Meghívót kaptam Fuchs Antaltól, egykori tengerész kollégától egy hajómodell kiállításra, a Kertvárosi Művelődési Házba Csepelre. Nagyon el akartam menni, de nem autózom már 10 km-nél messzebbre és nem volt egyszerű odajutni. ( Nem akarom túlrészletezni, bár nem érzem igazán autóvezetői képességeim hanyatlását, ugyanakkor nem akarok abba a hibába se esni amibe számos korombéli, hogy meg van győződve róla, hogy még mindig remekül vezet, miközben gyakorlatilag már tökhülye hozzá. Ami tény, romlott a látásom, hallásom, és egészen biztosan a reflexeim se a régiek, TEHÁT korlátoztam a vezetést a legszükségesebb helyi autózásra ahol minden kavicsot ismerek.) Naszóval szombaton akartam menni, de miután eső volt és köd, nem volt kedvem a hosszú gyalogláshoz, mert csak úgy tudtam megközelíteni a helyszínt. De mára megjavult az idő, még a nap is kisütött egy kicsit, úgyhogy kiautóztam a HÉV végállomásig, onnan a 8:14-es HÉV-vel a soroksári Hősök teréig, onnan gyalog a kompig,
(Pihen a komp, kikötötték...de nem kellett rá sokat várni fél óránként jár és mivel BKV járműnek minősül nekem ingyenes.)
komppal át a Csepel szigetre, onnan meg egy bő kilométer még gyalog a művházig. Kis testmozgás enyhe emelkedőkön, bírtam.
Pont tíz órára ott voltam és gyakorlatilag az első látogató, az itt lévők mind kiállítók voltak. Két terem volt, ez volt a nagyobbik.
Az ilyen kiállításokkal (frászt MINDEN kiállítással) az a bajom, hogy gyakorlatilag minden egyes tárgyat képes lennék akár negyedórákig vagy még hosszabb ideig is nézegetni, de ez egyszerűen fizikailag lehetetlen. Pedig itt még nem is volt annyira sok kiállított dolog mint egy múzeumban. Kis zárójel, annakidején kissrác koroman apám szoktatott rá a múzeumlátogatásra, rendszeres vendégei voltunk a Közlekedési-, Mezőgazdasági-, Hadtörténeti-, Tűzoltó-, Ipari-, Néprajzi-, Nemzeti Múzeumnak, később az akkor még a Kossuth téren a parlamenttel szemközt lévő, Nemzeti Galériának, ahova később a Néprajzi Múzeum kertült (talán még ma is az van ott, de ebben nem vagyok biztos). Naszóval itt is a bőség zavarával kellett megküzdenem. Fáradt is voltam, jó lett volna egy széket odahúzni valamely kiállított modell mellé és csak nézni és hagyni szaladgálni a fejemben a gondolatokat.
Ez például egy működőképes hajó-gőzgép modell. Van róla egy videója is a Fuchs Antalnak, de sajnos hiányos informatikai ismereteim okán képtelen vagyok ide berakni. Hogy érezni lehessen a dolgot ez a makett alig több mint egy arasznyi.
Bal szélen a PB gáztartály, mellette az a csillogó a szabályzó, ami a gőznyomás függvényében szabályozza a középső kazánban lévő égő teljesítményét, a kazán tetején a kémény mellett a gőzsíp, mellette a biztonsági szelep, ami megakadályozza a kazánrobbanást, a kazán elején a nívóüveg, jobb szélen a kéthengeres gőzgép, a kazán és a gép közt a kondenztartály ami a használt gőzből visszanyeri a vizet. Mondtam már hogy a legkedvencebb "gépem"- a gőzgép, mindjárt a diesel előtt eggyel?
Ilyen gépeket építettek a hangyaszorgalmú és különleges precizitású modellezők ezekbe a hajókba.
Decsi Ferenccel egy kicsit össze is ismerkedünk, az ő modelljeit szabad alkatrészenként megfogdosni is,
elmondja, hogy ezek mind működőképesek, időnként távirányításos ügyességi versenyeket is szoktak tartani velük. Elképesztő.
Ezek itt a hadihajók fegyverei. Ide is betört a modern technika, az 5-10 cm-es modellek 3D-s nyomtatással készültek.
Egy Jugoszláviában (valamikor volt egy ilyen ország) épült aknász naszád, nem tudom mennyi van belőle a honvédségnél, 1977-ben volt egy szakács az M/S Kőrös-ön, amin akkor elektrikusként hajóztam, ő előtte szerelt le a seregből a flottillától, mesélte, hogy NATO szabvány fegyverzettel szállították a jugók, azaz a lőszere nem kompatibilis a Varsói Szerződés tagállamaiéval, szóval ha netán háborúba keveredünk az imperialistákkal, ha elfogy az ágyúgolyónk tőlük kell kérni pótlást.
Azóta persze mi is NATO vagyunk és két volt aknász naszád ma a "Legenda" hajózási vállalkozás keretében működik és így néz ki https://www.facebook.com/legenda.hu/videos/253491112623516?locale=hu_HU
Későre jár, elfáradtam, holnap folyt köv.
Na most olyat csinálok amit még nem tettem, az előző napit folytatom azonos oldalon másnap. Szóval
HÉTFŐ, 2024. 12. 16. 10:45
Ez itt a BUDA nevű, egykori iskolahajó 3D-s nyomtatással készült modellkezdeményezése, háttérben egy kacsával)..
Valaha így nézett ki
tengerész karrieremet ezen a hajón kezdtem 1975 tavaszán. Hivatalosan vegyes áruszállító hajó volt, de kibővítették rajta a felépítményt ( ha jól emlékszem ott a középfelépítmény és a hátsó közti darut szüntették meg és beépítették egy előadóteremmel, alatta pedig a hombárt bekabinozták, így alkalmas lett oktatóhajónak és vagy 30 ember számára lakótérnek. Arra határozottan emlékszem, hogy a fedélzet alatt laktunk és testablakai voltak a kabinjainknak, márpedig ezen a fotón nem látok sehol porthole-t. A Szabadság híd pest hídfője alatt, a Matróz csárda előtt volt a kikötőhelye, erre hajóztak be minket újfelvételiseket, egyhónapos tűz-, és munkavédelmi tanfolyamra. Annakidején több üzemigazgatósága volt a MAHART-nak, folyami, kikötői, balatoni és hajójavító, az összes közül talán ketten voltunk új felvételis tengerészek. Amúgy miközben napközben a tanteremben okultunk, a hajó uszályokat húzott Budapest és Mohács közt, mert akkoriban még főleg vontatóhajózás volt. Ha majd az "emlékezetblog"-ban eljutok a felnőttkoromig, terveim szerint jövő januárban, fogok erről részletesebben is írni.
A másik amihez szegről-végről közöm volt a Lajta nevű egykori monitor. Ebből több is volt mert hosszú életű volt (és van) a hajó, ami alatt sokszor átépítették
De a legérdekesebben akkor esett át amikor a második világháború után a lepusztult hajótestet a FOKA (Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat) vette használatba, lepusztítva róla a felépítményt és markolót rakva rá úszó munkagépnek használta. Aztán a gengszeterváltás elpusztította a FOKA-át is, de a NATO csatlakozás felbuzdította a hadseregben a hazafias vonalat és felkutatva a szeméttelepen Pilismaróton a maradványt, mozgalom indult a hajó megmentésére. Külalakjában rekonstruálva lett a magyar honvédség legöregebb hadihajója. Amikor a hajómat építettem és közben könyvet adtam ki és árultam, akkor volt nálam az a fiatal hajómérnök, aki a fedélzeti fegyverek rekonstrukcióját végezte. Búza Béla ex bócman barátom, aki nélkül meg nincs retro hajózás ma Magyarországon, matrózkodott is rajta a legújabbkori diadalútján amikor a Parlament elé kötötték ki, ahol még látogatni is lehetett a hajót. Hogy MOST hol van arról fogalmam sincs, mert a parlament elől eltűnt.
Ez meg itt a Szamos. Amapolát amikor építettem a Vízügy telepen szembe a volt nagyvásárteleppel, ott volt kikötve évekig és egyre romosabbá vált, leloptak róla mindent amit csak lehetett. Úgy tudom csendőrhajó volt a két háború közt. Aztán valakik elvitték onnan, amikor még rendszeresen hajóztam az RSD-n sokáig láttam rohadni a sekély vízben valahol nem messze a komptól amin épp az imént jöttem át a Dunán, de mostanra eltűnt.
Hadihajók miden mennyiségben. Igazából ezek olyan nagyon nem dobogtatják meg a szívemet, pedig ez is egy híres hajó a "Scanhorst", a fasiszta Németország egyik legutolsó csatahajója, sikertelenül próbált a védelmére kelni a brit flotta büszkeségét, a "Hood"-ot, egyetlen sorozattal a tenger fenekére küldő "Bismarck" óriás csatahajónak, melyet a bosszúra szomjas brit flotta kalandos üldözés után a francia partok előtt süllyesztett el. A "Scanhorst" végül a jeges északi vizeken lelte halálát 1943-ban amikor egy, a Szovjetunióba tartó ellátó konvojra támadt, de a kísérő brit hadihajókkal szemben alul maradt, közel 2000 német tengerészt magával ragadva Davy Jones ládájába, a tenger fenekére. A Wiki szerint mindössze 36 túlélője volt a hajónak.
De ami engem igazán érdekelt azok a vitorlások. Mondjuk a legrégibbeket még főleg evezőkkel hajtották, a vitorla csak segédhajtómű volt. De hát amikor a nagy tengeri csatákat vívták az ókor népei a mediterránon, még az volt a fontos, hogy mindenféle szélbe minden irányban tudjanak hajózni és erre csak az evező volt alkalmas, a szükséges rabszolgák meg korlátlan mennyiségbe álltak rendelkezésre. Ez itt egy római "trirema", azaz három evezősoros gálya, hiányolom róla a csodafegyverüket a "corvus"-t, amivel a római gyalogsággal a tengeren sikerült legyőzniük a hajózásban náluk gyakorlottabb karthágói pun tengerészeket.
Itt az ellenség is, egy karhágói gálya makettje.
De hát ami engem igazán érdekel a vitorlások. Itt van mindjárt a volt tengerész kolléga modellje, a "Royal Caroline"
Akit érdekel a hajó története itt https://en.wikipedia.org/wiki/HMY_Royal_Caroline_(1750) megralálja, akinek csak a lényeg a fontos, királyi jacht volt valami olyasmi mint most nekünk a Mészáros Lőrincé, azon parádéztak a kor kiválasztottjai. Hogy érezzük, a modell teljes hossza mintegy 80 cm és minden részletében korhű. Tehát például a kötélzet ugyanolyan technológiával készül, mint az eredeti.
Ezeket ugyanolyan elemi szálakból sodorta vagy négyféle vastagságban, miniatűr kötélverő padon, mint anno az eredetit a kötélműhelyben
Ez a csónak nem hosszabb 12 centiméternél.
Gyönyörű munka. De itt van egy hölgy munkája, az Eagle nevű schooner, ez olyan 35 cm hosszú lehet és ezen is MINDEN olyan mint az igazin.
Ez a dinghy itt kb. 6-7 centiméteres.
A kötélzetről sajnos nem sikerült igazán jó fotót készítenem, pedig ez is maga a csoda.
Ebből a hajóból több makett is készült
Egy kicsit visszaugorva a történelemben , itt vannak a középkor hajótípusai, kétárbocos latin vitorlákat hordó nef