "esernyő". Még a múlt hét előtt elhatároztam, hogy ha csak az időjárás nem teszi lehetetlenné, vasárnapra estére fent lesz a tető. ( Az eredeti határidő amit még nyáron jelöltem ki Karácsony volt.) Miután tartani akartam a magamnak tett vállalást, tegnap este az utolsó popszegecseket már lámpafény mellett húztam be. Az állandó éjszakai ködszitálás és nappali párásság kicsit megnehezítette a festékrétegek felhordását, a korai sötétedés meg bekorlátozta a munkanapot, ez valamennyit hátráltatott, de csak meglett. Visszanézve a naplóban, 32 napig tartott az elkészítése. Amivel szerencsém volt az a hőmérséklet, ha  hidegebb lett volna kénytelen lettem volna leállni. ( Szerencsére eddig nagyon enyhe volt az idő, még alig fogyott a téli tüzelőből.) Ami még hátravan, a védőfóliák leszedése és az illesztéseknél a gumitömítéses alu profilok felcsavarozása. Ehhez majd fel kell másznom a tetejére, ami még egy kihívás. Az idén lett tornác, télikert és esernyő, elég munkás évem volt, én meg vagyok magammal elégedve és ez a legfontosabb.

Probléma volt a hegesztéskor, hogy  kéznél legyen ami kell. Különösen a létra tetején állva okoz gondot. Végülis egy hangszórómágnessel oldottam meg. Elektródák, drótkefe, kalapács és hegyesre köszörült rossz Hilti fúrószár a salakveréshez.

Estére rajta volt a két réteg szürke alapozó és a két további láb lebetonozva.

Hát a mai nap az ördögé. Reggel havaseső, majd eső, majd hó, majd ugyanez egész nap apró szünetekkel. Azon kívül, hogy egy szünetben a sufniban kiürítettem az egérfogót és friss diót raktam bele, más hasznosat nem csináltam. Egér. Napi egy a fogás, nem tudom mennyien vannak, de a múltkor nyitva felejtettem a csalis dobozt és másnapra elhordták a benne lévő fél marék diót. Igazság szerint sajnálom őket, különösen szépek az őzbarna, hátukon fekete csíkot viselő hófehér hasú pirókegerek https://hu.wikipedia.org/wiki/Pir%C3%B3keg%C3%A9r, házi egérrel felváltva kerülnek csapdába, de hát vagy ők, vagy én.

Kiderült pár hete, hogy hónapokkal ezelőtt lejárt mind az autó, mind a hajóvezetői jogosítványom orvosija, még szerencse, hogy a bankban vették észre (képtelen vagyok pontosan azonos aláírásokat produkálni, ezért mindig többféle igazolványt kér a pénztáros ha komolyabb összeget veszek fel, márpedig a polikarbonát tető nem olcsó) és nem a rendőr igazoltatáskor, ezért meg kellett látogassam V P belgyógyász barátomat aki az ilyesfajta igazolásokat adja nekem. Legutóbb pár nappal hatvanadik születésnapom előtt voltam nála, mondta sajnos csak öt évre adhatja meg, mert elmúltam 60, mondtam nem, még van három napom, na akkor még 10 évre állította ki a papírt, most viszont, miután 70 elmúltam, már csak két évre kaptam hosszabbítást. Kezd leírni engem az állam (én őket már rég leírtam, szóval a dolog kölcsönös), pl régen évente adtam vért, de 62 éves koron túl már nem foglalkoznak velem. Szóval ezen okból ismét fel kellett keressem Budapestet. Ha már ott voltam vettem a vegyszerboltban etilacetátot, mert elfogyott az utolsó csepp is (minden szennyeződést le lehet takarítani vele, pl az öntapadós címkék maradványát, de ezt használom Pálmatexet hígítani, ragasztós ecsetet beszáradás ellen zárt üvegben beleállítani stb) meg a Homasitánál két olcsó spanifert ( egy nekem is volt), ezekkel sokkal praktikusabban tudom a polikarbonát lapokat ráfeszíteni az acélszerkezetre, mint a kötelekkel vacakolva. Na a jövés-menéssel elment a nap, de hát nem akarom elveszni hagyni az autóvezetési lehetőséget, bár pillanatnyilag eszem ágában sincs autót venni, de sose lehet tudni mikor lehet rá szükségem, a hajóvezetőire pedig mindenféleképpen szükségem van. Nagy szerencsénk van M1-el, mert szegény Budapesten kénytelen dolgozni több napot is egy héten, így autózik oda-vissza, vele potyautaztunk ma is úriasan, nem kellett átcsónakázni a HÉV-hez, vagy gyalogolni egy kilométert a buszhoz.

Mai ajánlatom J kedvence  https://www.youtube.com/watch?v=1cN-R2nHML4

Hát nem volt könnyű megküzdeni az anyaggal, de napnyugtára csak a helyén volt az első tábla.

És passzol. Még le kell hevederezni.

Tegnap gyakorlatilag egész nap esett az eső. Hol cseperészve, hol szitálva, hol szemerkélve, hol megmegállva, hol szaporán, hol csendesen, hol széllel, hol szél nélkül, mindenesetre tökéletesen elvette a kedvem a szabadtéri munkától. Nem panaszkodom, az elmúlt hetek minden napja ajándék volt és nagyon rendes volt az Öregtől, hogy hagyta ezt az első adag szerkezetet megcsinálnom, lefestenem és a helyére állítanom, így már nem fog rozsdásodni. Ha jól belegondolok a tél negyede már lement és szinte alig kellett még fűteni, igazán nem panaszkodhatunk, nem is tesszük. Szóval a borongós időben a legkézenfekvőbb megoldást választottam, nagyjából az egész napot átaludtam. Ma reménykedve kezdtem neki a négy 40x40-es zártszelvény láb fészkeinek kitakarításához, hogy majd bebetonozom azokat a korábban kialakított üregekbe, erre megint rákezdett az eső. Visszavonultam összes termeimbe és várom az időjárás jobbra fordulását.

20:13 Délutánra elállt az eső. Beállítottam és körbebetonoztam a lábakat, lámpafénynél tudtam csak befejezni, de kész lett, így ha holnap megfelelő lesz az idő fel tudom rakni az első 4X2 m-es üregkamrás polikarbonát lapot. Kicsit izgulok hogy fog passzolni, mert legjobb tudásom szerint mértem, szabtam, derékszögeltem, varrtam, de azért egy íves felületet nem nehéz elrontani, szóval a "most ugrik a majom a vízbe" még hátra van. Jól lehűlt az idő, majd lefagyott a kezem, fenébe most már így fog menni a "tetőzés" amíg kész nem vagyok vele, ha csak nem akarom tavaszra hagyni a befejezést. De nem akarom, addigra berozsdásodnának a vasanyagaim, ezt be kell fejezni amilyen gyorsan csak lehet.

Tegnap Budapestre kellett menni, nekem ügyintézni, J-nek szülőket pátyolgatni. Este Don Carlos volt az Erkelben. Sokat változott az operaelőadás az "én időm" óta. Emberek akik a "Számlagyár KFT" ( 20 millió forint adóköteles éves árbevétel) céges bulijára öltönyt nyakkendőt öltenek, beülnek egy operaelőadásra lógóseggű farmerban, edzőcipőben és pólóban. Rajtam és Vámosi Nagy Szabolcson kívül nem sok öltönyös néző volt. Szerencsére a művészek nem romlottak annyit mint a közönség, a művészet színvonala stabilabb mint a publikumé, én azt az időt is megéltem amikor jobb káder pufajka és gumicsizma nélkül be se ült a nemzetibe, de a színészekkel akkor se volt baj. Mondjuk a darabokkal inkább, emlékszem amikor anyám kifakadt, hogy miért csak szovjet darabok mennek. A "mi színházunk" Angyalföldön a József Attila volt, remek színészekkel (oda száműzték a politikai okokból valamiért kegyvesztett művészeket), pl.  ment Viktor Rozovtól a "Felnőnek a gyerekek",  az egészből már csak arra emlékszem, amikor a csúcsjelenetnben az ifjú Bodrogi Gyula felkiáltott: "Vagyim, örök világosság fénye, fényeskedjél nekem!" Lányomnál ebédeltem és szunyáltam ebéd után. Náluk a nappali egyúttal a bőrős műhely (tudjátok  http://titileather.hu), örömmel fedeztem fel az "új" varrógépét: 

Ennek a gépnek komoly története van. Akit érdekel kattintson.

Nagyon köszönöm a segítő szándékot, de hülyén nézett volna ki, ha az ország különböző pontjairól ideautóztok drága pénzen, megköpjük a markunkat, talpra állítjuk a hóbelevancot és helyre tesszük. Ez tartott volna 5 percig. Mert a súlya gyerekség, talán  60-80 kiló, nekem csak a méretével volt bajom, egyszerre nehéz egyedül megfogni a terjedelmes  darab négy sarkát. Amúgy Sün azért nagyon optimista volt, nem megy az olyan gyorsan, egyrészt sok a molyolás a vasak leszabásával, illesztésével, hegesztésével, másrészt két réteg alapozó és két réteg fedőmázolás előbb az egyik, majd megfordítás után a másik oldalra, közben száradási idővel, időigényes dolog. Na szóval tegnap délutánra így nézett ki a munkadarab, immáron lábakkal. A kezdeti elképzeléssel szemben mindjárt le is festettem a fent leírt módon a most felül lévő majdani alsó felét, sokkal könnyebb volt így ecsetelni, mint fej felett kenni amikor már a lábakon áll a helyén. Ma reggel kiötöltem hogy lehet a szemközti tujákhoz kikötött csigasorral J segítségével előbb az élére állítani, majd megkértem SP-t, hogy segítsen és hárman könnyedén előbb a talpára, majd a helyére állítottuk a szerkezetet. A teljes felület 32 m2 lesz, ebből ez az első 15. Az egész művelet nem tartott sokkal tovább mit amennyi idő alatt most leírtam. Örömömben le is fényképezkedtünk a cuccal.

Azért a képen látszik, hogy SP-nek az XXXl-es termetével nem okozott nagy gondot az emelés.

A láncfűrész az útban ágaskodó tuják megrendszabályozásához kellett. Utána lefestettem létráról a felső felületeket, meg az éleket, ha nem kellene várni holnapig, hogy megszáradjon, már felkerülhetett volna rá az első 4x2 m-es polikarbonát lemez. Sajnos nagyon mondja a meteorológia a rossz időt, gyanítom a második, ennél egy osztással nagyobb elem elkészítése nem ilyen kellemes körülmények közt fog történni, hét végére 10 fokkal lesz hidegebb a prognózis szerint, plusz havas eső is várható. De majd csak meglesz valahogy. Holnap pihenőnap, este Don Carlos lesz az Erkelben, a közlekedés és a pesti teendők miatt már reggel felutazunk.

7:30 Köd nem volt reggel, de minden csurom víz az éjszakai párától...hittem én. Na gyors reggeli, mondom megyek folytatom a lakatoskodást, ha minden jól megy estére a lábán állhat az első 3 m-es egység (mondjuk hogy hogy állítom talpra arról egyelőre elképzelésem sincs), mely pillanatnyilag domború felével lefelé mint egy nagy tapper (na tudjátok mi az?? googlizni nem ér) fekszik a kert gyepén (gyep... már ami megmaradt belőle a nagy építkezésben, szóval a kopár talajon), azt terveztem, hogy billegés ellen rögzítve kimodellezem hogy állnak majd a lábak és az ég felé irányba állítva, helyükre hegesztem őket. Azért kellett felborítanom, mert fej felett nem tudtam rendesen meghegeszteni az alulra néző varratokat. Fej felett hegeszteni amúgyis utálatos dolog, az embernek nehéz tartani az ívet kitámasztatlan kézzel, hullik az izzó fröcsi a kézre, nyakba, de ami teljesen lehetetlenné teszi itt a munkát, hogy a keskeny sötét vas felett ott tündököl a világos égbolt, egyszerűen nem látom hol indítsak, mert a szemem az éghez állítja a "blendét", olyan mintha egy ember arcát próbálnád felismerni egy alagútban állva, aki háta mögött az alagút nyílásából néz rád. Na tehát megyek ki reggeli után, hát szép csendesen esik az eső. Szóval a nedvesség nem a pára, hanem az éjszakai szemerke után maradt, csak épp akkor hagyódott abba amikor bejöttem a hajóról a házba. Úgy hogy visszavetkőztem játszóruhából háziasba és most itt gubbasztok a gép előtt és várom sorsom jobbrafordulását. 

Barátom nyugodj békében! http://epiteszforum.hu/egy-nem-konvencionalis-ember-emlekezete-bucsu-dr-racz-tamastol1

 Ma meghajlítottam a kilenc vas másik végét is, de egy teljesen más ívre. Jól megkomplikáltam a dolgot. Mert ugye a profik lehajtják a motoros géppel a hasonló darabokat valamilyen körívre. Azzal más formát nem lehet hajlítani.https://www.youtube.com/watch?v=2SMT5VukrQ4 Miután sajnos ilyenem nincs, kitaláltam a korábban mutatott mezítlábas megoldást az olajemelővel. Ez ugyan nem ad olyan pengepontos geometriájú körívet, viszont, ha már lett ez a technológia, kihasználom a lehetőséget, hogy olyan szabálytalan, vagy akármilyen ívet hajtok vele amilyet akarok. Ma a kilenc vas másik felét, ami a tető déli oldala felé fog mutatni, ahonnan kevesebb a csapó eső, tehát lehet magasabban is, egy, az északinál kevésbé lehajló parabola ívre hajlítottam. A hajlítás ívének változtatását a hossz mentén a nyomások számának növelésével oldottam meg. Egészen belejöttem mostanára. Nem tudom igazán jól megfogalmazni, de valahogy az anyag "fejével" kell gondolkodni, legyen szó, vasról, fáról, kőről. Hogy hogy hajlik, hogy hasad, hogy törik, illetve hogy enged az alakításnak. Mert egy darabig rugalmas például a vas, tehát két-három nyomás az emelőn semmit se görbít rajta, visszaengedve kiegyenesedik de ha nyomok rajta kilencet, abból is visszarugózik valamennyit. Na ez az amire rá kell érezni, hogy mennyi kell az "annyihoz". Belegondolva nem lehet egyszerű mondjuk az autógyárak présgépeihez a szerszámot megcsinálni, hogy a karosszéria elem amit sajtolnak pont méretre alakuljon. Nem fogja pontosan felvenni a forma alakját, mert valamennyit visszarugózik. Most ilyen feltételek mellett kell tizedmilliméter pontosan sajtolni, miközben minden rádiusz másképpen rugózik. Nem is tudom hogy csinálják.

7:00 Na nem hiába sírtam a nedves, ködös reggel miatt, az Öreg meghallotta, és derült száraz időre ébredtem, megyek is vasazni.

17:16 Meg is van az eredménye. 

Délután négyre mind a kilenc "szarufa" lehajlítva.

Nna! Hát két egyformát már tudok hajlítani. ( a nap végére megvolt a harmadik is) Vérszemet kaptam, hogy ennyire hagy magával bánni az anyag, az egész konstrukciót átértelmeztem, nem lesz egyforma az északi és déli oldalon az ív, mert így jobban szolgál és blikfangosabb. Ezért az első, már méretre görbített vas egyik felét visszaegyenesítettem! Nem akarok panaszkodni az időjárásra, mert szavam nem lehet a hőmérsékletre, ingujjban gyúrom a vasakat, de annyira rövid már a munkanap, hogy alig haladok. Reggel mindenről csorog a víz, köd van és homály, nem lehet korán kezdeni, délután meg öt órakor már sötét van. Tegnap megpróbáltam lámpa mellett dolgozni, de nem megy, illetve sok lámpa kellene a nagy munkatér miatt, egy lámpával sok az árnyék, bele is estem a magam ásta gödörbe. Pedig nem is "másnak" ástam. Be is temettem mert az új koncepció, a csak egyik oldalon kerekebb ívvel, nem igényli.

Nagy izgalommal vágtam bele a zártszelvény hajlításba. Kicsit aggódtam működik e az elméletem, mert mindenki azt mondta nem fog működni, vagy legalábbis kétkedett az elképzelésem sikerében. Szóval csináltam egy célszerszámot.( az anyaga a régi lakásomban a TV forgatható állványa volt )

Kalodák alatt  a munkadarab, középen a 12 tonnás emelő.

Krétával deciméteres skálára beosztott szögvas felett csúszik előre az anyag és minden osztásnál rápumpálok a felkeményedés után(ugye előbb csak emeli a vasat ütközésig) hatot az emelővel.

Többször kell átküldeni a szerszámon, legalábbis nem merek egyszerre nagy ívet hajtani, mondjuk tizenkettőt nyomni rajta, mert félek valóban megrogyik a 40x20 mm-es szelvény. Ahogy hajlik lefelé a vas, beleáll a talajba, kénytelen voltam mindkét oldalra a kifutás helyére egy-egy nagyobbacska gödröt ásni. Aztán amikor már egyszer megíveltem a vasat nem használható a krétás vezető, muszáj volt a munkadarabot beskálázni, mert a pontos beosztás és az egyforma nyomásszám biztosítja a szabályos ívet. Leterítettem egy kamionponyva darabot a földre és az ívet ellenőrizendő vastag filctollal behúztam a vas mellett a görbét, majd átfordítottam  a két végét és rátettem a vonalra. És fél centinél nem nagyobb az eltérés az ívben a két oldal közt.  Nem könnyű, meg nem is gyors, de működik. Már csak az a kérdés hogy sikerül majd kilenc darab pontosan egyformát csinálnom.

A masszív satupadot S-től kaptam kölcsön, enélkül nem lennék ilyen nagy legény, kitartó ember ő is, a 40 centis láncfűrészével mégiscsak felszeletelte a méteres törzsátmérőjű fának, amit kidöntöttünk a héten, a nagyrészét.

Tegnap este osztálytalálkozóm volt, hálistennek tavaly óta nem halt meg senki. Miután HÉV-vel mentem Budapestre, szokás szerint átcsónakáztam a túlpartra és miután ott kikötöttem, a zsebkompasszal vettem egy iránylatot a túlpartra Amapolához, mert ha éjszakára amikor visszafelé jövök leszállna a köd nem találnék haza. Szerencsére nem volt rá szükség. Persze vihettem volna GPS-es navigátort is magammal, de ez így seamanslikeabb.

Feltöltöttem sóderral a járólapok közeit, ezzel a kerti ösvényt késznek nyilvánítom. Délután méretre vágtam az első 20X40-es zártszelvényt, ami a kocsibeálló ívelt polikarbonát tetejét fogja tartani. Nagyon pontosan mértem, milliméter pontosan bejelöltem körbe a vágás helyét vídiás karctűvel derékszög mellett, merthogy kézi sikítóval vágom, nincs asztali karos darabolóm amivel egyszerűbb a derékszögű, vagy bármilyen szögű vágás. Aztán amikor sikeresen levágtam, még egyszer utánamértem. Pontos volt...pontosan 10 centivel vágtam rövidebbet a kívánatos 3920 mm-nél. Megszegtem a saját magam által is gyakran hangoztatott szabályt, "kétszer mérj, egyszer vágj!". Persze nem történt semmi helyrehozhatatlan, vagy megtoldom, vagy elhasználom az anyagot máshova ahol rövidebb kell, csak kis lecke mindjárt az elején, hogy visszazökkenjek kőművesből lakatosba.

Mindenszentek volt aztán halottak napja. Az emlékezés azokra akik már nincsenek itt. Az ember gyertyát gyújt és visszaemlékszik. Leginkább a szüleim azok akikre gondolok és sajnálom, hogy oly keveset beszélgettünk. Megint volt rekviem, ezúttal Mozart és Szigetszentmiklóson.

Szerencsénk van, szomszédaink Z és M1 minden kulturális eseményt autóval látogatnak és minket is visznek magukkal, Szigetszentmiklóst este bringával már nem keresnénk fel még egy ilyen koncertért sem.

Deponáltam a maradék sódert, lebetonszegélyeztem és kulé kaviccsal feltöltöttem  az üvegház körül  a csepegtetőt, majd holnap berakok róla képet, nekem tetszik. A kerti bejáró a kaputól girbegurba, ritkán rakott és a talajba besüllyedt járólapokkal volt kikövezve, ezeket felszedtem és újakkal kiegészítve rendesen újrarakom, hogy ne hordjunk be annyi sarat. Lebetonoztam a gépkocsibeálló pilléreit, ha az időjárás engedi elkezdem összehegeszteni az acélvázat, most jön majd az izgalmas téma a 20x40-es zártszelvények hajlítása. Persze csak ha nem lesz nagyon hideg, mert ráfagy a kezem a vasakra. Sajnos nyakunkon a tél, reggel mindent köd borított és deres volt a határ, reggelre hártyajég feszült a vizesvödör tetején. Nagyon jól muzsikál a télikert, a terveknek megfelelően megfogja a hőveszteség nagyját a nappali ablakain át, egyelőre napi egy begyújtással 22-25 fok közt van a hőmérséklet a házban, tavaly ezt napi két begyújtással tudtuk elérni hasonló külső hőmérsékletnél.

Pár napja egyesült erőkkel kidöntöttünk egy méteres törzsátmérőjű kiszáradt és elkorhadt tövű fát, ebben nem én voltam az értelmi szerző, csak közreműködtem. Most S akinek a birtokára esett, a 40 centis láncfűrészével nézegeti, mit is kezdhetne vele, sajnos nekem is csak ekkora van, nem tudtam neki jobb tanácsot adni, mint hogy béreljen egy métereset, mert ezzel csak a kínlódás lesz. Egy ilyen favágás nagyon veszélyes, utána sok pálinkát kell inni a közreműködőknek.