Merthogy az történt, hogy éjjel 3 órakor még javában a "tegnapi" emlékezetblogot írtam, szóval az is már ma ment ki. Ez most kivételesen nem emlékezetblog lesz, hanem az aktuál.
Két napja esik a hó. Amikor hétfőn éjjel akartam kimenni a hajóra, 10 centis hóval és folyamatos hóeséssel szembesültem, némi megfontolás után visszafordultam a stégbejáróról, kell az nekem, hogy a klumpában pizsamában a hóban gázolva megcsússzak, megbotoljak, mellélépjek a járónak, és összetörve magam esés közben beessek az alig befagyott Dunába? Szégyenszemre visszafordultam és a házban aludtam, ott ahol napközben is szoktam "leszófázni". Reggelre kelve kutyázás
után (SZ kifejezetten élvezte a hóban ugrálást) eltakarítottam a havat ahol kellett, gondoltam ezzel le is zártuk a telet.
De nem így történt. Este ismét szakadni kezdett a hó és mire befejeztem hajnalra az emlékezetblog következő fejezetét, megint akkora volt a hó, hogy idebent kellett aludjak. Ráadásul annyira beindult az agyam, hogy még vagy egy órán át csak kavarogtak a fejemben a gondolatok, így reggel negyed tízkor ébredtem, lábamnál Sz kutya szemrehányó tekintetével. Kivételesen J is előbb ébredt mint én, így ketten indultunk két kutyával sétálni. Így nézett ki odakint a világ.
Előtte való nap lesöpörtem a kukákról a havat szóval pont ennyi esett egy éjszaka.
Picur kutya aki boldogan rohant a kertkapu felé, na ETTŐL megtorpant, el kellett lapátoljam a havat, amíg J felszerelte rá a pórázt.
Jól elfáradtunk a magas hóban gázolástól, pedig még a szokásos út harmadát se tettük meg, utána meg még nekiálltam ismét ellapátolni a havat, hátha mostmár így is marad.
A végére SP is megjelent a rokirobogójával
meg a vidáman szaladgáló kiskutyájával.
11:15-kor úgy döntöttem végre megreggelizek, erre a tegnapi ebédet juhtúrós sztrapacskát használtam el, úgy, hogy ma már ebéd nem lesz ha meg is hozza a Teletál futárja a szép Edina, alighanem az lesz a holnapi ebédem. (vagy reggelim... vagy vacsorám... vagy a fene tudja.. de NEM MINDEGY? Fő az egészség! {ezért füstöl a kórház kéménye. bocs}) Ja... hamár egészség. Ez szegény J keze, kipukkadt mellette a serpenyőben a bundáskenyér. Még az arcára is fröcskölt, szerencsére megvédte a szemét a szemüvege. De csak a keze másodfokú, a többi helyen csak elsőfokú égés. Az lehetett így utólag, hogy a kenyér hűtőben volt és valahol a belsejében csapódhatott ki egy kondenzvíz lencse, ami pont akkor érintkezett a forró olajjal amikor beleszúrta villát, hogy megfordítsa a szeletet.
Megintja! És elmúlt a Vízkereszt, elmúlt a Mikulás is
itt a komor újév.
Most erről egy amerikai film jutott az eszembe amiben a részeg orosz gengszterek ezt énekelték, "Télapó ( oroszul Gyed Maroz azaz fagy apó) Télapó ne fagyassz meg engem, és a lovamat sem!"
