7:30 Köd nem volt reggel, de minden csurom víz az éjszakai párától...hittem én. Na gyors reggeli, mondom megyek folytatom a lakatoskodást, ha minden jól megy estére a lábán állhat az első 3 m-es egység (mondjuk hogy hogy állítom talpra arról egyelőre elképzelésem sincs), mely pillanatnyilag domború felével lefelé mint egy nagy tapper (na tudjátok mi az?? googlizni nem ér) fekszik a kert gyepén (gyep... már ami megmaradt belőle a nagy építkezésben, szóval a kopár talajon), azt terveztem, hogy billegés ellen rögzítve kimodellezem hogy állnak majd a lábak és az ég felé irányba állítva, helyükre hegesztem őket. Azért kellett felborítanom, mert fej felett nem tudtam rendesen meghegeszteni az alulra néző varratokat. Fej felett hegeszteni amúgyis utálatos dolog, az embernek nehéz tartani az ívet kitámasztatlan kézzel, hullik az izzó fröcsi a kézre, nyakba, de ami teljesen lehetetlenné teszi itt a munkát, hogy a keskeny sötét vas felett ott tündököl a világos égbolt, egyszerűen nem látom hol indítsak, mert a szemem az éghez állítja a "blendét", olyan mintha egy ember arcát próbálnád felismerni egy alagútban állva, aki háta mögött az alagút nyílásából néz rád. Na tehát megyek ki reggeli után, hát szép csendesen esik az eső. Szóval a nedvesség nem a pára, hanem az éjszakai szemerke után maradt, csak épp akkor hagyódott abba amikor bejöttem a hajóról a házba. Úgy hogy visszavetkőztem játszóruhából háziasba és most itt gubbasztok a gép előtt és várom sorsom jobbrafordulását.
Vasárnap.
2015.11.15. 08:14 :: A Tengerész
8 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.