Hajónapló

Igy néz ki a sufni.

És a csatlakozó hátsó kert.

Ebből próbálok valami rendezettséget csinálni.

Az északi oldalról a zöld áradat teljesen ránőtt a magaságyásra. Két napi munkával nyitottam ezt az ösvényt. Ott középtájttól a talajközelben még van dolgom. Terem itt egy nagyon utálatos lágyszárú kúszónövény, a nevét nem tudom. Nehéz gyökerestül kitépni, különösen, hogy a szárát apró tüskék sűrűn borítják, amik időnként még  a kesztyűn is áthatolnak és azonnal beletörnek a bőrömbe. És olyan parányiak, hogy kiszedni se lehet őket, mert nem látszanak, a nyelvemmel szoktam kitapogatni és a fogammal kihúzni... HA sikerül. Az a technikám, hogy csokorba fogva a "barátságosabb" zöldekkel együtt húzom ki a földből gyökerestül (már persze ha sikerül, mert tízből ötször inkább elszakad), így nem tud szúrni.

ELVILEG fű lesz itt... ha sikerül. A gyöngyvirágot sajnálom kitépni, de lesz hely bőven ahol marad, de itt nem kell lennie. Kinőtt itt egy bálványfa is (népies nevén "ecetfa"), na annak sem kegyelmeztem. 

A zöldborsó amit bokorborsó magnak árult az OBI, teljesen lefolyt szinte a földig és összefonódott az aljnövényzettel, ezt egy mogyoróvessző rúddal feltámogattuk.

Oldalról úgyszintén megkalodáztuk. Valami miatt dél felől északnak dőlt el az egész, ami teljesen ellentmond a növények délnek törő természetes hajlamának.

Alatta az ágyás oldalában eper nő, csak az átok madarak azonnal elkezdik zabálni, mielőtt igazán beérne. Ez a hála azért hogy egész télen etettük őket.

A mángold csőd. Az egy négyzetméterből ennyi hajtott ki.

Ennél csak a gyökérpetrezselyem katasztrofálisabb, összesen ENNYI hajtott ki belőle! Ezt sajnos újra kell vetni.

Bezzeg a tavalyi ami felmagzott (csak ez nem gyökér, hanem levélpetrezselyem) és csak úgy otthagytuk!

A zöldbab nagyjából korrekt.

Ami számomra a legfontosabb, a paradicsom elkezdett virágzani!

J a ház előtt gyomlálta a virágoskertet. Már elkezdett látszani, hogy ez virágoskert.

Ez a púpozott talicskányi gyomlálvány a komposztba talicskázásra rám vár .

J is keményen dolgozik.

Abból a burjánzásból ami mögötte van, próbálja kiszabadítani a virágait. Mondtam, hogy nekivágok a damilos kaszával, de azt mondja nem ér semmit, gyökeresen húzgál ki mindent ami nem kell, hogy éljen. Hát ez bizony fárasztó dolog.

Csakhogy érezhető legyen milyen a kert. És itt már a pünkösdi rózsát J kiszabadította, mert két napja még alig látszottak ki "a természet édesgyermekei", a gyomok közül. (bár, hogy igazából mi a gyom, az csak döntés kérdése) Jobbra a magaságyásban végre elkezdett virágzani  a zöldborsó. Namost bokorborsónak árulták a magját az OBI-ban, ehhez képest nyurga mint a paszuly és persze el is dőlt.

A margaréta frissebb ültetés, ha J kiszabadul a piacra mindig újabb és újabb gazokkal tér haza.

Én éppen itt tartok. Az ott főleg gyöngyvirág, ami épp elvirágzott, most megpróbálom a szomszéd kerítésétől a gyöngyvirágok levelei alatt a ház felé settenkedő borostyánt felszaggatni. Na de nehéz mindezt a gyöngyvirágok sérülése nélkül megtenni (lehetetlen), abban bízom, hogy miután évelő növény, a leszakadt sérült levelek úgyis leszáradnának, jövőre majd újrahajtanak.

Ez a "settenkedés" nem tréfaság. Itt már vagy 10 méterre járunk a kerítéstől, és ott jobbra, 

mutatom nagyobban is

a gyöngyvirágszőnyeg alól előbújt  a borostyán, átkelt a betonjárdán és már mászik fel a lábazatra. A másik kúszómászó ez valami iszalagféle, nevét nem tudom, majdnem olyan agresszív mint a vadkomló, csak könnyebb kihúzni a földből a gyökerét, óramutató járásával ellentétes irányban (vajh miért pont mindig ugyanarra) tekeredik fölfelé mindenre ami felfelé tör, legyen az növény, karó, vagy oszlop. Amúgy ha már itt vagyunk, nálunk minden hasznosul, J lenyírta a Picur kutya hosszú téli bundáját (fele akkora lett tőle a kiskutya, mondjuk arra nem számítottunk, hogy visszajön a tél) és kiakasztotta abba a piros krumplihálóba, a madárkák hordják el fészket bélelni, a tavalyit is innen vitték.

Szóval kemény a kert. Persze ebből soha nem lesz fésült angolpázsit, nem is célunk, meg erővel se bírnánk... ahogy mások se, a szomszédban térkővel oldották meg a nagyja problémát, hát nálunk nem lesz, ahogy gyomirtó, vagy más vegyszer se. Amíg bírjuk csináljuk, amikor meg már nem, akkor győztek a növények.

Ez itt a málnás....hát itt még alaposan gazolni kell.

Szóval melózunk. Persze van szégyentelen aki csak limányol az eprek tövében.

Délutánra átjárható a ház északi fala és a kerítés közti rész. Ez három talicska zöldhulladék volt, igaz J is dolgozik keményen a málnás és a virágoskert kigazolásával, szóval ő is töltötte a talicskámat. De elég volt ennyi egy napra.

Amiért meg főleg elegem van a mából, reggel itt járt a segédjegyző ellenőrizni a Szmájli kutya oltási könyvét, meg hogy van e benne chip, persze minden rendben volt, de aztán megjelent a francia bulldog gazdája bizonyos Renáta és rákezdett velem kiabálni, amiből arra következtetek, hogy nála is járhattak és netán belengettek valami bírságot, mert megfenyegetett, hogy azt meg velem fogja kifizettetni. A legszomorúbb az volt, hogy ő, szemmel láthatóan saját magát is meggyőzte arról, hogy neki igaza van. Én egyrészt nem tudok kiabálni, másrészt meg (és direkt nem fogok polcorrektkedni, mert szerintem itt ennek nincs helye) nem fogok a kerítésen át a nyílt utcán a  cigány kultúrához alkalmazkodni, mondtam, hogy hagyjon nekem békét, de csak mondta és mondta, mindezt úgy, hogy a kislányát is magával hozta, MIÉRT? .... Otthagytam. De qrvára rossz kedvem lett az egésztől.

Szombaton volt a "Fák és madarak napja". Ezt csak ma tudtam meg a Klubrádióból, ahol egy természetbúvár szóvivővel beszélgetett a Parakovács. Miszerint pont ilyenkor nem szabad zöldnövényeket irtani, mert a fészkelő madarakat megzavarja, elpusztítja a madárfiókákat. És én PONT ez időszakban kezdtem bozótirtásba. Meghallgatva a műsort kijelentem ártatlan vagyok. Egyrészt a dolog arra volt kihegyezve, hogy felelőtlen beruházók ilyenkor kezdenek erdőket tarvágni, tehát láncfűrész és tömeges fakivágás lakóparképítés, kerékpárútépítés stb okán, szóval egész más lépték mint az én egyszemélyes bozótirtásom, másrészt én metszőollóval és villás kiskapával működök, észre venném ha fészek kerülne a kezem ügyébe és kihagynám. De csak elhagyott régi fészkeket találtam a leszáradt régi japán lonc közt. Egyetlen, már eléggé kifejlett, halott rigófiókát találtam az avar közt, erős a gyanúm, hogy a kora hajnalban már ébresztőt kiabáló kakukk csemetéje túrhatta ki a diófán magasan rejtőző fészekből, neki sajnos ez az eléggé el nem ítélhető csúnya szokása, de ez a természet rendje, ebbe nincs beleszólásom.

Tegnap pihentem, az időjárás se tetszett, de ma folytattam. Tájkép csata után, jobbra a télikert északi oldala, balra a szomszéd kerítése amit egészen lenyomott a lonc sokéves, a korábbi elszáradt égasbogaira minden évben újrasarjadó vegetációja. Az a pár kopasz csutka ami kiáll a földből a kisszék előtt középtájt egy aranyeső bokor volt, amit olyan tökéletesen agyonnyomott a japán lonc, hogy bánatában kiszáradt. Remélem most, hogy kapott levegőt tőről újrasarjad. 

Annyira elburjánzott a lonc, hogy már a télikert tetejére kezdett felmagasodni, átjárni alig lehetett tőle a télikert mellett. Judit szerette, szép is volt, de én már utáltam a szinte négykézláb mászkálást alatta. Acélkar vasmarok, csak  a lábaim szarok,  guggolni, térdelni nem igazán tudok hosszasan, ezért a kisszéken ülve végzem a precíziós bozótirtást, aminek megkegyelmezek azt ott hagyom, mint ott középen azokat az íriszeket. Az a szürke PVC cső az esőcsatorna ejtőcsövének meghosszabbítása volt, hogy a vizet a háztól távolabb dobja ki, na AZ tele volt berohadt falevelekkel, hogy ott esővíz nem ment át az tuti, olyan nehéz volt, hogy felemelni alig tudtam. Egy kicsit többet kellene törődjek a karbantartással. A folytatás célja, a ház északi fala és a drótkerítés közt egy gyalogosan, fűnyíróval talicskával  járható ösvény kialakítása a jelenlegi bozót helyén. Őszintén szólva nehezen hiszem, hogy ebben az életemben lesz még egyszer erőm ekkora munkára itt, szóval alighanem most csinálok ilyet utoljára.

Az így keletkezett nyiladék jobb oldalán ez a bőrlevelű örökzöld ha minden igaz (most meggugliztam) "japán kecskerágó", kis törpe volt amikor jó pár éve amikor a tornácot  a házhoz építettem útban volt és ide áttelepítettem a madáretető mellé, mára óriás lett, ezt csak egy kicsit fogom megrendszabályozni, de nem faragok belőle szobrot mint az Ollókezű Edward.

Az így keletkezett tisztás kelet felől, másik nézetből.

J is dolgozik, ő az apraját csinálja egy kis sörösrekeszen ücsörögve ( neki se hajlanak már igazán a térdei), ilyenek bukkannak elő a zöld burjánzásból az utcai kerítés mentén

Ez még kemény lesz, itt egy virágos kert rejtezik a zöld burjánzás alatt, ehhez én szerinte nem nyúlhatok, szóval ez a feladat még rá vár.

Bár 3 óránál többet nem voltam képes dolgozni, de végre meg voltam elégedve a mai teljesítményemmel. Reggel kilenckor kezdtem és délben hagytam abba, közben volt két 10 perces pihenő. Javul a technikám és mintha az erőnlétem is. Bár elfáradtam, de egy ebédszünet és némi alvás utána teljesen rendbetett, nem érzem az ólmos fáradtságot, amit korábban ilyenkor.  Ez itt alant bár kicsit nehezen különíthető el a környezettől egy púpozott, és kötéllel lekötözött talicska, a kerítésről, bokrokról leszaggatott, talajról feltépett, levagdalt kúszónövény gubanccal, kb egy órai munka eredménye, nagyjából 2 m2 megtisztított területet jelent. 

Gond az elhelyezés. Mert ennyit (meg még azt a kb. 50 talicskányit ami még lesz) lehetetlenség a kukába begyömöszölni, de még ha hozatok egy négyköbös konténert, abba se fér el (arról nem is beszélve, hogy nyár közepe lesz mire végzek (HA végzek) és ha kint áll az utcán telerakják mások. Komposztálni kell. NA EZ a komposztálóm.

Remek darab, de még 1 m3 se fér bele. Némi tűnődés után egy az internetről, a szuhafői Dr Gyulai Ivántól tanult módszert alkalmazom.

(Ezt a filmet mindenkinek látnia kellene, de persze kevesen fogják megnézni.) A kert végében a Balabán csatorna partján van vagy 30 m2-nyi szabad területem, ott vasvillával szétterítem, letaposom és így a természetben komposztálódik a biológiailag tiszta, lebomló növényi anyag. Miközben búvóhelyet nyújt sünöknek, talajon fészkeló madaraknak, rágcsálóknak. Ha lebomlik, feltéve, hogy megélem, vissza tudom forgatni  a kertbe termőtalajnak.

Egész jól haladtam. Mindenesetre a kezdeti, a sziszifuszi munka nyomán keletkezett reménytelen állapotom jelentősen javult.

Korán ébredtem, mert tegnap alaposan elfáradtam és korán tértem nyugovóra. Ilyenkor 4 óra alvás után felkelt a prosztatám, utána meg már beindul az agyam és nem tudok elaludni.

De előbb a tegnap. Alaposan kiszúrtam magammal. Hagytam felmagasodni a füvet az előkertben, aminek következtében az esőtől megdőlt a már térdig érő fű és nem lehetett rendesen kaszálni sem, nemhogy a fűnyíróval rámenni. Egész délelőtt kínlódtam vele, átmentem rakta damilos kaszával vagy háromszor és a fűnyírógéppel is kétszer, közben amikor már nagyon elfáradtam ledőltem a nyugágyba pihenni.

Délután 1-re így nézett ki a helyszín

Hát ma még áttolom rajta a fűnyírógépet egyszer, aztán olyan amilyen. Az se javít a helyzeten, hogy tele van kutyák ásta gödörrel.

IGEN, főleg te vagy a bűnös!

Picur kutya retteg a puskalövéstől. (meg a tűzijátéktól, meg az égzengéstől) tegnap délutáni sétánál megint összefutottunk a földjéről a madarakat puskalövésekkel riogató emberrel ( nem olcsó mulatság, egy patron 200 Ft, ha kérdezitek mitől lesz drága az étolaj, hát pl ettől), hát P kutya majd frászt kapott, ma reggel meg befékezett már a szántóföld elején és megindult hazafelé, nem bírtam vele. Bezzeg a Sz! Odament a lövöldöző ember lábához szimatolni és leste, hogy merre kell(ene) elrohanni a zsákmányért. És ez a kutya azelőtt sose látott vadászt, puskát. Kölyök kora óta nálunk van.

De a vadászkutya ősei otthagyták benne az ösztönt. Nem hittem volna, hogy van ilyen ha nem a saját szememmel látom.

Na megyek reggelizni, aztán gyalulom tovább a füvet, meg irtom az elburjánzott kúszónövényeket.

Jól jött ez a három napos nedves időjárás. Ahogy az öregeim mondták "májusi eső aranyat ér". Bár kisütött a nap, de nyugatra sötét égbolt és baljós színek jelzik, lehet délutánra még lesz egy kis eső.

Déli irányban friss vetés, nagyon kellett neki  az eső, mert pár napja amikor a gépek járták a földet, még porzott minden, szóval száraz földbe vetették a napraforgót. Merthogy ide azt ültettek.

Ha négy középfeszültségű villanyoszlop balról az első és második közé néztek, láttok a távolban egy fehér pickupot. Nos a terület gazdája azzal kerülgeti a földjét és időnként elsüti a puskáját, mert a galambok hangyaszorgalommal csipegetik ki a frissen vetett magokat  a talajból. Amikor elment mellettünk, megállítottam, összeismerkedtünk és elbeszélgettem vele, tíz perc alatt többet tudtam meg a mezőgazdaság állapotáról, mint eddigi életem során a sajtóból. Rákérdeztem például a gépekre, amiket sétáink során, évek óta nagy szakmai érdeklődéssel  szemlélek a különféle munkafázisok során. És tudjátok mit tudtam meg? Azt, hogy a leghasznosabb ismeret a paraszt számára az informatika. Merthogy a gépek jelentős részben GPS vezérlésűek. Ezért nehéz jó munkaerőt találni, aki tud valamit, mind elment innen. Viccesnek találta az Ukrajna elleni kampányt. Ez az ember azt mondta, hogy világpiac van és tökmindegy, hogy Ukrajna EU tag vagy sem, az a gabona amit megtermelnek, meg fog jelenni a világpiacon és igenis ráhatással van az árakra, a többi süket duma. IGEN ez egy parasztember, HA ezt a szót még lehet alkalmazni egy földművelőre, SZERINTEM nem. Annyiban igaz, hogy a földje után él és hajnaltól alkonyatig most épp kergeti a galambokat, mert kiszámolta, hogy ez benzinben, puskapatronban kevesebbet visz mint galambkárban hoz a napraforgóból.

Sétaútunk északi oldalán fantasztikus harsogó zöld az őszi búza,

komolya mondom belehemperegni és harapni lenne kedvem, a Szmájli kutya meg is teszi néha, bár őt a belőle felrebbenő fácánok izgatják igazán. Na AZT nem szabad neki, azért van pórázon többek közt.

Az állatorvos 9 és fél tíz közt jön elvileg oltani  a kutyákat. Szmájli kutya mindig a fenekemben van akármit csinálok, na mondom, kiviszem a télikertbe (ahol amúgy nagyon szeret feküdni a kanapéján), hogy kéznél legyen, ha megjön az orvos. Az ajtóig semmi gond, amint látja, hogy megyek kifelé a házból, már kel fel a fekhelyéről a cserépkályha mellől és előttem siet kifelé az ajtón, nehogy lemaradjon valamiről. Nyitom a télikertet, füttyentek neki... nem jön, lecövekelt az ajtó előtt és "ráutaló magatartással " jelzi, hogy VISSZA  AKAR MENNI. HONNAN tudja miért akarom odavinni? Merthogy az oltást nem szereti. De honnan tudja, hogy az jön? Emlékszik tavalyról?

10:00 Csuda érdekes. Most ment el a doki. SEMMI gond, a két kutya boldogan körülugrálta, nem volt félelem, csak kíváncsiság és barátkozás. A szurit gyakorlatilag észre se vették a simogatás mellett. Fene érti mi volt a gyanús a Sz-nak amiért befékezett. ( amúgy egy jutifalat felmutatásától AZONNAL jött a télikertbe, talán csak ezt akarta kiprovokálni.... olvasom a rettegő cikkeket a mesterséges intelligenciától, vajh mikorra lesz pariban a kutyáméval)

Ahol jobbra az a tuskó áll, olyan magasságig nőtte be a kúszónövényzet ezt a kb 20 m2-es területet. Már kezdtek rámászni a magaságyásra is. Már csak annyi van belőlük ami  a baloldali kerítésen van és a szomszédban van a gyökere. Ez négy napi munka volt. 3 óránál többet egyelőre nem tudom, csinálni, mert elfáradok. És nem is akarom erőltetni. De miután ma már határozottan jobban ment (nyilván a technikám is javul) mint mondjuk tegnap, vagy tegnapelőtt, erősen remélem, hogy javulni fog az erőnlétem.

Azért ez még messze nem a Kánaán, még alaposan át kell gereblyézni, ahol gyökérbe akad azt még felszaggatni, aztán fűnyíróval átmenni rajta. És talán beszórom fűmaggal is, bár reményem van, hogy magától is átterjed rá a fű, amit eddig elnyomott a borostyán, vadkomló, és egyéb agresszív élősködők.

Ahogy ígértem, munkával ünnepeltem a május elsejét.  A kert végében meg nászukat kuruttyolják a békák.

Ma folytatom, de 2-3 óránál többet nem bírom a küzdelmet a kúszónövényekkel. Max 5 összenyomott tartalmú vödör a napi adagom egyelőre. Talán ha belejövök tudom növelni az adagot, de nagyon fárasztó a tépkedés, szaggatás, mert ez kézimunka, ide nem használható se a fűnyíró, se a damilos, vagy acélkéses fűkasza. Pláne arra ami felmászott a sufni oldalára, tetejére.

Itt van máju selseje, Énexó és táncköszöntse...

Már tegnap (merthogy elnyomott az álom este és már ma 1:52-kor ébredtem) is kertészkedtem délelőtt, irtom a borostyánt, vadkomlót és egyéb gazokat amik teljesen eluralkodtak a kertben és ma is azt fogom csinálni, szóval munkával ünneplek mint a "régi szép időkben" amikor a SZABADNÉP piros címlapfelirattal  jelent meg és azzal kezdte, hogy a munkások saját kívánságukra munkával ünnepelnek.  Csak alszom egy kicsikét még, mégiscsak éjszaka van.

J virágai tobzódnak a télikertben.

Ők is érzik a tavaszt... vagy inkább már a nyarat.  Na megyek aludni "igazából".

Tegnap (merthogy már holnap azaz hétfő 0:07 van) tanulmányoztam a 14 napos meteorológiai előjelzést, és miután fagyot nem láttam, továbbá a tejfölös pohárba ültetett paradicsom palánták már alaposan megnőttek a télikertben, kiültettem őket a 2-esszámú magaságyásba.

Szám szerint 14 db, jóval kevesebb mint az előző években, meguntam az elburjánzott paradicsomültetvényeket, elég lesz ennyi kettőnknek. Most megint elhatároztam, hogy gondosan fogom őket gondozni....meglátom mi lesz belőle, eddig nem sikerült. Csak nőttek össze-vissza és amire nekiláttam volna kacsolni, kötözni, addigra már végérvényesen elkanászodtak.

Az ágyás végében szépen nőnek a hagymák, de hogy mekkorák a föld alatt azt nem lehet tudni. Tavaly alig nőttek nagyobbra mint a dughagyma amit elültettünk.

Az 1-es ágyásban a zöldborsó naponta nő vagy 5 centit

De a répa nem néz ki valami bizalomgerjesztően.

Tavaly is csak olyan ujjnyira nőttek. Nem tudom milyen tápanyagot kellene keverni a földbe, hogy nagyobb répák teremjenek. Meg kéne googlezni a neten, de gyanítom ha beírom, hogy "kicsi a répám mit tegyek", csak szexuális csodaszer reklámok fognak  feljönni.

Az igazi sikernövény a tavalyi, igazából már kétszer is kidobásra ítélt, és ettől alighanem megijedt bokorpetrezselyem, ez évelőnek bizonyult és nő mint a bolond.

Erősen fáraszt már a kerti munka is. De azért próbálkozok. Tegnap, miután már dél felé járt az idő, kiültünk lazítani a stégre a hintaágyra. Itt nagyon jó. Az ember letelepszik és csak bámulja a vizet. Kellemes friss "kereskedelmi" szél fújt, igazi vitorlázó-idő, de nincs már kedvem hajóba ülni és vitorlát húzni se, csak ülni, csak hallgatni a hullámok csobogását és bámulni magam előtt a soha nem változó, mégis megunhatatlan látványt.

Egy idő után rámjött az álmosság, lehajtottam a fejem a mellettem ülő J ölébe

és mély álomba zuhantam. A zsebemben lévő telefon csöngése riasztott fel. A segédjegyző hívott a nagypénteki események miatt.... Sokáig gondolkodtam megírjam e ide a blogba, de miután ez egy napló, amiben minden szempontból pontosan akarom rögzíteni az életünk eseményeit (továbbá nagyon gyakran magam is itt keresem vissza az akár sok éve, már általam is feledésbe merült történéseket) , hát idemásolom amit a jegyzőnek írtam tegnapelőtt.

Ez volt az apropó.

Sőt, Húsvét hétfő. Úgyhogy egy mára szóló versike a 444HSz-ről.

Namost ez, azon kívül, hogy Húsvét Hétfő van arról jutott eszembe, hogy tegnap Icukánál Húsvéti babazsúrt tartottunk szűk baráti körben. Ott volt Bözsike is finom saját süteményeivel. Bözsike 85 éves és eldicsekedett, hogy jött őt meglocsolni a két fiú unokája, az idősebbik 10 éves és ő az iskola legokosabb tanulója úgy hívják "a kis professzor", mert matek és fizika versenyt nyert. És miközben mutogatja az okostelóján a képeket legújabb frissenszült unokájáról (TÉNYLEG gyönyörű, vakító kékszemű gyerek) feltűnik EZ a kép

HOPPÁ! Hát EZ meg hogyan? Hát amikor itt volt a "Tisza" nálunk ( emlékeztek https://amapola.blog.hu/2025/04/12/szombat_305 ) ő is odaautózott, hogy színről színre lássa az új istent, de csak nagyon messze talált parkolóhelyet és mire odaért alaposan kifulladt, hát leült a park lépcsőjére, jó messze a platóskocsitól. És amikor jött kifelé a Magyar Péter a sárgamellényeseitől kísérve, pont megállt előtte, Bözsike meg megszólította, mert ő aztán nem tesz lakatot a szájára, hogy most aztán mi lesz, úgyhogy MP le is ült mellé a lépcsőre, és miután megtudta hogy Bözsike egy 25 éve üzemelő nyugdíjasklubot vezet szelfiztek is egyet. Ezt csak azért részletezem ennyire, mert az általam látogatott 444HSz weboldalon, fiatalok gyakran hánynak vért a nyuggernemzedékre, "Kádár népére", hogy hát mi vagyunk Orbán Viktor erős vára, harci láncos buzogánya, hát NEM mindenki! 

Húsvét, vagy nem Húsvét mindenki dolgozik. Én például füvet nyírok. De a méhészek is megjöttek már több napja és kirakták a kaptárjaikat a szokásos sétaútvonalunk mellé, mert virágzik a repce. Szóval a méhek is dolgoznak.

Ma hoztak még mellé egy utánfutónyi kaptárt.

Engem különösebben nem izgatnak, de J fél mindentől aminek fullánkja, szúrója, rágója  van, úgy, hogy délután amikor ő is jön sétálni a Picurral, a környékére se megyünk a kaptároknak. Ma reggel a szokásostól eltérően P kutya is jött velem, így hármasban caplattam a két kutyával a sárban.

Mindenkinek hasonló boldog Húsvétot kívánok!

Tavasz van és meleg. Nekivágtam a "kásahegynek", elkezdtem borostyántalanítani valamelyest a kertet. Kemény munka a földön kúszó és a fákra felmászó, azokat fojtogató növényeket fel és letépkedni, el is fáradtam alaposan, sajnos a téli tespedés nem tett jót az erőnlétemnek, és még az is lehet, hogy megöregedtem. Délben abba is hagytam és csatlakoztam J-hez aki Icuka garázsában könyveket válogat.

Retorziókkal fenyegettem ha újabb könyveket merészel hazahozni ide ebbe a parányi házba ahol már egy gyufaskatulyát sincs hova elrakni, de hát hiába beszél az ember a feleségének. Egyébként meg nehéz ügy, van ott vagy 4-500 olyan könyv amelyeket magam is szívesen ki(vagy legalább bele)olvasnék, de eltekintve tőle, hogy nincs neki helyünk, hol van már annyi időm hátra az életemből, hogy el is olvassam őket?....... De azért párat félretettem, majd csak lesz valahogy. Csak az ökör következetes (Bismarck).

Ha lassan is , de beindult a tavasz. Az óriás öreg cseresznyefa virágba borult.

A moniliától megvagdosott meggyfa meglátjuk idén mit terem.

Ez a meggyfa magról nőtt, tavaly már termett pár szemet.

J kedvenc magnóliája.

És a hitvány bokorpetrezselyem, amire J azt mondta, hogy "hát ittmaradt tavalyról, ültetek újat addig had éljen, jó lesz a levesbe így tél végén pár szál", na ezt meghallhatta a növény és úgy megbokrosodott, hogy nem kell újat ültetni.

A zöldborsó is meghálálja az öntözést. Az ágyás végén hagymák meredeznek, csak a sárgarépa nem igazán mutatkozik.

A matuzsálem almafa korhad, szárad, de virágzik.

Mostmár csak  a beporzóknak kell munkálkodniuk.

J szólt még a hét elején, hogy hívnak barátaink, Zoli és Mária,  Lórévre, ahol Z előadást is fog tartani a Zichy kápolnában, továbbá lesz bográcsozás is. Ismertem a témát, mert már olvastam korábban Z kutatását, de mondom szívesen meghallgatom élőben is és ha szívesen látnak, miért ne, menjünk! A komplikált csak az, hogy mert rosszul hallok, beszélni nehezen vagy inkább alig tudok, az asztalnál meg gusztustalan vagyok a nyelőcsövem időnkénti elzáródása miatt fulladozva, ezért leginkább kerülöm a társaságot. De gondoltam, ha nem kell megszólalnom, Z előadását szívesen meghallgatom. Úgy hogy autóba ültünk, és vittük Icukát is a buliba. Na ahogy közeledünk, látom sok autó van...ez alighanem nem egy szűk baráti társaság lesz,....PONT amit kerülők amióta magányba zárt a beszélőképtelenségem, de hát ugye innen már nincs visszafordulás. 

Leparkolva M üdvözölt minket és a társasághoz kalauzolt, és ekkor esett le a tantusz nekem

látva a Tiszás pólókat, hogy ez egy pártrendezvény. Ahogy a "Gombháború" c. filmben mondja a kisfiú aki mindig a rövidebbet húzza "Ha én ezt tudom, akkor el se jövök!" Na EZT meg kell magyarázzam, hogy ne legyen belőle sértődés. Már tegnap leírtam, hogy én nem bánom  a Tiszát és nem bántom Magyar Pétert, SŐT. De én alapból nem vagyok közösségi ember. Kezdem messziről. 1989-ben is ugyanolyan voltam mint most. Pofázós, magam véleményét soha véka alá nem rejtő, nyílt és szabadságmániás. Akikre (már persze amikor még nem volt eloperálva a hangom) valahogy odafigyel mindenki ha megszólal. És akik ezt hallották hívtak a Fideszbe, akikkel akkor nagyonis egy követ fújtam. De hát egyrészt akkor is tudtam magamról (kis közbevetés, eredménytelenül hívtak korábban amikor még csak egy párt volt az MSZMP-be is, meg a Munkásőrségbe is, szóval akart engem mindenki, egyedül  a KISZ-t meg a szakszervezetet nem tudtam megúszni, de hagyjuk a történelmet), hogy én egy egyesharcos vagyok, vezetést nehezen viselek, és ami a fő, háromgyerekes 44 éves családapaként mi a fenét keressek én ezek közt a Fideszes ifjoncok közt, akiknek még a fenekén a tojáshéj, nagyrészük még iskolapadban ül, nulla az élettapasztalatuk, szóval nagyon nem oda való lennék. Azóta ők sokat öregedtek és az is lehet, hogy én is egy keveset, ők sokat változtak, lettek fiatal demokratából öreg feudálbolsevofasiszta maffiózók, én középkorú nyakas liberálisból lettem öreg rendpárti szkeptikus patrioanarchista (na ilyet is csak én tudok magamban összerakni). Tegnap  leírtam itt https://amapola.blog.hu/2025/04/12/szombat_305 , a véleményemet Magyar Péterről, meg az ő elfogadottságáról, szóval messze elnézőbb vagyok irányában, mint sokan és messze kevésbé bízom benne mint rengetegen, de megismétlem sokszor hangoztatott álláspontomat, a politikára is érvényesnek gondolom a műszaki életben jól bevált módszert, kísérletezni kell, labor, próbadarab, tesztelés, futópróba, törésteszt és annyiszor módosítani ahányszor csak lehetséges. Erre a demokrácia alkalmas lenne, erre vannak kitalálva  az időnkénti választások a folyamatos módosítás lehetőségével, de sajnos az emberek elsöprő többsége még a fejlett demokráciákban is jobbágyként gondolkodik (lásd Trump mint jelenség), azt hiszi királyt választ örökre, olyan mintha egy mérnök az ökrösszekér korban űrhajót vizionált volna, kihagyva a gőzgépet mint aktuális innovációt.

Zoltán előadása a kápolnában úgy szólt ahogy kellett

és PONT arról ami akkor is (és előtte is és azóta is és MOST is) aktuális volt, hogy hogy áll szemben egymással magyar és magyar egészen a bitófáig juttatva egyik a másikat. IGEN, a nemzet legjobbjai. Nem részletezem, akit érdekel itt https://hu.wikipedia.org/.../Zichy_%C3%96d%C3%B6n_(1809...  olvashatja röviden, aki meg hosszabban, annak megörökítettem a falon  a tablókat.

Miután a beszéd mint említém, nagy kihívás számomra, nagy örömömre szolgált a beszélgetés Kornélia nénivel https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9ray_Korn%C3%A9lia , akiből viszont ömlött a szó. "Kori" néni az utcaszomszédunk, amikor ide költöztünk, még a házában lakott, de azóta beköltözött az 1 km-re lévő idősotthonba, de naponta "haza" biciklizik a házába az ottani teendőit végezni. 95 éves az egykori többszörös Európa bajnok evezős, de a mozgása és a szellemi frissessége irigylésreméltó. Örök bánata, hogy amikor csúcsformában volt és nem akadt a világon ellenfele aki legyőzte volna, akkor PONT  a római olimpián nem szerepelt női evezős szám, amit egészen biztosan megnyert volna, mert ugyanakkor a későbbi szovjet bajnokot is sikeresen győzte le az EB-n, mert neki jobb volt a hajrája. Balról J, Icuka, Kori néni és Zoltán nyaktól térdig.

Mint tegnap említettem... nem, nem itt máshol (össze-vissza írkálok mindenfelé), szóval értesítettek, hogy a Tisza párt itt fog akciózni velünk pont szembe a túlparton a kastély előtt, na mondom, ha jó idő lesz megnézzük. Ha az alábbi képet nézitek, balszélen ott a nyiladékon kinézve a fűzfa mellett a túlpartot, na az a szigetünk amin lakunk.  Úgy, hogy leraktam idén első alkalommal a munkacsónakot, ráakasztottam a kis 2.2-es SUZUKIT, és átprüttyögtünk  a túlpartra. Sokat nem vártam az eseménytől, én már neten kitöltöttem a "népszavazási lapokat", a Magyar Péter beszédét meg már ismertem, mert meghallgattam néhányat, szóval tudom mit mondott, mit mond és azt is, hogy mit fog mondani, az meg hogy CSINÁLNI mit fog az majd kiderül 2026-ban. A véleményemet ismeritek, én nem bízom magamon kívül senkiben, meggyőződésem, hogy a jelenlegi feudfálbolsevofasiszta maffiarendszert le kell váltani, és ha erre csak a MP bizonyul alkalmasnak, akkor ezt vele kell megcsinálni, aztán majd meglátjuk. Ha sikerül csatlakozni az EU ügyészséghez és elkezdeni börtönbe csukni a FideszKDNP bűnözőket, plusz beindítani a gazdaságot és legalább nyomokban jogállamot, alkotmányos demokráciát teremteni, akkor már beljebb vagyunk. Ha nem sikerül, és az egész csak kamu volt, akkor a MP-t is seggbe kell rúgni és mással próbálkozni.

11:30-ra volt hirdetve az esemény, olyan negyed órával korában érkeztünk, már voltak néhány százan.

Ami határozottan tetszett, rengeteg fiatal volt, tehát abszolút változni látszik a korábbi tapasztalatom,

https://amapola.blog.hu/2018/10/03/szerda_602 

https://amapola.blog.hu/2018/10/06/szombat_4398

https://amapola.blog.hu/2018/10/10/szerda_431 

https://amapola.blog.hu/2018/10/13/szombat_607 

https://amapola.blog.hu/2018/10/27/szombat_702 

miszerint a fiatalok leszarják az ország sorsát.

Utálom a tömeget, ami folyamatosan nőtt, így lesétáltunk a vízpartra a platóskocsi mögé, ott nem volt senki, a beszéd meg onnan is hallatszott, és mivel kifárasztott a délelőtt (fűkaszálással, csónaktakarítással kezdtem) és az állás amúgy is fáraszt már, leheveredtem a fűbe J mellé. A rendezés abszolút egyszerű, és bejáratottan vérprofi volt. Rengeteg rendező, sátor, aláírópult székekkel, tökéletes hangosítás, MP beszéde 11:35- kor elkezdődött, és 11:55-re vége is volt ( ahogy Mikszáth Kálmán mondta "kolbászból a hosszú, beszédből a rövid a jó") semmi cicó, ütős duma, végig fejből baki nélkül, ami  a halálom, ha egy szónok unalmas, pláne nyekeg, öööö-zik, na az itt nem volt. Jó szónok a srác, kicsit vicces, hogy azok akik korábban azt hangoztatták, hogy Orbán ellen "akár a patás ördöggel is", most meg amikor feltűnt egy kétségtelenül nem kifogástalan pedigréjű, de messze nem partás ördög, most meg nem győznek fintorogni, de legyen ez az ő bajuk! Akit érdekel, megkerestem az eseményt a neten, íme.

Aztán hazacsónakáztunk és kiültünk a stégre a hintaágyba napfürdőzni, szép volt ez a mai nap IS.

Ma van József Attila 120. születésnapja, mellékesen a költészet napja. Elveszni látszik a dátum a politika aktuális förtelmes zajában. Ezzel a verssel emlékezem meg róla. https://www.facebook.com/lazartesok/videos/228730426966866/ Tőlem ennyi telik.

Akinek nincs Fb-ja az itt is meghallgathatja, ez zeneileg kidolgozottabb, viszont nem láthatja a fiúkat. Nekem külön tetszik, hogy nem fojtogatják a gitárt, hanem Barréval fogják az akkordokat.

Bolond az idő. Tegnap még + 20 °C volt délután, ma reggel már csak +0,9 °C. És éles metsző szél, jó is, hogy duplán lekötöttem Amapola cockpit bejárati ponyváját, mert tarajos hullámokat hozott az északnyugati, legalább 8-as szél. Viszont  a napnak már komoly ereje van, becsukva maradt a télikert, J jön befelé, mondja 35 fok volt odabent. Nagyon nem tetszik ez a szélsőséges idő. Sándor József, Benedek elég kis zsák meleget hozott és az is elillant tegnapról mára.

Csodás idő volt ma. Megcsináltam a 2-es ágyás csepegtetőit is.

Mindegyik cseppforrás működik, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Amelyiknél kisebb aktívitást tapasztalok majd üzem közben, ott lazítok a bandázson.

Meleg volt és megjelentek a beporzó rovarok is. Viszont jövő hét elejére fagyokat jelez a meteorológia. Szóval ami elkezdett virágzani az alighanem vagy lefagy, vagy beporzás nélkül marad, vagy mindkettő. Lehet idén sem lesz sárgabarack. Egyszer már megtréfált két hete a tavasz, annyit tudtam csak most csinálni, hogy a szűrőnél kiengedtem a vizet  a  rendszerből, mert nincs kedvem mégegyszer szétfagyott idomokat cserélni.

Na úgy tűnik megtaláltam a megoldást. Mondtam, hogy elvízkövesedtek egy szezon alatt az öntöző cső csepegtető labirintusai. Mostanra igazából nem is vízkőre gyanaxom, hanem iszapra. Ami olyan finom szemcsés, hogy még a finomszűrőn is átmegy valahogy. Na a lényeg, hogy a labirintusok több mint fele eltömődött, nem csöpög.  Most fúrtam mindegyikbe két, 1mm átmérőjű furatot és betekertem nejlonzacskóból kivágott, olyan 30 cm hosszú szalaggal, amit 12-14 menet spárgával rákötöztem. Ettől nem tud sugárban spriccelni, hanem lassan találja meg az útját a veteményre, AZAZ csepeg. Úgy tűnik működik. És ami a fontos, ha eldugul, csak leszedem a nejlonzacskót és újrafúrom. Körbenéztem a neten, mások mit csinálnak ha eldugul a csepegtetőjük, mindenki újat vesz, hát egy FRÁSZT!

Szépen bújik J zöldborsója.

Közbe megtaláltam az SZFE típusú piros-fehér forgalomzáró szalagomat amit még útépítés-útelzárás után gyűjtöttem, hogy jó lesz az még valamire, na most van a "jóleszazmég".

Ivóvíz mizéria van. Tegnapelőtt olvastam a város honlapján a jegyző bejegyzését, hogy ne igyunk, meg ne főzzünk a városi vízhálózatból vett vízzel, mert határérték felett tartalmaz arzént . Na sokan beszartak és kétségbeesetten Fb-oztak, de  én aki rendszeresen csapvizet iszom még egy napig továbbra is azt ittam, mert különösebben nem félek tőle. Egyrészt mert minden vízben van arzén és állítólag nem ürül ki, nem bomlik le, hanem halmozódik a szervezetben (amit azért én annyira nem vagyok hajlandó elhinni, mert akkor bármilyen kevés is az anyag, mindenkinek arzénmérgezésben kellene elpusztulni aki már 80 éve vizet iszik) a "dózis teszi a mérget", ahogy egyszer Sacher Gábor megfogalmazta, szóval ha 10 μg/l a határérték itt meg mondjuk van benne 14 (mint mérte a vízmű), akkor az azért nem olyan nagy baj, másrészt alig hiszem hogy ez tegnapelőtt került bele a vízbe, alighanem évek óta ezt isszuk, szóval akkor ez a plusz egy nap nem okozhat akkora problémát. Harmadrészt meg ez az arzén azért nem "az" az arzén amit a tiszazugi özvegycsináló asszonyok leáztattak a légypapírról, hogy a terhükre váló férjeiktől megszabaduljanak, az néhányszázezerszer töményebb lehetett annál ami a mi vizünkben van, HA egyáltalán van. Mert nagy kérdés, hogy hol, épp melyik kútból származik és a hálózat mely részén vették a mintát..

Na mindenesetre vegyük komolyan a hülyeséget, tegnap reggel a Sári Pisti autóját megpakoltuk edényekkel, kinek épp mije volt itthon és elindultunk lajtos kocsit keresni. A meghirdetett helyek közül az elsőn nem találtunk senkit, talán kifogytak, a második helyszínen viszont még sorba állni se kellett, mi voltunk az egyedüliek, bár mikorra megtöltöttük a kannáinkat, fedeles műanyag vödreinket, már jöttek utánunk még páran, de korántsem volt vészhelyzet. Mindenesetre elláttuk ivóvízzel Icukát, Bözsikét meg magunkat, ilyenkor számít az, hogy ha jó szomszédok vagyunk egyszerűbb az élet, mert törődünk egymással. Most olvasom a tájékoztatót, serényen mossák a hálózatot és folyamatosan mérik az arzéntartalmat, szerintem holnapra helyreáll a béke.

Tegnapelőtt SP kitalálta, hogy menjünk a halmúzeumba, mondtam "JÓ". Nem sokat vártam a dologtól, bár múzeumrajongó vagyok, de a horgászat-halászat nem a szívügyem, a halételek közül is leginkább a rántott tarját szeretem. DE! Várakozásom felett "sült el" a múzeumlátogatás. Szóval aki nyáron Ráckevére jön kirándulni ( most kizárólag  a mi kedvünkért nyitott ki a télen zárva lévő múzeum ) ki ne hagyja! Egyrészt nem túl sok olyan épületben járkálhat az ember aminek a falait 500 évvel ezelőtt építették, másrészt megrohantak gyerekkorom vízi élményei, harmadrészt mert Udvari Zsolttól, aki egy személyben múzeumigazgató, ügyintéző, alapítványi mindenes remek tárlatvezetést kaptunk. Most a neten körülnéztem, innen indultak.

 Mindjárt mutatom hova érkeztek meg mostanára. Ez a térkép a bejárattal szemközti falon a középkori "pocsolyatérkép", azt a vízivilágot mutatja ami AKKOR volt a mai szárazvilág helyett, DE ami érdekes és erre Zsolt hívja fel a figyelmet az alföldi Homokhátság, aminek a kiszáradását most katasztrófaként éli meg a  mezőgazdálkodás, AKKOR IS száraz volt. Miért?? Hát mert homok, amiből kifut a víz és hátság, a víz meg tudja a fizikát, lemegy ahogy a gravitáció parancsolja. Mi változott? Az, hogy kevés az eső manapság. (bár ma éppen nem, mert reggel a Sz kutyával ismét szarrá áztunk)

Az egykori halas kofa. A lelkes múzeumgazdának nincs párja, mindenre van egy története, a múzeumot például egyszer meglátogatta annak a horgásznak az özvegye is, aki azt a nagy sőregtokot (vizaféle, amúgy védett) fogta

Horgászverseny relikviák.

Halászat, horgászat, természettudományban érintett tudósok, legismertebb közülük Hermann Ottó, a felső sor jobb szélen az ablak felé beforduló falon.

És a különféle halfogó készségek tömkelege, gyári és házi furmányok, melyekkel az erre kiélesedett emberi elmék évszázadok óta mind a mai napig próbálkoznak túljárni a halak eszén.

J-t csak annyi időre engedtem el magamtól, amíg fotóztam, mert piszokul fázott a fűtetlen múzeumban, ahol az évszázados falak őrizték a korábbi hideget, úgy hogy végig magamhoz szorítva melengettem.

Magyarország halai, bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyiféle van belőlük.

Balról egy Zoli, SP, még egy Zoli és J

Ez csak nekem, merthogy tenger, bár a varsa tán nem az, gömbhal, agancskorall, az az állkapocs egy olyan legalább 3 méteres cápáé lehetett, a jobb szélen meg ahogy nézem, kifakult korallevő halak.

A bödönhajó egy gyönyörűen elkészített replika.

Halak és szokásaik. Például sose gondoltam volna, hogy ilyen szoros az összefüggés a fajok működése közt. Az ívásra a halak előszeretettel használják  a parti fák vízbe nőtt gyökere alkotta "sátrakat". Nos az időjárás erőteljesen befolyásolja a fák életciklusát, rügyezés, virágzás, terméshozás, és ehhez a halak, pedig csak  a gyökereiket "látják" valami miatt pontosan igazodnak. Ha a fák késnek a tavasszal, a halak is késnek az ívással.

Aki nem látta még  

c. filmet, nos azok a szigonyok az ő szigonyai  ott a falnak támasztva.

Halászat , horgászat képeken,  képeslapokon.

És persze plakátokon... aki még emléxik az internet és televízió előtti időkre.

Nos mégegyszer, ha nyáron erre jártok https://www.halmuzeum.hu/index.php/rolunk 

Nehezen akar kitavaszodni. Már két hete tavaszt reméltem, erre fel bejöttek a mínuszok. Pedig beüzemeltem a csepegtető öntöző rendszert, na EZ HIBA VOLT. Két napja délután amikor meleg lett odakint, mondom kipróbálom az ötletemet az elvízkövesedett csepegtetők megújítására,. Feltöltöm a víztornyot, rányitom a rendszerre a vizet, hát dől a víz a csőből a vízóránál.... szétfagyott egy csatlakozó..... És ennek kapcsán fogok most kicsit eszmefuttatni.

Öregség. Lassan jön (már persze ha szerencsés vagy mint én), az ember hajlamos észre se venni. De én mint egy kettéhasadt személyiség, állandóan "kívülről" figyelem magamat. "Aha...szóval fiatalon, 50-60 évesen is ennyit bírtál volna csak? Ugyanígy gondoltad volna? Így csináltad volna? CSAK ennyit?" Az, hogy a fizikai teljesítményem csökkent, tudomásul vettem. Nem bánkódom, nem berzenkedem. De a leghatározottabban romlik a mentális tűrőképességem is. Ezt azért nem gondoltam volna. Régen... sőt nemrégen, egyszerűen természetes volt, hogy ÉN mindent megoldok. Bármi jött, megvontam a vállam, nem gond, kitalálom, megépítem, megjavítom, megszervezem. Most meg ettől, hogy egy nyavalyás csatlakozás széttört a jég nyomásától, átmeneti búskomorságba estem. Hogy nem gondoltam rá, hogy most akkor lehet el kell menjek Szigetszentmiklósra venni újat, a franc essen belé, hogy  már megint nem megy simán semmi, mért kell mindig VALAMINEK lenni, hogy ... ahogy boldogult anyám szokta volt mondani "mindig b@szik valamit  a kutya"! Szóval miközben korábban rengeteg teher volt rajtam, három iskolás gyerek, 42% SZJA, két demenciával terhelt idős szülő, miközben állásomból kirúgtak, és mellé még építkeztem, eszembe nem jutott, hogy bármi is legyőzhet, most meg elnyámnyilásodok egy törött vízcsőtől. Szerencsére a kedélyállapot hullámvölgy nem tartott soká, a megoldás is alighanem megvan, csak legyen végre meleg hozzá, mert ma reggel is fagyott, csak azért írtam le, mert egyrészt ez egy őszinte napló, másrészt fiatalok, tudjátok mi vár rátok.

Miután kint hideg van, olvasok. Már jóideje elhatároztam, hogy nem veszek több könyvet, mert van vagy 3 méter könyv restanciám kiolvasni. De amkor még J-vel járkáltunk a Péterffybe talpig beszarva a vastagbélráktól, a könyvszekér

mellett elmenve feltűnt Merle "Francia história"-ájának három kötete. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_hist%C3%B3ria ) Egyet olvastam már belőle, sőt meg is van valahol itthon, de nem emlékeztem rá melyik, így megvettem mindhármat. Aztán mivel izgatott a történet, megrendeltem még kettőt a netről. Az első hat kötetből így megvan már öt. A  vallásháborúk korában játszódó izgalmas mesefolyam alapos történelmi kutatás nyomán születhetett, és az ember a sorok olvasása közben szinte állandóan arra gondol, hogy SEMMI nem változott azóta az emberi gondolkodásban, viselkedésben, legfeljebb olyan apróságok, hogy  a Louvre királyi palotában ha valakire rájön a szarás, már nem könnyít magán, magától érthetően természetes módon bármelyik földig érő függöny mögött. De az emberek vallási felekezeti alapon ugyanolyan esztelenül hazudoznak, és gyilkolják egymást, és a hatalmasokat ugyanúgy a személyes zsarnoki ambícióik vezérlik mint ma, és úgy tűnik akár holnap és holnapután is. Abban persze nem vagyok biztos, hogy hasznos e az számomra, ha nap mint nap, immáron sokadszorra tapasztalom ezt az igazságot, de abban biztos vagyok, hogy AZ nem hasznos, hogy az emberek többségének ilyesmi egyáltalán eszébe se jut.

Más. J is öregszik. Nincs kedve főzni, megunta. Megértem, ő is mentálisproblémásodik mint én. Régóta emlegeti, hogy megunta a konyházást, rendeljük a kaját. Miután nekem szinte mindegy mit eszek, húztam az időt a döntésben, nekem jó, ha hetente egyszer főz valamit, én egy hétig elvagyok ugyanazzal a kajával, még ha a vége felé a penészt le is kell kanalazni a tetejéről. De nekem mindig az üzemi konyha, vagy a menza kaja jutott róla eszembe a szagokkal és az állaggal. Na addig rágta a fülemet, míg rászántam magam. Harmadik hete esszük és NAGYON elégedett vagyok  vele. https://www.teletal.hu/etlap?_gl=1*7d0b24*_up*MQ..*_gs*MQ..&gclid=Cj0KCQjwv_m-BhC4ARIsAIqNeBvHgxwm-lg52Q7kAn1k0r2WfX9NQ1CG0DD_b6-GAADeku0gKe3D_gkaAn_EEALw_wcB Minden amit idáig hoztak finom volt, az adagok kielégítőek és az ár sem lesújtó.

Miután második napja szakadozva esik az eső (sőt tegnap olyan déli szélvihar volt, hogy le kellett kötnöm a hajó bejárati ponyváját), és J tegnap Pesten volt, benti feladatot keresve felszereltem a fürdőszobába J karácsonyi ajándékát. Régóta emlegette, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy bidénk. Hát ebbe a kicsiny házba és ebbe a parányi fürdőszobába egy külön fajansz egységet lehetetlen lett volna elhelyezni, de némi utánaguglizás után megleltem a megoldást, WC-bidé kombó. Csak az volt vele a gondom, hogy hidegvizes. Márpedig a 8-10°C-os vízben az embernek nincs sok kedve az alfelét áztatni. Végülis hosszas tépelődés után egy  https://netkazan.hu/.../stiebel-eltron-eil-3-premium...  átfolyós gyors vízmelegítőt építettem be a kínai furmány elé. Nem egy olcsó mulatság, de hát egyszer élünk (és már nem sokáig) én már nem spórolok. Kicsit aggódtam, mert azért volt bizonytalanság. Elég erős lesz e a tömegáram, mely összefüggésben van a vízhőmérséklettel, de parádésan működik. Minden szabályozható, a két vízsugár erőssége és iránya (bár elsőre gyanútlanul pofán spricceltem magam a klotyó előtt kucorogva a sámlin). Ma még elbicikliztem a villanyosboltba kábelért meg villásdugóért, mert a kábelét, amivel szállították igen spórolósan rövidre csinálták a gyárban, azt cserélnem kellett egy fél méterrel hosszabbra ( általános jelenség, hogyha egy terméken 10 € centet meg lehet spórolni, akkor azt azonnal megteszik a gyártók, még akkor is, ha ettől a termék fele annyit ér is), de mostanra tökéletes minden. J  nagyon megvan elégedve a karácsonyi ajándékával.

Ja és az elvízkövesedett csepegtető öntözőcsőre is alighanem kitaláltam a megoldást, de azért a puding próbája, hogy megeszik, szóval majd kiderül ha megcsináltam.

Péntek délelőtt az utcában lévő építkezéshez hozta a teherautó a Bobcatet. Hoppá! Épp kapóra jött. Ő hozta tavaly is a termőföldet a magaságyásokba. Felhívtam a fuvarost, ha délután jön a munkagépért, hozzon egyúttal egy köbméter földet nekem.  8000 volt a telepi ár, plusz 5000 a fuvar. De legalább jól megmérték. Én úgy számoltam, hogy egy m3 az 20 talicska, hát ez megvolt vagy harminc. 15 bement az ágyásokba,

(Az ott középen a megsüppedt talajon a tavalyi bokorpetrezselyem, addig ez van amíg az idei ki nem nő.)

a maradékot meg bezsákoltuk az üres kutyatápos zsákokba, lefedve a tavaly és idén eltüzelt RUF brikettek üres nejlonzsákjával.

Itt kérem semmi nem megy veszendőbe, minden felhasználtatik. Példának okául, tegnap J megnyírta és kifésülte a Picur kutya bundáját (állandóan összeszedi az aprószemű kalászos bogáncsokat), amit kifésült nem megy a kukába, hanem ki lesz rakva a madárkáknak fészket építeni. Elhordják az utolsó szálig.

Szóval a lapátolás talicskázás egy kicsit lassabban megy a téli pihenő után. Péntek délután kezdtem és ma 11 órára jutottam el a képeken mutatott állapotig. Hát nem az a 16 tonnás napi norma amiről a dal szól. ( egy m3 föld kb 2 tonna)

De hát én se vagyok épp abban az aktív bányászkorban.  Alaposan elfáradva kiültem a nyugágyba, Picur kutya egyből felkéredzkedett az ölembe, napoztunk.

Ha az egyiket kényeztetem, azonnal megjelenik a másik is, mert nagyon szeretetirigyek.

Apropos kor. J mondja: 

-Mindjárt itt a 80. születésnapod ( a "mindjárt" az azért még 4 hónap), látod ha nem jelentkezel át Ráckevére a VII. kerületből, most kapnál egy csomó pénzt az önkormányzattól. A Papa és a Mama is kaptak amikor nyolcvan évesek lettek.

- Aztán jól meg is haltak... ilyen áron nem kell!

(Amúgy még így is jól jártam, a fele kötelező gépjármű felelősség-biztosítást fizetem amióta nem vagyok pesti lakos)

Valamit ki kell találjak, mert elvízkövesedtek a csepegtető öntözés gyöngyöző labirintusai, alig egy-kettő csepegtet. Ha megfurkálom, akkor nem lesz egyenletes az öntözés, mert a csövek elején sokkal intenzívebb lesz mint a csövek végénél. Vannak ötleteim, majd kiderül mennyire működnek, de hogy megoldom az biztos.

Emléxem amikor édesanyám már 80 felett járt, még a szőnyegeket is fel kellett szedjem a parkettás szobában, mert elbotlott a rojtokban. Miután egyre bizonytalanabb a járásom, nem igazán botlás, mint inkább szédülés vonatkozásában, úgy gondoltam nem várom meg amíg egy téli fagyos éjszakán leszédülök a stégbejáróról a hajóra menet, csinálok egy korlátot a bejáró mellé. De hideg volt, nem volt kedvem ott kint kínlódni vasakkal, meg egyedül macerás is, kell hozzá legalább még egy kéz ( egy "kéz" az tengerészül egy ember, tehát például az egykezes, azaz "single hand" vitorlás verseny az azt jelenti egy ember van a hajón), szóval úgy döntöttem, hogy a kegyelmes miniszterelnök úr jóvoltából a múlt hónapban kapott 13. havi nyugdíjam egy részét korlátba fektetem. Na a kivitelezőnek se volt kedve mínuszokban dolgozni, így tegnap lett meg a korlát. Mondjuk szükség sem volt rá, mert Judit a betegségére tekintettel ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyjam magára éjszaka, így bent aludtam a házban amióta volt a nagy éjszakai vérfosás. De most, hogy már egész jól van, bár nagyon berzenkedett, mert megszokta hogy itt vagyok mellette éjszakánként január közepe óta, de azért csak kimentem, mert már nagyon hiányzott a hajónalvás. Meg se fogtam a korlátot kifele menet, mert épp nem is szédültem, meg hideg is volt a vas, de mégiscsak biztonságot adott és fog még remélem sokáig a maradék életemben, mert én csak a hajón szeretek igazán aludni.

Igen ellustultam a téli henyélésben, de lassan majd belelendülök, ma délelőtt kigazoltam az alacsonyabbik ágyásból a tavalyi elszáradt paradicsomot. Nagyon töröm a fejem, hogy kellene még egy teherautó termőföldet rendelni, mert kissé meglappadt az ágyás, szóval nem sok fog maradni a tizenharmadikból dőzsölésre.

Két napja kicseréltem fémre J akkumulátoros  Hyundai láncfűrésznek vacak műanyag láncfeszítőjét, mert az első használatok során letört, remek szerszám, de sajnos manapság ha valamit egy eurocenttel olcsóbban lehet előállítani, akkor azt úgy fogják gyártani, még akkor is, ha ettől a termék fele annyit ér. Kipukkadt a téli állásban a biciklim első kereke, szöget nem találtam benne, a lyuk a szelep tövében van, nem tudom lehet e majd ragasztani ott, de miután sehol nem találom a javító saller készletet, pedig emléxem vettem egyet tavaly, viszont találtam egy vadiúj belsőt, úgyhogy kicseréltem a belsőt és el is bringáztam tegnap ennek örömére a Lidlbe bevásárolni. 

Ma elültettem... lehet kicsit talán késve is, a paradicsom magokat a télikertbe tálcába keltetni palántának. Szóval elkezdtem a munkás napokat, ma alaposan el is fáradtam.

Tartottam egy kis blogszünetet. Az ok, nem akartam felesleges aggodalomhullámot kelteni. Mostanra egyenesbe jöttem, szóval mindenki nyugodjon meg, vagyok.

Az történt, hogy úgy egy hete jó kiéhezve, úgy késő délutáni ebédre bevágtam egy egész pizzát. Hozzá felszívtam egy fél sört (a fél literes sört, ami általában egyszerre nekem sok, kétszerre szoktam elfogyasztani, a másik felét légmentesen lezárva és elrakva hűtőbe, vagy jelen esetben az ablakba), aztán ledőltem amolyan kajakómába esvén és elaludtam. Aludhattam úgy egy órát, aztán felébredve félálomban kitópáltam a fürdőszobába folyó ügyeimet intézni. Arra még emlékszem, hogy kezet mostam, sőt, miután a kéztörtő rendben felakasztva, kisimítva lógott a helyén, ezek szerint meg is törölköztem, de már csak arra emlékszem, hogy magzatpózban ülök a padlón összenyomorodva a mosdó és a WC kagyló közti szűk helyen és azon töröm a fejem, hogy kerültem ide és főleg, hogy hogy fogok innen felállni, mert erőm az semmi. Szóval elájultam és összeestem. Hogy mennyi ideig voltam ájult, fogalmam sincs, csak gyanítom, hogy nem túl sokáig, mert amikor kérdeztem J-t hogy mit hallott a szobából, azt mondta, hogy valami zuhanásfélét és rövid ideig vízsuhogást. Összeszedtem minden erőmet és felálltam a mosdó pult lábaiba kapaszkodva. A jobb ingujjam csurom víz volt az egykaros csaptelepből pedig vastag sugárban folyt a víz, ami attól lehet, hogy megpróbáltam esés közben, de már tudattalan állapotban belekapaszkodni, vagy legalábbis utánakapni, mert ha a törölköző a helyén volt az azt jelenti, hogy a csapot nyilván már elzártam és megtörölköztem amikor bekövetkezett az ájulás és eszméletvesztés. Olyan NAGYON nem voltam megijedve, mert egyszer nagyon régen volt már ilyenem. Apám 1990-ben halt meg sok hónap kínlódás után, mely erősen igénybe vett, pont akkor volt új munkahelyem, az ápolás és a munkahelyi helytállás azt okozta, hogy elkezdett emelkedni a vérnyomásom, nem kórosan, szóval nem szedtem rá semmit, de amikor meghalt az addig "kompenzáló" szervezetem lekerülve róla a terhelés olyan vérnyomáseséssel reagált, hogy ha guggoltamból hirtelen felálltam, elsötétült előttem a világ, mert 100 alatti vérnyomásokat mértem. Kérdeztem az akkori balatoni telekszomszédomat, aki belgyógyász volt, hogy mit tegyek, azt mondta "állj fel lassabban!" Ebben maradtunk, de akkoriban volt egyszer ilyen ájulásom, de nem volt eszméletvesztésem mint most. Akkor a vérnyomásom néhány hét alatt helyreállt, így most miután kicsit magamhoz tértem megmértem a vérnyomásom, 110/60 volt, bár amire odáig jutottam teljesen magamnál voltam már. Szóval olyan nagyon nem aggasztott a dolog, nyilván az emésztés megterhelte a vérkeringést, kiugorhatott, majd lezuhant  a vércukorszintem (vagy fordítva?) és a hirtelen ágyból kelés kiesést okozott az agyi oxigénellátásban. De estére fájni kezdett a bal oldali vesetájékom, mely fájdalom két napon át folyamatosan erősödött, ráadásul aránylag kis területen belül, de vándorolt, annyira, hogy be kellett vetnem a csodaszert a Flector tapaszt, amit már csak az elviselhetetlen fájdalmakra szoktam alkalmazni. Attól tartottam, hogy valamely belső szervem zúzódhatott attól, hogy esés közben akár a mosógép sarkára akár a WC tető peremére zuhantam, aggódva figyeltem nem véres e a vizeletem, de minden rendben volt, tehát a vesém nem sérülhetett. Külsérelmi nyom nem volt, nem kékültem be a feltételezett ütés helyén, szóval máshol kellett keressem a fájdalom okát. Végülis hála a tapasznak a negyedik nap tájékán kezdtek határozottan enyhülni a fájdalmaim és mostanra már csak tompa sajgást érzek bár a mozgásom még kissé korlátozott, főleg a hajolgatás. Szóval az történhetett, hogy az eséstől megint kimozdulhattak azok a deréktáji csigolyáim, amik nemrég a tuskó emelgetéstől okoztak szintén egy napos késéssel jelentkező, mintegy hét alatt elmúló fájdalmat. Mindegy, úgy érzem túl vagyok rajta, sajnos még a végén kiderül, hogy rejtélyes módon valahogy megöregedtem és már oda kell figyelnem erre-arra. Egyszer olvastam egy öreg cowboyról, aki valamikor  80 éves kora környékén felpattant  a lovára, de a másik oldalon leesett róla, és azt nyilatkozta, "elképzelhető, hogy már nem vagyok a régi". Na ilyesmi lehet nálam is.

Több olvasó rámírt, részben itt a kommentárok közt, részben a Fb-on, hogy ne álljak már le ismét egy évre az emlékezetbloggal, hanem folytassam. A válaszom: Értem én és jól is esik, mert azt mutatja nem írok hiába, és köszönöm, de sajnos NEM. Az emlékezetblogírás egy "más állapot", még a gondolkodásom is megváltozik arra az időre, mintegy kiesek a jelenidőből és olyan szinten való kutatást koncentrációt igényel a régi fényképek és a fejben előkotorható emlékek közt, amit nem lehet időben szétszórni, egyszerűen nem fér össze a "normál ügymenetemmel". DE mintegy elnézést kérve ma még írok egy apró ráadást. Az apropó szomorú, olvasom a Fb-on, hogy meghalt  a Simó Gyuri édesanyja. Gyuri,  Simó Sándor filmrendező fia, őt  a Tilos Rádióból ismerem még a régi jó "Pillangó első látásra" reggeli műsorból. És a névről eszembe jutott az "Apám néhány boldog éve" című Simó Sándor film, és a heti vetítések a hajókon. Tehát,

Emlékezetblog nyolcadik fejezet, hetedik rész, ráadás.

A "nagyhajókon", amik Európa-távolkelet útvonalon 3-4 hetes kikötés nélküli utakat tettek meg hetente filmet vetítettünk.  A kizárólag magyar filmeket otthonról küldték le a hajókra, nem különösebben válogatva. Gondolom ami éppen jött. Nem mondom, hogy túlságosan nagy sikere volt a jobbára baromi vontatott, agyonművészkedett, az akkori kori, közönségre nem túlságosan törekvő, inkább a "szocialista kultúrát" népszerűsítő filmeknek. De akkoriban még nem létezett az Internet, televízió is csak kikötőkben és eléggé szellemképesen a mozgó daruk miatt, arabul, malájul, kínaiul, szóval néztük hetente egyszer ami film éppen volt otthonról. Aztán amikor megnéztük mindet amit küldtek, akkor kezdtük elölről, ILLETVE (miután a mozigépész a mindenkori elekrtikus volt) vetítettem amit épp az úri közönség óhajtott a már látottakból. Mondjuk a konyha előtt áthaladva kiszól a Stiglincz Józsi a szakács , hogy "Elek! A kommunistásat vetítsd este!" (Ez például egy Cserhalmi György főszereplette quasi akciófilm volt, most direkt meggoogleztam https://m.ok.ru/video/1681011706520) . Máskor valaki más "Elek, a Bánsági Ildikósat! Ez az "Ereszd el a szakállamat" c. film  két okból volt népszerű, egyrészt az ifjú művésznő gyönyörűséges fedetlen keblei több másodpercre megjentek a filmvásznon (most megnéztem valóban jól emlékeztem https://m.ok.ru/video/6003249384156 ), másrészt  a papája első pincérként hajózott a tengerhajózásnál, sokan ismerték közülünk. Na ilyen "közkívánságra" többször ismételt film volt, és jelen esetben én képviseltem a "köz"-t, mert nekem a kevés film közé tartozott ami tetszett az "Apám néhány boldog éve" c. Simó Sándor film. https://m.ok.ru/video/1822729046535 Mondjuk a kötelező "vörös farok" ( a snájdig szovjet százados {Csányi János színész és operaénekes alakításában} és legénye nem nőket erőszakolnak, hanem operettet zongoráznak és táncra kérik a hölgyeket a légópincében) nem a film végén van, hanem az elején, ezzel letudva a kötelezőt, a film lényege maradhatott  a végére, a bolsik ezt is szétbasszák. (Mondjuk ebben a nemdiktatúra, unortodox, valósághajlítgató kemény demokráciában már tuti nem kap pénzt ilyen quasi rendszerkritikus filmet csináló rendező, úgyhogy RIP Simó Sándor!)

Én komolyan vettem a "kultúrfelelősi" munkámat, megadtam  a módját, hetente egyszer felbattyogtam a hídra és a központi hangosbemondóba bejátszottam  a magnómról a saját magam kitalálta szignált, amit egy holland rádiócsatornáról vettem fel és most hogy nosztalgiázom előkerestem, ha netán valaki emlékszik még rá az egykori társak és mostani olvasók közül.

Aztán lehalkítva a magnót bemondtam, hogy aznap este mit vetítek és hogy "Ne hagyja ki, feledhetetlen mozi, csak ma este, és csak nálunk!" Szóval ezt IS komolyan csináltam, mint, a hülyéskedést is beleértve, általában mindent. Egyszer a KŐRÖS-ön mondta a második géptiszt (sajnos a nevét elfelejtettem, pedig jó srác volt), hogy "Én még elektrikust annyit dolgozni mint te, még soha nem láttam". Ilyen voltam és maradtam azóta is.

Na de mostmár tényleg, EMLÉKEZETBLOG  folytatás 2026 januárban! Természetesen a napi blog a történésekkel zavartalanul folytatódik.